Ganász a mai görög költészet egyik kiemelkedő alakja és ami még izgalmasabb, hosszú évekig élt Magyarországon. Négyéves gyerekként menekült a családjával Camandából, ahol született. 1948 szeptemberében lépték át a határt, Albániába. Ekkor egy kisebbfajta odüsszeia vette kezdetét. Egy év albániai tartózkodás után lengyel teherszállító hajón menekül a család tovább. A helyszínek: Adria, a Földközi-tenger, Gibraltár, La Manche-csatorna, Gdansk, majd Magyarország 1954-ig. Nagyanyját és húszéves nagynénjét itt temették. A hatvanas években érkezett vissza hazájába, Athénba, ahol szinte belső bevándorlónak érezte magát. Akkoriban úgy érezte, hogy mindent meg tud írni. Olvasott az emberek arcvonásaiból, sorsukat megírta, mélyen átélte a városi létet. Legjobb tanítómesterének a népdalt tekintette, hiszen amikor még írni-olvasni sem tudott, kisgyermekként a szebb ünnepeken, esküvőkön hallgatta a dalokat a falujában. A népdal volt a mércéje, gazdagította a görög nyelvben való jártasságát, és a népdalnak köszönhette, hogy a tizenöt szótagos verselés számára természetes adottság. Költészete szürrealista vonásai is a népdalban gyökereznek.