A XX. század elején, a Belle Époque Nápolyában a színházak és a mozik fénykorukat élik. A nagyszerű komikus színész, Eduardo Scarpetta a színházak királya. Sikere gazdaggá tette: szegény származású, de vígjátékszerepeinek és Felice Sciosciammocca jellemmaszkjának köszönhetően, aki kiszorította Pulcinellát a nápolyi közönség szívéből, hamar ismertté vált. A színház volt az élete, és feleségekből, élettársakból, szeretőkből, törvényes és törvénytelen gyermekekből (köztük Titina, Eduardo és Peppino De Filippo) álló népes családjának élete szintén a színház körül forgott. Sikere csúcsán Scarpetta egy merész vállalkozásba fog. Elhatározza, hogy paródiát készít a kor legnagyobb olasz költője, Gabriele D'Annunzio „La figlia di Iorio” című tragédiájából. A mű bemutatójának estéjén botrány tör ki a színházban: a darabot az új nemzedék költői és drámaírói kiabálás, füttyszó és szidalmazás közepette félbeszakítják, míg végül maga D'Annunzio jelenti fel Scarpettát plágium miatt. Ez volt az első nagy ismertté vált szerzői jogi per Olaszországban. A pereskedés évei kimerítőek voltak nemcsak számára, hanem az egész családjára nézve is, olyannyira, hogy már-már felborult a családját összetartó kényes egyensúly. Scarpetta élete kezdett darabokra törni, de egy nagyszerű színészi alakítással képes szembeszállni a sorsával, mely el akarta veszejteni, és végül megnyeri az utolsó játszmát.