A második világháború után a Krnáč család Szlovákiából a Kárpátaljára költözött. Miután a területet a Szovjetunióhoz csatolták a hruscsovi dekrétumok alapján, a családot erőszakkal - valahová a kazak sztyeppére - egy Balgarka nevű községbe deportálták, ahol több mint negyven évig éltek. A Szovjetunió széthullása után a család úgy dönt, hogy elhagyja Kazahsztánt, és visszatér Szlovákiába, amit csak szüleik történetéből ismernek. Az új kezdet azonban több csalódást okoz, mint örömet. A családon belüli szilárd kapcsolatok lassú bomlásnak indulnak. Főleg az idősebbek érzékelik a gyökerek elvesztését, és egyre többet emlegetik a régi kazahsztáni életüket.