Bird - Charlie Parker élete

Bird
amerikai filmdráma, 161 perc, 1988

Értékelés:

19 szavazatból
Szerinted?

+ 2 kép

Értékelés:

19 szavazatból
Szerinted?
A szaxofonos Charlie "Bird" Parker a dzsesszműfaj nagy egyénisége volt. Virtuóz játéka vonzotta a tömeget a negyvenes évek Amerikájában. Alacsony sorból küzdötte föl magát, zenészi pályafutását hullámhegyek és -völgyek tarkították. Nappal a drogot hajtotta, este zenélt, utána pedig hajnalig ivott vagy nőzött. Amikor megismerkedett a fiatal lánnyal, nyíltan bevallotta neki, hogy tizenöt éves kora óta kábítószerfüggő. Chan mégis hozzáment feleségül, vállalva a hányatott életet. A rock and roll előretörésével Bird zenéje háttérbe szorult, a múló siker, súlyosbodó függősége, gyomorfekélye és a kislánya halála túl sok volt számára.

Stáblista

Szereplők

Charlie "Bird" Parker
Chan Parker
Dizzy Gillespie
Buster Franklin
Charlie 'Bird' Parker, ifjon

Alkotók

Díjak és jelölések

  • Cannes-i fesztivál

    1988
    Zsűri Nagydíja
  • Oscar-díj

    1989
    Legjobb hang
  • Cannes-i fesztivál

    1988
    Legjobb férfi alakítás: Forest Whitaker

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
bendzsi02 2013 márc. 16. - 12:13:09 10/10
Nagyszerû film szerintem.Talán Dizzy Gillespie a legnagyobb alakítás benne.Nem adta át igazán Charlie Parker életét a film,hanem inkább hangulatát,zenéjét és az egész Bebop korszakot. 10/8
olahmiki1959 2012 szept. 12. - 07:20:42 Előzmény sanderb
"Megkockáztatom, hogy Parker élete, viszonyai, személyisége nem bírt el egy ilyen kaliberû opust."

Hajjaj, dehogynem!
Charlie Parker 1955-ben, 34 éves korában meghalt, ennek ellenére a mai napig! a jazzvilág õ tartja minden idõk legjobb szaxofonosának! Ami azért nem semmi, hogy pestiesen fejezzem ki magam.
Pedig azóta rengeteget fejlõdött a jazz, megszámlálhatatlan, óriási tehetségû fiatal zenész került felszínre és lett maga is a jazztörténet megkerülhetetlen alakja, mégis, mindenki, aki elkezd szaxofonozni tanulni, õhozzá akar hasonlítani, az õ hangszerjátékát akarja elsajátítani, az õ technikáját, virtuozitását, a belõle áradó õserõt akarja magába szívni, és Charlie Parker zsenialitását szeretné egy kicsit a magáénak tudni.

Õ olyan volt a szaxofonosok között, mint Liszt Ferenc a zongoristák, vagy Paganini a hegedûsök között. Egyszeri, megismételhetetlen, utolérhetetlen.

Talán törvényszerû, hogy - mint annyi más zseni, - õ is fiatalon halt meg, betegségekkel, magánéleti problémákkal, sokszor meg nem értéssel kísérve. Annak örülhetünk csak, hogy csodálatos játéka a fekete korongokon velünk marad.
7/10
sanderb 2012 jan. 06. - 20:10:34 7/10
Eastwood tisztelgése a nagy jazz-zenész elõtt. Minden tiszteletem az övé az alapos életrajzi kidolgozás miatt, de engem annyira nem érintett meg, már-már untam. Piszok hosszú film született a rémesen rövid életû Parkerrõl a kiemelkedõ képességû Whitakerrel, aki minimum belebújt a címszereplõ képzeletbeli bõrébe. Megkockáztatom, hogy Parker élete, viszonyai, személyisége nem bírt el egy ilyen kaliberû opust. Az ízig-vérig jazzszerelmeseknek a nagyszerû zenék miatt kihagyhatatlan. 10/7
Metalherceg 2011 jan. 14. - 18:08:11
A sztorival nem tudok érvényesülni, kimondottan idegesít a jazz, de mivel clint szíve ezért dobog, természetes, hogy filmet csinált belõle. Nekem ez a legunszinpatikusabb mûve.... De azért a rendezés nagyon ott van.
blowup 2006 márc. 18. - 13:15:44
....Waters a másik...csak mert egy este adják...
x-tro 2006 márc. 18. - 10:02:43
Eastwoodnak minden filmje -tehát ez is- nézhetõ, õ az egyik legfontosabb és legjelentõsebb amerikai élõ filmes. Pont.
karlmalone 2006 márc. 17. - 20:31:16
Eastwood egyetlen nézhetõ filmje...
Illetve elég jó film... 2-3 évente újranézhetõ.