Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A látogató

Name: A látogató
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T05:28:11+0200
Duration: 104 min
Rating: 8
Cast: Richard Jenkins, Haaz Sleiman, Danai Gurira, Hiam Abbass, Marian Seldes

The Visitor

amerikai filmdráma, 104 perc, 2007

Értékelés:

93 szavazatból

Szerinted?

60 hozzászólás

Videó

+ 3 kép

Videó + 9 kép

Értékelés:

93 szavazatból

Szerinted?

60 hozzászólás

Bemutató dátuma: 2009. február 12. Forgalmazó: Odeon

Stáblista

Szereplők

Richard Jenkins

Walter Vale professzor

Haaz Sleiman

Tarek Khalil

Danai Gurira

Zainab

Hiam Abbass

Mouna Khalil

Marian Seldes

Barbara

Alkotók

rendező: Thomas McCarthy
forgatókönyvíró: Thomas McCarthy
zeneszerző: Jan A.P. Kaczmarek
operatőr: Oliver Bokelberg
producer: Michael London Mary Jane Skalski
vágó: Tom McArdle

Kapcsolódó cikkek

Díjak és jelölések

Oscar-díj
2009
Legjobb férfi alakítás jelölés: Richard Jenkins

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

7/10

Ahoj poplacsek 2023 máj. 27. - 23:46:49 7/10 Előzmény Kuttyánszki

"Lehet, hogy késõbb jobb lesz"

igen, az lett

Válasz

7/10

Tanulságos és relatíve egyszerű sztori illegális bevándorlókkal és fehér amerikai professzorral, akinek a velük való találkozás kinyitja kicsit a világról alkotott képét.

Időnként kissé tévéfilmes, sőt, párszor már-már hallmarkosan kiszámíthatónak éreztem, de az emberi mondandója miatt kellemes összbenyomásom alakult ki.

A new yorki környezetben elég könnyű érzékeltetni a történetben lévő igazságtalan és embertelen elemeket, mivel az amerikai hatósági ügykezelés és intézkedési kultúra tényleg ilyen fafejű és brutális, ahogy ábrázolják, elég pontosnak találtam, sokszor jártam náluk és élőben/személyesen tapasztaltam, valóban ilyenek, talán ez az ország (Egyesült Államok) legvisszatetszőbb tulajdonsága a sok pozitív mellett.

Válasz

9/10

Nagyon tetszett a film, pont erre volt szükségem azon az estén, szóval a megfelelõ hangulatban találtam rá :-) és talán ezért is, no meg az oly divatos, mindig sokra értékelt karakterfejlõdés miatt, amirõl említést ezen film kapcsán teszek talán elõször. Noha véleményeztem már idefent számos darabot :-) kellemesen lassú, de mégis, mélyenszántó. Sõt, azt hiszem hogy talán eredeti is a történet. Egy új emberi sors. Viszont bármennyire is kerek egész volt, és magam hiányérzettel küszködtem a végén. SPOILER
Messzirõl jöttjeink eltûntek a bizonytalanságban. Tarek és a professzor utolsó beszélgetése pedig meglehetõsen viharos volt, ami bár érthetõ is, de mégis nehéz ezt így közvetlenül a végefõcím után magunkban lezártnak tekintetni, és továbbgondolni. Legalábbis számomra az volt, és talán még most sem sikerült teljesen.

Válasz

9/10

idõjós1010 2016 febr. 26. - 01:20:23 9/10 Előzmény Edmond Dantes

Annak reményében írom ezeket a sorokat, hogy talán még emlékszel a filmre valamennyire.:
Tudod a magány tényleg képes arra, hogy besavanyodottá tegyen valakit. A nemvárt, és talán olykor kényszerû társaság pedig igenis képes ebbõl felrázni. Legalábbis én így képzelem :-)

Válasz

Ha elfogadjuk (és elfogadjuk!!) azt a kissé életszerûtlen indítást h a nemrég megözvegyült, otthon, Connecticutban mindenkivel undok, savanyú életû prof. a ritkán látogatott new yorki lakásába toppanva, a fürdõkádban egy vadidegen fekete-afrikai nõt talál, majd hamarosan befut a nõ arab (szír) barátja és elég támadólag lép fel; nos tehát ha elfogadjuk h ebbõl a fura alaphelyzetbõl egy két lábon járó filantróp fejlõdik ki, egy valóságos emberjogi harcos, aki szinte életét (és sok szabad idejét) teszi fel az "ügyért", akkor és ettõl fogva a film élvezetes, szórakoztató, a manhattani fíling bódító, a queensi kevésbé... És ami ritka, még szívesen elnéztem volna kicsit ezt a filmet. Ezt a filmet, ami elkészült és elkészülhetett az USA-ban, kritikusan és csöppnyit önkritikusan: ugyan hol másutt van ez az õszinte szembe- és magába-magukba nézés, mint ott, a nagy olvasztótégelyben? A fõhõs nekem kicsit a Lesz ez még így se fõhõsét juttatja eszembe és ha Richard Jenkins nem is jár a Jack Nicholson-i magaslatokon, egy Oscar-jelölés azért kijárt neki ezért az alakításért.

Válasz

Egyszerûnek mondható, szívmelengetõ, kedves film egy idõsödõ, kissé besavanyodott, meglehetõsen unalmasan élõ, hétköznapi férfiról, akinek az életébe gyakorlatilag berobban két - az elején hihetetlenül antipatikus, nagyképû, bicskanyitogatóan erõszakos modorú - illegális bevándorló, és ettõl kezdve szinte észrevétlenül, de átalakul a pasas élete, értelme lesz a mindennapjainak, elfeledett érzések, érzelmek kezdenek benne újraformálódni, - Richard Jenkis elképesztõen eszköztelen, zseniális alakításában - és megmutatkozik a két identitás, az unalmasan élõ, jómódú, amerikai értelmiségi, és a közel-keletrõl, meg Afrikából menekült riadt, mindenre-és mindenkire gyanakvó fiatal pár hol mulatságos, hol szívszorító kapcsolata, elõször bátortalan, majd egyre nyíltabb közeledése.

És - mellesleg, a történet elején háttérként, majd fõszereplõvé elõlépve - bejön a képbe az amerikai bürokrácia szeptember 11. utáni - valahol érthetõ, de el nem fogadható - hihetetlen merevsége, idegenekkel szembeni gyanakvása, embertelensége, amely úgy bánik emberi sorsokkal, kapcsolatokkal, életekkel, mintha azok számok, adatok lennének egy nyilvántartásban, és úgy szakít szét családokat, szerelmeket, barátságokat, mint ahogy mi tépünk ketté egy feleslegessé vált papírlapot.
Gondolkodás nélkül, érzelmek nélkül, természetes mozdulattal...

Szomorú, lesújtó, ijesztõnek mondható helyzetkép az amerikai hivatalos gépezet mûködésérõl, amelybe - akár még akaratunkon kívül, teljesen véletlenül - bármikor mi is belekerülhetünk, és amely bedarálhat, elnyelhet, dönthet a sorsunkról...

Élmény volt a film, - Richard Jenkins pedig a végére egészen jól megtanult dobolni!...:)

Válasz

10/10

Egyetértek az elõttem szólóval, kicsit nehézkesen indult, de aztán kiderült, hogy egy kimondottan kellemes és tartalmas film, mind érzelmileg, mind mondanivaló tekintetében. A zenérõl már nem is beszélve.

Válasz

az elsõ tíz percet leszámítva, nagyon jó film.

Válasz

Látod, nekem meg ez az értékelés a furcsa és kicsit lehangoló. Ennyire pesszimisták lennénk? Ha egy film pozitív véget ér, akkor az rögvest megkapja a hollywoodi maszlag jelzõt. Már megfigyeltem, sokszor olvasom ezt, azért merem írni. Tényleg ennyire rossz az élet? Én el tudom képzelni hollywoodi maszlag nélkül is, hogy az életben nagyon sok klassz dolog történjen.
A film egyébként szuper. A díjak meg nem érdekelnek. Sose az alapján ítélek.

Válasz

Kb. 10 percnél írok: azt hiszem, nem nézem végig. Túl lassú, nehézkes...Már ott berágtam, mikor a prof. bement a lakásba és még a négereknek állt feljebb, kis híján megverték. Lehet, hogy késõbb jobb lesz, de egyelõre nem tetszik, sem a fekete srác nagyképû stílusa, sem a nõ mogorvasága.

Válasz

Összes hozzászólás