Érdemes volt rászánni az idõt, érdekfeszítõ beszélgetés.
Alkotásban gazdag életút;
azért arra a drámájára kíváncsi volnék
hogyan békítette meg egymással az a tizenkét -három éves árpádházi gyermekkirály az országot és egymást gáncsoló potentátokat

Holnapután (vasárnap) délután, közvetlenül a 15 órás hírek után egy hosszabb lélegzetvételû beszélgetés lesz hallható Pozsgai Zsolttal a Lánchíd Rádióban: http://mno.hu/lanchidradio/orok-jatekos-tortenetemtortenelem-szerda-1305-1204928

"Egy örök játékos, aki játékszenvedélyét színpadon éli ki. Akár ez is érvényes lehetne Pozsgai Zsoltra, aki üstökösként tûnt fel a hazai színházi életben, s aki mára az egyik legismertebb szerzõnek számít. Nevét legutóbb akkor emlegették leggyakrabban, amikor mûvészeti vezetõ lett az Újszínházban, majd amikor lemondott errõl a tisztségérõl. Errõl is szó esik a vele és róla készült portrémûsorban (...)."

http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/53815-felmondott-az-ujszinhazban-pozsgai-zsolt

Örülök, hogy legutóbbi itteni hozzászólásom óta (s talán részben annak hatására) megjelenítették Pozsgai Zsolt Halálcsel címû drámáját is itt, a szerzõ port.hu-s adatlapján. Azt már nem írhatom, hogy "legújabb drámáját"; hiszen - ha jól gondolom -, ez a megnevezés jelenleg a Szegeden idén bemutatott Pipás Pistát illeti (melyet szeptemberben a fõvárosban, a Tháliába is láthatunk majd!).
Visszatérve a Halálcselre, sajnos port.hu-s adatlapja nem árul el túl sokat az elõadásról: még csak az sem derül ki, hogy melyik színész melyik szereplõt alakítja... Ha valakit mélyebben érdekel a mû és konkrétan az Újpest Színház elõadása, ezt az igényes és tárgyilagos színikritikát ajánlom: http://petovariagnesszinikritika.wordpress.com/2012/10/25/pozsgai-zsolt-halalcsel/

Sajnálom, hogy Pozsgai Zsolt legújabb drámája, a Halálcsel - melynek tegnap volt az õsbemutatója az Újpest Színházban - nem jelenik meg itt, a port.hu-n. Pedig Dózsa László rendezésében olyan kiváló színmûvészek közremûködésével vitték színre a darabot, mint például Gregor Bernadett, Magyar Tímea, Viczián Ottó vagy éppen Szolnoki Tibor.
Óriási érdeklõdés övezte az elõadást! Zsúfolásig megtelt a nézõtér, szó szerint kevésnek bizonyultak a pótszékek is! Jeles színészeink, íróink, sõt más színtársulat-vezetõk is megtisztelték jelenlétükkel az õsbemutatót. Jó volt megtapasztalni, hogy ilyen pezsgõ kulturális élet zajlik Újpesten, és hogy Nyírõ Beától kezdve Ivancsics Ilonán át Lippai Lászlóig hány és hány kedves ismerõs arcot fedezhetünk fel a közönség soraiban.
Bizonyára nem véletlen a színrevitel idõzítése és helyszíne sem. Dózsa László '56-os szerepe remélhetõleg ma már mindenki elõtt ismert, s a Halálcselnek köszönhetõen talán Szûcs Sándor története is egyre többek számára lesz az. Õróla szól ugyanis a darab. Focista volt, nem akármilyen tehetségû. A válogatottban Puskás Öcsiék csapattársa, sõt barátja. 1951-ben halálra ítélték, ezért nem lehetett a késõbbi Aranycsapat tagja. Az õ történetét, és ezen keresztül '56 elõzményeit, okait meséli el a mû.
Ha még látható lesz valahol (és talán elõbb-utóbb lesz a port.hu-n is adatlapja, ami jelezheti ezt...), mindenképp érdemes megnézni! Roppant hiteles korrajz. Ennek megfelelõen persze nem kicsit nyomasztó is.
Mindenesetre én legszívesebben minden érettségizõ osztállyal megnézetném.

http://www.peticiok.com/peticio_dorner_gyorgy_sziniigazgatoi_kinevezese_mellett

Ez egy petíció Dörner kinevezése mellett. Tekintettel a korábban ebben a fórumban (meg Harsányi Gábor, illetve Dózsa László fórumában) elmondottakra, szerintem érdemes aláírni. Már csak Pozsgai Zsolt miatt is. Jó lesz, ha valóban lesz egy színház, aminek õ a fõrendezõje. Igazán megérdemli/megérdemelné.

Egyébként természetesen elolvastam az általad idézett cikkrészletet. Mint ahogyan Pozsgai Zsolt honlapját is olvasgattam mostanában. Ott is sok érdekes található. (Nekem különösen tetszik az a Tüskés Tibor idézet, amit honlapja mottójául választott.) Többek között azt is ott olvastam, hogy október 23-án az ünnep tiszteletére a vancouveri magyar színház bemutatta a SZERELMEM, MAGYAR KATALIN címû drámáját ottani magyar színészekkel. És ugye ez az a színház, ami az Új Színház miatt jajveszékelõk szerint nem is létezik...
Elgondolkodtató, hogy milyen szemenszedett valótlanságokat meg nem engednek maguknak egyes körök csak azért, hogy meghátrálásra késztessék a fõváros vezetését. Ilyen elõzmények után én éppen azt remélem, hogy kitartanak elhatározásuk mellett a döntéshozók. Ebben az esetben az általad említett homokszemcsékbõl olyan ragyogó oszlop emelkedhetne, mint Wass Albert Elõhang címû költeményében.

Igen, én is úgy látom, hogy az én tapasztalatom egybevág Bayerével. És sok más jel is ebbe az irányba mutat.
Ezek szerint Pozsgaival az a baj, hogy nem (eléggé) urbánus... Szomorú, hogy pont azok ennyire kirekesztõk, akik magukat liberálisnak nevezik és folyamatosan a toleranciáznak.
Mindenesetre nagy örömömre fog szolgálni, ha megvalósul az Új Színház most meghirdetett átalakulása és abban valóban szerepet kap Pozsgai Zsolt is. Ha kicsit pártatlanul szemlénk végre a dolgot: az egész fõváros kulturális élete gazdagodna ezáltal, hiszen egy olyan új koncepció nyerne teret, amely eddig szóhoz sem jutott. A sokszínûség jegyében is csak üdvözölni lehet az ilyet. Feltéve, hogy nem klikkek érdekét nézzük, hanem a nagyobb közösségét.

Sajnos nem képzelõdsz.

Ebben az egészben az a szomorú, hogy az én bejegyzésem még hosszú-hosszú hónapokkal ezelõtt született. (És továbbra sem értem, hogy mikor és miért törölték ki. Ráadásul ez már a sokadik eltávolított hozzászólásom...)
Egyébként meg is tudom mondani, hogy mikor írhattam nagyjából. Hiszen az apropójára emlékszem. Nem éppen vidám oka volt: Pozsgai Zsolt Dénes Gizella Csodálatos fazekas címû regénye alapján elkészítette Zsolnayról szóló kiváló kosztümös játékfilmjét (amelyik - ha jól emlékszem - még a Pécs Európa Kulturális Fõvárosa rendezvénysorozat kapcsán születhetett meg, tehát 2010-ben járunk), a fõszerepet pedig Õze Áron barátjára osztotta, akihez évtizedes együtt dolgozás - barátság - fûzte. A Magyar Színházban is munkatársak voltak, ha jól tudom. Majd, a film budapesti (dísz)bemutatója napján Pozsgai kézhez kapta (az idõközben színházigazgatóvá elõléptetett) Õze Árontól a munkaviszony megszüntetésérõl szóló iratot, mi több fegyelmi eljárást is folytattak ellene "mert nem járt be naponta 8-tól 12-ig irodalmi tanácsokat adni". Meglehetõsen elkeserített a hír, hiszen sok éve figyelemmel követem Pozsgai munkáit és ezért a filmjéért is képes voltam vidékre utazni (mert amikor végre idõt tudtam szánni rá, hogy megnézzem, már csak vidéken vetítették). Valósággal sokkolt tehát ez a hír tavaly év végén (novemberben történhetett mindez). És ez késztetett rá, hogy ide írjak akkor. Kilóg(ott) a lóláb. Nyilvánvaló volt, hogy valamilyen háttérérdekkör távolíttatta el Pozsgait Õze Áronnal és egyáltalán nem az irodalmi tanácsok hiánya miatt.... Úgy tûnik, már rég óta ki akarják közösíteni sok helyrõl Pozsgait, és ezeknek az erõknek idáig is leérnek a csápjaik, a port.hu-s kommentárokig. Nem látok más magyarázatot, bármennyire összeesküvés-elméletnek tûnik is.

"semmi nyomdafestéket nem tûrõ nem volt benne,"

Most, hogy részt vesz Dörnerék színházában, már a neve is nyomdafestéket nem tûrõ bizonyos körök számára.
Bõvebben, hogy értsd mire gondolok, bemásolok egy Bayer cikket a témáról:

+
# "- ... Mikor a novelláskötetem megjelent (1995-ben) Kornis Mihályt kértem fel, hogy jöjjön el a Litea könyvesházba, mutassa be, mondjon róla pár méltató szót...Még lenyomatban elolvasta, tetszett neki, elvállalta, eljött. Elmondta, amit elmondott, dumáltunk... stb. Eltelt egy év, ritkán találkoztunk, olyankor mindig örjöngött velem, hogy "szemét FIDESZ, ezek antiszemiták, ezek alig várják... (- szó szerint idézem!) ha az Orbán meg a Kövér hatalomra kerül, akkor engem megint a Dunába lönek...!" Hosszú ideig hallgattam..., végighallgattam, de nem vitatkoztam, azt mondtam, én nem vagyok hajlandó... Történt, úgy féléve, hogy Mityu barátom a Magyar Narancsba írt egy szösszenetet hátul a vélemény rovatba, amely cikknek az volt a lényege, hogy "ezek a fideszesek (- ez le van írva!), ezek g*ci, antiszemita, náci söcselék, és hogy ö nem érti: (- így szól a mondat): Mondsza fiam, Deutsch! Te, aki zsidó vagy, mit keresel ezek között?"
- Na, másfél év hallgatás után "eldölt bennem a borjú" és írtam egy keresetlen választ... Elfaxoltam az én Vágvölgyi B. András barátomnak,
néhány kis mondat kíséretében, hogy "Vagesz! Kérlek, (olvastam Mityut) zsigereimben föl vagyok háborodva, én ezt a választ gondoltam, kéretik betenni a lapba!" Tán csütörtök volt. Péntek este csörög a telefon, feleségem fölveszi: - "Kornis Mihály keres!"... Másfél éve nem keresett telefonon.
- "Szevasz Mityukám, parancsolj!" Üvöltött a vonal másik végén, a következöket: "Szemét állat! Azok után, hogy én bemutattam a novelláskötetedet... hogy képzeled, hogy vitacikket írsz az én cikkemröl?!..." A dolog két szempontból is érdekes:
1. V.B.A. elfaxolja K.M.-nek a nekiírt válaszcikket,
2. Mint utóbb kiderült, megkérdezte a Mityutól, hogy megjelentetheti-e. (Ennyit a független magyar sajtóról, meg a k*rva bátor Magyar Narancsról.) (- a válaszcikk máig nem jelent meg. - Cs.K.)
És K.M. folytatta, hogy vegyem tudomásul, hogy aki vele ebben a témában vitatkozni mer, ha akarja ha nem, ott találja magát a nácik között.
És, hogy egy életre tönkreteszem magam egzisztenciálisan, és hogy engem itt mindenki ki fog csinálni...
Üvöltöztünk egymással másfél órát telefonon, ami végül is lecsengett egy olyan dologban, hogy mégis csak európai emberek vagyunk, üljünk le és beszéljük meg a dolgot... Másnap a Klauzál téren összejöttünk Mityuval, ahol már nem üvöltve, hanem atyai jó tanácsként, kezeit a vállamra téve azt mondta: -"Zsolt, vedd tudomásul, hogy népi-urbánus vitában, állást kell foglalni. Nincs olyan, vedd észre, nem lehet kívül maradni. Magyarország erröl szól. És - tette hozzá - ha nem ezen az oldalon foglalsz állást, ahol mi vagyunk, akkor Te náci vagy. Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni. És ez vagy tetszik nektek, vagy nem tetszik, ez így van."

Egészen meglepõ - mondhatnám: megdöbbentõ - számomra, hogy eltûnt innen egy hozzászólásom. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy írtam már ide korábban. Nem értem, miért kellett kimoderálni, mikor semmi nyomdafestéket nem tûrõ nem volt benne, se a témától - Pozsgaitól - eltérõ.
Mindenesetre nagyon kedvelem Pozsgai Zsoltot. Igazi mûvésznek tartom, a szó legmagasabb értelmében. Remek drámái, darabjai vannak, számomra a Szeretlek, Faust a legmeghatározóbb élmény. Sok jó film, illetve filmsorozat is kötõdik a nevéhez (így vagy úgy). Ezek közül szerintem kimagaslik a Konyec. (De talán azért is, mert annál rendelkezésre állt elegendõ anyagi forrás.) Az elmúlt pár évtized egyik legjobb magyar filmjének tartom, mellesleg.

A Móricz 2009-ben õ írta a kedvenc felvonásomat :)
Tudom, hogy így hülyén hangzik, de a Móricz Zsigmond Színház felkért három írót, hogy írjanak egy-egy egyfelvonásost Móricz Zsigmonddal kapcsolatban. Pozsgai Zsolt a Naplópók c. mûvet írta, egyszerûen lebilincselõ volt!

A föld szeretõje c. Zsolnay Vilmosról szóló filmet, amelynek ma lesz a bemutatója, mégis mikor lesznek hajlandóak felvenni az adatbázisba????
http://www.youtube.com/watch?v=6F-Dpu8VbIc
Bezzeg az amerikai sz*rságok már jóval a bemutató elõtt fenn vannak...