John Hustonnak tutira nem ez a legjobb filmje, a történet elég lapos, a cselekményvezetés szinte már unalmas. Soha nem is hallottam arról, hogy létezik ez a film, azon is meglepõdtem, hogy készült hozzá szinkron (bevallom, "érdekesnek" találtam, hogy Balázsi Gyula - ha jól füleltem - legalább két, kisebb jelentõségû szereplõnek is kölcsönözte a hangját). Végül is aki sok hasonló filmet látott, az elõbb-utóbb ki tudja sakkozni, ki is a gyilkos, és akkor már nem annyira érdekfeszítõ a cselekmény (amúgy sem pörgõs, szóval senki nem fogja lerágni a körmét az izgalomtól). Jómagam kicsit erõltetettnek éreztem a sztorit, bár kétségtelen, hogy az elején nem rossz, csak aztán egy idõ után ellaposodik. Nem is azért érdekes a produkció, mert ilyen vagy olyan a története (mindenesetre kétségtelenül kicsit bizarr és különleges a gyilkosságok elkövetésének módja miatt), hanem mert a sztárokat (Tony Curtis, Burt Lancaster, Kirk Douglas, Robert Mitchum, Frank Sinatra) valami hihetetlen módon szinte felismerhetetlenné maszkírozták. Jópofa poén a végén, amikor leveszik a maszkjukat, és kiderül, hogy melyik alatt ki rejtõzik. Mindenesetre furcsa, hogy hajlandóak voltak nyúlfarknyi szerepet vállalni egy nem túl különleges filmben, ráadásul úgy, hogy minden bizonnyal meg kellett szenvedniük a maszkkal. Az ilyen apróságok miatt érdemes megnézni a filmet, másért nem nagyon.