Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A bíró és a hóhér

Der Richter und sein Henker
NSZK-olasz krimi, 90 perc, 1975

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás
Pár évvel a háború után két svájci fiatalember sétál Isztambul utcáin. Richard fogad Hans-szal, hogy fényes nappal megöl egy embert úgy, hogy nem lehet rábizonyítani tettét - s vízbe löki közös barátnőjüket. Ettől kezdve az idővel rendőrfelügyelővé lett Hans fő életcélja egykori barátjának leleplezése, aki - sorozatos bűntettei eredményeként - immár befolyásos milliomos. Hans és Richard sajátos párviadalába keveredik bele harminc évvel később a mit sem sejtő nyomozóhelyettes, Walter. Számtalan meglepetés éri őt és a nézőt is...
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Jon Voight profilképe Jon Voight
Walter Thschanz
Jacqueline Bisset profilképe Jacqueline Bisset
Anna Crawley
Martin Ritt
Hans Baerlach
Robert Shaw profilképe Robert Shaw
Richard Gastmann
Helmut Qualtinger
Von Schwendi
Gabriele Ferzetti
Dr. Lutz

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
dorog 2019 jan. 21. - 20:15:20
Ugyanezen a címen a Magyar Televízió is készített tévéjátékot 1968-ban Páger Antal (Bärlach), Ajtay Andor (Gastmann) és Márkus László (Tschanz) főszereplésével.
Válasz
feketevipera 2012 márc. 07. - 20:31:04
Érdekes hangulatú film, igazi Dürrenmatt-darab, realisztikus, de ugyanakkor idõnként groteszk, nyomasztó és szinte abszurd is. A valódi és a "szürreális" szövevényes módon fonódik össze, így egy kiábrándítóan reménytelen világ képét kapjuk meg. A történet lényege nem az a gyilkosság, amit a film elején követnek el, hanem a két ember párviadala, illetve az, hogy ki kit és hogyan tud felhasználni a céljai érdekében. Miközben folyik a nyomozás, emberi sorsok villannak fel elõttünk, bepillanthatunk a politika és a bûnözés összefonódásaiba. Valójában a "sorok között" ennél is több bújik meg, hiszen erkölcsi kérdések is felbukkannak, különösen Bärlach és Gastmann vitájában. Gastmann a gonosztettek elkövetését minden módon igazolni próbáló ember mintaképe, míg a felügyelõ mindenáron el akarja õt kapni, és lényegében véve õ sem válogat az eszközökben, bár gonoszságra nem hajlandó.
Tudomásom szerint a film híven követi a regényt, ami önmagában véve is érték, és a fényképezés is hozzátesz ehhez a teljesítményhez, további nüanszokkal gazdagítva az alkotást. Morricone zenéje itt talán kevésbé emlékezetes vagy kiemelkedõ, mint sok más filmben. Érdekesség, hogy Maximilian Schell rendezte a filmet, ez kevés rendezéseinek egyike, és meg kell vallanom, nem rossz, bár azért az itteni 9,3-es átlagot picit magasnak tartom. Morricone mellett olyan embereket sikerült megnyernie a filmhez, mint Martin Ritt, Robert Shaw és a többiek, vagyis õ is "húzónevekkel" dolgozott. A színészi alakítások jók, Bisset picit mintha halvány lenne, de talán a karaktere is ilyen. Humoros megoldás pl., hogy maga Dürrenmatt is felbukkan pár perc erejéig egy mellékszerepben, bár bizonyos szempontból az általa játszott író az egyik kulcsfigura a történetben, és szerintem szimbolikus jelentõségû az, hogy sakkozik (hiszen a sztori is egyfajta "sakkjátszma", õ pedig íróként az az ember, aki a regény figuráit mozgatja). A másik kuriózum, hogy a film elején Donald Sutherland "prezentálja" a hullát, ami szerintem az egyik legeredetibb és legjobb része a produkciónak.
Amúgy furcsa, hogy idehaza mennyire nem veszik elõ ezt a filmet, holott 1981-ben már Magyarországon is bemutatták. Inkább butítják a népet, mint hogy valami értelmeset adnának, pedig azért ez sem lenne rossz, egy esti szórakozásnak megtenné. A szinkron számomra picit furcsa volt, Jon Voight magyar hangja pl. Gálvölgyi János, Robert Shaw-é Haumann Péter, ez így némileg furán hatott, bár inkább ez, mint a mai szörnyû szinkronok (tisztelet a kivételnek). Egyszer azért érdemes megnézni a filmet, ha valahol sikerül rábukkanni, ennyit megér.
Válasz