Kidobott idő megnézni.

Egy unalmas film, nagyjából semmilyen mondanivalóval. Akkor döbbentem meg, mikor utólag rákerestem a kritikákra, és mindenhol áradoznak arról, hogy ez milyen fenomenális film. Gondolom, minél rosszabb, annál hosszabb elemzést kell íni mellé. Azért nem nulla pont, mert én is érzékeltem bizonyos poénokat, de vígjátéknak erős lenne nevezni. Ez már a "hagyd, úgyse értenék" kategória, már ha valaki ismeri a viccet. Amint itt valaki íta, egy rövidfilmnek elmenne.

Szerintem sem vígjáték, annyira nem, hogy én is csak a Port.hu és az IMDb műfaji meghatározására való tekintettel említettem akként, egyértelműen elutasítólag.

Mivel az a bizonyos "váratlan fodulat",
épp az "eszementségével és életszerűtlenségével" felborította a film addigi köznapias természetességű szemléletmódját, így az minden számba vehető szempontból teljesen logikátlanná, összefüggés-beszakadttá, és műfaj-zavarosan értékvesztetté tette az egészet.
A zárás logikátlanságát az is jól mutatja, hogy csak az irracionális elvontság inadekvátsága alól tudott valamiféle magyarázat-kísérletet csiholni rá; ami pedig már valóban szembemegy a korábbi mindennel.
Az a bizonyos "fordulat" az összes előzménye alapján és az érintettről sem mutat semmiféle belső integritást, hacsak a hirtelen jólét sokkjának elhúzódó következményességű (átmeneti?) elmeháborodását nem tekinti annak.
Az apa, a helyzet lényegét fel sem fogó, "csalódott kisfia" előtt sem bizonyít avval semmit, legfeljebb patológiás önigazolással saját magának; hiszen ténylegesen az addigi életének tettei és szavai épp azon ponton hazudtolódnak a semmibe.
Amit a gyerek irányába konzisztenciának hív, az sokkal inkább egy a formálódó személyiséget romboló nevelés-pszichológiai merénylet ellene; és akkor még nem is vettem a súlyának megfelelően figyelembe a többi érintett kisgyerek, konfliktusos következményekkel mit sem törődő lelki bezavarását.
Bár elismertem némely érdemeit, de még utalásszerűen sem írtam, hogy "igencsak" tetszett a film; és igen, szerintem teljesen helyénvalóan okszerű, akár visszamenőleg is átértékelni azt, ami végén önmagával is szembefordulva kiábrándít.

Én azt találom "furcsának", őszintébben szólva kulturálatlannak, hogy egyes szám harmadik személyű távolítással, sőt semmirevalón minősítő személyeskedéssel próbál teret nyerni az általános érvényűként tetszelegtetett saját véleményének.
Egyébként ha már itt tartunk: én ebből az egy hozzámszólásából is elég pontosan látom a kommunikációs problémáit, de eszembe sem jutna, hogy ehelyt elemzőn minősítgető mondatokká formáljam azokat.

Ha jó tucatnyi kommentemet elolvasta, akkor bizonnyal annak is fel kellett volna tűnnie, hogy én soha nem foglakozok mások minősítgetésével, csak a (pl.) filmekről írom le, a természetesen vitatható saját véleményemet; amit aztán bárki kedve és készsége szerint tarthat érthetőnek, elgondolkodtatónak, vitathatónak, vagy érthetetlennek, esetleg akár fárasztónak (stb) is. Számomra is ez a továbbgördíthető sorsa minden itteni bejegyzésnek.

Ám, ha még ezek után sem volna magától (!) értetődő, segítek: halovány esélye sincs, hogy a mércém legyen; meg aztán ez a kulturális fórum amúgy-sem egymásról szól, ezért célravezetőbb lett volna, e hely céljának megfelelően, kizárólag (!) a filmről és semmiképpen sem rólam írni valami véleményt.
Az előbbi ugyanis másnak is érdekes lehet, az utóbbi viszont számomra is szerfelett érdektelen. *

A film ténylegesen semennyire, egyetlen ks mozzanatában sem vígjáték, így a lezárásában sem az, és nem is akar az lenni, még ott sem. Ez a bizonyos "poén" ugyan valóban egy váratlan fodulat, ám semmiképpen nem mondható, hogy eszement őrültségével - és persze totál életszerűtlenségével - együtt is ne lenne logikus lépés, hisz a főhős belső integritását tisztán megmutatja azzal, hogy az a csalódott kisfia előtt bizonyítja, szavai, elvei és tettei igenis teljesen konzisztensek egymással (lásd Robin Hood).
Nyilvánvaló, hogy semelyik néző nem számít erre a meghökkentő befejezésre, ám én pont ugyanilyen furcsának találom azt is, ha erre fel a néző egyből, visszamenőlegesen teljesen átértékeli az addig látottakat (konkrétan magát az egész filmet), és ami egész végig igencsak tetszett neki, az a legvége miatt elveszíti szinte minden értékét, és kvázi a kukában landol. (Másképp fogalmazva: fura, hogy viszonylag értelmesnek látszó emberek sok esetben képtelennek tűnnek akár elvonatkoztatni, akár gondolkodva értelmezni...).
Egyébként ha már itt tartok: vagy jó tucatnyi kommentedet elolvastam már (illetve egy részükkel csak próbálkoztam), és pusztán segítő szándékkal jelzem, hogy meglátásom szerint a kényszeres jelzőhalmozásaiddal, modoros fordulataiddal és az ezekkel járó dagályosságoddal sokszor gyakorlatilag olvashatatlan vagy. Könnyen lehet, hogy te saját magad a gondolatkifejtés, a fogalmazás afféle virtuóz mesterének gondolod - erre utalhat a nickneved és az avatar-képed - , ám szólok, nagy eséllyel igen sokak számára egyszerűen csak baromi fárasztó lehetsz... És ezt tényleg nem bántásból írom, sőt.

Számomra is csalódás volt. Pedig igyekeztem ébren maradni a legalább fél órát kitevő ásás bemutatása alatt, sikerült is, hogy aztán kapjak egy értelmetlen befejezést.
Láttam már jó román filmet, ez sajnos nem volt az.

Az utolsó 5 percéig az elismerés mondatai formálódtak bennem erről, a realista egyszerűségű, elidőzőn lassúdad tempójú, emberi természetességű tépelődéseivel és többre vágyódó bizonytalanságaival is ható filmről; amely hiteles-érzetű betekintést engedett a román alsó-középosztály tagjainak az életébe. Ugyanakkor érzékletes életszerűséggel jelenítette meg azt is, hogy a kitörés egyetlen esélyeként megragadott kincskeresés sem úgy romantikus hangulatú, ahogy azt elképzelnénk, hanem nagyon-is a fennálló társadalmi kötöttségek által behatároltan köznapias.
A végén aztán az egész filmmel szembe mozgó, azt csúfondáros zárójelbe tevő, arra (!) az egy abszurd (vígjátéki?) "poénra" kifuttatott lezárással engem el is vesztett ez a számomra sehogyan nem-vígjáték.

A csalódásomból felocsúdva aztán, úgy véltem, hogy például egy (90 perc helyett!) legfeljebb 25 perces kisjátékfilmként, annak tartalmi sűrítésével talán mégiscsak elmosolyodtam volna a végén.

nem kell feltétlenül kommentelni ahhoz, hogy szavazhass. kevesebb ökörséget olvashatunk legalább.

És ezzel még dicsekszel is…
A magyarnak mindent, de mindent, ami egyszer nem az ő kultúrája, előrágni kell, hogy valahogyan megeméssze. Csoda, hogy ekkora az idegengyűlölet?

Nehezen viselem a feliratos filmeket...

Pontozni hozzászólás nélkül is lehet. Bár én is kíváncsi lennék pár véleményre. 🙂