CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA



TELEFONBESZÉLGETÉS a fõváros egy szállodájából – PUERTO BRAVO-ba

SANTIAGO GUANIPA – Ez nem igazság, Demetrio! MT nem lehet õrült, sõt: nagyon is jól kell lennie, amikor találkozik velem.
DEMETRIO – Jó, de azt mondják, hogy MT látja éjszakánként: ott kóborolsz a birtokon, lóháton… ja, és hogy a szobájába is bementél. De egyébként is tudod milyenek az emberek ezen a vidéken…
SANTIAGO – Igen, de… Demetrio, te tudod milyenek vagyunk ott…
DEMETRIO – Ma eltemették Valentina Ayala-t. Azt mondják, hogy MT kérte, hogy temessék a la tormentá-n a neked állított síremlék mellé. Santos, látod már milyen furcsán viselkedik?
SANTIAGO – Valamikor nagyra tartottam, de… most azt gondolom, hogy egy cinikus. Megfizet nekem, Demetrio! Esküszöm neked, hogy megfizet!

LA TORMENTA

Mosnak a cselédlányok a szabadban, az egyikük megkérdezi Genoveva-t – Hallottál a fõnökasszonyról?
GENOVEVA – Hallani? Mit?
Pletykáló, ismeretlen cseléd - … hogy Valentina temetésén megint látta…
GENOVEVA – Kit?
Cseléd - Hát Santos Torrealba szellemét! – Nem igaz? – fordul egy másik cselédhez, miközben a háta mögött megjelenik Nani, igen szigorúan összeráncolt homlokkal
GENOVEVA kínosan vakarózik, mert õ már látja Nani-t

TELEFONBESZÉLGETÉS a fõváros egy szállodájából – PUERTO BRAVO-ba

DEMETRIO – A dolgok nagyot változtak itt. Cipriano Camachonak a feleségével kell szembeszállnia a választásokon. Hahaha. El tudod képzelni?
SANTIAGO – Remedios indul a választásokon Puerto Bravo-ban? Nem tudom elhinni! Csak azt remélem, hogy legyõzi Cipriano-t! Ez a másik dolog, amiben számíthatsz rám!
DEMETRIO – A dolgok nagyon súlyosak itt, Santos. Pont most indulok a templomba imádkozni. Mert érzem, hogy nagyon rossz idõk jönnek Puerto Bravo-ra!
SANTIAGO – Argimiro és én úgy döntöttünk, hogy visszatérünk!
DEMETRIO – Hogyan? Ilyen hamar?
SANTIAGO – Igen, nincs vesztegetni való idõ! Csak Isten tudja, mi történhet…

PUERTO BRAVO – A TEMETÕBEN

PADRE DAMIÁN – fülig mocskosan, egy szál trikóban, a lapátot a hóna alá vágja, és elõveszi a bibliát és felolvas belõle… - ámen, és levágja a földre, majd búcsúbeszédet tart, fejbõl:
Szeretett Cosme-m, ez nem egy búcsú! Isten akarta, hogy ugyanaz az arcunk legyen, ugyanaz a vérünk, és ugyanaz a fájdalmunk. Egy pillanatra elváltak útjaink, de Isten azt akarta, hogy újra egymásra találjunk. Isten egyesített bennünket végül, és te megengedted, hogy a szívedbe férkõzzek, hogy elvigyem a lelkedet, ami most a mi Urunk kezében van. És ezért hálás vagyok neked. Hálás vagyok, hogy az utolsó pillanatig harcoltál. Köszönöm neked, hogy szenvedtél és megbántad a bûneidet. Hálás vagyok neked, amiért harcoltál a lelked megmeneküléséért. Köszönöm, testvér! Köszönöm. Szeretlek! – rátámaszkodik az ásóra, és elsiratja az ikertestvérét. Juan Andrés doki vigasztalóan a vállára teszi a kezét.

PUERTO BRAVO KELLÕS KÖZEPÉN

A nõk egymásnak esnek, iszonyú zajt csapva. Nagy nehezen kivehetõ mit skandálnak: LIBERTAD! (Szabadság!) – közben közelít a kamera: szegény kedvenc rendõrömet cibálják szanaszét  A nõk gyûrûjében a fõszereplõ: REMEDIOS vigyorog 
Közben belép a képbe a Vaskezû barátunk – Ki kell szabadítanom a kapitányomat! – szigei a fogai között. Meg kell tudnom, hol tartja fogva! – ezzel besiet a templomba, ahol éppen Demetrio imádkozik, ahogy ígérte Santos-nak  A vaskezû mellé lép, és megkérdi – Hallja-e! Hol találom ennek a templomnak a papját?
DEMETRIO – Pszt! Maradjon csendben, kérem! Imádkozunk! Szükségünk van rá, hogy Isten meghallgasson bennünket.
VASKEZÛ – Beszélnem kell a pappal. Látta õt?
DEMETRIO – Egyik pap sincs jelen. Padre Benito Valentina Ayala temetésén van. És padre Damián éppen búcsúztatja a… nem tudom kit.
VASKEZÛ – Temetésen van padre Damián?
DEMETRIO – Így van. Ha szeretné, késõbb jöjjön vissza.
A vaskezû elkámpicsorodik, felnéz az oltárra, és háttal kibotorkál a templomból, csaknem sírva mondja – A kapitányom halott… a pap hibájából. A saját életével fizet meg érte.

LA TORMENTA – „Valentina temetésén”

SIMÓN Guerrero, az álnok apa megakadályozza a koporsó földbe helyezését, és a lánya bocsánatáért esedezik, amiért nem érkezett idõben, de azt állítja, hogy senki sem értesítette õt. Bernarda-hoz fordul – Miért, Bernarda? Hogy temetheted el a lányunkat az én jelenlétem nélkül?
BERNARDA Simón keblére borul – Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom, de borzalmasan érzem magam, és nem figyeltem erre, bocsáss meg! Nem értek semmit! A lányom felismerhetetlen, és én…
SIMÓN - Valentina Ayala az én lányom volt! – magyarázza a jelen lévõknek. A lányom, aki nem tudtam nevelni. Én bocsánatot szeretnék kérni tõle! Bocsánatot mindannyiuk elõtt, és Isten elõtt! – zokogja – hogy sosem volt erõm közeledni hozzá, hogy a szívébe férkõzzek. – lehajol a koporsóhoz: - Valentina kedvesem! Az ég alatt, és az édesanyád elõtt kérlek, hogy bocsáss meg nekem! (Jaj, de unalmas már!) Persze, ha létezik számomra megbocsátás – itt már zokog a dög – Ígérem neked, hogy amíg én élek, a te édesanyád és a húgod semmiben sem szenvednek majd hiányt. És most pihenj békében, kislányom! Pihenj békében! – Bernarda-val összeborulnak, amikor a koporsót leengedik…

FÕVÁROS – DR. FELIPE LAKÁSÁBAN

Kedves nõvér – Jaj, Natacha! Nagyon szép vagy és nagyon fiatal – beszél az elõre- hátra himbálózó Valentina-hoz - … és elnyerted Dr. Felipe szívét, tudtad? Velem beszélhetsz, kislányom! Nézd, én azért vagyok itt, hogy segítsek neked, és biztos vagyok benne, hogy amíg velem vagy, semmi rossz nem történhet veled. Natacha, tudom, hogy meg fog gyógyulni! Ha majd bízol bennem, és meglátod, hogy nem vagyok az ellenséged, elkezdesz gyógyulni.
VALENTINA megrázza hirtelen a fejét – Megölték!
Kedves nõvér – Mit mondasz?
VALENTINA – Megölték!
Kedves nõvér – Kit?
VALENTINA – Megölték!
Kedves nõvér – Kit? Kit öltek meg?
VALENTINA – A kisbabámat! Megölték a kisbabámat! – kezd el zokogni
Kedves nõvérke átkarolja és megsimogatja a fejét – Szegény kis teremtés! Mennyi szenvedés! Hogyan történhetett? Hogyan segíthetnék?

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA – Simón lánya, az a fattyú él, mert a szerencse Bernarda Ayala oldalán áll. Mostanáig! – mondja gúnyosan, miközben bort tölt poharakba, és elindul vele Isabela felé – mert amelyik nõ az én fiamhoz mer közelíteni, az egyetlen, amit elér, az egy menetjegy az örökkévalóságba.
ISABELA (ma gyönyörûbb, mint valaha!) – Képzelem, hogy azt a menetjegyet az örökkévalóságba te adtad, Edelmira!
EDELMIRA – Én csak azt védem, ami hozzám tartozik! Ami az enyém! A fiam!
ISABELA – Minek hoztál ide engem? Simón kalandjairól beszélgetni? Vagy elmesélni, hogy milyen féltékeny tudsz is lenni!?
EDELMIRA vigyorogva- Te és én sok mindent tehetünk együtt, Isabela! Okos nõ vagy, és nem remeg a kezed, ha bizonyos dolgokat meg kell tenned. Ez tetszik nekem! Tetszik, hogy a társad vagyok, de mindennek van határa!
ISABELA visszavigyorog – Te szabsz határokat nekem?
EDELMIRA – Csak egy tanácsot adok neked: errõl már beszéltünk, de úgy látszik, nem értettél meg teljesen – egyetlen nõ sem közelíthet Simón-hoz! Legyél az akár te, vagy legyen az bárki! Megértettél? Senki sem tudja, mire vagyok képes Simón-ért!
ISABELA – Én már mondtam neked, hogy engem a te fiad nem érdekel! Tényleg, nem veszem el tõled!
EDELMIRA – Hahahaha, te hülyének nézel engem? Amikor megérkeztem, láttalak titeket, és láttam, hogy éppen mit akartatok tenni. Isabela, figyelmeztetlek valamire: barátnak csodálatos vagyok, de ellenségnek… te nem akarsz engem ellenségednek! Képes vagyok feláldozni üzletet, pénzt megvédeni Simón-t!
ISABELA – Megvédeni… mitõl? … vagy kitõl? … tõlem? Edelmira, az Istenért! Én csak beszélgettem Simón-nal. Nem értem, miért vagy féltékeny rá.
EDELMIRA – Simón az enyém, én neveltem és védtem egész életében, és én formáltam õt, hogy nagy dolgokat vigyen véghez… nagyon nagyokat. Én vagyok az anyja, és a legjobbat akarom neki.
ISABELA – Az anyja… Úgy tudom, hogy nem a te véred, Edelmira. Hogy a volt férjed fia.
EDELMIRA – Ez nem fontos.
ISABELA – Jaj, dehogynem fontos! – vigyorog – te nõ vagy, és Simón egy jóképû férfi, szenvedélyes… nem lehet, hogy szerelmes vagy a fiadba?
EDELMIRA-nak a leleplezéstõl kimerednek a szemei. Leteszi a poharat, felpattan, és odamegy Isabela-hoz – ez legyen az utolsó, hogy ilyesmit hallok tõled! Isabela, nem akarlak a fiam közelében látni többé, vagy megismersz egy olyan Edelmira-t, aki nem fog neked tetszeni!
ISABELA – Persze, elfelejtettem Simón-t!

A TEMETÕBEN

DAMIÁN atya és JUAN ANDRÉS doki készítik a sírhantot, az atya elhelyezi a keresztet, amin ez áll: COSME FABRE 1967-2005

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA fésülködik – Simón temette el a lányát? Biztos vagy ebben?
RUFINA – Igen asszonyom, Alísio mesélte el. Azt mondta, hogy don Simón bocsánatát kérte, amiért nem bánt vele jól életében.
EDELMIRA – Bernarda Ayala lánya nem érdemelt meg semmit. Pont elég volt Simón-tól, hogy elismerte lányaként annak ellenére, hogy nem is biztos, hogy az õ lánya volt. De hát Simón annyira ártatlan és õszinte, hogy a lányok elbírnak vele.
RUFINA – Igen asszonyom, én is ezt gondolom.
EDELMIRA – Van egy nõ, aki körülötte legyeskedik, és azt a hibát készül éppen elkövetni, amit Bernarda is.
RUFINA – Igazából asszonyom nagyon furcsa, hogy… nos azért mondom, mert don Simón annyira komoly, felelõsségteljes…
EDELMIRA – Rufina, te azért tudsz mindent, mert mindenkivel beszélsz, te segíthetsz…
RUFINA – Én, asszonyom? Miben?
EDELMIRA – Van egy nõ, aki terhes… ez kettõnk között maradjon! Simón-nak van vagy volt köze egy nõcskéhez, és az a nyakába akarja varrni a felelõsséget
RUFINA – Asszonyom, honnan tudja ezt?
EDELMIRA – Mi anyák, mindent tudunk. Kivéve annak a nõnek a nevét! Rufina, tudsz segíteni ennek a kiderítésében? Én, mint anya, hálás lennék neked egy életre! Számíthatok rád? Rufina, ha segítesz nekem, hálás lennék, nagyon hálás lennék neked!

PUERTO BRAVO – AZ ÉPPEN KABARÉVÁ ÁTALAKULÓ BÁR ELÕTT

SIMÓN kiszáll az utójából, amikor meglátja a vásárlásból hazatérõ Virginia-t – Virginia!
VIRGINIA – Don Simón, micsoda meglepetés! Ma temették el Valentina-t, õszinte részvétem!
SIMÓN – Igen, éppen most temettük, de most nem akarok errõl beszélni! Rólunk akarok beszélni, hogy mi van velünk, de nem most, nem akarom, hogy Dalilah rájöjjön.
VIRGINIA – Így van! Õ nem akarja, hogy találkozzunk, don Simón.
SIMÓN – És te? Te sem akarsz látni?
VIRGINIA – Én… én nem tudok ellent mondani Dalilah-nak.
SIMÓN – Virginia, talán… rosszul bántam veled? Ingyen adtad nekem magad vagy nem?
VIRGINIA – Igen, don Simón, és esküszöm, hogy semmi ellenvetésem nincs magával szemben. Egyetlen férfi sem bánt velem úgy, mint maga, és egyikük sem volt olyan kedves hozzám. Én igazából nem akarom elhagyni, de azt kell tennem, amit Dalilah mond.
SIMÓN – Virginia, nekem úgy tûnik, hogy valamivel nem vagy tisztában. Nem te voltál az, aki engem választott, én választottalak téged! Az összes nõ közül, aki itt van, én csak veled akarok lenni! Engem nem érdekel, ami Dalilah mond. Õ nem rendelkezik az én életemmel.
VIRGINIA – Nem, don Simón, õ nem is akarja azt, csak azt akarja, hogy…
SIMÓN – Te velem jössz, és kész!
VIRGINIA – De én nem vagyok magához méltó. És ahogy mondja: maga bármelyik nõt megkaphatja… bármelyiket, fizetség nélkül.
SIMÓN – Te tetszel nekem! Te okozol örömet nekem! És a dolgok folytatódnak ugyanígy.
VIRGINIA – Tényleg, don Simón? Annyira fontos vagyok magának?
SIMÓN – Te hozzám tartozol! – mondja, és megcsókolja a lányzót – Te az enyém vagy, és kész! Megértettél?
VIRGINIA – Igen, don Simón, de… a bárban nem… most átalakul, most kabarévá változik át, és táncórákat tartanak az uraknak, és Alírio Paiba tanítja a gyerekeket…
SIMÓN – Aha! Ez egy kissé furcsa. A vöröslámpás ház átalakul iskolává, kabarévá egyik napról a másikra! Dalilah megõrült!
VIRGINIA – Nem! Õ csak azt akarja, hogy…
SIMÓN – Engem nem érdekel, mit akar Dalilah, felõlem tûzet is rakhat az üzletében. Engem az érdekel, hogy te meg én egyezségre jussunk. Továbbra is találkozunk, együtt leszünk egy másik helyen, ahányszor csak én akarom! Neked semmiben sem lesz hiányod! Megígérem neked. Rendben?
VIRGINIA örömmel bólint rá – Ahogy parancsolja, don Simón!
SIMÓN – Mondtam már neked, hogy számodra Simón vagyok – újra megcsókolja a lányzót, és elhajt.

PUERTO BRAVO KELLÕS KÖZEPÉN

A Cipriano ellenes, a választásokra készülõ, nõkbõl álló tömeg tovább skandálja: Libertad!
CHEPA – Azért csinálja ezt a botrányt, mert tudja, hogy a férje nem tesz ellene semmit – utal a volt barátnõjére, Remedios-ra. Közelednek a rosszfiúk (akik Santosra lõttek) – az egyikük megszólítja a Vaskezût – Gyerünk, szerezzünk embereket, hogy megtisztítsuk ezektõl a népektõl a hivatalt. Nem is tudod elképzelni, hogy Cipriano mennyire hálás lesz érte.
VASKEZÛ - Hogyne! Várjanak meg, magukkal megyek!

EGY FÕVÁROSI HOTELBEN

ALGIMIRO – Edelmira a felelõs apád haláláért. Nincs más lehetõség. Azt állítja, hogy az õ özvegye – mondja csomagolás közben
SANTIAGO – Akkor az apám sohasem vette feleségül Edelmira-t?
A – Nos, hivatalosan nem. A bátyám soha sem mondta, hogy összeházasodna vele. Õ mindent elmondott nekem, tudod? Pontosan ezért akarta Edelmira eltenni õt az útból, és engem letörölni a térképrõl.
SANTIAGO – Azzal, hogy téged gyilkossággal vádolt meg?
A – Pontosan. Egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy én vagyok a felelõs a volt férje haláláért. A férfit, azelõtt hogy meghalt, egyetlenegyszer láttam. Edelmira bizonyítékokat gyártott Cipriano, egy közjegyzõ és egy bíró segítségével. Egy vagyont fizetett azért, hogy engem börtönbe juttasson.
SANTIAGO - Szemetek! De tönkreteszem õket, esküszöm, hogy tönkreteszem!
A – Vigyázat, õk verekszenek. Edelmira és Cipriano nem maradnak karba tett kézzel. Õk hozzá vannak szokva, hogy lássák az ellenségeik vérét.
SANTIAGO – Ezúttal nem tudják, kivel állnak szemben.
A – Óvatosan, óvatosan! Rengeteg felfegyverzett emberük van a birtokon.
SANTIAGO – Én is össze tudok hívni embereket. Nagyon sokan verekednének értem. Nagyon sokan az életüket adnák értem.
A – Santos Torrealba-ért, de nem Santiago Guanipa-ért. Ne feledd, hogy Santos Torrealba meghalt abban a folyóban. Elsiratták, és létezik egy sírja. De ne aggódj, ha az én Hilario testvérem fia kéri az emberei segítségét, megkapja!
SANTIAGO – De õk sosem tudtak arról, hogy Hilario Guanipa-nak volt egy fia. Nem ismernek engem, bizalmatlanok lehetnek velem szemben.
A – Az intézõi munkád miatt nem tûnt fel senkinek mennyire hasonlítasz apádra. A pajeszod, a viselkedésed… még én is kételkedtem, amikor megláttalak. De most, most apád képmása vagy. Talán felélesztjük Hilario Guanipa legendáját.
SANTIAGO – Legenda?
A – Apádat az alföld lelkének nevezték. Felélesztjük ezt a legendát, és fegyverként tudjuk használni, ha szükséges. Háborúzni fogunk!

LA TORMENTA

MT kimerülve tér haza „Valentina temetésérõl”, és leveti magát egy fotelba – NANI jön be hozzá – Marité drágám, eltemették Valentinát, ugye? Én nem akartam elmenni, mert már elég volt a halottakból. Hogy vagy?
MT – Jól vagyok, Nani, ne aggódj.
NANI – Drágám, nincs semmi, amit el akarsz mondani nekem?
MT – Nani, ez… ez borzalmas volt! Én… én ki vagyok merülve. Aludnom kell, pihennem kell, mert nem bírom tovább. Nem bírom tovább, Negrita! – ezzel elindul a szobájába. Alesio és a barátja jönnek be gyászos képpel.
NANI – Maguk vele voltak, ugye? – kérdi Alesio-t
ALESIO – A doktor itthon van esetleg? Beszélni akarunk vele, sra Natividad.
NANI – A doktor sziesztázik éppen. De miért? Mi történt? Igaz, hogy María Teresa látott valamit Valentina temetésén? Mit látott?
ALESIO – Szerintem Santos Torrealba-t látta… élve!
NANI – Istenem! Akkor igaz volt? – utal a cselédek pletykájára. Most aztán nem tudom, mit tegyek! – visszafordul a fiúkhoz – Elmehetnek! Majd én beszélek a doktorral.
MT a szobájába érkezve, elõveszi a lepréselt rózsát egy könyvbõl, amit Santos-tól kapott, megcsókolja, és emlékezni kezd a pillanatra, amikor Santos átadta neki. – Ha becsukom a szemem, mindig téged látlak. Itt vagy, Santos mellettem. A lelked sosem hagyott el engem. Miért? Miért? Mondd, miért? Tudnom kell, mert szeretlek. Jaj Santos, válaszolj kérlek! Segíts nekem, kérlek! –
… por tú amor yo sentí, por tú amor estoy vivo… y no descansaré hasta que vuelves a mí… siempre voy a esperarte… lalalala

PUERTO BRAVO – A TEMPLOMBAN

PADRE DAMIÁN – Éppen most temettem el a testvéremet.
PADRE BENITO – Tudom fiam, tudom. Itt kellett volna lennem veled, hogy imádkozzam a lelkéért, de el kellett temetni azt a szegény lányt, Valentina Ayala-t. Kérhetek tõled egy szívességet?
PADRE DAMIÁN – Mondja, atyám.
PADRE BENITO – Azt szeretném, hogy te légy mellettem, ha elérkezik az én idõm. Te légy, aki lezárja a szemeimet, és imádkozik a lelkemért. Azt akarom, hogy te légy, aki elkísér engem azokban az utolsó percekben.
PADRE DAMIÁN – Atya, én sohasem mozdulok el maga mellõl. Maga mindig példakép lesz a számomra.
PADRE BENITO – És te, helyrejöttél a hitedben? Imádkozzunk a testvéredért és Valentina Ayala-ért. – Az atya, a fiú és a szentlélek nevében, ámen.

FÕVÁROS – DR. FELIPE LAKÁSÁBAN

Csöngetnek. (A kedves nõvér lelkére bízták, hogy senkinek ne nyisson ajtót) – az erõszakos látogató le nem veszi a kezét a csengõ gombjáról – A nõvér kiszól – Megyek már! Megyek már! Ki az? – Jaj, ki lehet az, az Istenért! – kiles a kukucskálón, és ajtót nyit – Jaj maga az, Fonseca doktor? Hogy van?
DR . FONSECA – Hol van a páciens?
NÕVÉR – Jöjjön, jöjjön doktor úr! Menjünk! Jaj, bárcsak tehetne valamit érte! Õ egy Isten angyala!
DR. FONSECA – Meglátjuk, mit tehetünk érte.
Közben Dr. Felipe a kocsijához siet, és a rá várakozó rosszfiú azonnal hívja az õrültek háza igazgatónõjét, és közli vele, hogy az orvos éppen most indul.
IGAZGATÓNÕ – Kövesd, és írd fel a címet, ahova megy! Ne veszítsd szem elõl egyetlen percre sem! A kis doktor oda megy, ahol Valentina van. - A fickó elindul.

LA TORMENTA – „SANTOS és VALENTINA” SÍRJÁNÁL

Gyászzene kíséretében Trinidad megcsókolja a kis csokrát, és elhelyezi a többi közé.
Bernarda magához öleli, és azt mondja – Menjünk! – Amint a szekérrel elhajtanak, Jesús Niño kerül elõ, aki sóvárogva néz Trinidad után, majd a sírkereszthez támaszt egy általa festett képet és keresztet vet.

GISELA a korlátnak támasztva a fejét, zokog kegyetlenül, amikor megjelenik mögötte MAGDALÉNA – Mi van veled, Gisela?
GISELA – Semmi, Magdaléna, csak butaságok.
MAGDALÉNA – Az ember nem sír csak úgy, butaságokért. A tesóm miatt? - GISELA rábólint. – Mit tett veled Jesús?
GISELA – Semmit. Olyan valamit, amirõl még csak nem is tehet.
MAGDALÉNA – Nem értelek, Gisela.
GISELA – Sétáltunk, és hirtelen megpillantottuk Trinidad Ayala-t.
MAGDALÉNA – És akkor… mi történt? Jesús odament hozzá, hogy köszöntse?
GISELA – Nem, de meghalt a vágytól, hogy odamenjen megvigasztalni õt.
MAGDALÉNA – De ez teljesen normális dolog. És neked idõt kell adnod neki.
GISELA – De nagyon fáj nekem, Magdaléna. Ha látnád, hogyan néz rá, hogy milyen édesen, látnád, hogy sosem lesz az enyém.
MAGDALÉNA – Türtõztetned kell magad, és türelmesnek kell lenned! Ez az egyetlen, amit tehetsz.
GISELA – Ha legalább tudnám, mi volt közöttük, hogy miért kell elfelejteniük egymást, ha annyira szeretik egymást. Mondd meg, Magdaléna!
MAGDALÉNA – Biztosítalak róla Gisela, Hogy Jesús N. és Trinidad Ayala sohasem lesznek többé együtt! És tudom, mit beszélek.
GISELA – Gondolod?
MAGDALÉNA – Biztos vagyok benne. – Jaj, Gisela! Esküdj, hogy nem fogod elmondani senkinek, amit most mondok neked!
GISELA – Esküszöm!
MAGDALÉNA – Nézd, annak az oka, amiért Jesús és Trinidad nem szerethetik egymást az az, hogy Trinidad a testvérünk.
GISELA nem kap levegõt a hírtõl – Istenem!

AZ AYALA-HÁZ ELÕTT

Jesús Niño leszáll a lováról, amikor Bernarda megérdeklõdi – Mit csinálsz te itt? – a válasz: Valentina sírjánál voltam. El kellett mondanom, mennyire sajnálom. Tudom, hogy érezheti magát, asszonyom! Megértem a fájdalmát, és Trinidadét is. De nem beszélhetek vele, és még kevésbé tudom megvigasztalni ezekben a pillanatokban. És átölelni sem tudom. Kérem asszonyom, átölelhetem magát? Bernarda-t elfogja a zokogás, és odamegy a fiúhoz. Átölelik egymást. Szeretem mindkettõjüket, és azt akarom, hogy tudja, hogy én bármit megtennék magukért.
BERNARDA – Tudom. Tudom, és máris azt teszed, Jesús Niño. A Trinidad iránt érzett szerelmed mindent elmond rólad. Ez a legnagyobb, a legszebb, amit valaki tehet a lányomért.
Jesús Niño – Én bármit megtennék érte, asszonyom. Amire ön megkér.
BERNARDA mosolyog - … akkor menj! Menj, mielõtt Trinidad meghall téged, és megtudja, hogy itt vagy.
Jesús Niño megadóan eltávozik, Bernarda pedig folytatja a zokogást egy oszlopra támaszkodva.

PUERTO BRAVO KELLÕS KÖZEPÉN

A két kedvenc rendõröm – iszonyú hangzavar közepette - tépi-nyúzza REMEDIOS-t – nyilván Cipriano férjeura hivatalos utasításának engedelmeskedve. Meg is érkezik a hivatal erkélyére a helyi kiskirály, a bátor, a macho-k macho-ja, a sex machine  hahahaha – aki nem mer szemtõl szemben támadni a feleségére.
(Szécsi Pálnak volt egy száma: GEDEON BÁCSI… most hirtelen annak az utolsó sorai jutottak eszembe: … GEDEON BÁCSI EGY SÁMLIN RESZKET, ÉS CSENDBEN ÁTKOZZA AZT A PERCET, AMIKOR MEGISMERTE A NEJÉT )
REMEDIOS – Erõszakos!
CIPRIANO – Nem válaszolok úgy, ahogy megérdemled, mert én egy úr vagyok! És különben is maguk támadnak engem!
REMEDIOS – Azonnali választást akarunk!
CIPRIANO – Választást akarnak? Persze, hogy lesznek választások! – ordítja mindenki örömére. – majd, ha ez az asszony, aki itt megjelent kinyilatkozza, hogy õ nem egy áldozat, és még kevésbé politikus! Mert itt Puerto Bravo-ban soha… jól hallgassanak ide: sohasem lesz politikus, amíg én vagyok az elöljáró. – ordít tovább, a tömeg legnagyobb örömére. Még éljenzik is a nõk.

LA TORMENTA

MT gondolatban beszél Santos-hoz – Santos, ha élsz, miért nem keresel meg? Annyira hiányzol ezekben a percekben. Annyira… - kopognak.
NANI – Bejöhetek?
MT – Igen.
Nani a keresztapucival jön be, akinek az orvosi táskája lengedezik a kezében. – de egy szót sem szólnak.
MT – Mi van, miért néztek így rám?
NANI – Drágám, az orvos ad neked valami gyógyszert.
MT - Mit ad nekem?
DR. RICARDO – Ez olyasvalami, amitõl jól tudsz aludni majd.
MT – Nekem nincs szükségem nyugtatókra.
DR. RICARDO – María Teresa, az utóbbi napokban nagy stressznek voltál kitéve, és ez bajt okozhat neked.
MT – Nos, itt vagyok a saját szobámban, és megpróbálok nagyon nyugodtan pihenni. Nekem nincs szükségem orvosságokra. Nem kérek altatókat az alváshoz. Holnap reggel nagyon korán kell kelnem, hogy dolgozni menjek, és nagy szükségem van a tiszta fejre.
NANI – Hagyd, hogy az emberek elvégezzék a munkát.
MT – Rengeteg a munka, muszáj segítenem.
DR. RICARDO – Mûködj együtt velünk, MT.
MT – Nem, és nem! Aki ebben a házban utasít, és rendet tart, az én vagyok!
DR. RICARDO – Marité! Tedd, amit mondok, ez a te érdekedben van! – kiabál felháborodott képpel – Mély alvásban jól kipihened magad, és tudsz dolgozni holnap!
MT – Nem akarok drogokat az alváshoz, nem akarom, nincs rá szükségem!
DR. RICARDO – Nos, akkor nagyon sajnálom, de minden szeretetemmel, és az apád iránti tiszteletem miatt meg kell, hogy védjelek téged saját magadtól! – mondja, miközben megfogja MT kezét. Ha nem fogadod el a kezelésemet, nem marad más választásom, minthogy eltiltsalak a birtok vezetésétõl.
MT hitetlenkedve – Mi?!
DR. RICARDO – Be kell, hogy utaljalak azonnal!

Vége a 73. résznek

Folytatom...

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 073 – Telemundo
2009 július 09 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA



TELEFONBESZÉLGETÉS a fõváros egy szállodájából – PUERTO BRAVO-ba

SANTIAGO GUANIPA – Ez nem igazság, Demetrio! MT nem lehet õrült, sõt: nagyon is jól kell lennie, amikor találkozik velem.
DEMETRIO – Jó, de azt mondják, hogy MT látja éjszakánként: ott kóborolsz a birtokon, lóháton… ja, és hogy a szobájába is bementél. De egyébként is tudod milyenek az emberek ezen a vidéken…
SANTIAGO – Igen, de… Demetrio, te tudod milyenek vagyunk ott…
DEMETRIO – Ma eltemették Valentina Ayala-t. Azt mondják, hogy MT kérte, hogy temessék a la tormentá-n a neked állított síremlék mellé. Santos, látod már milyen furcsán viselkedik?
SANTIAGO – Valamikor nagyra tartottam, de… most azt gondolom, hogy egy cinikus. Megfizet nekem, Demetrio! Esküszöm neked, hogy megfizet!

LA TORMENTA

Mosnak a cselédlányok a szabadban, az egyikük megkérdezi Genoveva-t – Hallottál a fõnökasszonyról?
GENOVEVA – Hallani? Mit?
Pletykáló, ismeretlen cseléd - … hogy Valentina temetésén megint látta…
GENOVEVA – Kit?
Cseléd - Hát Santos Torrealba szellemét! – Nem igaz? – fordul egy másik cselédhez, miközben a háta mögött megjelenik Nani, igen szigorúan összeráncolt homlokkal
GENOVEVA kínosan vakarózik, mert õ már látja Nani-t

TELEFONBESZÉLGETÉS a fõváros egy szállodájából – PUERTO BRAVO-ba

DEMETRIO – A dolgok nagyot változtak itt. Cipriano Camachonak a feleségével kell szembeszállnia a választásokon. Hahaha. El tudod képzelni?
SANTIAGO – Remedios indul a választásokon Puerto Bravo-ban? Nem tudom elhinni! Csak azt remélem, hogy legyõzi Cipriano-t! Ez a másik dolog, amiben számíthatsz rám!
DEMETRIO – A dolgok nagyon súlyosak itt, Santos. Pont most indulok a templomba imádkozni. Mert érzem, hogy nagyon rossz idõk jönnek Puerto Bravo-ra!
SANTIAGO – Argimiro és én úgy döntöttünk, hogy visszatérünk!
DEMETRIO – Hogyan? Ilyen hamar?
SANTIAGO – Igen, nincs vesztegetni való idõ! Csak Isten tudja, mi történhet…

PUERTO BRAVO – A TEMETÕBEN

PADRE DAMIÁN – fülig mocskosan, egy szál trikóban, a lapátot a hóna alá vágja, és elõveszi a bibliát és felolvas belõle… - ámen, és levágja a földre, majd búcsúbeszédet tart, fejbõl:
Szeretett Cosme-m, ez nem egy búcsú! Isten akarta, hogy ugyanaz az arcunk legyen, ugyanaz a vérünk, és ugyanaz a fájdalmunk. Egy pillanatra elváltak útjaink, de Isten azt akarta, hogy újra egymásra találjunk. Isten egyesített bennünket végül, és te megengedted, hogy a szívedbe férkõzzek, hogy elvigyem a lelkedet, ami most a mi Urunk kezében van. És ezért hálás vagyok neked. Hálás vagyok, hogy az utolsó pillanatig harcoltál. Köszönöm neked, hogy szenvedtél és megbántad a bûneidet. Hálás vagyok neked, amiért harcoltál a lelked megmeneküléséért. Köszönöm, testvér! Köszönöm. Szeretlek! – rátámaszkodik az ásóra, és elsiratja az ikertestvérét. Juan Andrés doki vigasztalóan a vállára teszi a kezét.

PUERTO BRAVO KELLÕS KÖZEPÉN

A nõk egymásnak esnek, iszonyú zajt csapva. Nagy nehezen kivehetõ mit skandálnak: LIBERTAD! (Szabadság) – közben közelít a kamera: szegény kedvenc rendõrömet cibálják szanaszét  A nõk gyûrûjében a fõszereplõ: REMEDIOS vigyorog 
Közben belép a képbe a Vaskezû barátunk – Ki kell szabadítanom a kapitányomat! – szigei a fogai között. Meg kell tudnom, hol tartja fogva! – ezzel besiet a templomba, ahol éppen Demetrio imádkozik, ahogy ígérte Santos-nak  A vaskezû mellé lép, és megkérdi – Hallja-e! Hol találom ennek a templomnak a papját?
DEMETRIO – Pszt! Maradjon csendben, kérem! Imádkozunk! Szükségünk van rá, hogy Isten meghallgasson bennünket.
VASKEZÛ – Beszélnem kell a pappal. Látta õt?
DEMETRIO – Egyik pap sincs jelen. Padre Benito Valentina Ayala temetésén van. És padre Damián éppen búcsúztatja a… nem tudom kit.
VASKEZÛ – Temetésen van padre Damián?
DEMETRIO – Így van. Ha szeretné, késõbb jöjjön vissza.
A vaskezû elkámpicsorodik, felnéz az oltárra, és háttal kibotorkál a templomból, csaknem sírva mondja – A kapitányom halott… a pap hibájából. A saját életével fizet meg érte.

LA TORMENTA – „Valentina temetésén”

SIMÓN Guerrero, az álnok apa megakadályozza a koporsó földbe helyezését, és a lánya bocsánatáért esedezik, amiért nem érkezett idõben, de azt állítja, hogy senki sem értesítette õt. Bernarda-hoz fordul – Miért, Bernarda? Hogy temetheted el a lányunkat az én jelenlétem nélkül?
BERNARDA Simón keblére borul – Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom, de borzalmasan érzem magam, és nem figyeltem erre, bocsáss meg! Nem értek semmit! A lányom felismerhetetlen, és én…
SIMÓN - Valentina Ayala az én lányom volt! – magyarázza a jelen lévõknek. A lányom, aki nem tudtam nevelni. Én bocsánatot szeretnék kérni tõle! Bocsánatot mindannyiuk elõtt, és Isten elõtt! – zokogja – hogy sosem volt erõm közeledni hozzá, hogy a szívébe férkõzzek. – lehajol a koporsóhoz: - Valentina kedvesem! Az ég alatt, és az édesanyád elõtt kérlek, hogy bocsáss meg nekem! (Jaj, de unalmas már!) Persze, ha létezik számomra megbocsátás – itt már zokog a dög – Ígérem neked, hogy amíg én élek, a te édesanyád és a húgod semmiben sem szenvednek majd hiányt. És most pihenj békében, kislányom! Pihenj békében! – Bernarda-val összeborulnak, amikor a koporsót leengedik…

FÕVÁROS – DR. FELIPE LAKÁSÁBAN

Kedves nõvér – Jaj, Natacha! Nagyon szép vagy és nagyon fiatal – beszél az elõre- hátra himbálózó Valentina-hoz - … és elnyerted Dr. Felipe szívét, tudtad? Velem beszélhetsz, kislányom! Nézd, én azért vagyok itt, hogy segítsek neked, és biztos vagyok benne, hogy amíg velem vagy, semmi rossz nem történhet veled. Natacha, tudom, hogy meg fog gyógyulni! Ha majd bízol bennem, és meglátod, hogy nem vagyok az ellenséged, elkezdesz gyógyulni.
VALENTINA megrázza hirtelen a fejét – Megölték!
Kedves nõvér – Mit mondasz?
VALENTINA – Megölték!
Kedves nõvér – Kit?
VALENTINA – Megölték!
Kedves nõvér – Kit? Kit öltek meg?
VALENTINA – A kisbabámat! Megölték a kisbabámat! – kezd el zokogni
Kedves nõvérke átkarolja és megsimogatja a fejét – Szegény kis teremtés! Mennyi szenvedés! Hogyan történhetett? Hogyan segíthetnék?

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA – Simón lánya, az a fattyú él, mert a szerencse Bernarda Ayala oldalán áll. Mostanáig! – mondja gúnyosan, miközben bort tölt poharakba, és elindul vele Isabela felé – mert amelyik nõ az én fiamhoz mer közelíteni, az egyetlen, amit elér, az egy menetjegy az örökkévalóságba.
ISABELA (ma gyönyörûbb, mint valaha!) – Képzelem, hogy azt a menetjegyet az örökkévalóságba te adtad, Edelmira!
EDELMIRA – Én csak azt védem, ami hozzám tartozik! Ami az enyém! A fiam!
ISABELA – Minek hoztál ide engem? Simón kalandjairól beszélgetni? Vagy elmesélni, hogy milyen féltékeny tudsz is lenni!?
EDELMIRA vigyorogva- Te és én sok mindent tehetünk együtt, Isabela! Okos nõ vagy, és nem remeg a kezed, ha bizonyos dolgokat meg kell tenned. Ez tetszik nekem! Tetszik, hogy a társad vagyok, de mindennek van határa!
ISABELA visszavigyorog – Te szabsz határokat nekem?
EDELMIRA – Csak egy tanácsot adok neked: errõl már beszéltünk, de úgy látszik, nem értettél meg teljesen – egyetlen nõ sem közelíthet Simón-hoz! Legyél az akár te, vagy legyen az bárki! Megértettél? Senki sem tudja, mire vagyok képes Simón-ért!
ISABELA – Én már mondtam neked, hogy engem a te fiad nem érdekel! Tényleg, nem veszem el tõled!
EDELMIRA – Hahahaha, te hülyének nézel engem? Amikor megérkeztem, láttalak titeket, és láttam, hogy éppen mit akartatok tenni. Isabela, figyelmeztetlek valamire: barátnak csodálatos vagyok, de ellenségnek… te nem akarsz engem ellenségednek! Képes vagyok feláldozni üzletet, pénzt megvédeni Simón-t!
ISABELA – Megvédeni… mitõl? … vagy kitõl? … tõlem? Edelmira, az Istenért! Én csak beszélgettem Simón-nal. Nem értem, miért vagy féltékeny rá.
EDELMIRA – Simón az enyém, én neveltem és védtem egész életében, és én formáltam õt, hogy nagy dolgokat vigyen véghez… nagyon nagyokat. Én vagyok az anyja, és a legjobbat akarom neki.
ISABELA – Az anyja… Úgy tudom, hogy nem a te véred, Edelmira. Hogy a volt férjed fia.
EDELMIRA – Ez nem fontos.
ISABELA – Jaj, dehogynem fontos! – vigyorog – te nõ vagy, és Simón egy jóképû férfi, szenvedélyes… nem lehet, hogy szerelmes vagy a fiadba?
EDELMIRA-nak a leleplezéstõl kimerednek a szemei. Leteszi a poharat, felpattan, és odamegy Isabela-hoz – ez legyen az utolsó, hogy ilyesmit hallok tõled! Isabela, nem akarlak a fiam közelében látni többé, vagy megismersz egy olyan Edelmira-t, aki nem fog neked tetszeni!
ISABELA – Persze, elfelejtettem Simón-t!

A TEMETÕBEN

DAMIÁN atya és JUAN ANDRÉS doki készítik a sírhantot, az atya elhelyezi a keresztet, amin ez áll: COSME FABRE 1967-2005

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA fésülködik – Simón temette el a lányát? Biztos vagy ebben?
RUFINA – Igen asszonyom, Alísio mesélte el. Azt mondta, hogy don Simón bocsánatát kérte, amiért nem bánt vele jól életében.
EDELMIRA – Bernarda Ayala lánya nem érdemelt meg semmit. Pont elég volt Simón-tól, hogy elismerte lányaként annak ellenére, hogy nem is biztos, hogy az õ lánya volt. De hát Simón annyira ártatlan és õszinte, hogy a lányok elbírnak vele.
RUFINA – Igen asszonyom, én is ezt gondolom.
EDELMIRA – Van egy nõ, aki körülötte legyeskedik, és azt a hibát készül éppen elkövetni, amit Bernarda is.
RUFINA – Igazából asszonyom nagyon furcsa, hogy… nos azért mondom, mert don Simón annyira komoly, felelõsségteljes…
EDELMIRA – Rufina, te azért tudsz mindent, mert mindenkivel beszélsz, te segíthetsz…
RUFINA – Én, asszonyom? Miben?
EDELMIRA – Van egy nõ, aki terhes… ez kettõnk között maradjon! Simón-nak van vagy volt köze egy nõcskéhez, és az a nyakába akarja varrni a felelõsséget
RUFINA – Asszonyom, honnan tudja ezt?
EDELMIRA – Mi anyák, mindent tudunk. Kivéve annak a nõnek a nevét! Rufina, tudsz segíteni ennek a kiderítésében? Én, mint anya, hálás lennék neked egy életre! Számíthatok rád? Rufina, ha segítesz nekem, hálás lennék, nagyon hálás lennék neked!

PUERTO BRAVO – AZ ÉPPEN KABARÉVÁ ÁTALAKULÓ BÁR ELÕTT

SIMÓN kiszáll az utójából, amikor meglátja a vásárlásból hazatérõ Virginia-t – Virginia!
VIRGINIA – Don Simón, micsoda meglepetés! Ma temették el Valentina-t, õszinte részvétem!
SIMÓN – Igen, éppen most temettük, de most nem akarok errõl beszélni! Rólunk akarok beszélni, hogy mi van velünk, de nem most, nem akarom, hogy Dalilah rájöjjön.
VIRGINIA – Így van! Õ nem akarja, hogy találkozzunk, don Simón.
SIMÓN – És te? Te sem akarsz látni?
VIRGINIA – Én… én nem tudok ellent mondani Dalilah-nak.
SIMÓN – Virginia, talán… rosszul bántam veled? Ingyen adtad nekem magad vagy nem?
VIRGINIA – Igen, don Simón, és esküszöm, hogy semmi ellenvetésem nincs magával szemben. Egyetlen férfi sem bánt velem úgy, mint maga, és egyikük sem volt olyan kedves hozzám. Én igazából nem akarom elhagyni, de azt kell tennem, amit Dalilah mond.
SIMÓN – Virginia, nekem úgy tûnik, hogy valamivel nem vagy tisztában. Nem te voltál az, aki engem választott, én választottalak téged! Az összes nõ közül, aki itt van, én csak veled akarok lenni! Engem nem érdekel, ami Dalilah mond. Õ nem rendelkezik az én életemmel.
VIRGINIA – Nem, don Simón, õ nem is akarja azt, csak azt akarja, hogy…
SIMÓN – Te velem jössz, és kész!
VIRGINIA – De én nem vagyok magához méltó. És ahogy mondja: maga bármelyik nõt megkaphatja… bármelyiket, fizetség nélkül.
SIMÓN – Te tetszel nekem! Te okozol örömet nekem! És a dolgok folytatódnak ugyanígy.
VIRGINIA – Tényleg, don Simón? Annyira fontos vagyok magának?
SIMÓN – Te hozzám tartozol! – mondja, és megcsókolja a lányzót – Te az enyém vagy, és kész! Megértettél?
VIRGINIA – Igen, don Simón, de… a bárban nem… most átalakul, most kabarévá változik át, és táncórákat tartanak az uraknak, és Alírio Paiba tanítja a gyerekeket…
SIMÓN – Aha! A vöröslámpás ház átalakul iskolává, kabarévá egyik napról a másikra!

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 072 – Telemundo
2009 július 06 – HÉTFÕ– BELLE

MT - "Valentina" temetésén Trinidad-ot vígasztalja

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 072 – Telemundo
2009 július 06 – HÉTFÕ– BELLE

Gisela szenved... nem érti, mi az, amiért Jesus N. elhagyta Trinidad-ot, de mégis szenved miatta. Felteszi a kérdést: mit érzel irántam?

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 072 – Telemundo
2009 július 06 – HÉTFÕ– BELLE

Ez lenne Santos-unk hasonmása?! Na ne! Messzirõl és sötétben sem!

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 072 – Telemundo
2009 július 06 – HÉTFÕ– BELLE

ENRIQUE MONTALVO kifizeti Santos "hasonmását", aki egyetlen porcikájában sem hasonlít rá, természetesen, merthogy belõle csak egy van, és összetéveszthetetlen!

Szóval, Enrique meg van elégedve az ürge munkájával, és megbízza, hogy a temetésen jelenjen meg, de ügyeljen arra, hogy MT-n kívül senki se lássa meg, így mihamarabb a bolondok házába zárathatja hõn szeretett feleségét, és máris ráteheti a kezét annak minden vagyonára!

Álom, álom, édes álom... lalalalala

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 072 – Telemundo
2009 július 06 – HÉTFÕ– BELLE

Csakhogy az idõs hölgyek igen hiszékenyek - általában...