"és az öregedést a sminkesek kitûnõen érzékeltetik külsõleg is"

azok nem a sminkesek, hanem az idõ vasfoga. a filmet 12 éven át forgatta linklater.

Sok hasznos komment született már korábban, így nem is a részletezésre mennék rá, hanem az összbenyomást próbálnám kreatívan kifejezni. Ez a film olyan... mint egy nagyon-nagyon hosszú trailer.
Igazából mindenki arra számít, hogy végre egy film, ami bemutatja azokat a pillanatokat (feszülteket és monoton mindennapokat), amiket egy fiú átél kiskorától addig a pillanatig, amíg el nem kezdõdik a saját felnõtt élete. Nagyszerû ötlet, és mintha ez lett volna a szándék is, a színészek nagyon jók, (és az öregedést a sminkesek kitûnõen érzékeltetik külsõleg is), de mintha a történet, a vágás nem jött volna össze. Az emberek többsége a "nagy" pillanatokra emlékszik az életébõl, ha leül és átgondolja, akkor a mindennapok is egyre jobban elõjönnek. Ez a film erre épül, csak nem valósítja meg. A trailert is ezért írtam. Olyan, mint egy filmbemutató, különféle jelenetekkel, amik nincsenek kibontva, a következményeket vagy egyáltalán nem látjuk vagy nagy nehezen következtetjük ki. Olyan, mintha valaki képzeletében lennénk, aki nem gondol mindenre, mert azt tudja, csak képszerûen átfutja az életét. Ezért egyetlen mentsége lehet a filmnek, ha úgy nézek rá mint egy elvont mûvészfilmre. Nekem az Élet Fája is nehezen emészthetõ volt, ami mélylélektani és kozmikus volt, vagy a szintén, de csak mélylélektani Ahol a vadak várnak is. Ott a fiúgyerek lélektana volt kifejezõ, itt több korosztályon át, hasonló, de felszínesebb bemutatásban. Ezek alapján azt sejtem, hogy nagyon nehéz errõl a témáról jó filmet készíteni, ugyanakkor ha így haladunk talán készülni fog egy még ennél is kevésbé mûvészi ihletettségû, mégis hiteles, remélhetõleg azért a popcorn-moziba nem átcsapó alkotás. Már várom.
Ui.: A film gyakorlatilag minden korosztály számára nézhetõ (nem mintha meg is néznék majd), nincs benne semmi felesleges vagy túlzó erõszak, szexualitás stb.) Csak az átlagos valóságban elõfordulók, és azt is visszafogottan bemutatva.

Megértem, hogy így látod a filmet, végül is minden ember másképp szûri át magán a dolgokat, de szeretném a figyelmedbe ajánlani a kb. 3-mal utánnad szóló lng nevû felhasználót. Ez egy mûvészfilm, ami lehet, hogy nem kavart volna akkora szelet, ha nem forgatják ilyen hosszú ideig, de mint olyan nem lehet tõle elvárni, hogy a mainstream-et hozza.Pont nem azt adja, amit értelemszerûen elvárnál tõle és épp ezért elgondolkodtató. Láthatóan te is elgondokodtál rajta, tehát hatással volt rád, ha nem is olyannal, amit elvártál elõtte.
Amúgy van egy régi barátom, aki gyakorlatilag ugyanez a figura, mint a filmbeli srác. Sok dolog történt vele gyermekkorában, de mindezt mélyen magába zárva próbálta feldolgozni, nem csinált hülyeségeket és nagy jeleneteket, visszahúzódó lett, ennek ellenére úgy vonzotta a lányokat, mint a mágnes. Nem kell ahhoz nagymenõ sportoló macsónak lenni, hogy a nõk észre vegyenek, ahogy te gondolod.
És, hogy nem lenne benne küzdelem? Hmmm... sztem te nagyon tapasztalatlan vagy, ha azt gondolod, nem jelent küzdelmet két gyermeket egyedül felnevelni (még akkor sem könnyû, ha van támaszod), vagy elvált apaként kimutatni szeretetedet, kötõdésedet, próbálni átadni magadból vmit, nem eltávolodni a saját gyerekeidtõl, akik csak órákra vannak veled és még száz ilyen hétköznapi küzdelem van ebben a filmben, csak meg kell õket látni.
Szóval, én elhiszem, hogy te mást vársz egy filmtõl és ez nem is baj, de ennek ellenére a maga nemében ez egy gyöngyszem, kár lenne ennyire leszólni.

Nekem ez a film inkább tûnt egy 12 éven át tartó bohóckodásnak. Maga a téma önmagában véve érdekes lett volna, az alakítások páratlanok, a film technikai bravúrja pedig, hogy sikerült az egy évtized különbözõ képsorait egységes egésszé összefûzni. A film hiányosságát a meglehetõsen gyenge forgatókönyvben és történetvezetésben látom, amelynek egyszerûen nem volt íve, és ez inkább a film végén volt zavaró, ahol csak úgy minden ok nélkül elvágták a vonalat egy sehová ki nem futó befejezéssel. Nagyban egyet tudok érteni az Akadémia döntésével, hogy a sokkal profibb Birdmannek adták a fõdíjat. A "Mielõtt"-trilógia után egy sokkal átütõbb élményre számítottam Linklatertõl. Csalódás!!

10/7

Elég hosszú film, 1 nap, 2 részletben néztem meg (talán, így jobban értelmezhetõ is).
Átvilágít a történet életeket, fõként, a "srácét". Végezetül, milyen rövid, mit is tettünk az egészbe?

Azért, többet vártam én ettõl a filmtõl.

Való igaz, a film végén volt egy megható pillanat (Patricia Arquette), de összességében 2 óra 42 perc unalom. 90 percben egész emészthetõ lett volna....

Ez a film nem hiszem hogy igazán érthetõ lenne túl fiatalon… kicsit meg kell öregedni hozzá… egyszerûen zseniális….

Elismerem a filmes bravúr és az egyszerûségében nagyszerû kritikákat, ez egy jó filmes élmény, kicsit átgondolja az ember az életét.8/10.
Mégsem 10-es, mert azért valljuk be, többnyire azért filmezünk, hogy utazzunk, lássunk vagy csak simán szórakozzunk, múlassuk az idõt.Nekem is hiányzott a dráma, az akció, a romantika, a mindent felülíró humor vagy a zene. Szerintem az az igazi, amikor az itt látott emberi sorsokat és az élet megismételhetetlen pillanatait akár a fantázia szülte világban, nagyszerû színészek ébresztenek rá, hogy az élet szép, fájdalmas, izgalmas, unalmas,csodálatos és igencsak rövid.

Tegnap este volt szerencsém ehhez a filmhez. Annyit mondhatok, hogy filmes kísérletnek jó, de megnézni más tészta. Csaknem három órányi tömény unalom. Egyszerûen nincs ami odakössön, hogy na mi fog történni valamelyik helyzetben valamelyik szereplõvel, nincsenek feszültségek, nem történik semmi. Felnõnek a gyerekek, élik az életüket, van ami sikerül nekik, és van, ami nem. Ennyirõl szól a film.

Tegnap este megnéztem a filmet, nem tetszett. Azóta hagytam ülepedni a dolgokat és egyre erõsebb bennem az érzés, hogy ez mennyire gyenge film volt. Egy mondatba összefoglalva azt mondanám róla, hogy "A jó munkához idõ kell, a rosszhoz mégtöbb".
Elõre megjegyzem, hogy a hosszú, valamint lassabb tempójú filmekkel nincs semmi bajom, sõt szeretem azokat. Szintén tegnap néztem meg A bíró-t is, ami ezekbõl a szempontokból hasonló ehhez a filmhez, de az nagyon tetszett.

Spolierekkel (???) folytatom (már ha ennél a filmnél bármit is el lehetne spoilerezni :D)

Ugyanis a film nem szól semmirõl. Mondhatja bárki, hogy az életben sem folyamatosan történnek az érdekesebbnél érdekesebb dolgok, és teljesen igazuk is van. De az életben az ember számára vannak ösztönzõ dolgok, vannak céljaik, amikért küzd és küzdelem útján sikerül/annak ellenére sem sikerül elérni azt. Na, például ilyen dolgokat ebben a filmben nem láttunk.
A film címe az, hogy Sráckor. Mielõtt megnéztem a filmet, azt hittem, hogy egy átlagos srác felnövését láthatjuk majd, benne minden, adott korú srác problémáival, stb. De nem ezt kaptam. Igazából a srácból és a nehézségeibõl szinte semmit nem kaptunk, inkább úgy érzem, mintha csak körülötte történtek volna az események (már amik történtek), õ mindenhol ott volt, de ezek még csak nem is hatottak rá. Igazából az egész film kiinduló pontjában egy teljesen átlagos, 6 éves fiú volt a szereplõ, a végére pedig egy 18 éves, magának való, fényképezni szeretõ fiatal srác lett. De õszintén, nem tudnám felidézni azokat az eseményeket az életében, amikor õ ilyen emberré vált, pedig majd 3 óra állt a készítõk számára, hogy ezeket bemutassák.
Erre a korszakra egy fiú gyerek legtöbb problémáit a család, az iskola, tanulmányi/sport versenyek, valamint a csajozás, szexualitás iránti érdeklõdés jelenthetik. Ezek a legfontosabbak akadályok ebben a korban (nem volt olyan rég, még én is emlékszem rá:)), de ezekbõl nem kaptunk SEMMIT. Ha valamit kaptunk is, azt nagyon elnagyolva, szinte csak megemlítve.
Családi: azt láthattuk a filmben, hogy a gyerek családjában rengeteg gond adódott, azonban ezek semmilyen hatással nem voltak rá. Ott volt az apja, aki folyton elhagyja, az anyja, aki folyton melléfogott új férj terén, valamint az anyagi gondok, de nem láthattuk, hogy ezek a gondok bármilyen hatással is lennének a fõszereplõre.
Tanulmányi gondok: ebbõl nem kaptunk semmit, néha megemlítették, hogy milyen tanuló, de arról fogalmam sincs, hogy mennyire lehetett szorgalmas tanuló.
Tanulmányi verseny: az egész filmben EGYETLEN ilyen versenye volt, a vége felé a fotóverseny. Nos, amikor a képeket a suli folyosójáról a táskájába pakolta, azt hittem lopja a fotókat :D Utána jött a tanár gratulálni a 2. helyezéséhez, és ENNYI. Utána megemlítette még kb 2-szer, de semmi más. Nem láttuk, hogy mennyire készül rá, nem láttuk, hogy mennyire fontos ez számára.
Sportesemény: errõl ne beszéljünk, a srác nem volt sportos alkat, van ilyen, számára ez egyértelmûen nem okozott gondot.
Csajozás: nos, ebbõl a szempontból nem volt SEMMI problémája. A film elsõ felében tetszettek neki a nõk, nézegették õket a magazinokban (eddig teljesen átlagos gyerek), majd egyik pillanatról a másikra egy puncimágnes vált belõle, és minden fajta nehézség nélkül szedte össze a csajokat. De miért nem láttuk, ahogy ebben a korban próbálkozik eleinte? Mert õszintén, maga a srác nem a hasonló korú lányok kedvence, pláne amikor már évek óta fodrászt nem látott. Erre meg még rá is jön a fura természete. Emlékszek erre az idõszakra, az ilyen srácok egyikének sem volt barátnõje, de még a kevésbé furább, visszahúzódóbb, valamint jobb megjelenésû srácoknak is sokszor nehézséget okozott a csajozás.
Szexualitás: hát, a film elsõ felében semmi, másodikban hirtelen dugja a csajokat. És ennyi, nincs semmi izgulás elõtte, hogy milyen lehet kipróbálni. Törekvés, hogy az elsõ lánnyal eljusson addig a pillanatig, hogy lefekszik, sõt... azt sem lehet tudni, kivel fekszik le elõször életében. SÕT... még csak azt sem, hogy kivel csókolózik elõször. SEMMIT!

A fõszereplõ környezetében több dolog is történik a film során, de ezek a történések semmilyen hatással nincsenek rá. Ott volt például az alkoholista öreg, akivel az anyja összeházasodott. Ahogy otthagyták, el is lett felejtve. A srácra semmilyen hatással nem voltak az események, amik akkor történtek amikor együtt éltek vele, valamint miután elhagyták, el is lett felejtve. Vagy ott van az apja, aki sosem volt ott velük, ritkán találkoztak vele. Ez sem hatott rá, amikor jött, jól elvoltak, ha nem volt ott, kb szóba se került, nem érzõdött, mintha neki kicsit is hiányozna.

Továbbá a történetvezetést is kiemelném még negatívként. A sok semmi, ami a filmben történik, azok is sokszor logikátlanul, átvezetés nélkül következtek egymásból. Néha az egyik jelenetben történik a nagy semmi, majd a következõben a szintén nagy semmi jön, de valamennyire változó köntösben. Ehhez példát is írnék.
Ilyen volt a film elejénél, amikor az apjuk visszajött Alaszkából, de még nem tudta, hogy marad-e. Majd jött egy kis ugrás az idõben (ha jól emlékszem, az esküvõ az öreg alkesszel) és a faterja sehol. Nyilván vissza utazott, mert egy jó ideig nem mutatták, de nem láthattuk, hogy ez a döntése milyen hatással volt a fõszereplõre, milyen érzés lehetett neki, hogy az apja ismét elhagyja? Szerintem többek között ezt is bemutathatták volna.
Vagy ott volt az anyja huszon akárhányadik férje, aki szintén alkesz lett :D Az a fiatalabb új férj, aki egy idõ után kiakadt, és folyton csak piált (hozzáteszem, egy ilyen család elviselése miatt teljesen megértem szegényt :D). Na, õ például egyik pillanatról a másikra eltûnt. (Szerintem meghalt, bár ha ott hagyta volna õket, azon se lepõdnék meg) Na vele pl mi lett??? Mert egyik jelenetben haragudott a gyerekre, hogy nem jön haza idõben, a másikban már nem tudják nélküle fizetni a számlát.

Még annyit hozzáfûznék, hogy a fõbb szereplõk egytõl egyig idegesítõek voltak (a srác, az anya, a nõvére, mind), egyedül az apja volt normális, de õt meg elég ritkán lehetett látni.

Hát, most hirtelen ennyi jutott eszembe, kicsit hosszú lett, bár annyira azért nem, mint ez a "remekmû".

42 perc szenvedés után nem láttuk értelmét folytatni.... Tragédia ez a film!

Dõlj hátra, nosztalgiázd végig milyen volt 5 éves korodtól tinédzserkorod végéig az életed, majd a fõbb eseményeket vesd papírra és máris jobbat írtál mint a Boyhood forgatókönyve. Ez a film 0, ez nem is film annyira mûvészi akart lenni, hogy nem üzent semmit. Komolyan mondom, hogy jobban szórakoztam volna ha 2,5 óráig a 16 éves önmagamra gondolok.
Ezt a filmet egyedül azzal adják el, hogy 12 évig forgatták. Attól, hogy még egy alkotás sokáig készül nem jelenti azt, hogy az értékes. Az Oscar gáláról mindent elmond, hogy 6 jelölést is adtak ennek a gagyinak.

1/10

Unalmas, nem történik benne semmi!

Nem volt rossz film, a maga nemében érdekes is volt a téma. De sok mondani valója. Én inkább ürességet érezttem utána.

Nagy várakozásokkal ültem le megnézni, a sokak szerint év filmjének tartott Boyhood-t.
Rendkívüli csalódás volt, azt kell mondjam...
Néhányan úgy gondolom túlértékelik azt amirõl ez a film szól: a semmit.
Mert, hogy a film semmirõl nem szól, semmilyen érzelmi tartalmat, izgalmat, fordulatot vagy megrendítõ filmes élményt nem tartalmaz. De sajnos azt megszokhattuk, hogy a valóban jó filmeket ritkábban ismerik el, és a teljesen lapos, semmitmondó alkotásokat díjazzák a különbözõ filmes rendezvényeken, elfelejtve azt, hogy miért is találták fel a filmkészítést, és a mozit (a nézõk szórakoztatásának céljából).
Ha valaki majd esetleg hasonló filmes élményre vágyik, vegyen fel évente 10 részt a Barátok közt-bõl, és 5 év múlva nézze meg egyben, a hatás hasonló lesz...

A valóban sok pozitív kritika után nagy várakozással ültem le megnézni a filmet. Tudtam, hogy hosszú lesz, de nagyon vártam, hogy a végén összeálljon. Értem a film mûvészi vonalát, érdekes látni, hogy felnõnek a karakterek, Ethan Hawke nagyon tetszett... de sajnos a film nekem nem állt össze, még akkor sem, ha a kritikák alapján tudtam mire készüljek. Talán én nem vagyok ilyen beállítottságú. De a mai napig keresem a lényeget.

legjobban azt imádtam, hogy nem voltak túlrántva a konfliktusok, mindent egy szinten kezeltek, ilyen az élet, csekkeket kell befizetni, hülye a férjed, megcsal a barátnõd, túl nagy a ház, nem tudod fizetni a rezsijét. emberi volt az egész, nem kell mondanivaló, szerintem mindenki levetítette magában az élete moziját a film után.

végig azon gondolkodtam, hogy mi ebben a nagy durranás (túl sok jót hallottam elõtte a filmrõl), jó oké, 12 évig forgatták, blabla, aztán egyszer csak észrevettem, hogy ebben az a nagy durranás, hogy nincs benne a nagy mondanivaló, a nagy katarzis, a nagy jelenet, a nagy amerikai álom, a nagy csoda elmarad. egyszerûen puritnául zseniális, összeállt a végére, imádtam, napokig bennem volt. Ethan Hawke pedig a legpozitívabb csalódás, tökéletes hozza az EMBERT

vigyázat! a port.hu pozitív kritikája félrevezetõ lehet.
a két ünnep között megnéztük, nagyon készültünk rá hogy ez lesz az év filmje.
nekem iszonyú pofáraesés volt.

itt ott értékes mondanivaló, de inkább meglepõen unalmas és lapos.
végigszenvedtünk tiszteletbõl, de többször felálltunk és otthagytuk pár percre a tv-t - hiányérzet nélkül.

a boyhood inkább "csak" filmkritikai szempontból érdekes.
amolyan jópofa filmes kisérlet, de meglepõen erõtlen anyag.