A személyes hangú filmben Péreli Zsuzsa vall gyerekkoráról, pályája alakulásáról, szenvedélyéről, a biokertészkedésről, a falusi létezésről és a szinte az egész életét betöltő szerelméről, a szövésről. Szemtanúi lehetünk egy alkotói folyamat végének: egy mű leleplezésének. A falikárpit képnek nagyon különleges a története: a művésznő kifejezetten a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita kolostor inspirációjára, hozzá illeszkedő tematikában és díszítésére alkotta. A műalkotás páratlan sajátossága, hogy többek között az utolsó sopronbánfalvi karmelita főnővér, Erzsébet Anya hagyatékából származó fonalakból készült.