A kísérleti színháztól a film felé forduló japán rendező egy 19 éves fiú útkeresésén keresztül reflektál a háború után született generáció életérzésére. Az apák nemzedéke már nem tud hiteles mintákat adni fiaiknak, de a kortárscsoportból kiemelkedő példaképek is férfias agresszivitásukkal hódítanak. A godard-i hatásokat mutató filmben jelmondatokat festenek az utcákra, provokatív dalokat énekelnek, interjúk törik meg az elbeszélést annak jegyében, hogy az elitkultúra elidegenítő gyakorlata helyett az emberi kapcsolatok közvetlenségére és az attraktív politikai akciókra kerüljön a hangsúly.