Richárd, a saját művészetétől megcsömörlött akcióművész elhatározza, hogy egy nagyszabású performansz segítségével írja be magát a művészettörténetbe. A performansz finanszírozását úgy biztosítja, hogy eladja lakását egy fiatal párnak, Adélnak és Trisztánnak. Az adásvétel hamar lezajlik, de ez a kevés idő is elegendő arra, hogy Adél teljesen Richárd hatása alá kerüljön. Egy véletlennek köszönhetően a lány csatlakozik a művészhez, aki a hajnali előadására készülődve egyre furcsább szituációkba keveredik. Közben Adél egyre jobban felszabadul a gátlástalan férfi mellett, de amikor megtudja, valójában mi is fog történni a performansz alatt, túl messzire merészkedik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
7/10
LEO BIRDER
nov. 01. 14:13:51
7/10
A rendező apukám osztálytársa volt, ezért muszáj volt megnéznünk a filmet. A történet nekem tetszett. Nem hibátlan de elgondolkodtató. A szinészi játék, a zene, és az operatőri munka is rendben van. A főcím is tök jó. Nyilván elfogult vagyok, de szerintem nagy jó film
Véletlenül láttam meg egyik majdnem hogy kedvenc filmem után kezdődött a tévében, elsőre arra figyeltem fel, amikor bemondták, hogy 18 éven aluliak nem ajánlják, na mondom, biztos valami thriller lesz. Ezért elkezdtem figyelni, meglepődve láttam, hogy magyar film és amíg a szereplőket, alkotókat sorolgatták fel a film elején egy szokatlan és furcsa animációval indult. Erre már megint csak felfigyeltem. A jelenet a szocialista időkre nyúlik vissza, csak másképp. (Inkább kommunista egyébként.) Nézem tovább: tv2 hm...mondom mi ez a "sz@r" nem csoda, hogy ezen az adón ilyen "hülyeségeket" adnak le. De ez nagyon érdekes és muszáj rá figyelni, mert lényegében a két főszereplőt mutatja be és azt, amire a filmben készül a főhős. Nagyon-nagyon jól kitalálták az alkotók!! Jól bemutatja a két főszereplőt. A következő sorok kis spoilert tartalmazhat a végén: Ismertem régen egy embert, aki ugyanilyen művész volt, mint a filméli főhős, csak átvitt értelemben. Én pedig, mint a női főszereplő Adél, szinte követtem volna a pokolba is akár, olyan hatással volt rám, úgy "kicserélődtem" a jelenlétében. Ő szinte nem ember volt, hanem egy jelenség. Pont mint a főhős is itt. Tökéletesen átjött, hogy Adél miért rajong érte, hogy miért bújik ki "szűrke" hétköznapjaiból és egyre jobban élvezi ezt az új életet a "művész" közelségét...azt hittem, majd szerelem szövődik közöttük, pláne a film végszó előtti egy percében, amikor végre beteljesedni látszik és happy endnek néz ki, de nem az lett belőle, amire az ember számít, vagy titkon szeretné, hogy ez legyen a vége....És amikor befejeződött a film, azzal a furcsa zenével, az alkotók felsorolásával csak néztem magam elé a döbbenettől. A döbbenettől, hogy az ilyen típusú emberek, mint a főhős is (és akit emlegettem fentebb, akit az életben ismertem hasonló alakot) azoknak egész egyszerűen nem számít semmi ebben az életben, mint a "normál/átlag" embernek számít. Semmi. Tényleg semmi. Bármikor hátat tudnak fordítani dolgoknak. Mindenféle érzelem nélkül. Az ilyen embereken pedig az érzelmes/normális/átlagos emberek összetörtnek, felőrlődnek és érzelmileg megsemmisülnek előbb-utóbb. (Már ha nem tud kiteljesedni és útjaik így vagy úgy de elválnak.)
Egész jó film az emberi hülyeségrõl, sznobizmusról, stb..Illetve kinek mi a hülyeség, így extrém módon csapatni az életet, majd választott módon meghalni, vagy szürke hétköznapi egérként, esetleg sznobként kattogni egy emberöltõn át.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar filmdráma, 80 perc, 2011
Hozzászólások