Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Én azok kevesek közé tartozom talán, akik nem értették, miről szól, mégis nagyon bejött nekik. Lehetett volna ez a film óriási bukta, mégis azt kell mondjam rendkívül bátor film, és ez átjön a vásznon. Az abszurdot a szürreálissal még soha nem láttam ilyen jól keveredni. Az egész valahogy a feltétel nélküli szeretetről szól. Nem tudtam logikusan megfejteni, de végig ezt éreztem.
Nagyon különleges, egyedi film. Látszik rajta, hogy gondosan, pontosan megszerkesztett mû, hogy minden részletnek, párbeszédnek mögöttes üzenete van.
Voltaképpen az élet ünneplése, magasztalása a film, annyi mindenért lehet élni, miért kéne mindezt eldobni magunktól csak azért, mert úgy érezzük senki sem szeret minket, vagy mert nem kapjuk meg álmaink nõjét, vagy mert nem vagyunk jó viszonyban szeretteinkkel stb. Ahogy Hank is mondta: "Mindig volt valami gondolat, ami elég szép volt ahhoz, hogy tovább hajtson. Lehet, hogy ez a valami az, amit az agyunk talál ki a túlélés érdekében." Nagyon minimalista, de így is nagyot üt.
Akiknek csak egy "nekrofil buziskosdásnak" tûnik az egész azok inkább ne nézzenek ART-filmeket, mert úgyse értik a zömüket, kvázi fölösleges idõtöltés számukra, illetve másoktól is elveszik a kedvet, hogy megtekintsék ezt a különleges filmet.
Igen, mert ha valaki nem ért egy filmet az egybõl szar lesz és mások számára is nyilvánossá kell tenni hogy ez egy szar film. És másokat fog lebeszélni róla. Miközben pont ezeket a filmeket kéne népszerûsíteni hogy a mainstream ne butítsa tovább az embereket.
Köszönöm a kommentedet, a film után valahogy nem találtam a kulcsot a megértéshez, hiába olvastam a kritikákat. Mindenhol csak egy õrült fekete komédiának titulálták, pedig szerintem - ha más nem is - az azért egyértelmû, hogy ez nem csak ennyi. A véleményed elgondolkodtatott, és nekem is úgy tûnik, hogy a vígjáték jelleg ellenére inkább arról szól, hogy Hank hogyan cipeli magával a halált, mint jó barátot, akihez menekülni lehet. Talán csak egy hajszálon múlott, hogy ez végül mégsem esett le az emberek többségének (tulajdonképpen nekem sem magamtól).
Imádom a filmet. Már 2x megnéztem. Az, hogy sokak szerint "nekrofil buziskodás" meg a filmfesztiválról is kijárkáltak róla csak növeli a szememben az értékét. Valóban nem olyan film, amit mindenki képes megérteni / értékelni. Ugyanakkor egy igazán szívmelengetõ, emberi történet arról, hogy egy reményvesztett ember hogyan találja meg újra önmagát és hogy bár a társadalom sosem fog minket úgy elfogadni, ahogy vagyunk, azért nekünk még fontos, hogy szeressünk a bõrünkben lenni. Annak ellenére, hogy szinte teljes egészében fingós és maszturbálós poénokból áll a humora, sírvaröhögõs több helyen, és mellette kreatív, szép és megható dráma is, meg hát amolyan coming-of-age kaland. Nagyon összetett film, sok szimbolikával. Például nem nehéz rájönni, hogy Manny valahol Hank lelkét is jelképezi, belül tele élettel, de barátja segítsége nélkül (aki kívül él, és belül életképtelen) hasznavehetetlen. Külön öröm, hogy szinte mindent raktak bele, ami zavarba ejtõ lehet, így azzal is kísérleteztek, hogy Hank saját feminin oldalát közelítve meg ábrázolja a hõn áhított nõt és valahol már ez is nagyon sokat elárul a szerelemrõl. A zenék is csodásak, az egész film egyfajta ünneplése az ember belsõ gazdagságának, Gondry szokott ilyesmit, csak õ nem mer kockáztatni, és így sokszor az üzenetei is elsikkadnak, kivétel talán az Egy makulátlan elme örök ragyogása, de az sem lett épp provokatív. Radcliffe játéka is nagyon erõs ebben a filmben. Mindenkinek tiszta szívbõl ajánlom, aki pozitívan szeretne csalódni az alpári humorban, és egy jól megrendezett, sokrétû filmben nevetni rajta.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások