Téma: La Tormenta

dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:37:00
(1589/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:35:11
(1588/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:34:42
(1587/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:33:53
(1586/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:33:21
(1585/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:32:49
(1584/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:32:15
(1583/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:31:45
(1582/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:31:06
(1581/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA

SANTIAGO - Mi történt?
Az történt, hogy itt mindennek én vagyok az ura:
a földeknek, a folyóknak, a bestiáknak és a nõknek!
Az történt, hogy mindez az enyém! És perelni fogom!
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:26:26
(1580/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:25:51
(1579/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:25:18
(1578/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:24:32
(1577/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:23:49
(1576/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:23:12
(1575/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:22:41
(1574/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:22:16
(1573/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:21:45
(1572/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:13:51
(1571/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 077 – Telemundo
2009 július 15 – SZERDA – DZSANNA


DEMETRIO HÁZÁBAN

SANTIAGO fésülködik, erõsen a tükörre mered… és emlékezni kezd Valentina-ra, amikor elveszítette a gyermeküket. Valentina haláláért María Teresa Montilla fog fizetni. Nem lesz kegyelem iránta! Ezzel tartozom Valentina-nak. Nyugodjon békében!

FÕVÁROS – DR. FELIPE HÁZÁBAN

Dr. FELIPE – Nagyon óvatosnak kell lennünk, senkinek se nyissa ki az ajtót. Natasha nem léphet ki az ajtón. Kiderítem, hogy ki õ, miért követik ennyire. Van egy barátom a klinikán, aki meg tudja állapítani a papírokból, ki õ.
VALENTINA eszelõsen felkiált– María Teresa Montilla!

LA TORMENTA - "VALENTINA és SANTOS SÍRJÁNÁL"

MT – Valentina, Babát vártál. Jaj, Istenem, miért volt ilyen borzalmas halálod? Megégve. Valentina nem érdemelte meg! Nem érdemelte meg! Tudod, visszaadom neked, ami a tiéd. Sosem tudtad, milyen hûséges barátnõd voltam. Feláldoztam a szerelememet érted, és nem bántam meg, ezerszer is újra megtenném. Esküszöm neked, most is szeretnélek boldognak látni titeket együtt, a gyermeketekkel.

LA TORMENTA

DEMETRIO – Santiago megbízásából - kérdezi a srácokat, mi a helyzet La tormenta-n.
ALESIO – A fõnöknõ egy kicsit beteg…
DEMETRIO – Mi baja, Lehet, hogy segíthetek rajta!
GENOVEVA – Santos-t látja mindenütt. Azt hiszik, bolond, és be akarják záratni egy intézetbe.
DEMETRIO – Ez rossz hír. Bennem bízhattok. Én el tudom intézni, hogy bízzanak MT-ban újra. – közben hallja Domino-t a kerítés mögött, de elvezetik onnan.

CIPRIANO CAMACHO HIVATALÁBAN

CIPRIANO arcán gipsz. Rászorulva… Vaskezû segít neki, de a hapsi, aki feltette a maszkot, közli, hogy túl késõ, már ráégett az arcára. – Remedios lép be…
REMEDIOS – Le kell szedniük róla a maszkot, mert itt hozok néhány dokumentumot, és beszélnem kell vele. Menjenek, négyszemközt akarok lenni vele.
CIPRIANO – Mit akarsz?
REMEDIOS – Te tudod, milyen dokumentumokról van szó. Most te meg én beszélni fogunk a korrupciódról és a gyerekeidrõl.

PUERTO BRAVO – VALAHOL AZ UTCÁN

JESÚS N odarohan Mitchelle-hez és megkérdi, mit mondott Magdalena-nak. Amióta megérkeztél ide, semmi mást nem tettél, mint mindenkit mindenki ellen uszítottál. Mint ahogy a húgom is elment elkeseredetten innen. Beszéltél vele az éjjel?
MITCHELLE – Igen, volt megbeszélni valónk. Nõi dolgok.
JESÚS N – Te vagy a hibás, hogy elment. Mit akarsz tõlünk?
MITCHELLE – Ha megnyugodtál, beszélhetünk!
JESÚS N – Te megváltoztattad az anyámat, elüldözted a húgomat. Tudom, hogy van valami más is. Miért küldött ide a bátyám, és minek?

DEMETRIO HÁZÁBAN

SANTIAGO – Ezt mondták neked?
DEMETRIO – Igen, de nem akarták, hogy bárki megtudja. Santos, õ még mindig szeret téged.
SANTIAGO – Nem igaz, Demetrio! Az a nõ nem tud senkit sem szeretni!
DEMETRIO - Akkor mit teszel?
SANTIAGO – Tudom, mit teszek, Valóra váltom a terveimet!

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA – Mit akarsz Rufina?
RUFINA – Don Simón akarja látni magát, most rögtön!
EDELMIRA – Miért, mi történt?
RUFINA – Nem tudom. Olyan ideges, és sápadt volt. Talán a látogatótól.
EDELMIRA – Milyen látogatótól? Valami rossz történt?
RUFINA – Azt hiszem, valami rossznak kell lennie. Még sosem láttam olyan idegesnek.
EDELMIRA – Simón! Rufina azt mondta... Valami baj van?
ALGIMIRO - Edelmira Guerrero! Még mindig emlékszem rád…

LA TORMENTA - "VALENTINA és SANTOS SÍRJÁNÁL"

MT sír – Tudod, Santos nagyon szeretett téged. Talán nem annyira, ahogy megérdemelted volna. És én azért vagyok most itt, mert szeretném, ha megbocsátanál, amiért elraboltam annak a férfinak a szerelmét, akit te szerettél. Könyörgöm, bocsáss meg! – A háta mögött megjelenik SANTOS! – lenéz rá nagyon hidegen – MT nem hisz a szemének, levegõ után kapkod, pislog…
MT lassan feláll – Santos! Santos! Te vagy az? Annyira megváltoztál, annyira más vagy! Nem, nem… - elfordul - Nem lehetsz te, nem! – Lassan visszanéz - Istenem, álmodom!
SANTIAGO elõvesz egy „S” monogramos úri zsepit, és gondosan törölgetni kezdi vele a nyakát – Mondja, maga La tormenta úrnõje, María Teresa?
MT – Santos, hogy lehet ez? Nem víziók voltak, te vagy az!
SANTIAGO – Mi történt? Az történt, hogy itt minden az enyém! Én vagyok itt mindennek az ura, enyémek a földek, a házak, az állatok és a bestiák is. És reklamálni fogok értük. - MT ezzel elájul, és Santiago a karjába veszi.

CIPRIANO HIVATALÁBAN

REMEDIOS a férje fejére olvassa minden bûnét akár a hivatali, akár a családi bûneit.

JESÚS N. - Gisela-ék üzletében panaszolja el, hogy Mitchelle hibájából ment el a húga. - Te meg tudod magyarázni, miért ment el titokban a húgom? - kérdi
GISELA – Magdaléna-nak rengeteg kétsége volt az életével kapcsolatban, talán azért ment el.
JESÚS N. – Talán nekem is azt kellett volna tennem…
GISELA – Te sosem mennél el innen, Trinidad miatt! Mondd csak, szerelmeskedtetek Trinidad-dal?
JESÚS N. - Ha tudnád, mit kérdezel tõlem!
GISELA – Volt valami köztetek?
JESÚS N. - Sohasem voltunk együtt! Kérlek, számomra ez nehéz téma, nem tetszik.
GISELA – Nagyon örülök, hogy semmi sem volt köztetek, mert már tudom, hogy a testvéred, don Cipriano lánya.

LA GUANIPERA-N

ARGIMIRO – Nem tudod, mennyire vágytam erre a találkozásra. Miért vagy annyira meglepve? Éppen szabadlábra helyeztek! Nem mondta az embered, akit annyira pénzeltél?
SIMÓN – Mirõl beszél ez a gyilkos, anya? Nem hagylak egedül ezzel az emberrel, aki megölte az apámat
ALGIMIRO – Itt maradnak mind a ketten, hallaniuk kell, amit mondok!
EDELMIRA – Mondja akkor!
ALGIMIRO – Te bezárattál engem olyanért, amit sosem követtem el. Rengeteg pénzt fizettél a bátyám vagyonából azért, hogy bezárva tartsanak engem. Mind a ketten megfizettek azért, amit tettetek! Erre megesküszöm a bátyám, Hilario Guanipa nevében!

CIPRIANO HIVATALÁBAN

CIPRIANO – Hogyhogy elveszítetted Magdalena-t?
REMEDIOS – Most már egy gyermekünk sincs a házban, elérted! – mondja, mondja, mondja a magáét. Én már nem az a nõ vagyok, akit becsaphatsz. Megígéred, hogy visszaadod a gyermekeimet vagy elbúcsúzol a posztodtól. Ha nem teszed meg, feljelentelek!

LA GUANIPERA-N

ALGIMIRO – Megvádoltál a gyilkossággal, bizonyítékok nélkül!
SIMÓN – Te ölted meg az apámat!
ARGIMIRO – Tévedsz. Valaki megölte az apádat, de nem én voltam az. Nem hiszed? Kérdezd meg az anyádat, és kérd, hogy az igazat mondja. Megtudhatod, miféle nõ az anyád… mondd el neki, hogy te ölted meg az apját! – Gyerünk, Edelmira!

TATACOA TANYÁJÁN

TATACOA Nagyon hamar öldökölni fognak itt. – mondja Ábel Cain-nak

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA – Nem tudom ez a gyilkos hogyan szabadult ki a börtönbõl, de esküszöm, hogy visszazáratom, örökre!
ARGIMIRO – Sok idõ eltelt azóta, hogy megvádoltál ártatlanul a gyilkossággal. Most meg kell fizetnetek mindenért.
EDELMIRA – A saját házamban…
ARGIMIRO – Ez nem a ti házatok! Miért nem mondod el a fiadnak az igazat! A birtok igazi tulajdonosa hamarosan idejön, és átveszi a birtokot.
EDELMIRA – Én vagyok Hilario Guanipa özvegye!
ARGIMIRO – Özvegye? Sohasem vett el téged, ezért ölted meg! Mint ahogy megölted Guerrero-t is! Megbosszulok mindent, rajtad és a fiadon!
EDELMIRA – Átkozott! Átkozott Argimiro Guanipa!

VALAHOL LA TORMENTA-N

DR. RICARDO vezeti a dzsipet – MT, de jó, hogy felébredtél. Megint ájultan találtunk téged a Valentina sírja elõtt.
MT – Ne vigyél sehova! Láttam! Láttam õt!
DR. RICARDO - Santos nincs itt. Csak te meg én vagyunk itt.
MT – Esküszöm! Nem tudom, hogy mondjam el neked, az igazat mondom! Santos velem volt. Tudom, hogy ront a dolgokon, amit mondok, de igazat beszélek. Hinned kell nekem. – Nézd, ez az õ zsebkendõje!

DEMETRIO HÁZÁBAN

SANTIAGO – MT nem az, mint azelõtt volt. Éppen Valentina sírja elõtt találkoztunk. MT nem õrült, csak megváltozott. Nem olyan, mint azelõtt volt
DEMETRIO – Te is megváltoztál. Nekem nem tetszik ez. Felismert?
SANTIAGO - Igen, Santos-nak hívott. De nagyon hamar rájön, hogy nem az vagyok. Csak a gyûlölet maradt bennem iránta
DEMETRIO – Biztos ez? Biztos, hogy kitörölted a szívedbõl?
SANTIAGO- Nem vagyok biztos benne, Amikor a karomban tartottam, készen állt arra, hogy odaadja magát. Azt hittem, õ az életem szerelme…
DEMETRIO – Hozzáértél?
SANTIAGO – Igen, De elszégyelltem magam.
DEMETRIO - Miért?
SANTIAGO – Mert a feleségem sírja elõtt álltunk. De senki és semmi nem akadályozza meg MT sorsát!

VALAHOL LA TORMENTA-N

DR. RICARDO – Ez nem bizonyíték! Santos-nak sosem lehetne ilyen finom, illatos zsebkendõje! Itt senki sem használ ilyet, mint ez!
MT - Semmit sem hiszel el nekem!
Dr. RICARDO – MT te szeretted nagyon õt, és most hibásnak érzed magad Santos, Valentina és a gyermekük haláláért.
MT – Nem vagyok õrült!
DR. RICARDO – Ha most itt lenne Santos, biztos vagyok benne, hogy bocsánatot kérnél tõle a haláláért. Pedig nem vagy bûnös! Megszökött a börtönbõl, követték, és lelõtték! Tárgyilagosan kell nézned a dolgokat, és határt vonni a valóság és a képzelet között. Santos csak képzelet! Ne gondolj többé arra az emberre! Menjünk haza!
MT – Nem! Egyedül megyek! – lóra pattan (aki éppen ott várta, hahaha)
DR. RICARDO - MT, lányom hová mész? – és a kocsival üldözni kezdi õt

DEMETRIO HÁZA ELÕTT

SANTIAGO – egy fának dõlve gondolkozik…

ISABELA nõvérkének álcázva ül egy autó volánjánál, Dr. Felipe-t várja… - Ha azt akarod, hogy valami mûködjön, magadnak kell megtenned. Valentina, nem menekülsz! – mondja magában. Kiszál az autóból és besiet a házba, amikor az orvost távozni látja

LA GUANIPERA-N

SIMÓN – Miért vádolt téged ez az ember apám halálával?
EDELMIRA – Azért jött, hogy elválasszon minket! Nem fogja elérni! Te elhitted, amit mondott? Elhiszed, hogy képes voltam megölni az apádat?!
SIMÓN – Nem, de honnan tudja, hogy kettõnknek köze volt Hilario Guanipa halálához?
EDELMIRA – Csak azt érte el, hogy kételkedj. Nézd meg magad! Már nem bízol bennem?
SIMÓN – Nem errõl van szó, mama!
EDELMIRA telefonál a fõvárosba kiderítendõ, mi történt a bíróval, akit ezidáig pénzelt, hogy Argimiro-t a börtönben tartsa –… mi az, hogy elment az országból? Nem hagyott üzenetet nekem?
SIMÓN – Mi történt?
EDELMIRA – Ez a patkány elment az országból, átvágott. Valaki lefizette, hogy kiszabadítsa Argimiro-t a börtönbõl. Ki kell derítenem, ki volt az!
SIMÓN – Valaki, aki örököse a Guanipera-nak
EDELMIRA – Nem volt Hilario-nak gyermeke
SIMÓN – Minek jött ide Argimiro? Hogy hazudozzon nekünk? Miért pont idejött ezzel?
EDELMIRA – Azért jött, hogy elválasszon bennünket, ezért kitalált történeteket! Az egyetlen tulajdonosa én vagy GUANIPERA-nak. Papírom van róla!
SIMÓN – Hamis papírok!
EDELMIRA – Senki sem tudja, hogy hamisítványok!
SIMÓN – Nem tudom elhinni, hogy azért jött ide, hogy elválasszon minket!
EDELMIRA – Tatacoa!
SIMÓN – Mi?
EDELMIRA – Tatacoa említette, hogy valaki visszajött a halálból!
SIMÓN – Most mit teszünk?
EDELMIRA – Amit mindig! Harcolunk! Argimiro Guanipa meg fog halni, mint mindenki, aki közénk állt! Megöljük! És vele együtt minden ellenséget!

CIPRIANO CAMACHO HIVATALÁBAN

CIPRIANO-ról letépik végre a gipszet… - az arcom! Kiabálja – és amikor felnéz, Argimiro Gunaipa-t látja maga elõtt
ARGIMIRO – Szia, Cipriano! Megismersz?
CIPRIANO – Argimiro Guanipa!


VALAHOL LA TORMENTA-N

MT - Nem kérek sem gyógyszert, sem injekciót, sem semmit! Bizonyítékom van rá, hogy ST él! Ez a bizonyíték, hogy igazam van – mutatja fel a zsebkendõt
DR. RICARDO – Senki nem mondta…
MT – Tudod, elõször meg tudtatok zavarni, de már nem! Amit láttam, az igaz! Santos él! Nem érdekel, hogy hiszel-e nekem!
DR. RICARDO – Azt hiszed, számomra nem volt nehéz, õrültnek nyilvánítani téged?
MT – Nagyon komoly indokod volt, hogy eltegyél az útból, akár az apámmal tették!
Dr. RICARDO – Nani, úgy néz ki, hogy ezek a séták ártanak neki, ne engedd ki! – bízza MT-t rá
MT – Ez Santos-é, - mutatja meg a zsebkendõt - és ez a bizonyíték rá, hogy él!
dzsanna3 2009 júl. 16. - 03:09:36
(1570/2049)
CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 076 – Telemundo
2009 július 14 – KEDD – DZSANNA


DEMETRIO HÁZÁBAN

DEMETRIO éppen forró kávét hoz az agyonázott nagybácsinak, amikor megérkezik SANTIAGO még jobban átázva, kissé kábultan... – Láttam!
ARGIMIRO – Kit?
SANTIAGO – María Teresa Montilla-t! Elmentem La tormenta-ra, ott voltam a közelében.
DEMETRIO – De Santos, hogy mehettél el La tormenta-ra? María Teresa látott téged? Már tufdja, hogy itt vagy?
SANTIAGO – Nem tudom. Nem tudom, mit gondolhat. Demetrio nem tudtam kihagyni. La tormenta az életem… és… amire a legkevésbé számítottam, ott álltam vele szemben! Egyszerûen csak megtörtént.
ARGIMIRO – A kérdés az, hogy beszéltél-e vele?
SANTIAGO – Nem!
DEMETRIO – Azt mondják, hogy látja Santos Torrealba szellemét. Talán azt gondolja, hogy egy újabb látomás voltál.
SANTIAGO – Nem, nem hiszem, Demetrio! Egymás szemébe néztünk, tudod? Odamentem hozzá… és olyan volt, mintha várt volna rám. De én nem láttam sötétséget a szemében! Nem! Olyat láttam, amire nem számítottam! Szerelmet láttam! Szerelmet irántam! – mindenki értetlenül néz rá

LA TORMENTA-N

Nani szólítgatja MT-t, aki szintén agyonázottan a földön ül, hátát a falnak támasztja, és azt mondja szinte önkívületben, hogy – Láttam, Nani! Láttam! Megint láttam Santos-t! – sírja el magát. – Jaj, Istenem! Lehet, hogy igaz, hogy megbolondultam, Nani?
Dr. RICARDO, a szeretõ keresztapa rohan be az ajtón, a még szeretõbb férj és a közjegyzõ kíséretében – María Teresa! Veled akarunk beszélni. Van valami nagyon fontos, amit tudnod kell!
MT feláll, megtörli a szemét és megkérdi – Mi történt keresztapa? – de a közjegyzõ válaszol helyette – Asszonyom, azt szeretnénk közölni önnel, hogy mostantól fogva Ön fel van mentve La tormenta vezetésének, - és az apja egyéb hagyatékának kezelése - felelõssége alól.
MT hitetlenkedve – Mirõl beszélnek?
ENRIQUE – Azt akarják mondani, hogy elveszik tõled La tormenta-t. Most a keresztapád intéz mindent. Abszolút mindent!

PUERTO BRAVO - CIPRIANO HIVATALÁBAN

CIPRIANO békésen üldögél a Vaskezûvel, kint vihar közeledik, villámlik, dörög ezerrel - így ünnepelve Santos Torrealba visszatérését - Figyelj jól, Marco! Elmentem a templomba, és elértem, hogy Damián atya idejöjjön hozzád. Elhiteted vele, hogy mindent megbántál, amit tettél a testvérével együtt. Elmondod neki, hogy minden, amit tettél, az õ utasítására történt. Így megbocsát neked! Jobban jársz, ha ezt a kis szívességet késõbb meghálálod! – és koccintanak a választások sikerére
VASKEZÛ – Miben van szüksége segítségre?
CIPRIANO – Ez egy hosszú história, Marco.
VASKEZÛ MARCO – Ne aggódjon, a kapitányomnál megszoktam, hogyan kell megoldani a problémákat – emeli fel a vaskampós kezét, és szorgalmasan pucolni kezdi Cipriano lábbelijét
CIPRIANO – Nem, nem, nem errõl van, szó, Marco. Talán veszélyessé válhatnak a nõk, ha megtudják, a szavazatok számát. Most megnehezítették számomra a választásokat egy nõ hibájából! Az én feleségem hibájából!

PUERTO BRAVO – A TEMPLOMBAN

Gyóntatófülke mellett, a földön térdelve esküszik REMEDIOS az atyának, hogy nem az õ hibája. Nem akartam én kutatni a papírok között, csak megtörtént.
PADRE DAMIÁN – Remedios, próbálj meg világosan beszélni, mert semmit sem értek.
REMEDIOS – A lelkiismeretem vacillál két nagy dolog között.
PADRE DAMIÁN – A lelkiismeretednek tudnia kell, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem hiszem, hogy olyan nehéz döntést hozni.
REMEDIOS – A házassági fogadalmam kötelez arra, hogy Cipriano mellett legyek. De az én kötelességem, mint állampolgár arra kötelez, hogy a rossz vezetés ellen tegyek, érti?
PADRE DAMIÁN-nak fel van adva a lecke – azt akarod mondani, hogy rájöttél valami rosszra a férjeddel kapcsolatban?
REMEDIOS – Egy dologra? Nem! Több dologra! Mit kell tennem?
PADRE DAMIÁN kilép a fülkébõl, a kezét nyújtja Remedios-nak, aki feláll – Gyere velem, Remedios! Ülj le, kérlek - mutat egy padra… Remedios ijedten leül, az atya állva marad – Nos, miféle dolgokra jöttél rá don Cipriano-val kapcsolatban?
REMEDIOS az ajkait rágva böki ki – Korrupció! És én nem árulhatom el az egész falut, akik éppen kezdenek bízni bennem! Másik oldalról ott van Cipriano, aki a gyermekeim apja! Semmit sem tehetek! Olyan lenne, mintha elárulnám õket!
PADRE DAMIÁN – Értem a problémádat. És döntést kell hoznod minél elõbb!
REMEDIOS – Tudom. De mit tegyek, atyám? Mit tegyek?

A CAMACHO HÁZBAN

MADALÉNA ül az ágyán és csomagolja a batyuját, indulni készül a faluból örökre. Mint tudjuk, Mitchelle nyitotta fel a szemét: a jövõ nem itt vár rá, hanem messze Puerto Bravo-tól, ahol önmaga lehet, és nem Cipriano Camacho lánya, ami valljuk be õszintén, nem egy jó menetjegy Mitchelle és Gisela vele vannak a szobában, de Gisela-t kiküldik. Mitchelle megkérdi, hogy valóban elmegy-e ebbõl a házból – a válasz - Igen! Elmegyek!
MITCHELLE – Nem veszekedni jöttem, hanem elmondani valamit neked, ami megváltoztatta az én életemet, és talán a tiédet is megváltoztatja. – Gisela közli, hogy õt nem érdekli, de Mitchelle azt mondja, hogy amit mondani fogok, az megváltoztathat téged. Te élheted a saját életedet, Magdaléna! Hallgass meg, és rájössz.

PUERTO BRAVO – CIPRIANO CAMACHO HIVATALÁBAN

Vaskezû még mindig a hatalmasság csukáját polírozza – Cipriano közli, hogy szobrot emeltet a fõtéren, az õ macho fiáról: Miguelón-ról, aki a háborúban van, az életét kockáztatja, harcol, ezzel fényesíti az apja nevét…

A CAMACHO HÁZBAN

MADALÉNA – Ez azt jelenti, hogy a bátyámról, Miguelón-ról akarsz beszélni velem?
MITCHELLE – Pontosan!
MADALÉNA – Nekem nagyon furcsa volt, hogy Miguelón a háborúban, és a menyasszonya itt. Miguelón sohasem küldte volna ide a menyasszonyát egyedül ebbe a faluba! Mi történt a bátyámmal?
MITCHELLE – Nézd Magdaléna, azt történt, hogy Miguelón megváltozott. Mostanra teljesen más személy, mint akit ti ismertetek.
MADALÉNA – Mi? Nem értem.
MITCHELLE – Miguelón átváltozott, Magdaléna! Megtalálta az igazi személyiségét San Francisco-ban. És félt elmondani az igazat.
MADALÉNA – Mitõl félt? Ebben a faluban mindenki szereti õt. De hogy van most Miguelón?
MITCHELLE – Más. Annyira más, hogy nem ismerik fel.
MADALÉNA – Nézd, hogy az utcán nem ismerik fel hirtelen, az ok, de én… én igen! Én felismerném még csukott szemmel is!
MITCHELLE mereven nézi Gisela-t, hirtelen felugrik, magával rántja a lányzót, a szeme elé teszi a kezét és azt mondja – Á, igen? Akkor miért nem tetted meg, húgom? Miért nem ismered meg a testvéredet, Miguelón-t?
MADALÉNA letépi Mitchelle kezét a szemérõl és ámulva kérdi – Miguelón?
MITCHELLE – Igen. Én vagyok a bátyád, Miguelón, aki átváltozott nõvé.
MADALÉNA hitetlenkedve leereszkedik az ágyra – Mi? Miguelón?
MITCHELLE – Igen! Én vagyok!

PUERTO BRAVO – A TEMETÕBEN

ALÍRIO a kerítés mellett settenkedik, és szólongatja Solita-t – Már csak az hiányzik, hogy faképnél hagyjon itt – mondja hangosan, amikor a frászt kapja, mert Solita a háta mögött megszólal (Mindez egy temetõben zajlik, ne feledjük) – Mit gondolsz, hogy érzem magam azok után, hogy beszéltem a mamáddal?
SOLITA – Á, beszéltél a mamámmal? Mit mondott neked? Meggyõzted?
ALÍRIO – Nem.
SOLITA – Ez azt jelenti, hogy nincs esküvõ? Anyám azt mondta neked, hogy nem?!
ALÍRIO – Nem drágám, nem errõl van szó. Elõbb vagy utóbb rá tudjuk venni.
SOLITA – Te megígérted nekem, hogy ma rábeszéled õt!
ALÍRIO – Hidd el drágám, hogy én megpróbáltam, de a mamád még csak meg sem akart hallgatni. Jaj, ne legyél ilyen! Nézd, te meg én szeretjük egymást, és miért nem próbálunk meg…
SOLITA – Felejtsd el, Alírio! Én sokkal több vagyok egy alkalmi szeretõnél!
ALÍRIO – Solita, én soha életemben nem gondoltam ezt rólad.
SOLITA – Én nem értem, hogy lehetsz ennyire nyugodt! Esküvõt ígértél nekem!
ALÍRIO – Persze, hogy megkapod az esküvõt, de nyugodtan kell fogadnod a dolgokat…
SOLITA – Nyugalmat kérsz tõlem? Miguelón örökös menyasszonyától, akit faképnél hagytak minden elõzetes értesítés nélkül, nevetségessé téve az egész falu elõtt? Ráadásul ideküldte ezt a Mitchelle-t, mint az én jegyesem menyasszonyát…? Ne kérj tõlem türelmet, mert csak türelmem volt eddig. Vagy talán nem veszed észre, hogy egyetlen álmom sem vált valóra az életben?
ALÍRIO – Jaj, szerelmem! Ne beszélj, így, életem!
SOLITA – És most, hogy kiderült, hogy beléd vagyok szerelmes, mi történik? Mi történik? Te is valami tiltott dolog vagy a számomra? Mit gondolsz, mit tehetek? Mondd! Tovább várni?! Szerelmeskedni veled itt mindig? Örökre?

PUERTO BRAVO – A TEMPLOMBAN

PADRE DAMIÁN – Kérned kell Istent, hogy segítsen…
REMEDIOS – Ezt teszem azóta, hogy megtaláltam azokat a papírokat
PADRE DAMIÁN – Ez egy nagyon nagy fegyver a kezedben, hogy nyerj a választásokon. És nem csak ez… hanem az is, hogy ez a közösség végre megszabaduljon minden romlottságtól, amit don Cipriano tesz. De ez egy kétélû fegyver! Merthogy szembekerülhetsz a családoddal. Hagy, hogy a lelkiismereted mondja meg, mit kell tenned.
REMEDIOS – Meggondolom, atyám!

A CAMACHO HÁZBAN

MADALÉNA – Ne! Mindenki azt hiszi, hogy Mitchelle vagy, Miguelón menyasszonya! Hogy lehetsz a bátyám, Mitchelle, már megbocsáss?! – kiabálja végül – Maga egy hazudozó! És ez egy rémálom! Hadd csukjam be a szemem, és ebbõl a rémálomból nem akarok felébredni!
MITCHELLE – Én vagyok a bátyád, Miguelón, Magdaléna! És te tudod ezt. Én vagyok!
MADALÉNA – Maga a bátyám, Miguelón?! – érinti meg Mitchelle orrát, miközben erõsen a szemébe néz – A szemei Miguelón-é. – De ez nem Miguelón teste! Nem értem! – kap hiszti görcsöt újra
MITCHELLE – Azért mondtam el az igazat, hogy elhidd, megváltozhatsz, Magdaléna! Csak akarnod kell! Bármit el lehet érni!
MADALÉNA – Én nem vagyok a húgod! És ne hívj testvérednek akármi is a neved: Miguelón vagy Mitchelle! Tûnj el a házamból! Tûnj el!
MITCHELLE sírva fakad – Ne tedd ezt velem, Magdaléna! Ne küldj el! – de Magdaléna hajthatatlan

TATACOA BOSZORKÁNY-KONYHÁJÁBAN

EDELMIRA a hatalmas viharból (száraz a ruhája és a haja, hahaha) ront be kedvenc boszijához – Mi a fenéért hívtál ide ilyenkor? Jobban jársz, ha valami nagyon fontos okod van rá!
TATACOA – Jól figyeljen rám! A maga és a fia élete halálos veszélyben van! Szerencsétlenség közelít Guanipera-ra! Mint egy sebesült állat, egyike az áldozatainak! Valaki kijött a sírjából, és magukat keresi, a Guerrero-kat! Egy férfi jön, és azért jön, hogy tönkretegye magukat!

DEMETRIO VISKÓJÁBAN

SANTIAGO – Újra szerelmet láttam a szemében. Mintha semmi sem történt volna… mintha nem tehetne egyáltalán a szerencsétlenségemrõl: a feleségem és a gyermekem haláláról. Odatartotta az ajkait, mint egy szerelmes kislány, amikor õ tett tönkre mindent, amim csak volt az életemben. Demetrio ezt látni kellett volna, nem tudod elképzelni.
ARGIMIRO– Meg kell gondolnod mindent, amit tenni akarsz. Kétségeid vannak, és én nem hibáztatlak érte. Tudom mi történik legbelül, amikor valaki szeret egy nõt.
SANTIAGO – Nem! Én már nem tudom szeretni õt! Nem tudom, és nem kell szeretnem! A szívem megcsalhat, de kitépem belõle, tudod? Látni akarom, hogy könyörög nekem, látni akarom, hogy remeg elõttem, hogy megbánja, ami történt, és azután kézen fogom és elviszem, de a sírhoz! María Teresa számára nincs bocsánat! És nem is lesz!

PUERTO BRAVO – A TEMETÕBEN

ALÍRIO és SOLITA ülnek egy farönkön, tisztes távolságban egymástól, ahogy azt a szerelmesektõl megszokhattuk
ALÍRIO – Az az igazság, hogy nem tudok mit mondani neked.
SOLITA – Nem mondj semmit, Alírio. Maradj csendben. Inkább hallgass, mint megpróbálj becsapni engem! Már nem érdekellek téged. Elõtte te voltál az elsõ, aki a randinkra érkezett, és most? Most én várok rád – megsértõdve feláll, és elindul
ALÍRIO – Solita, ne mondd ezt! A dolgok nem lehetnek mindig ugyanolyanok! Dolgoznom kell, és most koncentrálnom kell erre az üzletre! A mi üzletünkre! Hogy összeházasodhassunk, és élvezhessük a jövedelmet belõle!
SOLITA – Összeházasodni? Hiszen éppen most mondtad, hogy nem tudtad rávenni a mamámat! És milyen üzletrõl beszélsz? Arról, amit azzal a nõcskével csinálsz?
ALÍRIO – Jaj Solita, ne kezdjük újra! Nézd, Mitchelle és én köztem nincs semmi, csak az üzlet!
SOLITA –Látod, Alírio? Miért beszélsz velem ezen a hangon? Te azelõtt sosem beszéltél velem így. Te azelõtt majd megõrültél, hogy összeházasodhass velem! És most? Miért változtál meg?
ALÍRIO – Solita, én egyáltalán nem változtam meg, csak elfoglaltabb vagyok, semmi más!
SOLITA – Rendben, Alírio! Ha te nem mondod el, majd én megmondom neked, miért változtál meg velem szemben! Mert megkaptad tõlem, amit akartál! Rám untál! Elvetted az ártatlanságomat! Elraboltad a szüzességemet! És most… találtál mást!
ALÍRIO-nak kigúvadnak a szemei – Solita, ez nem igaz!
SOLITA – De, ez igaz! A sárba tiportad a becsületemet! Istenem, minden férfi egyforma! – ezzel faképnél hagyja Alírio-t
ALÍRIO – Gyere ide, drágám! – szól utána – Ne hagyj magamban beszélni!

A CAMACHO HÁZNÁL

JESÚS N. ül a házuk elõtt a járdán, amikor kilép a húga, Gisela az úti batyujával – Magdaléna, téged vártalak. Mit viszel? Hová mész?
MADALÉNA – Jaj, Jesús N. elmegyek, és ne kérj magyarázatot! El kell söknöm! Emlékszel, amikor te éreztél ugyanígy, amikor meg akartál halni Trinidad-ért? Emlékszel milyen elkeseredett voltál miatta? Most én ugyanúgy érzem magam. El vagyok keseredve! El kell mennem, ez az egyetlen módja, hogy tovább éljek! Érts meg!
J.N. – De hová mész?
MADALÉNA – Nem tudom. Messze. – arcon csókolja az öccsét, aki igencsak el van kámpicsorodva – Nagyon szeretlek téged, Jesús! Neked nagyon nagy szíved van, olyan, ami aranyat ér! És Mitchelle-l…
J.N. – Mitchelle? Tudtam, hogy Mitchelle-nek köze van a döntésedhez! Mit mondott neked az a nõ? – törli le a könnyeit.
MADALÉNA – Semmit. Jesús nyugodj meg! Viselkedj vele nagyon rendesen! Viselkedj vele rendesen tiszta szívbõl, mert megérdemli!
J.N. – Mi az, hogy megérdemli? Nem értem! Mire gondolsz?
MADALÉNA – Az élet nagyon kegyetlen volt vele! – újra megcsókolja az öcsikét, felveszi a táskáta földrõl és utoljára még J.N. megcsókolja a kezét, mielõtt elindulna

LA TORMENTA

MT – Az igaz, hogy egy kicsit össze voltam zavarodva, hogy nem éreztem jól magam ahhoz, hogy dolgozzak, keresztapa, de azt mondani, hogy megõrültem… Nem tudom elhinni, hogy te vádolsz meg azzal, hogy elveszítettem az eszem! Te nem mondhatod ezt azért, hogy elvedd mindazt, ami az enyém, keresztapa! Az életemet!
ENRIQUE – Nyugodj meg, María Teresa!
MT – Te nem mondhatod nekem, hogy nyugodjak meg, Enrique! Az Istenért! Neked meg kellene védened engem! Te, aki a barátom voltál, és most a férjem vagy! Nem tudom elhinni, hogy támogatod ezt az árulást!
ENRIQUE – Természetes, hogy nem támogatom ezt! Mindig melletted álltam, megvédtelek!
DR. RICARDO – MT, mindannyian melletted állunk! Amit teszünk, az a te érdekedben áll.
MT – Az én érdekemben? Az én érdekem ez a birtok! Az én érdekem mindennel szembe szállni, ami itt történik! Az én érdekem, hogy beváltsam az ígéretemet, amit apámnak tettem, hogy fejlesztem ezt a birtokot – kiabálja zokogva
ENRIQUE – Kérlek, nyugodj meg! A viselkedésed miatt történik mindez! Elveszíted a türelmedet, alap nélkül mondasz dolgokat! Ez nem mehet így tovább, MT! Most meg kell nyugodnod, hogy – itt a szemével jelez Dr. Ricardo-ra és a közjegyzõre – megegyezésre juthassunk!
MT – Nem nyugszom meg! Itt nem lesz semmiféle megállapodás!
DR. RICARDO – Próbáljunk meg kitörések nélkül beszélgetni! MT, senki sem akarja elvenni tõled, ami a tiéd, és én még kevésbé! Én, aki annyira szeretlek, aki számodra olyan vagyok, mintha apád lennék… én soha de soha nem tennék semmit ellened! – kiabálja (az álnok)
MT – Éppen elveszed tõlem La tormenta-t, keresztapa!
DR. RICARDO – Semmiképpen sem! Én csak adminisztrálni fogom a javaidat, amíg te helyre nem jössz! Hogy kipihend magad… és amikor képes nem leszel arra, hogy vezesd a birtokot, hogy felelõs döntéseket hozz, újra a tiéd lesz…
MT – Hazugság! Hazugság! Mindannyian árulók vagytok! Mindannyian fájdalmat akartok okozni nekem, elvenni, ami az enyém! Tûnjetek el a szobámból! Egyedül akarok lenni! – mutat ajtót a „vendégeknek”, akik távoznak sürgõsen. – Te ne, Nani! – tartja vissza a negrita-t – Mindannyian bántani akarnak, Nani! Mindannyian el akarnak árulni! Mindannyian ki akarnak rabolni! Elvenni tõlem mindent, kifosztani engem! De nem fogom megengedni! Esküszöm neked, hogy nem engedem meg!

A CAMACHO HÁZBAN

REMEDIOS ébredezik, kint még mindig villámlik és dörög az ég. – Jaj, Istenem, elaludtam! - mondja, és rátenyerel egy levélre az ágyon. – Mi ez? – és bontogatni kezdi. – Levél Magdaléna-tól, dünnyögi. „Sosem értettem, hogy minek születtem…- kezdi a felolvasást. – Cipriano Camacho, te vagy a hibás ebben is… - kirohan, és kérdezõsködni kezd, ki látta a lányát.
JESÚS N. – érkezik, és próbálja megnyugtatni. Csak azt tudom, hogy elment a faluból… Hagyd elmenni! Sosem láttam ennyire elhatározottnak a húgomat, mint most! – Remedios zokogni kezd.

TATACOA BOSZORKÁNY KONYHÁJÁBAN

EDELMIRA – Igen, valaki életre kelt. Akarom mondani, nem életre kelt, mert nem volt halott! Élt! Ez Valentina Ayala! Bernarda Ayala lánya él! Csak te tudod Tatacoa!
TATACOA – Valentina Ayala?
EDELMIRA – Õ? Persze, hogy õ az! Õt érezted, igaz? Ki az, Tatacoa? Mondd meg, ki tért vissza!
TATACOA - Nem tudom! De nagyon vigyázzon magára, asszonyom! Vigyázzon magára!

DEMETRIO HÁZÁBAN

SANTIAGO fekszik az ágyon, és visszaemlékezik a MT-val való találkozására – utána visszacseng a fülébe a nagybátyja intelme – Csak egy dolgot mondhatok neked: „Ha az ember tönkreteszi azt, akit szeret, tönkremegy bele õ saját maga is. Te még mindig szereted azt a nõt!” – Por tu amor viviré, por tu amor en cada instante… lalalala

LA TORMENTA-N

Dr. Ricardo, Enrique és a közjegyzõ a számlákat, papírokat nézik kigúvadt szemmel, de nem értik, hogy áll a helyzet a birtokkal kapcsolatban.
MT bejön, és azt mondja, ehhez õ kell, mert neki is sok fejtörést okozott ugyan, de õ érti. Azt akarom, hogy értsék meg: nagyon nagy hibát követnek el! Elfogadom, hogy azt mondjátok, hogy látok egy embert, aki halott, hogy Santos Torrealba él! De azt gondolják, hogy ez így rendben van, anélkül, hogy utánanéznének, hogy igaz-e?
KÖZJEGYZÕ – Azt hiszem, hogy a hölgy magyarázatot vár!
MT – Köszönöm, ügyvéd úr! Nézzék! Én azt hiszem, hogy valaki Santos képében járkál errefelé. Egy hozzá nagyon hasonlító férfi! Átgondoltam…
ENRIQUE – Jaj, MT, hülyeségeket beszélsz!
MT – Semmiféle hülyeség! Azt hiszem, hogy mindez egy összeesküvés része! – fordul az ügyvéd felé
DR. RICARDO nyugtatja Enrique-t – Enrique, hagyd kérlek, hadd beszéljen!
MT folytatja – Az apámat egy terv részeként gyilkolták meg! Nem veszik észre? Nyissák ki a szemüket! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan érkezik egy nagyon jó ember, és pénzt ajánl fel nekem, hogy adjam el a birtokot! És ha ez így van, akkor nyilvánvalóan annak az embernek köze van apám, Santos, és valószínûleg Valentina halálához is! – körülnéz az értetlen arcok között – Mi? Az Istenért, nem hisznek nekem? Rendben van! Ne higgyenek nekem! Nagyon hamar rájönnek, hogy amit mondok, az teljesen igaz! Jó, persze, ha nem maguk voltak azok, akik kitervelték mindezt! – ezzel magukra hagyja õket
DR. RICARDO – Az az igazság, hogy már nem tudom mire gondoljak!
ENRIQUE – Ricardo, tegyük fel, hogy van egy összeesküvés, amiben engem vádolnak Ernesto haláláért! Igen, van egy ilyen összeesküvés, de az õ fejében! Az egyetlen igazság az, hogy bolond!

LA TORMENTA – AZ ISTÁLLÓ ELÕTT

Genoveva – Ez a ló kegyetlen rosszul töltötte az éjszakát.
ALESIO – Szegény állat! Soha eddig nem viselkedett így.
GENOVEVA – Ne feledjék, hogy a fõnökasszony látta Santos errefelé. Nem lehet, hogy ezért ideges? Azt mondják, hogy ha a halál tragikus, akkor az állatok érzik a lelküket.
ALESIO – Nem hiszem.
GENOVEVA – És ha Santos vette észre, hogy halott… és tovább akar itt dolgozni?
ALESIO – Ne higgy ilyenekben, az Istenért!
GENOVEVA – Ez nagyon nehéz, Alesio! Ne nézz mást, minthogy Santos szelleme visszajár a fõnökhöz! Még el is vették emiatt a jogot tõle, hogy ezt a birtokot vezesse!
ALESIO – Az az Enrique lesz a fõnök?
GENOVEVA – Nem tudom! De azt hiszem, aki vezetni fogja a birtokot, az Dr. Ricardo lesz!

LA TORMENTA

ENRIQUE papírból olvassa fel a tennivalókat a birtok munkásainak. Miután elküldi õket a dolgukra, megjelenik Dr. Ricardo, akit mindenáron rá akar venni arra, hogy a birtokot el kell adni, mielõtt teljesen tönkremegy. Neki vannak is ilyen ismerõsei, akik jó árat fizetnének érte. Dr. Ricardo megígéri, hogy erõsen gondolkodik rajta.
ENRIQUE – Nos, jobban jársz, ha nagyon jól meggondolod, ellenkezõleg… - az arca nem sok jót árul el

DEMETRIO HÁZA ELÕTT

ARGIMIRO – Eljött az ideje, hogy elmenjek a Guanipera-ra. Itt van nálam minden dokumentum. Látni akarom a Guerrero-k arcát, amikor megtudják, hogy létezik egy igazi örököse, tulajdonosa a birtoknak.
DEMETRIO – Vigyázat velük, Edelmira és Simón nagyon veszélyes emberek! Harcolni fognak!
ARGIMIRO – Nincs mit vitatkozni ezen! Itt van minden dokumentum nálam, nekik pedig üres kézzel kell onnan távozniuk!
DEMETRIO – Nagyon sok ember áll az oldalukon!
ARGIMIRO – Ezt már tudjuk. Készen állunk arra az esetre, ami következhet!
SANTIAGO némán hallgatta végig a párbeszédet, csak néha bólogatott – Demetrio, szeretném, ha megtennél egy szívességet nekem!
DEMETRIO – Mondd komám! Mire van szükséged?
SANTIAGO – Szeretném, ha elmennél La tormenta-ra, a nagy házba, és kiderítenéd, hogy állnak a dolgok. Hamarosan odamegyek.
DEMETRIO – Akkor indulok is oda
SANTIAGO – Csak azt remélem, hogy MT egészséges, és tökéletes az emlékezõtehetsége, mert majd én adok neki okot rá, hogy igaziból elveszítse az eszét.

LA TORMENTA-N

MT – Nem bízhatok senkiben, Nani! Mindenki ellenem van, mindenki tönkre akar tenni! És te Nani? Te is azt hiszed, hogy én megbolondultam, vagy nem?
NANI – Nem
MT – Te hiszel nekem?
NANI – Néha összezavarsz, néha azt hiszem, hogy meg vagy sebezve a rengeteg szenvedéstõl, de máskor aggasztanak a dolgok, amiket teszel.
MT – Igen. Tudom, negrita! Én magam is azt hiszem néha, hogy egy kicsit kételkedem, de… az éjjel annyira valóságos volt!
NANI – Santos halott, MT!
MT – Nani, én láttam õt, ilyen közelrõl – teszi a kezét az arca elé. Nem lehetett, sem álom, sem hallucináció! Santos él! Elismerem, hogy elõtte egy kicsit kételkedtem, hoigy esetleg egy hasonló férfit láttam, akit összetévesztettem Santos-sal…
NANI – Már elég volt MT! Ne gondolj már erre!
MT – Az éjjel, amikor láttam õt, A szívem majdnem kiugrott a helyérõl. Akkor közel jött hozzám, és amikor odaért, akkor becsuktam a szememet. Habár becsuktam a szemem, tudom, hogy õ volt az Nani, mert én éreztem a teste melegét, éreztem az illatát, amit soha nem tudnék elfelejteni! Éreztem a lélegzetét… és éreztem, hogy meg fog csókolni… és kívántam azt a csókot, jobban mint bármit ebben az életben! Jaj, Nani! Hinned kell nekem! Hinned kell nekem!
NANI – MT drágám!
MT - Santos él! Lehet, hogy csak elbújt, mert a törvény üldözi õt, de: ÉL! És szeret engem, ezért keres!
NANI – MT drágám! Ne kínozd magad tovább! Nézd, milyen fájdalmat okoz ez neked, kislányom!
MT – Neked bíznod kell bennem! Nem vagyok bolond! Én nem lehetek õrült!
MT – Hányszor mondtam neked, hogy ne beszélj Santos-ról mások elõtt! És nem hallgattál rám, drágám! És most már túl késõ, már semmit sem tehetek érted!
MT – Nem is kell! – mondja boldogan - … mert tudom, hogy Santos nagyon közel van hozzám, és hamarosan visszatér. Visszatér, Nani! Tudom! Minden olyan lesz, mint azelõtt! Tudom!