A nyolcvanhat éves nyugalmazott professzor - aki időközben multimilliomos lett - a világtól távol él, anyai nagyszülei egykori, visszavásárolt és átalakított villájában. Nem messze tőle korábbi házasságából származó fia, Henrik tanítja a csellójáték titkaira tizenkilenc éves lányát, Karint. Henrik nem heverte ki felesége, Anna halálát. A zenén kívül életének egyetlen értelme maradt: a lánya. A kis tóparti ház és a villa között nincs semmi kapcsolat, legfeljebb a gyűlöleté és a megvetésé. Ebbe a "csendéletbe" toppan be váratlanul - "teljesen értelmetlen késztetésnek" engedve -, hosszú évek után Johan elvált felesége, a még mindig aktív ügyvéd, Marianne. A prológus és epilógus övezte tíz jelenetben Bergman ennek a váratlan látogatásnak a következményeit meséli el. A megdermedt ember viszonyok aktivizálódnak, a csönd jégpáncéljában élő lelkek beszélni, kiabálni kezdenek. A múlt könyörtelenül benyomul a jelenbe, hogy újból áldozatokat követeljen magának.
Forgalmazó: Odeon
Hozzászólások