Kedves htw Attila!

Bár emlékszem a születésnapjára (mármint a dátumára; pont olvastam, amikor egyik szokásos vitájukat folytatták a többszörösen/rendszeresen „törölt felhasználó” nevû nicktárssal, a memóriám meg amúgy jóféle)...

...szóval emlékszem a dátumra, mivel egy nappal tér el a kisebbik fiamétól, de csak ezért nem köszönteném, viszont ha már éppen erre jártam, minden jót kívánok!
Gondoltam, ha kicsit megkésve is, de küldök egy dalocskát - arany gyerekecském képes volt letölteni a telefonjára, hogy aznap reggel erre ébredhessen... :)))
https://www.youtube.com/watch?v=rHh6qI-S_Ww

Az oroszlánokhoz való vonzódását nem értem, de biztos van rá magyarázat... (ez nem kérdés, csak úgy mondom)

Kedves Min-Rin!
Az általad erkölcstelennek titulált válaszaim csakis az általad feltett kérdésekre vonatkoztak - mivel nem írtad, hogy ezek költõi kérdések lennének, így nem hagy(hat)tam figyelmen kívül õket...

Bár használtad a „létezik olyan” kitételt, soraidból mégis az a kizárólagos meggyõzõdésed érzõdik, mely szerint két ember közötti intimitás csak akkor tökéletes (és erkölcsös), ha igaz és mély szeretet, erõs és tiszta kapcsolat, szent és áhítatos összetartozás jellemzi, melyben a két fél egymás spirituális szellemi társa, együttlétük a szellemeik összeolvadása... (ha saját tapasztalatodról írsz, akkor szívbõl gratulálok, de irigyelni nem foglak érte, nekem jó így is, ahogy van).
Kétségkívül gyönyörû gondolatsor... és a világért sem akarok cinikus lenni... de az emberek többsége a mindennapok nehézségeivel szembenézve képtelen ilyen magasztos ki-/beteljesedésre... egy frissen egymásba szerelmesedett pár jó esetben néhány évig lobog, aztán a szenvedély lecsillapodik... de ha mondjuk még 10-15-20 év után is együtt vannak... és minden spiritualitás nélkül szexelnek egymással (és csak egymással), akkor az miért lenne erkölcstelen?
Én a magam részérõl bõven megelégszem az alkalmankénti testi-lelki kielégüléssel, mindenfajta morális aggály nélkül.

Az a fajta magaslat, amirõl írsz, nálam a plátói szerelem definíciója, amit legutóbb a Shin Saimdang életérõl szóló sorozatban volt szerencsém látni. Persze már itt is elõjön a korlátozott gondolkodásom, hisz' kizárólag SSH miatt néztem meg a sugárzással egyidõben, bár Lee YoungAe miatt azért legalább tervbe-listára került volna.
Egy igazán szépséges szerelmi történetet láttam, amelyben a testiségen kívül minden általad felsorolt kritérium megjelent a két fõhõs kapcsolatában (túl azon, hogy a nemzet Bölcs Anyja nyilván nem kerülhetett testi kontaktusba a férjén kívül senki mással, nemhogy az Obsessed ezredeSSHével...)

A testiségnél maradva: az általad megfogalmazott gyönyör nálam már a tantrikus szex kategóriája, ahol a megfelelõ, tudatos légzésre, az izmok ellazítására (tkp. az agytörzs és a vegetatívum kérgi felülbírálatára) van szükség... na, most megint profán leszek, de nekem ez már szülés közben sem ment... és még az „agyamat sem dobtam el”, mivel egy jókora fájás alatt képes voltam arra gondolni, hogy na, ez lehet az a feszítõ, abroncsszerû fájdalom, amit egy szívinfarktusos ember átél, csak neki tipikusan még halálfélelme is van hozzá (hiába no: egyrészt hosszasan dolgoztam coronaria-õrzõben, másrészt kisebbik fiamnak éppen pénteken volt a születésnapja).

Ami a spiritualitást illeti - bár a racionalitásomon túl alapvetõen érzékeny lelki alkat vagyok -, ez a mondatgyûjtemény nagy kedvencem. Elõre is elnézést kérek! :)))))))
http://tudatbazis.hu/kiemelt/spiri-magyar-szotar

Szerinted gondolkodásom korlátozott, szellemem öreg. :)
És részletesen írsz a testi és a szellemi (az egészségügyben naptári, illetve biológiaiként megkülönböztetett) kor sokakban megfigyelhetõ elválásáról, a betegségek természetérõl. (Az eü-ben általánosan elterjedt biomedikális modell elsõsorban a fizikális tünetekkel foglalkozik... nem is mindig hatékony...)
Te csak testrõl és szellemrõl írsz... elõször lélek nélkül, aztán már az is elõkerül, mint a pszichoszomatikus tünetek, betegségek kiváltó oka.
Kénytelen vagyok htw-t idézni, aki legutóbbi nekem címzett válaszában írta az alábbi sorokat:
„...éveken át elmélyedtem ...tudományokban, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy választott hivatásom keretén belül hasznos munkát végezzek.”
Gondolom, tõle elfogadod az ilyen érvet, mert régóta személyesen ismered.
25 éve dolgozom ápolóként, munka mellett éveket tanultam (két „szakosító”, fõiskola, egyetem... késõn érõ típus vagyok, na... - írtam már korábban, de a profilomból is kiderülne, ha érdekelne)... mégis azt gondolod, nem vagyok tisztában az általad leírtakkal?
(Ez költõi kérdés, nem kell válaszolnod... csak ha nem bírod Magadban tartani...)

A mi gondolkodásunk, életfelfogásunk annyira különbözik, és azt sem hiszem, hogy ebben a témában a véleményünk valamennyire is közeledhetne, ezért nem látom értelmét, hogy a továbbiakban folytassuk ezt a „vitát”. Már csak azért sem, mert bár Te hamar válaszolsz, de nekem a család és a munka mellett napok telnek el, mire van idõm leírni a gondolataimat...
Viszont hogy legyen valami közös: a teltkarcsú nõkrõl idõközben írt gondolataitokkal jelentõs mértékben egyetértek.

Üdvözlettel,
micike
egy erkölcstelen, korlátozott gondolkodású, teltkarcsú nõszemély :)