Rendszerkritikusoknak (mármint kap. kritikusoknak) kötelezõ. Rendszer (létezõ kap.) csodálóknak meg pláne! Kis életkép arról, hogy hogyan hozza ki az emberbõl az állatot a verseny. (A sikeres menedzserek közt a való világban is sok a pszichopata.)

Vígjáték? Na ez a vicc!
Szatíra, a vitriolosabb eresztésbõl, mely drámai mélységekbe jut le legnyomasztóbb pillanataiban. Semmi Adam Sandler... Aaron Eckhart sincs még rózsaszínre mosva.

Abszulút osztom, plusz engem az fogott meg, ahogy a feldolgozás statikussága éles ellentétben áll az ábrázolt érzelmek intenzitásával, ami különös feszültséget ad a filmnek.
Én nem is emlékszem, melyik filmben láttam utoljára ennyi mocsokságot, mizantrópoknak és kapitalizmus-gyûlölõknek kötelezõ tézisdráma.

A '97-es év egyik legnagyobb slágere volt a kritikusok körében, a Férfitársaságban, Neil LaBute filmes bemutatkozása. LaBute eredetileg drámaíró, innentõl kezdve tökéletesen érthetõ, hogy mitõl olyan, amilyen a filmje.
Mert a Férfitárasaágban egy brutálisan õszinte, kegyetlen film, akárcsak az élet. LaBute színházi gyökerei a film stílusában, felépítésében, megvalósításában szembetûnõek. Statikus kamerák, precízen lezárt, kerek jelenetek és hat nagyobb részre (továbbá bevezetésre és epilógusra) osztott szerkezet. A film szinte csak belsõ terekben játszódik, irodákban, bárokban, mosdókban stb.
Én roppantul "élveztem" LaBute stílusát, olyan volt, mintha egy színdarabot néznék, egy igen kényelmetlen színdarabot. A statikusság a feszültség egyik forrásává válik. Ez az egész lecsapaszított, fojtott világ, tökéletes háttere két ember kegyetlen játékának.
***SPOILER***
Eredetileg ugye van az az alapszituáció, hogy két sértett férfi le akar igazni egy sebezhetõ nõt, hogy helyreálljon a büszkeségük vagy hogy egyszerûen valakin leverhessék a sérelmeiket. Ez idáig egy tipikus életjátszma, megsértettek, utána mi sértünk meg mást, a végén már nem is marad ártatlan (sértetlen) ember. LaBute azonban ördögien intelligens író, nem elégszik meg ennyivel. Chad a helyes, jóképû, rafinált, magabiztos tagja a duónak, Howard bizonytalanabb, tisztább ember, akinek van még lelkiismerete. Christine pedig a süket lány, az áldozat. Aki hagyja, hogy két férfi is udvaroljon neki, mert hízeleg neki, neki, akinek évekig senki nem csapta a szelet. Õ a tökéletes leigázott! A Férfitársaságban befejezése pedig egy olyan gyomorszájonvágás, hogy mág a stáblistánál is csak kapkodtam a levegõt! Kezdjük azzal, hogy Chad kis ideig még engem is rászedett (Aaron Eckhart élete elsõ filmszerepében!, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, miatta sikerülhetett a csalás), sokáig nem tudtam eldönteni, hogy már ki kit ver át, aztán bejön a várható formula: Chad igazi aljas, számító alak, õ végig tudta mit csinál, míg Howard érzelemkitörései valós érzelmeket rejtettek. Chad vallomása Christinnek: ezt a jelentet tanítani kéne, annyira perfekt! Na, de ezek után jön a hidegzuhany: kiderül, hogy Chad átverte Howardot is, Õ állt valójában a terv középpontjában, mert Chadet nem hagyta el a barátnõje, õ most is ott fekszik a hatalmas ágyán. Ez tehát Chad leckéje Howardnak. Howard végsõ kétségbeesésében elutazik, ahol azonban süket fülekre talál - szó szerint. LaBute bravúrosan zárja mûvét, ez egy olyan világ, ahol a szavak csapdákat rejtenek és megsebeznek, ahol törtetnek, ahol eltaposnak másokat, ahol az érzelmek elhalnak. Ne nyugtassuk magunkat, ez nem csak egy mikroközösségre igaz (pl. arra amiben a film játszódik). Hogy a három szereplõ közül kijárt végül a legjobban, kijött ki a legjobban a helyzetbõl? Talán Christine. Õ átlátta a helyzetet, sérült, de megtanulta már elviselni az élet csapásait. Ezzel szemben Chad egyre mélyebre süllyed, míg Howard a teljes összeomlás után sejthetjük merre halad tovább.
Parádés film, ha lehetõség adódik, ne hagyja ki senki!

Sziasztok! Sajna nagyon fáradt voltam, így elaludtam a film végét. Arra emlékszem, hogy Christine elmondja Chadnek, hogy szereti, meg hogy Howardnak is elmondja, hogy Chadet szereti... Utána mi történt?
Akár egy spoiler felirattal itt, akár privát üzenetben nagyon örülnék a válasznak.
Elõre is köszi.