"Istennél a kegyelem!" - mondotta mindannyiszor Tichy őrnagy, amikor az elítéltek számára a szokásnak megfelelően kegyelmet kért Urticka porkoláb. 150 éve egy esős októberi hajnalon tizenhármuknak befejeződött a földi élet. Tizenhárom császári-királyi tiszt, a magyar forradalom- és szabadságharc ezredese (Lázár Vilmos), és tábornoka Haynau táborszernagytól nem kapott kegyelmet. "Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől kiirtom a gazt!" - írja 1849. augusztusában Schönhals tábornoknak. És Haynaunak igaza lett. A véres leszámolást követően több mint hatvan évig nem lázadozott a magyar. De az emlékezetben annál erősebben élt a mártírok, a tizenhárom aradi vértanú emléke. Legalábbis egy ideig. Ma, amikor európaiság és nemzettudat oly szorosan kezd kötődni egymáshoz, vajon tudjuk-e még egyáltalán kik voltak ezek a férfiak? Egyáltalában fel tudjuk-e sorolni a nevüket, tudjuk-e, hogy örmény, horvát, szerb, német, osztrák származású volt jónéhányuk, hogy magyarul a többségük egyáltalán nem beszélt, tudjuk-e, hogy a hősiesség mögött milyen konkrét tettek és gondolatok álltak? Filmünk, mely eredeti dokumentumok felhasználásával készült, olyan emberekről, személyiségekről szól, akik számára az eskü, a becsület, a bajtársiasság, a lovagiasság, a hazaszeretet még nem elcsépelt, érdektelen fogalmak, hanem valódi, életeszményt adó értékek voltak.