Patrick, az amerikai svindler évek óta Kambodzsában üzletel lopott holmikkal. Egyik nap azután a vöröslámpás negyedben találkozik Hollyval, a tizenkét éves vietnámi kislánnyal. A lányt az elszegényedett családja eladta, majd átcsempészték a határon, hogy prostituáltként dolgozzon. Hollyt vonzóvá teszi a szüzessége, nem véletlen, hogy a gyermekkereskedő jó üzletet lát benne. Megveszi és magával viszi. Amikor Patrick megtudja, hogy mi történt, kétségbeesett kutatóakcióba kezd. A pokol bugyraiba leereszkedve próbál a nyomára bukkanni.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hé Sylerem. Nagyon szépen és cizelláltan fogalmaztad meg a gondolataidat. Én is hiányoltam, hogy olyan kevés a szeretet közvetlen megnyilvánulása, nagyon keveset ölelkeztek, bár itt Európában sem visszük túlzásba, pedig ez nagy hiányosság. Nekem úgy tûnt, hogy a férfi kifejezetten mint gyereket szereti és még részben sem úgy mint egy nõt. Én nem jártam Kambodzsában, sõt még a közelében sem, ezért nem tudom megítélni, hogy valójában mennyire hiteles a film. Ilyen esetekben általában a film szerényebb szokott lenni, mint a valóság. Ezért én nagyon nem akarok arra a területre menni, legfeljebb lángszóróval. Aki járt már Kambodzsában kérem írjon errõl az általam vélelmezett realizmusról tapasztalatokat.
A film rendkívül realistának tûnik, az alaptörténet nem keltette fel az érdeklõdésemet, de a cselekményvezetés annál inkább. A színészek rendkívül hitelesek. A helyi nyelven történõ beszélgetéseket feliratozhatták vagy szinkronizálhatták volna. Ez egy nagyon kemény dráma. A befejezés nem tetszik, mert nem ad számomra problémamegoldást, persze ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ebben az esetben nincs megoldás. 10 pontból 8 pontra értékeltem.
Húúúúú. ez a film gombócot rakott a torkomba. Fõleg a film elsõ fele rémisztõ, fura, szenvedéssel teli érzéssel töltött el.
Egy számunkra ismeretlen világ elevenik meg elõttünk.
Egy lebilicsnelõ film, mely a nyomor, szenvedés, és kilátástalanságban mutatja meg az emberi értékeket, az egymáshoz való kötõdést, a szeretetett.
Most fejeztem be pár perce, de tudom, hogy még napok múlva is a gondolataim között fog bújkálni ez a film, s vissza - vissza fog térni, hogy gondolkodásra buzdítson a történettel kapcsolatban.
S mégegyszer Húúúúú ez a film........
Amúgy nagyon nehézz egy ilyen lánynak mint holly kifelé nyilni,"AKI SOKÁIG BEZÁRVA ÉL ANNAK A VILÁG TULSÁGOSAN NAGYNAK LÁTSZIK" a lelki bezártságot értem,amik a félelmeiböl erednek,az a környezet amiben õ él,mert szinte nincs egy nap amikor ne gyötörték volna lelkileg,mikor azt tehetne amit szeretne,egyetlen menedéke az a féfi volt,kinek a társaságában kicsit oldodni tudott,és ha elszakitják tölle akkor a folyamat megszakad,a kibontakozzás folyamata,és ez nagyon szörnyü,valszeg ezért szököt meg arról a helyröl ahol biztonságban lett volna,nehézz nagyon,hissz ha vágyunk valaki után az olyan mint sivatagi utazónak a viz,annyira szomjúhozza õt,és inkább nekivágunk száz veszélynek hogy talán mégis megtaláljuk a boldogságunk,ki tudja meddig bolyongunk az élet ösvényén mig találunk újbol egy oázist,ahol fáradt lelkünk végre megpihenhet újra,aki társaságában fáradt lelkünk szeretet-és védelemoázisra lelne,aki közelségében felismerhetnénk valódi jelentõségünket,aki megerõsítene minket önmagunk értékelésében és segítene eligazodni a körülöttünk történõ dolgokban.
Más az erkölcs más az értékrend mint nállunk..A film valóságos dolgokat mutat benne,hogy milyen is az ottani élet,nem egy leány álom,mennyire kivannak szolgáltatva az ottani szinte még gyerek lányok,a mi kulturánk az övékéhez képest szinte mennyei királyság,sajnos ezt teszi a szegénység,képesek eladni a saját gyermeküket hogy életben maradjanak,de kérdem én minek? Amikor már v ki a saját gyermekét eladja,az egyben a lelkét is eladta az ördögnek..És az a szegény lány a hugáért feláldozta volna saját magát,ez az igazi testvéri szeretett.Az érzés amit a férfi érzett a lány iránt,ez a lemélyebb együttérzésünk,
ami tudatalatt van és onann bontakozik ki mint zsenge rózsabimbó,tör a felszinre,és nyilnánul meg tettekben.."Bennem van..." "nem tudom mi ez... de tudom, hogy bennem, van" "Nem ismerem..." "nincs neve..." "egy kimondhatatlan szó..." "nincs benne a szótárban..." "nem
lehet kimondani, vagy lerajzolni." "Valami, ami felkavar, jobban...mint bármi más a földön..."a lány, aki felkarol és megváltoztat" A féfi helyében több egymáshoz bujás simogatás,ölelések kelletek volna a filmben,szeretni igy is lehet,talán sokkal jobban is mint eltudnánk képzelni..És mindig késön jövünk rá mit kellett volna tennünk,de akkor már késõ,igaz? Mondjuk a mi kulturánk is beteges mert,sokan ezeket az érzelmeket már pedofiliának mondanák..Igy ha úgy nézzük kambodzsa még mindig jobb,mert ott legalább nem rejtik véka alá a dolgokat..
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások