Milyen jövedelmezõ üzlet Észak-Koreának a képzõmûvészet - elsõsorban a festmények eladása - és a talán háttérben megbújó egyéb szándékok. Errõl olvasható az Origón egy a témát részletesen körüljáró írás.
http://www.origo.hu/gazdasag/20171004-eszak-korea-festmeny-kortars-uzlet.html

Elgondolkodtam, meddig lehet a cikkben szereplõ nagy összegekért eladni ezeket a fetsményeket. Olyan ez, mint a DMZ-be ellátogatni: borzongani, de közben azért biztonságban lenni. Sok pénzt adni egy gyakran csupán középszerû festményért, amit soha meg nem venne a vásárló, ha nem egy diktatúrában élõ ember alkotta volna. Így azonban izgalmas áru, mutogatni lehet a vendégeknek. Beteg dolog ez. Vajon Frans Broersen holland mûgyûjtõ szerint tényleg akkora kincseknek tekintette az északi festményeket, vagy csak jó hírverést jelentett számára? Egy dolog biztos: a holland fickónak van a világon a legnagyobb kortárs észak-koreai festményekbõl gyûjteménye.
Ha egyszer Észa-Korea megszûnik félelmetes hely lenni, sejtésem szerint a festményeknek befellegzett.

https://www.youtube.com/watch?v=f0LOVsn4Xl8

Derûsen és felszabadultan ünnepelnek.
http://kepkezelo.com/images/g5nnjzb24xnuw1ofehou.jpg

Vidám gyerekek az életképen. Még kutya is van, kicsit aggódom, mert azóta talán egy fazékban végezte.
http://kepkezelo.com/images/v6khf1gve8fo361296d3.jpg

Egy Van Gogh-követõ alkotás.
http://kepkezelo.com/images/tnlv07tm091sbvkox6hd.jpeg

Ez is. Az alkotó állítólag soha nem hallotta Van Gogh nevét, nem ismeri képeit.
http://kepkezelo.com/images/ewumylshq18wt3rjo8ei.jpg

Büszke mûvész és alkotása. Nekem a Rákosi korszak jut róla eszembe.
http://kepkezelo.com/images/36dy66nejc0x0zsph0su.jpg

Téli éjszaka.
http://kepkezelo.com/images/b1c770x2unvuq1ez7djd.jpg

Õszi táj. Gyakran a régi, tussal készült képek köszönnek vissza.
http://kepkezelo.com/images/rvh4byimpzyqcvp6zmof.jpg

Alkotás közben.
http://kepkezelo.com/images/rfj6r7s3yr27g178qq6j.jpg

Broersen persze nem a silányokat választotta ki.
http://kepkezelo.com/images/z5ngyjkmhtnazm30ruai.png

Ezekbõl 70 alkotó 150 képét 2015 elején Szöulban is bemutatták.
http://kepkezelo.com/images/bn13659ec20p33z8jgam.jpg

Ez a kedvencem. Bájos kép, tökéletesen tükrözi azt, amit az észak-koreai vezetés el akar hitetni - talán sikerrel - a saját állampolgáraival és a nyugattal.
http://kepkezelo.com/images/18cn6uxnbwr3olcjxzyf.jpg

2014 novemberében néhány Mansudae alkotó ellátogathatott Londonba az észak-koreai nagykövetségre. Voltak közöttük, akik londoni utcaképeket kezdtek festeni. Egyikük, a 42 éves Ho Jae-sung a BBC-nek azt mondta: Mi döntjük el hogy mit festünk. Teljes mûvészi szabadságot élvezünk. A festõt London Phenjanra emlékeztette, mert tele van gyönyörû dolgokkal és szép emberekkel.

Mást mond az északról elmenekülõ Song Byeok, akinek anyja és húga a 90-es éhínség idején éhenhalt, apja kereskedelmi célú illegális akcióban átkelve a koreai-kínai határfolyón belefulladt a vízbe. Szerinte az észak-koreai mûvészek rabszolgák.

Nem ok nélkül írtam ezt válaszként, a szöveg végefelé kiderül hogy miért. Azt ígértem, hogy elõbbre jutván a történetben, újra jelentkezem a Queen for Seven Day-rõl szóló beszámolóval. Nem haladok vele gyorsan, de ennek ellenére sokáig vártam, hiszen már csak néhány epizód van hátra. A hosszú szünet oka az, hogy érdeklõdéssel figyeltem a király õrületét, ezért nem akartam elhamarkodni a dolgot. A sorozatban ugyanis a legérdekesebb karakter a sérült lelkû királyé, aki apja által mellõzötten nõ fel, anyja kivégzése miatt kiesik a pikszisbõl, közben egyre nézheti, amint apja az új feleséggel és az öccsével alkot családot, amelyben neki nem jut szerep. Késõbb a helyzet fokozódik, mert az öreg király úgy hagyja rá a trónt, hogy amint öccse a megfelelõ kort eléri, át kell adnia neki a koronát, mert az apának meggyõzõdése, hogy idõsebb fia tönkreteszi az országot, amelyet a fiatalabb fiú viszont bölcsen fog kormányozni. Ezek összessége eredményeként a trónra kerülõ idõsebb fiú keresteti az eltûnt végrendeletet, öccse vesztét akarja, egyszóval mindent megtesz hatalma védelmében. Közben pedig a gyerek- és ifjúkori sérülések õrületté fokozódnak. Ha tetszik, a király a könnyebb utat választja: nem okosan és tiszta szívvel uralkodva akarja utólag bizonyítani hogy apja tévedett, hanem zsarnok királyként kegyetlen és aljas eszközökkel igyekszik eltakarítani az útból minden számára veszélyt rejtõ személyt és momentumot. A testvérek viszonyát nehezíti hogy ugyanazt a nõt szeretik. A király szerepében Lee Dong-gunt láthatjuk. Nem állítom, hogy nála fantasztikusabb õrült királyt még nem láttunk, hiszen például a Király és a bohócbeli Yeonsan Jung Jin-young elõadásában felejthetetlen õrült, de Lee Dong-gun, akinek a filmnél mindig kevésbé hatásos sorozatban kell jól alakítani, igazán érdekfeszítõt produkál, de a karakter felépítésében a forgatókönyvíró és a rendezõ is dicsérendõ.

Yeon Woo-jin az öccs szerepében kevésbé hálás, ezért korábban látott nagyszerûségét is nem nagyon vettem észre. A hideg és kegyetlen királlyal szemben õ szenvedélyes és szeretõszívû, szerintem kicsit túl sokszor rohan hogy kezébe vegye veszélyben levõ társai sorsát, s ebben a nagy sietségben merül ki karaktere.

A filmben nem érezhetõ hogy 15. századvégi történetrõl van szó, ahogy erre már korábban is utaltam. Sem a környezet, sem a szereplõk nem korhûek, ez számomra nagy hibája továbbra is a sorozatnak, így hiába a valós történelmi háttér, az egész mégis hiteltelen, de ennek ellenére tagadhatatlanul leköti az ember figyelmét és nemcsak a király figurája, hanem a címszerplõ és a király öccsének szeretettel teli kapcsolata.

A gyerekkorukban létrejövõ szeretet és ragaszkodás az idõ mûlásával nem vész el, az egymástól távol töltött években is megõrzik, hogy aztán a drámai események során is uralja tetteiket. Bátyjával ellentétben a fiatalabb fiú egy reménybeli jó uralkodó erényeit hordozza, ezenfelül hûséges a feleségéhez és a barátaihoz, amit bizonyít hogy a hatalomról is lemond azok védelmében. Ezért aztán, letagadhatatlan hibái ellenére sem kell a sutba vágni a Queent.

/Khomeini forog a sírjában:
ezek az iráni metálarcok ki is mondják -Teherán egyik közparkjában!- hogy magasról tesznek az iszlámra.
https://www.youtube.com/watch?v=Cc3x26MvjmI&t=129s

Itt pedig a perzsa metállady
https://www.youtube.com/watch?v=uKRUdouWwQY /



Sztem egyre többekben ötlik fel a sorozatok kapcsán, hogy:
csak ennyi..?

Zavarbaejtõ esetenként kínos lehet szembesülni azzal, hogy az imádott Korea, meéy minden sejtjével vonz
ennyit hajlandó kipréselni magából, ha filmekrõl van szó /sorozatokra gondolok/.

Munkámból adódóan is gyakran töltöm társaságukban a nap egy részét, séma séma hátán
gondosan kerülve a szeretet és akár a leglájtosabb spiritualitás témáját.
Egyértelmûen a kutya-macskaharcot népszerûsítik, állati ösztönöket -reakciókat próbálnak eladni vagy éppen viccesnek állítják be õket
a birtoklást a szeretttel, a szexuális vonzódást a szerelemmel bõszen keverik
és mindenütt az anyag.
Hit? öööö..
persze, magukban a munkába, a családban meg a pénzben..:-)

Szeretetre épülõ sorozatot nagyon keveset láttam, de volt hozzá szerencsém.
Egyik sem volt ún. nagy durranás
/a "nagydurranások" olyan mûvileg kreált, manipulatív médiahalmok, hogy nézze, aki szellemi energiaitalra és annak káros hatásaira vágyik.../
viszont értéket közvetítettek.

Az egyik a Shopping King Louie, ami amilyen bárgyún kezdõdik, olyan sokat mond errõl -arról.
https://www.youtube.com/watch?v=3M6VCcHHnjQ

A színészi játék remek, de a koreai sorozatokban ritkán katasztrófa a színészi játék, mert erre ügyelnek.
A másik a 1% Of Anything 2016 -os változata.

Filmek közül a Király és a Bohóc. de ez a film még a sorozatokat is elõzi.

És, sajnos, a többiben inkább szenvedélyes egymáshoz csapódások, ami borzasztó izgi
meg azok a bizonyos érzelgések
de hitre
vagy valódi,
szeretetre, szellemi összhangra épülõ emberi kapcsolat, netán szerelem
nos
tényleg nem emlékszem :-)

persze, jó filmet -sorozatot láttam, nem is egyet. de az egy dolog.

Tegnap, amikor a koreai foltvarrás a nappaliba kényszerített, idõnként oda-odapislogtam a tévére, többek között pár perc erejéig az ATV-re is, amit egyyébként soha nem nézek, ahogy mellesleg tévét is csak kivételesen. Most azonban egy rövid idõre ott ragadtam, mert számomra meglepõ témáról volt szó. Iráni emberekrõl beszéltek, akik csalódva az iszlámban, "megmerítkeztek", azaz kereszténnyé lettek. Mint elmondták, ezt teljesen titokban kell tenniük, ráadásul sokan éveket kényszerültek várni hogy megtehessék. A dokumentumfilm meglehetõsen szegényes látványt nyújtott, mivel a merítkezõk arcát kikockázták.
A témával kapcsolatban érdekes módon szintén a fent említett tévécsatorna internetes oldalán találtam az alábbit:
"Iránban körülbelül százezer keresztény él, nyolcvanezren közülük az örmény apostoli egyházhoz tartoznak. Érsekük szerint vallásukat mindig szabadon gyakorolhatták. Az iszlám rendszer ugyanakkor erõteljesen fellép mindenfajta keresztény térítés ellen. Azok az iráni muszlimok, akik ilyen térítés eredményeképpen keresztényekké válnak, hosszú ideig tartó elzárásra vagy halálbüntetésre számíthatnak."
http://www.atv.hu/belfold/20170411-uldozott-kereszteny-kisebbsegek

Ennek nyomán eltûnõdtem, hogy ezek az emberek feltehetõen mély meggyõzõdésbõl válnak kereszténnyé. Ahogy például a koptok hite is komoly lelki- szellemi igény. Nemrég arról hallottam, hogy a világ nagy részén ma is üldözik a keresztényeket, ami csak az elsõ pillanatokban hangzik meglepõnek, jobban belegondolva nem kételkedhetünk benne. Ahol azonban szabad a vallásgyakorlás, gyakori a hagyomány, szokás (!) vagy divat (!!) miatti megkeresztelkedés, esküvõ - mert az olyan szép - valódi hit nélkül. Azt gyanítom, Dél-Koreában, ahol nincs a kereszténységnek évezredes múltja, nincs mit csodálkoznunk, fõként mivel a vallásgyakorlás még önmagában nem jelenti a szereteten nyugvó hitet. Ehhez járul még az erõsen anyagi szemlélet és az a fránya konfucianizmus. Érdemes belegondolni, láttunk-e olyan sorozatot, amelyben akárcsak említették volna a szereteten alapuló hit kérdését. Volt olyan sorozat, amelyben valamelyik karakter jellemzõi között ez is szerepelt volna? Ami azonban minden dorama elengedhetetlen kelléke, az a család iránti szeretet, ami igazán szép dolog, de ennek szüntelen sulykolása szerintem inkább ellene hat a valódi szeretetnek. A sorozatokban általában bõszen érzelegnek, ami nem egyenlõ a szeretettel. Fõként, hogy a filmeknek gyakori eleme a család védelme, méghozzá kiélezett helyzetben, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a védelem egyenlõ a bosszúállással. A bosszú pedig olyan távol áll a szeretettõl, mint Makó Jeruzsálemtõl. Az az érzésem, hogy ezek a sorozatok végeredményben ártanak a nézõiknek. Akik pedig másképp élnek, kevesen vannak és alig látszanak.

Mintha az állatokkal kapcsolatban elsõsorban a ráció állna a középpontban. A sztárok kedvencei viszont jó mintát adnak. Sõt, a múltkori kutyahúst elõállító gazdák tüntetésén vádként elhangzott, hogy a kormányzati intézkedések jobban védik a kutyák, mint az emberek érdekét.
Ahogy látom, a macskafürdetés kemény dolog!

Hogyne lenne :-) A Karácsony egészen más.
Apám elõdei valahonnan Trieszt mellõl hozták a Monarchia gazdag karácsonyainak hagyományát és õ ezt az ún. átkosban is szépen megõrizte átadta.
Gondolok itt inkább a szellemi-lelki tartalomra
-nem az éjféli mésén való részvétel ilyenkor a legfontosabb /mostanában gyakran azok tolonganak éjféli misén az elsõ padokban, akik 90 elõtt nem biztos, hogy elbírták volna a szenteltvizet :-)/

Én nagyon szerencsésnek tartom magamat: sehol a világon nem olyan bensõséges, szeretetteljes és lelkiekben gazdag a karácsony mint a Kárpát -medencében és a német -lengyel -cseh- ukrán -osztrák területeken. a oroszokat ki ne felejtsem.
Állítólag a skandinávok is tudnak vmit, de az annyira nem az én terepem és olyan hideg arrafelé még a lakberendezés is, hogy wáh.

Óriási kegyelem az, amit kaptunk: tõlünk Nyugatra és Amerikában már tartalmát vesztette, illetõleg vmi más tartalommal kezd telítõdni
-egy, a valódi üzenettõl és lényegtõl oly jelentõsen eltérõ tartalommal...

Koreában nem tudnak mit kezdeni vele -a japán abszurditásokról nem is szólva-; én úgy látom, a koreai keresztények sem tudták még igazán beapplikálni a mélylélekbe ezt az ünnepet.
Igyekeznek és tényleg biztató, hogy ebben a szó szerint istentelen országban vmi szebbet, jobbat, felemelõbbet akarnak átadni és átélni ilyenkor,
és bizonyos, hogy egyéni szinten vagy kisebb csoportokban csodálatos élmény tud lenni egy -egy koreai keresztény karácsony.
De még kell egy kis idõ, hogy az ünnep tartalmas hagyománnyá váljon.
Én mindenesetre nagyon büszke vagyok arra, hogy egy maroknyi, egyre növekvõ csoport Koreában is próbálkozik, egyre ragyogóbb eredménnyel.
Az alábbi videóban filmekbõl ismerõs arcok bukkannak fel, bár a végén kicsit túl ámerikáás :-))
https://www.youtube.com/watch?v=FIZoGXSy4YA

Dögletes kint a sok mûfenyõ, nem tudják, hogy még a díszítés is enyhe transzban az igazi,
miközben nagyon halkan cincog vmilyen -nemgagyi és nem mûanyag- karácsonyi zene és idõnként kortyolunk egyet a forró, fahéjas -birsalmás teából..

megy a vásárlás, a mûmeglepetés és a buli.
Egyébként a dekoráció fantasztikus, fényvényire van a magyar utcai cucctól
https://www.youtube.com/watch?v=BpUvAE-gK3w

Akartam nekik magyarázni, még sok évvel ezelõtt, hogy figyeljetek,
a Karácsony lényege az elmélyülés, az öröm, hogy együtt vagyunk, a szeretet megélése, finomakat eszünk, bekuckósodunk a fa mellé, oké nézhetünk filmet is..
Fenyõillat, rámerengsz a gyertyalángra, az szelíden eltáncol neked vmi szépet, közben mandarin illata száll...
és vmi belsõ csend, derû, nyugalom, talán kevés meghatottság fon egybe a jelenlévõkkel, mint egy puha fészek
-és azokkal is, akik vmiért nem lehetnek jelen..
https://www.youtube.com/watch?v=jTbskYrEYpw

Senki sem értette, mirõl beszélek. :-)
Udvariasan mosolyogtak, és, persze, egyetértettek.:-))
Ilyen pillanatokban a legerõsebb, hogy lehet akármilyen ferde a szemed, teljesen nem tartozol közéjük.
mert a gondolkodásod már europid és
-hiába érted õket és képes vagy bármikor, ha a helyzet megkívánja, átvedleni, legalább színleg, de azt tökéletesen :-)-
ezt megszagolják csessze meg, kilométerekrõl :-))))

Vhogy nem tudnak meghonosodni Koreában -sem- olyan ünnepek, melyek a szeretetrõl szólnak.
/ a tiszteletet és a szeretetet -nem szexuális szerelemrõl beszélek!- megkülönböztetni nem tudó tömegeknek sok a tanulnivalójuk még ezen a téren/

Az Állatok Világnapja -melyet ma, Assisi Szent Ferenc napján ünnepel meg a világ humánusabb része- szintén ezért nem túl népszerû kint.
ha magyarázol nekik, szintén nem értik.
De lelkesen helyeselnek.
és gondolkodhatsz, akkor most milyen, de milyen nyelven szólj hozzájuk...

Hasonló cipõben járhat Daniel Henney is, akinek a kutyája is osztja problémát:
Mango, bár mindketten Amerikában élnek, egyszerûen nem hallgat az angol nyelvû utasításokra.
Csak koreaiul hajlandó érteni
-onnan jött, hozzá beszéljenek úgy :-))
Érdemes bekapcsolni az alul, jobb kéznél lévõ Felirat gombot
/fehér, lyukas téglalap, alul pirossal aláhúzva/
https://www.youtube.com/watch?v=sKrlfrT_rDE

Ha már karácsony, akkor Rain és a karácsonyi birkanyírás. A sarokban ott a fa, sztem mûfenyõ, sajnos.
https://www.youtube.com/watch?v=vA4HKYIGiqU

egy kis magánéletes szeretgetés
https://www.youtube.com/watch?v=qLDpvlklVXs

A Heirsbõl lehet ismerõs -meg néhány butaságban is szerepelt- az ex -dobos Kang Min-hyuk. A macskáját mosdatja.
még csókolgatja is azt a vackot hhggrrr nem kedvelem a macskákat, nagyon nem... na jó, legyen, õk is állatok hhggrrr...
https://www.youtube.com/watch?v=wom3TJlqzH8

A lényeg talán már többnyire elveszett, ahogy sajnos a mi ünnepeink esetében is a legtöbbeknél csak az evés-ivásból és a minél drágább-annál jobb, sokszor haszontalan dolgok ajándékozásából áll. De a hagyományok õrzése még így sem haszontalan, mert lehetõséget ad hogy az utódok esetleg egyszer majd elgondolkodjanak és a kiüresedett ünnep formáját megtöltsék tartalommal.
Jó lenne elmenekülni például a karácsonyi õrült sütés-fõzéstõl, az azt megelõzõ kerge rohangászástól, de én még mindig szívesebben töltöm otthon a karácsonyestét, mint egy személytelen szállodaszobában, majd a szálloda éttermében, vadidegenek között. Vagy a karácsony számodra is kivétel?

mér.
Most komolyan.
Értelmes ember elmenekül ettõl az egész értelmetlen felhajtástól
-szellemi háttere már alig van
-egész Korea szenved a valódi, tiszta spiritualitás hiányától-
csak a nagy eszem-iszom maradt, meg generációk egymást csesztetése ünnep ürügyén,
a nagy tolongás a pu. -kon, mindenki ki- és lefárad, a háziasszonyok, ahogy írtad is, az idegösszeomlás szélére kerülnek...
talán csak némelyik ébredés elõtt álló gyerek élvezi a cirkuszt.

A rizssütemény helyett jöhetne egy kis franciakrémes, de emlékszem amikor ajánlottam szörnyülködve sikoltoztak.
Úgyhogy ilyenkor venni kell egy Korea-térképet, egy körzõt, egy ceruzát, bejelölni a lokációkat ahol
1. rokonok élnek 2. nagyváros van 3. pályaudvar van /busz is/, sõt!
összekötni a pontokat, átlagot vonni
és mindezt megfordítani két dimenzióba
Na, oda kell menni, ott nyugta lesz az embernek négy -öt napig!
Az is egy kemping legyen, mindenképpen erdõ mellett.
A legközelebbi falu gyalog félóra. minimum

https://www.youtube.com/watch?v=r7PRZcRjGBA

Már kicsiként az oroszlánt csak tisztelet övez, mert tudjuk õ a király.

nem kis.
Nagy.

csak mondom.

Ez rágalom. Egy kis oroszlánt, én miért ne szeretnék?

Rémes pasas vagy :)))

Szóval ott tartottunk Maryu, hogy
te engem nem szeretsz...

Ha jön az október, elõmászik a csúszok.
koreai állatfajta..
vigyázni kell vele

Már sokszor volt szó arról, hogy a cshuszok milyen komoly terhet jelent a háziasszonyoknak. El lehet képzelni, milyen stresszes ez a koreai családba beházasodott, nem koreai nõk számára. A Korea Herald most interjút készített két ebben a helyzetben levõ asszonnyal.

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20171002000066

Ma van az elsõ, csütörtökön pedig a befejezõ napja a cshuszoknak, ami hagyományosan a termények betakarítását követõ hálaadás, szigorúan családi ünnep.

Az egyik legemblematikusabb étel ilyenkor a szongphjon, amelyrõl a wikipédia ezt írja:
A cshuszok jellegzetes étele a szongphjon (송편), ami ragacsos rizslisztbõl készül, gombóc formájú és különféle töltelékkel (mogyoró, gesztenye, azuki bab, szezámmag) van megtöltve. Gõzöléskor az egymásra rétegezett gombócok közé tûleveleket tesznek, így a szongphjon fenyõillatú lesz. A hagyomány szerint ezt az étket a család közösen készíti, és különösen kedvelt szokás ez az egyedülálló családtagok körében, a hiedelem szerint ugyanis aki szép formájú gombócokat készít, az jó férjet/feleséget fog találni, illetve szép gyermekei fognak születni.

A felvételen nagyon klasszul követhetõ az édesség elkészítésének menete, akár neki is láthatunk. :)
https://www.youtube.com/watch?v=xOS1pFTbMaE

Tegnap voltam a közeli ázsiaboltban, de hõsiesen ellenálltam a rizssütinek, így most csak nagyokat nyelek.

Ami elsõ nézésre szembeötlõ a japán utakon, a tisztaság. Sehol semmi szemét, vagy csak alig valami. Gondolom azt is külföldi követte el, vagy valami helyi "lázadó".

A japánoknál a tisztaság követelménye valami alapvetõ szabály lehet, mert én jól öltözött, öltönyös, aktatáskás urat láttam a Akihabarán, aki pont elõttem lehajolt az utcán és felvett egy eldobott csikket, majd arrébb sétált és kidobta a szemetesbe. Aztán mint aki jól végezte a dolgát, ment tovább.
https://youtu.be/QuWp3gTrpV0

Milyen csodákat lehet készíteni bambuszból? Az alábbi videókban egy fiú és egy lány mutatja meg. Külön bája a dolognak, hogy arrafelé nemcsak az aggastyánok és mamókák foglalkoznak ilyesmivel, hogy végül majd a sírba vigyék a mesterségbeli tudást, hanem mint a mellékelt ábra mutatja, a fiatalok is.

15:06-tól nagyon figyeljetek. Igaz hogy a szájhagyomány szerint Rottenbiller Lipót, a nagy kártyás az osztó túlságosan hosszú keverésébe õrült bele, de szerintem ez tévedés. Az a gyanúm, hogy ilyen tálat akart készíteni. Azt hiszem, én nyolc, esetleg kilenc perc után vágnám a sarokba, esetleg elõtte meg is taposnám, közben pedig csúf szitokszavakat hallatnék. Ezután pedig következhet a zúzás. :))
https://www.youtube.com/watch?v=FDBkiBhFR_c

A lány sem kezdõ.
https://www.youtube.com/watch?v=saIkcEnseV0

Jó hogy figyelmeztettél, az elsõ nóta igen szeliden indul és elég váratlan a váltás. :)))

A képen a legény nem tanul, hanem tanít egy workshopon.

Megtekintés elõtt tanácsos bevenni egy görcsoldót
és meditálni.

íme
iráni black metal.
be van tiltva

A mûvész úr 1:45 -nél kezd megnyilvánulni
https://akvan.bandcamp.com/track/realm-ov-fire

hájszpíd zúzás
https://akvan.bandcamp.com/

A Night Flight meggyõzõdésem szerint nagyon figyelemreméltó alkotás. Nekünk, Dél-Korea iránt érdeklõdõknek azért, mert ebbõl az egy mozifilmbõl többet tudunk meg az ország mai viszonyairól, mint tucatnyi, vagy talán többtucatnyi drámából. Szentül hiszem, hogy a film mégis a koreai nézõk számára a legfontosabb. Bár a rendezõ személye és korábbi filmjei alapján könnyen rámondjuk hogy egy újabb melegfilm, de ez tévedés. Aki valami csiklandós történetre vágyik, unni fogja, esetleg el is szundít rajta, mert a film komoly társadalmi problémákat vet fel, a kamaszfiú szexuális vonzódása és az azzal járó fájdalmas bonyodalmak csak egy a sok közül. A nézõket szembesíti jó pár feszítõ kérdéssel, amelyre nem szabad rálegyinteni, mert a jövõ múlik rajta, gondolok itt a középiskolákban zajló lelki, gyakran testi terrorról, amely annál is súlyosabb, mert a tanárok bûnös figyelmetlensége a másokon uralkodó gyerekek cinkosaivá válnak. Ezzel pedig sajnálatosan hozzásegítik a terror alól szabadulni nem tudókat az egyetlenként kínálkozó meneküléshez, az öngyilkossághoz.

Ha netán elkerülte a figyelmedet, ajánlom a poszt végére belinkelt interjúk meghallgatását/elolvasását.

A Night Flight filmet minél többen meg kellene nézzék. A filmmûvészet eszközeivel mutatja be világunknak egy olyan részét, amelyet kevesen ismernek, mert nagyon kevés õszinte szó esik róla. Én minden elõzetes információ nélkül kezdtem bele, és nagyon megrendített a történet. Igyekeztem is az elsõ benyomásaimat megosztani a fórumon. Valószínûleg rövidesen újra megnézem a filmet, mint ahogy írtam is. Elolvastam az ajánlott ismertetõdet, így egy - két dolgot jobban megértettem.

Utólagos észrevételként írtam a végén az egyetemre készülõ fiatalok beszédstílusáról. Nagyon jól tudom, hogy a szereplõk nyelvhasználatának meg kell felelnie a kornak, a társadalmi helyzetüknek, mûveltségüknek, esetleg a lelkiállapotuknak. Természetes, hogy a fordító ezt nem változtathatja meg. Én azért hoztam szóba, mert mindig elszomorodom, amikor fiatalokat hallok így beszélni. Csak a "nyelvmûvelõ" kívánkozott ki belõlem.