Az utolsó pillantás

La última mirada
18 éven aluliak számára nem ajánlott mexikói romantikus dráma, 124 perc, 2006

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?
Poétikus film egy mexikói festőművész életéről, aki korának elismert művésze, és akit szeretnek a szép nők. Múzsái természetesen szépséges modelljei. Egy napon azonban kiderül, hogy a festőművész örökölte apja betegségét, s rádöbben, hogy hamarosan megvakul. Mindennel és mindenkivel szakít, egyedül próbál megküzdeni az egyre közeledő sötétséggel, még apja sem tud róla, hogy fiával mi történik. A színek közül a piros az a szín, amelyet utolsóként fog végleg elveszíteni. A végkifejlet előtti napon ellátogat a bordélyházba, hogy még egy utolsó pillantást vessen a kifejezhetetlen szépségre.

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
tavifenyone 2010 dec. 19. - 01:10:27 10/10
Remek, kifejezõ film, nagyon szép képi világgal! A szenvedés és a fájdalom erõs, de még erõsebb a belsõ változás, amin a két karakter keresztül megy és ami miatt nekem a történet lényegi üzenete egyáltalán nem a kilátástalanság, hanem valami egészen más; a fájdalomban is meglelhetõ boldogság.
10/10
Borella 2010 júl. 23. - 00:49:45 10/10
Nagyon megrázó film volt. Szerintem költõi és mérhetetlenül szomorú az egész, mint általában az élet.
feketevipera 2010 máj. 17. - 11:11:43
Furcsa film volt, meg kell hagyni. Egy teljesen sablonos témát (a látás elvesztését, ami mindenki számára tragédia, hát még egy festõnek) különleges módon mutat be. Valahogy az egész történetre rányomja a bélyegét a reménytelenség, a szomorúság. Mindenütt a nyomor, szinte kilátástalan helyzetben tengõdõ emberek, magány, az érzelmek kiélhetetlensége. A két fõszereplõ részben ugyanazzal a problémával küzd: a meg nem értettséggel, a saját életének helyrerakására irányuló törekvéseinek kudarcaival, a kimondott (vagy ki nem mondott) boldogtalansággal, azzal, hogy az emberek tömegében senki sem törõdik velük igazán. Valamilyen szinten mindketten kitaszítottak, vagy legalábbis csak megtûrt emberek. Útjaik többször is keresztezik egymást, de csak a véletlennek köszönhetõen ismerkednek meg. A végkifejlet nagyjából kiszámítható, hiszen valamennyire mindketten sérült lelkûek, és támaszt tudnak nyújtani egymásnak. Azt nem mondanám, hogy lenyûgözött a film, és hogy dicshimnuszokat tudnék zengeni róla, de talán nem vesztettem semmit azzal, hogy megnéztem.