Jurij nem átlagos kisfiú, s nem is átlagos körülmények között él. Borzalmas körülmények között. Amióta az édesanyja meghalt, azóta a csend foglya, melyre édesapja kényszeríti. Sötétségben, szótlanul, magányosan, megfélemlítve. Nem tud semmit a világ dolgairól, hiszen az a négy falon túl nem is létezik számára. Egyetlen dolgot ismer, a hegedűt, csak is a hegedűt. Zenetanár apja hegedűművésznek neveli, mellyel a saját álmát akarja megvalósítani. Jurij élete maga a pokol. Ám egy véletlen folytán sikerül megmenekülnie édesapja karmai közül, s egy merőben új világ tárul a szeme elé. Vagyis csak tárulna, de Jurij szinte már teljesen vak, így csak érez. Nagyon sok szépet érez, mely között a legszebb Isabella, aki a gondját viseli.