Jean Cocteau egyszemélyes drámája Francis Poulenc zenéjével nem más, mint egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. A Házy Erzsébet által megrázóan megszemélyesített asszony éjféltájban azzal a szeretett férfival beszélget telefonon, aki a mindenséget jelenti számára, bár tudja, hogy kapcsolatuknak vége. A zaklatott asszony mesél és mesél, miközben fény derül zaklatott lelkiállapotára, összeomlanak álmok és mentségek. Az asszony számára csupán a szeretett hang marad és a lassan nyakára tekeredő telefonzsinór.