"A történet kibontakozása meglepő, mivel az első jelenetek után azt hinnénk, hogy egy kedves, szomorkás, intim történetet fogunk látni, de apránként rá kell jönnünk, hogy a hős a körülmények szorításában feleszmél, fellázad és cselekszik. Goretta felvázolja
"a bolond" portréját. Nem követi a divatot: ahelyett, hogy fiatal hőst választana, egy idősödő embert állít a középpontba, hippi környezet helyett kispolgári közegbe helyezve. Georges Plond fellázad az őt körülvevő társadalom ellen, és azon veszi észre magát, hogy törvényen kívül került. Nem általában lázad, a saját sorsa igazságtalanságai háborítják fel, és nem adja meg magát harc nélkül. A rendező felépítette a középszerűség világát, melyben az igazgató paternalista, a tulajdonnal bírók lelkiismerete tiszta, a javak egyenlőtlenül vannak elosztva. Az utolsó csepp, amitől kiborul a pohár, egy betegség. Ez indítja el útján a hőst, aki egy svájci óra pontosságával készíti elő bosszúját, amit Goretta csodás fegyelemmel követ végig." (Tribune de Geneve, 1971)