A bosnyák–osztrák–német koprodukcióban készült Úton című filmben vannak nehezen hegedő posztháborús sebek, muszlim fundamentalisták, de nem ez a lényeg. Hanem egy kapcsolat kiüresedése. Szép és fájdalmas dráma, túl a balkáni traumán.
Kis késéssel érkezett hozzánk Mika Kaurismäki örömzenés dokumozija, a Hangtükör. Keresztülutazzuk a fél világot, hogy a professzionális dzsessz-zenészek, a karneválozó utcai kis- és nagydobosok, kommunikálni egyébként képtelen autisták megmutassák a zene életadó erejét. Megérte várni.
Ötödik felvonásához ért a Halálos iramban-széria. Bár karcsú a sztori és veretes verdapárbaj is alig akad, látványban és adrenalinban azért nincs hiány. A kétórás benzingőzös akciózást az válassza, aki zsigeri szórakozásra áhítozik és ezért minden hibát és nem ideillő sallangot elnéz.
Piroska vágyik az ő farkasára, bármilyen megátalkodott fenevad. A mai máslényes divathóbort nyelvére adaptált Grimm-klasszikus azon tizenéves lányoknak való, akik jól tűrik a gótikus hangulatot, szeretik a szerelmeset, a szépet, még ha egy kicsit szőrös is.
Egy földalatti szűk deszkaszarkofág foglya egy túszul ejtett, ártatlan amerikai civil, valahol Irakban. Minimális eszközökkel és egy mobiltelefonnal küzd a túléléséért. Ideje és a levegője egyre fogy, de mint tudjuk: a remény hal meg utoljára.
Egy repülésfélő csőrös megküzd a gonosz csempészekkel, barátokra és párra talál – és nem utolsó sorban: megtanul suhanni a felhők felett. A Rio című animáció másfélóra vakációt kínál, főleg a gyerekeknek.
Romain Gavras első nagyjátékfilmje, az Eljő a napunk két vörös hajú férfi lázadásáról szól. Ámokfutásuk drámája kissé öncélúra sikeredett, de Vincent Cassel alakítása mindenért kárpótol.
Helyet cserél egy munkanélküli vesztes-fazon és a húsvéti tapsifüles. Emberséget ("nyúlságot") és barátságot tanulnak – közepesen vicces üzemmódban, bár nézhetően, de nem túlságosan emlékezetesen.
A kommunista rezsimek elleni ellenszegülés sajátságos módjáról mesél A belgrádi Fantom. Egy eltulajdonított nyugatnémet csúcsmárkán száguldozik egy ismeretlen szerb fiatalember a belgrádi szervek Zastava-gyűrűjében – így hirdetve a szabadságot.
A magyar származású Oscar-díjas filmes egy híres, nyoma veszett római légió után kutakodik Britanniában és Kaledóniában. Kevés ütközetet kínál, a becsületet a kutatókaland két hőse viszonyának alakulásában méri meg. Ez nem baj, az ellenben igen, hogy az egyik színész jó, a másik meg nem.
Soha nem tapasztalt látványorgiával kényeztet a 300 rendezője, Zack Snyder új filmjében, az Álomháborúban. Mindezt azonban csúnyán lerontja, amikor dögös főhős-leányai megszólalnak.
A Dobolj, ha tudsz! című dokumentumfilmben egy harmincéves szerbiai lány – nő – megvalósítja álmát, és alkalmi dobos lesz. Jó, jó, de mi közünk nekünk ehhez az egészhez?
Akármennyire is azt gondolnánk, hogy a hollywoodi jó szokáshoz híven a filmes iparosok a többszörösen Oscar-jelölt 127 óra sikere után rákaptak a szűk barlangvájatokba rekedt természetjárók tragédiáira, nem erről van szó. A térdimenzióban kínált Sanctum korábban és egészen más apropóból készült.
Az Anyát a Marsra animáció érdekes kísérlet. Tetszetős – háromdimenziós – képi világa azonban nem tudjuk, hogy kiket céloz. A gyerekeket? A kistinédzsereket? A felnőtteket? Érvek szólnak emellett és amellett is.
Adam Sandler sokadik komédiáját – a bevált történet és a bevált viccek mellett – az teszi emlékezetessé, hogy Jennifer Aniston végre megmutathatta, van élet és vígjáték számára a Jóbarátokon túl is. Ráadásul ezt az önmagát karikírozó Nicole Kidman oldalán teszi – nosza, dobjuk félre az előítéleteinket, és adjunk egy esélyt ennek a filmnek.
Sokan fognak örülni Jean Becker rendező Nem beszélek zöldségeket! című filmjének. Egyszerűen jó nézni egyszerű történetét és egyszerű hőseit. A bonyolult és zaklatott világunkban (és a hasonló jellegű filmek között) tetszetős ez az őszinte szerethetőség.
A véletlennek – és a filmforgalmazás szeszélyeinek – köszönhető, hogy két testes hölgy kálváriája egy hónap különbséggel kerül a hazai közönséghez. Most először a Precious – A boldogság ára, március 17-én pedig (hála istennek) jön a magyar "kistestvére", a Pál Adrienn, Kocsis Ágnes író-rendező 2010-es Cannes-i FIPRESCI-díjas filmje. Az egy hónap nem nagy idő, pláne, hogy a Precious olyan mozi, ami sokáig a nézőjével marad.
Emberszerű, illetve inkább csak nyomokban humanoid idegenlények esnek egymásnak planétánkon. Hiába bírnak földöntúli képességekkel és fegyverekkel, az őslakók segítsége és helyismerete elkél. Örülhetnek a tinédzserek: megint minden a gimnáziumban dől el.
Lehetséges-e, hogy egy Oscar-díjas, első osztályú, a feszültségkeltésben jártas forgatókönyvíró saját rendezésében unalmas filmet készítsen? Lehetséges. A londoni alvilági miliőben játszódó sorsdrámára hajazó gengszter-mozi, a London Boulevard ilyen.
A Párizsból szeretettel úgynevezett zsigeri akciófilm. De a rosszabbik fajta, mert klisékből építkezik, ostobán okoskodni kezd, motivációk után kutatva, pont akkor, amikor már nekikészültünk, és elemet cseréltünk a hullaszámlálónkban.