A Férfitársaságban tulajdonképpen akár egyszerű háromszögtörténet is lehetne: két férfi hajt rá egy nőre, randevúk és féltékenységek, csábítások és csábulások, ahogy kell. A film mégsem háromszögtörténet, hanem egy jéghideg szívű, kegyetlen férfijáték precíz, szinte dokumentumszerű ábrázolása. A két fiatal férfi korunk hőse: a gazdasági elithez tartozó, hajtós, karrierre törő, sokat dolgozó, céltudatos típusból való, akinek csak érdekei vannak, érzelmei már nem. Ők ketten találják ki a kegyetlen játékot, a testi hibája miatt legvédtelenebb fiatal lány meghódítását, a kettős udvarlással a lehető legtökéletesebb elkábítását, majd faképnél hagyását egyszerre, minden magyarázat nélkül. A magyarázatba, nevezetesen az "okozzunk fájdalmat valakinek!" felkiáltásban megfogalmazott ötletbe a nézőt már a történet elején beavatja film, ettől, ha lehet, még hátborzongatóbb az embertelenül érzéketlen játék kíméletlensége. Egy szemünk előtt felnövekvő és szaporának mutatkozó új embertípus mérnöki pontosságú ábrázolatja rajzolódik ki a film hideg, funkcionális irodaházi környezetében.
Az első filmes Neil LaBute író-rendező saját és barátai pénzéből forgatott, kis költségvetésű filmjével egy halom díjat nyert, de rá is szolgált. Ahogy a két fiatalember közül az abszolút érzelmek nélküli, kíméletlen ötletgazdát játszó Aaron Eckhardt is a legjobb színész díjra élete első filmszerepében.
