Lakatos István az Újhold költője volt. A nyolcvanas években Nemes Nagy Ágnessel és Lengyel Balázzsal együtt ő indította útjára az Újhold Évkönyvek sorozatát. Egyik legjelentősebb műve, az 1948-ban írt A pokol tornácán, a budapesti ostrom eseményeit beszéli el. Lakatos István ebben a költői művében is az eposzi elbeszélhetőség lehetőségeit kutatta egészen Homéroszig visszanyúlva. Tíz év fordítói munka után - melynek egy részét a börtönben töltötte - 1967-ben jelentette meg Vergilius összes művét magyarul. Lakatos István így írt önmagáról: "Az én költészetem olyan költészet, amelyben ha új vers keletkezik, az összes többi vele változik. Lehet, hogy kilencven éves koromban olyan költeményt írok, amely megköveteli, hogy valamelyik ötven évvel azelőttinek megváltozzék egy sora, egy szakasza vagy akár az egész vers." Lakatos István költészete immár megváltoztathatatlanul része a XX. századi magyar lírának.