Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Kedves Napraforgó! :) A '60-as évek Franciaországában - és lassan az akkori nemzetközi film világában - a legtöbben ill. elég sokan tisztában voltak vele, hogy ki is Françoise Dorléac! És akkor még nem úgy ismerték, nem úgy volt a köztudatban, mint Deneuve testvére (egyébként igen, 1 évvel idősebb nővére volt Catherinnak). Pályájuk sokkal inkább indult "fordítva", tehát, hogy Catherine-t lehetett úgy megismerni, mint Françoise húgát, s a színjátszást tekintve ez általában véve is igaznak tekinthető. Catherinnal ellentétben - aki inkább egy újfajta nőideált testesített meg Franciaországban - Françoise tanult, kiválóan képzett színész volt, aki 18 évesen (!) debütált a színházban! A francia színjátszás és mozi hatalmas tehetségeként, ígéreteként volt ismert hazájában már a '60-as évek legelejétől! Akit nagyon gyorsan "elvittek filmezni", s akit - az Ön által is említett "Riói kaland" után - azonnal nemzetközi produkciókba hívtak! (Egyébként valamilyen értelemben már a Riói kaland is az volt, hiszen az amerikai United Artist franciaországi leányvállalata (Les Artistes Associés) által készülhetett el ez a film, s innen is jöttek Françoise további kapcsolatai, lehetőségei)
Françoise borzasztó korai és sajnos rettenetes haláláig - 1967 június 26. -, Catherine nem volt ismertebb vagy népszerűbb a nővérénél Franciaországban (már csak a Riói kaland miatt sem, ami a '60-as évek egyik gigasikere volt Galliában; Catherine abban a korszakban és még nagyon sokáig nem szerepelt ekkora sikerű filmben). Nagyjából és bizonyos értelemben elég párhuzamosan haladt a pályájuk, s Catherine művészneve (anyjuk valódi családi neve) ellenére mindenki tudta róluk, hogy ők a Dorléac-lányok. (Apjuk, Maurice Dorléac szintén sokat foglalkoztatott színházi- és és filmszínész volt. Édesanyjuk, Renée Simonot (eredetileg Deneuve) úgyszintén. Úgyhogy, a lányok sem véletlen kerültek a művészi pályára..., bár Catherine-t nem érdekelte a filmezés, de Françoise noszogatta és rábeszélte.)
Üdvözlettel: Rob
u.i.: Nagyon örülök, hogy megemlítette a "Riói kalandot"! Döbbenetemre ezt a filmet nagyon sokan nem ismerik itthon, mégpedig azokból a korosztályokból sem, ahonnan pedig illene, sőt kötelező lenne!
Kedves Dalmát! Nem bukott meg ez a film a bemutatásakor, ez valami félreértés. Hatalmas üzleti világsiker nem lett belőle, de nem bukott meg. Franciaországban másfél millióan beültek rá a moziba, ami a '60-as években - és 1967-ben - még mindig rendben volt. Ebből négyszáz ezren Párizsban látták a filmet, ami szintén nem számított "bukásnak". Külföldi adatokat nem tudok, egyet kivéve. Spanyolországban nagyjából hétszáz ezren fizettek be rá.
Ráadásul nem szabad - nagyon nem! - elfeledkezni a film igen egyedi műfajáról és stílusáról! Mindenképp annak tükrében is nézni kell a számokat, s így tekintve a Dorléac-lányok filmje, akár szép sikernek könyvelhető el!
Üdvözlettel: Rob
Ajánlom figyelmébe ezt az általam szerkesztett oldalt: https://www.facebook.com/francoisedorleachungary/
Catherine Deneuve...
Halottakról jót, vagy semmit- megelõzöm.
Hihetetlen, mennyire rajongok S.Loren, G.Lollobrigida, E.Taylor, C.Cardinale, és BB iránt- a sort folytathatnám-
ez a nõ meg, mint a hideglelés- egy üres haltekintetet látok csak.
Meztelen a király, a nõ tehetségtelen, minden mást ráképzel a nézõ.
Egyedül a gyönyörû,muzeális képi világ, ami miatt nézni képes vagyok a filmet.
Borzasztó volt az a baleset, elolvastam az angol nyelvû wiki-n, - a magyarban csak egy mondatban említik.
Felborult a sportkocsijával, a kocsi kigyulladt, õ pedig nem tudott kimenekülni belõle, és bennégett.
Csak 25 éves volt...
Döbbenet...
Szegény Françoise Dorléacnak ez volt az utolsó filmje, mert nem sokkal késõbb meghalt autóbalesetben. Kár, hogy azt sem jelzik, hogy mellesleg Catherine Deneuve édestestvére volt, Csak egy év volt köztük. A magyar közönség A riói kalandból is ismerheti Belmondo partnereként.
A tv mûsorban: A Rochefort-i kisasszonyok.
Rákattintasz, erre feljön, hogy: A Rochefort-i hölgyek.
Ezt hogy kell érteni?... Egy kattintás alatt "hölgyek" lettek a "kisasszonyokból"???
Nem semmi!.:D (Biztosan tudnak valamit... khm...:)
A tartalomismertetés meg sehol.
Elvitte a cica? Nana!...:)
Meghúzom a bajuszát!...:)
Kíváncsi vagyok a zenére, mert Michel Legrand a zeneszerzõ, akinek az A cherbourgi esernyõk címû zenés játékának néhány betétdalából örökzöld sláger lett, ebbõl viszont én nem emlékszem egyetlen egy maradandó dallamra sem.
Bár lehet, hogy ez csak az én hibám...:)
Szinte érthetetlen számomra, hogy ez a film a bemutatásakor megbukott. Minden benne van, ami egy könnyed szórakoztató filmhez kell: nagyszerû színészek, remek muzsika, tökéletes látványvilág, humor, szerelem. Nem olyan édes-bús alkotás, mint a Cherbourg-i esernyõk, de Jacques Demy és Michel Legrand ezúttal is élvezetes produkciót hoztak össze.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások