Nem tudtam kire emlékeztet a játéka, meg a gesztusai... Aztán rájöttem, nekem valahogy olyan mint Ryan Gosling. Vagyis inkább azt mondanám, hogy ugyan úgy iszonyú tehetségesnek tartom. Persze ehhez az erõs kisugárzása is hozzájárul. Hihetetlenül tud "nézni". :)

Nagyon jó a telefonos reklámban is - tetszik, hogy végre színészeket választanak reklámarcoknak, hiszen Hugh Jackman sem lett a reklámoktól kisebb színész. Bár azt hiszem, itthon ennek anyagi okai vannak...

Egyszerûen imádom, megveszek érte (a színészi tudása és a kinézete miatt is)! :)

Küsz 2!!! :D Látni akarom a Küsz 2-ben!!!

a Pánikban, a Lear-ben és a Három nõvérben is figyelemreméltó játékot mutatott, elkezdtem tisztelni, mint színészt. Ezeket a ddarabjait mindenkienk ajánlom.

Tehetséges fiú, remélhetõleg még sok filmben láthatjuk :)

Szerintem olyan három pasi nem jó választás, a nõket meg elhamarkodottan választották.

Az Origo 10-es listája 1-2 kivétellel szerintem szörnyû... :-))))

Nékem, Marton Róbi az inkább bejön, mint a Roli és nem csak szinészként... :)

Igrn, szerintem is jó aban a filmbe. :)

Ma este egy teljesen más Szabó Kimmel Tamást ismertem meg - és ez így is van rendjén! A Pánik c. finn darabot láttuk, eszméletlenül jól játszott õ is és két partnere (Marton Róbert és Rába Roland) is!

Hehe, nemrég véletlenül kiderült, hogy ismerem az unokatesóját, hehe... :-D

A Királynõn biztos, hogy õ énekelt? Mert én nem ismertem fel a hangját.

A királynõválasztás egy elszúrt produkció volt. Szerencsére, ezt õ is tudja.
Hogy elvállalt egy ilyet, lehet, hogy arra az útra lépett, amire azt mondta, hogy nem szeretne? Hm hm.

- Mikor fedezték fel a tehetségedet és hol kezdted el fejleszteni?

- Mikor évekkel ezelõtt Török Tamással, a Déryné Vándor Színtársulat vezetõjével találkoztam, meghívott a társulatba. Tizenhat éves koromtól tizennyolc éves koromig játszottam, énekeltem velük különbözõ mûsorokban. Aztán felvettek a fõiskolára, elvégeztem, és azóta színész vagyok.

- Mikor és miért döntöttél a színészet mellett, mi volt az elsõ meghatározó élményed?

- A színészet mellett nem tudatosan döntöttem. Valahogy gyerekkoromban ez alakult ki. Szüleim nem akartak soha semmire sem rákényszeríteni, hogy ez legyek vagy az, egyszerûen csak így alakult. A Kodály Zoltán Általános Iskolába ének-zene tagozatra jártam. Ott csatlakoztam a színjátszó körhöz és onnantól ez így volt. De, nem volt egy olyan tudatos pont, hogy akkor most innentõl színész leszek, hanem egyszerûen ez így jött. Nagy fordulópont sem volt, talán az, amikor felvettek az egyetemre, az eléggé meghatározta, hogy akkor én ezentúl is biztosan ezzel fogok foglalkozni.

- A családtagjaid életében is jelen van a mûvészet?

- Igen. Két bátyám van, egyik zenész, a másik pedig üvegfestõ, grafikus. A nagyapám is zenélt, rajzolt, írt, játszott különbözõ darabokban, az elsõ színjátszó köre neki volt. Aztán a családomnak van egy magángalériája, több tíz éve van egy képkeretezõ üzletünk. Ezt már a harmadik generáció, most a középsõ bátyám vezeti. Mondhatni, abszolút jelen van a mûvészet a családban. Hála Istennek! Pont emiatt köszönhetõ, hogy támogattak minket mindenben a szüleink. Tehát nem az volt, hogy Jézusom, ne legyél színész gyerekem, inkább legyél ügyvéd, hanem teljesen nyitottak voltak rá. Ez nagyon jó.

- Nagy színészekkel dolgozol együtt. Hogyan tudják segíteni õk a munkádat?

- Nagy színészekkel játszom együtt itt a Nemzetiben is, több Kossuth-díjas van közöttük, akivel tegezõdöm, nagyon jó fejek. Igazából kölcsönösségen alapul ez a fajta munka, tehát olyan, mint egy csapatjáték. Nem úgy megy, hogy na, akkor én így segítem a te munkádat, te meg úgy az enyémet, hanem mindenki csinálja a saját munkáját. Ha jól tudunk egymással dolgozni és nyitottak vagyunk egymás felé, akkor ez így már segíti mind a kettõnk munkáját. Õk nem hátráltatják az enyémet, én sem az övéket, úgy hogy én azt hiszem valahogy így mûködik.

- A Made in Hungária címû film nagy sikert aratott, hogy tetszett neked az idõutazás?

- Ez a 60-as évek Magyarországán játszódik. Én biztosan nem szerettem volna akkor élni, mert nehezen tûrném azt a rendszert, amiben ott, akkoriban éltek. De abból a szempontból nagyon kellemes élmény volt, hogy egy olyan embert alakítottam, aki abban a korban élt, amikor én még nem is léteztem. Ezért is választottam a színészetet, hogy igazából bármilyen idõbe, figurába, jelmezbe, bele tudok kerülni. A film a kor kicsit „higított”, közönség által fogyasztható, kedvelhetõ világát mutatja be. Nem lehetett ez egy drámai film. Tehát, kicsit viccesebb, kicsit gyengébb formában, úgy mond „lájtosabban” mutatja be például a rendõri erõszakot is. Ilyen módon találkozni azzal az idõvel nekem kellemes élmény volt. Viszont amiket hallok, meg amiket látok arról, hogy milyen volt egy május elseje…ha bárki rosszat szólt, azt rögtön elvitték, akár egy életre eltûnt- azért ez igazából így nézett ki - én ezt nem szerettem volna. Nagyon tetszett az amerikai vonala a filmnek. Hál’ Istennek én egy olyan Mikit játszom, aki Amerikából jött haza. A felkészülés során nagyon sok amerikai elõadót néztem abból a korból, mindenféle ilyen témájú videókat, felvételeket. Ég és föld az akkori „kinti” és az itthoni élet! Ott „szabadság” volt. A kornak ez a vonatkozása eléggé magával ragadott.

- Hogyan fogadtad a hirtelen jött sikert?

- Nem jött semmilyen siker se hirtelen, se gyorsan, tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy van egy ilyen film és megváltozott az életem. Ha Hollywoodban forgattam volna….Én szánalmasnak tartom ezt a magyar sztárkultuszt, ezt a „celeb-idiotizmust”, amivel most butítják az embereket. Egyrészt, ha bizonyos celebek Magyarországon sztárok, akkor én köszönöm, de inkább antisztár szeretnék lenni. Alapvetõen nem szeretem ezeket a bélyegeket. Én egy színész vagyok, akit felkértek egy munkára, ezt megcsináltam, aztán hogy az embereknek tetszik, vagy nem tetszik, az már más kérdés. Igazából, a sikerbõl semmit nem érzékelek, mert reggel kilenctõl éjfélig bent vagyok a színházban. De nagyon sokan gratulálnak, egyszer-kétszer felismertek. De, én ezt a munkát nem ezért csinálom így, nem a népszerûségért. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Jézusom, fú, de népszerû vagyok. Ha kilépek a lakásból és zajlik az életem, annak semmi köze nincs a sztársághoz. Hangsúlyozom még egyszer, hogy amit Magyarországon látnak a tévében és a média amit csinál, én ebbõl köszönöm nem kérek. Próbálok minden ilyesmit visszautasítani és kifejezetten a hivatásom mellett megmaradni. Nekem a munkám a lényeg. Próbálok megmaradni ilyennek, amennyire lehet.

- Most a Nemzeti Színházban játszol. Milyen darabokban láthatunk?

- Játszom most Zsótér Sándor két egyfelvonásos darabjában Gorkij, Brecht darabban: Tovább is van… , The Black Rider, A Macskalápon , A kivétel és a szabály, aztán játszom az Alföldi Róbert rendezte János vitézben , a következõ Bánk bán Alföldi Róbert rendezésével és még négy régóta futó darabba kellett beugranom, ezek a Buborékok , az Amalfi hercegnõ , a Holdbeli csónakos és a Mesél a bécsi erdõ .

- Kaposváron játszottál a Fekete Péter címû operettben, mikor láthatunk újra ezen a színpadon?

- Mostanában nem nagyon. Úgy volt, hogy tovább megy ez a darab az idén, de valamiért az új igazgatóságnak mégsem annyira jött be. Pedig ez volt az egyetlen teltházas elõadás. Én nagyon szerettem, kiváló társaim voltak, nagyon jó volt Znamenák István rendezõi munkája is. Szerettem a kaposvári színházat, azon nõttem fel, de nem én miattam nem játsszuk tovább a darabot. Nagyon sajnálom, remélem, hogy az élet úgy hozza, hogy lesz még lehetõségem a Csikyben játszani. Most két évig itt vagyok a Nemzetiben, úgyhogy egy darabig biztos nem lesz rá módom. Még a szüleimhez is csak évi egy-két alkalommal jutok el. De nem panaszkodom, legalább van munkám.

- Az újságunk a költészet napja alkalmából készül. Mi jut eszedbe errõl a szóról?

- Bárcsak mindenki tudná, mit jelent ez a szó. Szomorú, hogy az emberek alig foglalkoznak a kultúrával. A mai fiatalok, tisztelet a kivételnek, azt sem tudják, mi az a színház, nincs is igényük rá. Ez hangozhat papolásnak, de nem annak szánom, mert én is ilyen gyerek voltam, de aztán rájöttem, hogy ez mennyire fontos. Legyen egy értékrended, és ahhoz nagyon sok segítséget nyújt például a költészet, a színház, a régebbi filmek, mind-mind értéket jelentenek, ellentétben a gasztro-realitykkel és egyéb celebes mûsorokkal. És ez a nap egy jó kezdeményezés. Még több kultúrát kellene az emberek fejébe szivárogtatni, hogy egyáltalán tudjanak gondolkodni, hogy késztesse valami arra õket, hogy gondolkodjanak.

- Kik a kedvenc költõid?

- Ady Endre és Rimbaud, igazából más nem. Mostanában sokkal kevesebb idõ jut a versekre, sajnos.

Õtet nem ismerem... :-)

nem, nem Dorián mesélt róla. és Õ már nem tanít nálunk, de engem még tanított. K. Ágnes mesélt róla :)

Na mivan, sehol senki?

én nem vagyok Toldis,bocsi:))