CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 071 – Telemundo
2009 július 02 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 071 – Telemundo
2009 július 02 – CSÜTÖRTÖK – DZSANNA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela – LA TORMENTA
CAP – 070 – TELEMUNDO
2009 JÚLIUS 01 – SZERDA – DZSANNA


PUERTO BRAVO-BAN

MT – Cipriano, keressék meg Bernarda Ayala-t, hogy értesítsék a rossz hírrõl - mondja Valentina babáját szorongatva a kezében
ISABELA – Mit csinálsz azzal a babával? Nem undorodsz tõle?!
MT – Ez volt Valentina-val, és nem! Nem undorodom tõle. Ha nem keresi meg Bernarda-t, akkor adja át nekem Valentina maradványait, és én eltemetem Santos mellé La tormenta-n. A barátnõm volt, és megígérem, hogy nem temetjük el, amíg Bernarda elõ nem kerül. – fordul Cipriano felé
ISABELA – Cipriano, azt hiszem, igaza van MT-nak. Santos mellé kell temetni. – MT csodálkozva néz rá - Valami rosszat mondtam? – néz körbe
CIPRIANO – Várjunk a nap végéig, és ha nem kerül elõ Bernarda, meglátjuk, mit tegyünk.
MT – Gyere, Alesio! Elõ kell készítenünk a temetést.
ISABELA – Don Cipriano, megõrült? A legjobb, ha minél elõbb eltemetjük a testet.
CIPRIANO – Nem értelek, Isabela
ISABELA - A Babának nagy sikere volt, gratulálok!

PUERTO BRAVO - VALAHOL AZ UTCÁN

CHEPA – Nem lehet, hogy Remedios legyen a polgármester Puerto Bravoban! Megõrült? Hogy avatkozhat a politikába? Meg fog változni a falu, igen: egy kantinná volt változni. Most ezek a rossz nõk áldozatokká válnak? A mi pénzünket költik rájuk a férjeink. Lássuk, mit szól Remedios, amikor megtudja az én tervemet! Én is indulok a választáson! Az én lányom lesz a morál példaképe! (hahahaha)

A FOLYÓN

VASKEZÛ – Itt van kapitány! – löki a földre Cosme elé Trinidad-ot
BERNARDA – Az Trinidad! Megölöm azokat a szemeteket!
JUAN ANDRÉS – Ne kövessen el õrültséget, kérem!
COSME – Gyerünk!
TRINBIDAD- Engedjen el!
COSME – Valami azt súgja, hogy itt kell maradnom! Megtanítalak, hogy én mindig gyõzõk, Trinidad!
PADRA DAMIÁN – Engedd el! – vágja pofán a tesót- hahahaha
BERNARDA – Nem maradok itt, amíg valami történik vele. Õ a lányom!
JUAN ANDRÉS – Padre D az életét kockáztatja a lányáért. Ha nem nyugszik meg, megakadályozza a lánya kiszabadítását. Megölheti õt.

A FOLYÓPARTON

BERNARDA – A nyugalom nincs az én repertoáromban! - mondja a dokinak

A HAJÓN

VASKEZÛ – Ki ez az ember?
PADRE DAMIÁN – Gyerünk Cosme, mondd meg neki!
TRINIDAD- Padre Damián?
PADRE – Igen, én vagyok, és kiszabadítalak, ne aggódj!
COSME – Szívességet teszek neked! Készülj a halálra! – Ramos, vidd el a lányt, megölöm!
JUAN ANDRÉS – Maga megigérte, hogy nem hozza veszélybe a lánya életét, ne mozduljon innen!
COSME - Én a saját utamat járom, te a tiédet
PADRE DAMIÁN – Az én területemre tévedtél, azonnal engedd el Trinidad-ot!
COSME – Ramos, azonnal vidd el innen! – kést fog a testvérére
PADRE – Képes lennél megölni a saját testvéredet! – A te istened sohasem volt mellettünk, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá!
PADRE – Én innen nem mozdulok, amíg Trinidad-ot el nem viszem
COSME –Vele akarsz lenni? Akkor vele mész! – csónakba száll Padre Damián és Trinidad

A FOLYÓPARTON

JUAN ANDRÉS – Látja?
BERNARDA – Igen. Trinidad van a csónakban az atyával.

A FÕVÁROSBAN

SANTIAGO GUANIPA egy üzenetet szorongat a kezében – Bácsikám! – Itt vagy? – kérdi egy edzõteremben, senki sem válaszol. Egyszercsak hátulról a nyakát késsel átfogva mondja valaki: Készülj a halálra! – de õ nyugodtan néz maga elé, hiszen õ SANTOS TORREALBA, aki nem ijed meg a saját árnyékától 
HILARIO - Halott vagy, Santos Torrealba! – Santiago ad neki, földre penderíti – Amikor felismeri a nagybátyját, felelõsségre vonja – Hogy tehetted ezt? Megölhettelek volna! – Hol tanultad ezt?
ST – ... és a ruhád? - kérdi, látva a fehér köpenyt rajta
HILARIO – Lássuk, tudsz-e verekedni saját magaddal?
ST - Ki verekszik saját magával? – Hilario elkapja és a földre teríti. Mostantól kezdve megtanulsz verekedni!

VALAHOL LA GUENIPERA-N

EDELMIRA – Mit akar az a k. (Delilah) a bárból? Mi közöd ahhoz a nõhöz, Simón?
SIMÓN – Semmi. Ne kezdjük!
EDELMIRA – Ne gyere mesékkel, ismerlek téged, közöd van hozzá, ne próbáld tagadni!
SIMÓN pofon vágja az anyját! – Mi a baja velem, ha bárkivel kapcsolatot akarok kezdeni, maga mindig közbeszáll – Edelmira kiszáll a kocsiból – Mi van magával? - Dulakodnak, és Edelmira a földre kerül – Mama, mondja meg, mit akar tõlem?
EDELMIRA – A szerelemedet, Simón. Csak a szerelmedet akarom!

A BÁRBAN
DELILAH – Tatacoa egy boszorkány
VIRGINIA – Ura van! Nem láttad, ahogy nézett rám. És amikor meséltem neki a gyermekemrõl …
DALILAH – Elmondtad, hogy Simón az apja?
VIRGINIA – Esküszöm, hogy nem! De õ azt mondta, hogy tudja, rosszat akar nekem néhány ember.
DELILAH – Simón gazdag, és hatalma, ráadásul a legrosszabb lelke van a világon. A földön kell járnod, és nem találkozhatsz többé Simn Guerrero-val. Beszéltem vele, és megmondtam neki, hogy nem lehet többé veled.
VIRGINIA – Én szeretem azt az embert. És most sokkal jobban. Tegnap, amikor vele voltam, éreztem, hogy szeret engem
DELILAH – Felejtsd el, ne álmodozz, Simón Guerrero sohasem volt szeretni téged. A te állapotodban ezt nem teheted, mert ha megtudja, eltüntet téged és a gyerekedet is a föld színérõl.

VALAHOL LA GUENIPERA-N

SIMÓN – Mi? Mit mondott?
EDELMIRA- Hogy szeretlek, csak ezt!
SIMÓN – Milyen szeretetrõl beszél?
EDELMIRA – Mire gondolsz? Én úgy szeretlek, mint egy anya! Úgy szeretlek, mintha a vérem lennél.
SIMÓN – Én is szeretem, de maga összezavar engem. Messzire ment.
EDELMIRA – Bocsáss meg, de az az utolsó, amit kívánok, hogy elküldj.
SIMÓN – Mama, ez sohasem fog megtörténni.
EDELMIRA – Biztos?
SIMÓN – Mindig szeretni fogom
EDELMIRA – Tényleg nem hagysz el, amikor egy nõbe beleszeretsz
SIMÓN – Egyetlen nõ sem éri el, hogy elváljak tõled!
EDELMIRA – Bocsáss meg, nem tudom, mi van velem. Látlak sikeres emberként, és félek, hogy kidobsz
SIMÓN – Soha!
E – Bárcsak! Nemcsak azért, mert én láttalak felnõni, mintha az enyém lennél, de asok közös dolog, ami összeköt minket
SIMÓN – Ettõl aggódik? Akkor nyugodjon meg!
EDELMIRA – Neked MT-val kell összeházasodnod. De amíg Enrique a férje…
SIMÓN – Majd meglátjuk késõbb.
EDELMIRA – Engem nem MT aggaszt, hanem a nõk..
SIMÓN – Akkor nem kell aggódnia, csak MT érdekel, semmi más. A többiekért ne aggódjon, egyikük sem választhat el magától.

TATACOA BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBAN

TATACOA – Természetellenes, ahogy Edelmira szereti Simón-t. Sohasem lesz Simón senkié sem, mert Edelmira mindenkit eltesz láb alól, aki szóba jöhet. De egy lány a mi vérünkbõl most gyermeket vár tõle. Edelmira tönkre akarja tenni.
ABEL CAIN – Megvédjük, ahogy parancsolja.
TATACOA – Te meg én megvédjük. Vigyázz a szádra, mert ezerszer fog rákérdezni tõled, de te nem válaszolsz! A legnagyobb büntetése lesz Edelmira Guerrero-nak az a gyermek!

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA – Még fiatal és szép vagyok! Lehet bármelyik ember az enyém, ahogy mindig is. - nézegeti magát a tükrében - Kivéve téged, Simón! Mert te nem a fiam vagy, nem a vérem. Te egy férfi vagy! Ugyanolyan férfi vagy, mint bárki más. És sosem mondok le rólad! Soha! Elintézem, hogy belém szeress. Esküszöm neked rá!

AZ AYALA-HÁZBAN

MT – Milyen furcsa, hogy nyitva van az ajtó – Bernarda! – belépnek, de senki sem válaszol
Meglát egy családi fotót – Vizes hajú! Jaj, Valentina. Bárcsak tudtad volna, hogy mennyire szerettelek! Mindig a húgomnak tartottalak, aki sosem volt nekem! Annyira fogsz hiányozni! Bárcsak, akárhol is vagy, tudnád, mennyire szerettelek, és hogy én mennyit áldoztam azért, hogy te boldog légy!
ALESIO– Nézze, van egy fazék a tûzhelyen, valami fõ benne!
MT – Ez gyanús, menjünk!

A FOLYÓPARTON

BERNARDA – Itt jönnek!
JUAN ANDRÉS – Menjünk!
TRINIDAD – Ne ölje meg! Nem lesz bocsánata Istentõl! - könyörög Cosme-nak Damián atya életéért
COSME – Senki és semmi sem ölhet meg!
TRINIDAD – Engedje el az atyát – Tegyen velem amit akar, de engedje el! A magáé leszek!
COSME – Be akarsz csapni?
TRINIDAD – Ha maga tud szeretni, magával megyek!
PADRE DAMIÁN – Ne higgy neki!
TRINIDAD – Hagyja elmenni! Vigyen magával!
BERNARDA – Te nem mész vele, elõbb megölöm! – fogja Cosme-ra a fegyvert!
COSME – Meg akar ölni? – Én sosem fogok meghalni, mert Isten megvéd. Nem ezt mondtad?- fordul a testvére felé - Itt az idõ kipróbálni, hogy létezik-e Isten! Gyerünk Bernarda, lõjön le, vagy én ölöm meg!

VALAHOL A FOLYÓPARTON

Egy lány elmondja MT-nak, hogy Bernarda az atyával és Juan Andrés-sel a folyóhoz mentek.
MT – Lehet
ALESIO – Nem tetszik, nagyon tetszik ez nekem. Éjszaka mentek a folyóhoz? Lehet, hogy megint történt valami Trinidad-dal? – Lehet, hogy megint elrabolták?
MT – Nem hagyjuk magukra, ha így történt – elrohannak

A FOVÁROSBAN, EGY EDZÕTEREMBEN

HILARIO – Gyorsan tanulsz, de hibákat követsz el, mert sok energiát fogyasztasz.
SANTIAGO GUANIPA – Sokkal könnyebb Machete-vel.
HILARIO – Amikor újra a kezedbe veszed, rájössz, hogy micsoda különbség van a kettõ között.
SANTIAGO GUANIPA – Sok idõt veszítettünk, menjünk vissza
HLARIO – Ez sokat számít majd, ha visszatérünk. Gyerünk játszani!
SANTIAGO GUANIPA – Játszani?
HILARIO – A pénzeddel, amit apád rád hagyott – mondja nevetve

A FOLYÓPARTON

ALESIO – Õk lesznek azok! – látja meg a hajót

COSME – Trinidad hozzám tartozik, a bõrömbe van égetve!
BERNARDA – Nem viszi sehova! Én nem vagyok gyilkos, de kényszerítsen rá!
COSME – Szükségem van egy próbára! Mentsen meg az Istened, Damián!
BERNARDA lõ, Cosme a földre esik – és Bernarda újratölti a puskát
PADRE DAMIÁN – Ne!
COSME felkel a földrõl, Bernarda szemébe néz, és azt mondja – Halhatatlan vagyok! – ezzel összeesik

LA TORMENTA-N

SIMÓN – Olvassa Valentina születési bizonyítványát, azt a papírt, amiben saját lányának ismeri el… és átadja az ügyvédnek – aki gyanakszik, hogy miért más faluban állították ki a papírokat. Mondja, mikor kapjuk meg a földeket? – kérdi a szeretõ apa. - Ezt Bernarda miatt kérdezem, akinek most nagyon sok problémája van, a másik lánya vak, akinek speciális ellátására van szüksége…
ÜGYVÉD – Minél elõbb, ne aggódjon
SIMÓN – Nagyon hálás leszek
ÜGYVÉD – Pihenjen békében a lánya. Mikor lesz a temetés?
SIMÓN – Amikor elõkerül az anyja.

A FOLYÓPARTON

TRINIDAD– Anya, nagyon féltem.
BERNARDA – Már itt vagyok veled, nyugodj meg!
PADRE DAMIÁN – Mit tegyünk, doktor?
JUAN ANDRÉS – Sok vért veszített
PADRE DAMIÁN – Add át magad Istennek, bánd meg a bûneidet
COSME - Isten, én nem…
BERNARDA - Gyere, Trinidad! – és elszaladnak Juan Andrés nyomában.

CHRISTIAN MEIER en la telenovela – LA TORMENTA
CAP – 069 – TELEMUNDO
2009 JÚNIUS 30 – KEDD – DZSANNA


LA TORMENTA-N

MT még mindig az ágyikójában agonizál, rémálmában is egyfolytában Santo-t szólítja, és úgy látszik, nem hiába, mert két csizmás láb jelenik meg az ablakon belül immár, a hálószobájában. És ez még csak a kezdet… hétszentség, hogy a lábaknak folytatása is van, mégpedig felfelé… lássuk, ki a látogató! Uhhú: Santos rucija, az már biztos! Gondosan becsukja az ablakot, és… juj, de izgi! Elindulnak a barna Santos-csizmák, amelyek hõsünk farmerjában folytatódnak, azután pedig a levágott ujjú farmeringben… és nyaktól fölfelé, pontosan a feje búbján egy Santos kalap… ott tartottunk, hogy elindultak a csizmák, mégpedig egyenesen MT ágya felé! Ez már krimi! MT szorgalmasan szólongatja az ártatlan meggyilkoltatott szerelmét: SANTOS (most tudja, hogy a szerelme, milyen érdekes! – de nézzük tovább! – A szöveg most már nagyon változatos, azt mondja: Santos! – de még mindig alszik, csak pörög a párnán, mint a körhinta.
A betolakodó letérdel az ágyikója mellé, megfogja a párnát, és… odahajol az áldozat-jelölthöz: Señorita María Teresa, búgja a fülébe. – húhh…és én még azt hittem, rossz szándékkal jött – illetve ment, mert La tormenta irtó messze van ide (is) hehehe
De lássuk a fejleményeket: Señorita! – ismétli magát õ is, akárcsak MT.
MT felé fordul, nyújtózkodik, de még mindig csukva a szeme… de megkérdi – Ki az? – és lassan apró résnyire nyitja a szemét, de aztán felpattannak a szemhéjai, és egyenesen a látogató szemébe néz. De: nem hisz a szemének, ezért újra bezárja, fejét megrázza, és… Uramisten, az látja, akit látni akart! SANTOS TORREALBA-t személyesen! (Narrátor – Én is láttam!)
MT lassan megemeli a fejét, újra nyitogatja a szemét, mert nem hisz neki, miközben Santos gúnyos mosolyra görbíti az egyébként szépen szabott ajkait. MT most már nem tudja magát türtõztetni, felpattan, egészen ülõ helyzetbe, és hitetlenkedõ arckifejezéssel sóhajtja a levegõbe: Santos!
(Narrátor – na, ebbõl a szövegkönyvbõl ötösre felelnék az elolvasástól számított 5 másodpercen belül, garantálom: SANTOS! / Señorita María Teresa! / SANTOS!)

MT – Santos, te vagy az? – mered maga elé, de hirtelen az ajtó felé fordul, és kiabálással veri fel a ház csendjét (megjegyzem, a kutya sem aludt, mindenki erre várt) – NANI! Nani, gyere légy szíves!
Mondom én! Összeszalad a ház népe (nincsenek ugyan sokan) – és dr. RICARDO keresztapa kiabálva kérdi – Mi történik itt, ilyen késõn, Nani? – de már a háta mögött be is tipeg a szeretõ és gondoskodó, fõleg aggód férj, Enrique Montalvo, aki szintén az iránt érdeklõdik, mi történt? Mi volt ez a kiabálás? – Hahahaha – úgy tesz, mint akit álmából ébresztettek, de leleplezõdött a dög, mert egy piros fedelû könyvet szorongat a kezében, amit már nyilván unalomig lapozott, mire végre meghallotta a várva várt kiabálást. – Ne mondják, hogy már megint rohama volt María Teresa-nak! - kérdi

NANI – Szegény kislányom, biztosan álmodott – mire dr. Ricardo egy hirtelen mozdulattal feltépi MT ajtaját, és beront
MT – Elment az ablakon át! – kiabálja - … az ablakon át, Nani!
DR. RICARDO – De kicsoda? Ki jöhet be az ablakodon? – rohan az ablakhoz, miközben Nani az ujját a szája elé téve figyelmezteti MT-t, hogy ne szóljon egy szót sem! – Ki jöhetne be ilyenkor a szobádba? Nincs itt senki, María Teresa!
ENRIQUE - Mi történt? Mit láttál?
NANI válaszol helyette, gyorsan – Semmit!
ENRIQUE álnok, megértõ férj hangját elõszedve folytatja a vallatást – Marité, meséld el nekünk, légy szíves!
NANI – Semmi, csak egy rémálom. Össze van zavarodva, úgyhogy hagyjanak magunkra! Hadd beszéljek én vele!
Dr. RICARDO – Be kell gyógyszereznem. Ez a helyzet nem mehet így tovább.
NANI – Gyógyszereket ne, kérem! Hagyjanak magunkra, és jobban lesz.
MT – Nani…
NANI – Legyõzi, én ismerem, sokkal jobban, mint maguk ketten. Én neveltem fel.
MT – Jaj, Nani, kérlek!
ENRIQUE – Hallgass Ricardo-ra! Az idegeid teljesen tönkre vannak menve. Kérlek, mondd el, miért kiabáltál?
NANI – Jaj, hagyják békén! Ne kínozzák már annyi kérdéssel, kérem! – Menjenek, feküdjenek le! MT rendben lesz. – Dr. Ricardo úgy tesz, ahogy a lekezelõ orvosoktól megszoktuk, megsimogatja Nani arcát, megszorítja a vállát, és távozik. A fehér köpenye csak úgy lebeg utána, amikor bezárja az ajtót maga mögött.
Nani – Mi történt? Álmodtál, ugye, drágám?
MT – Nem! Nani, esküszöm neked, hogy õ volt, Santos! Itt volt a szobámban, és mellém ült oda, ahol most te vagy. Itt volt mellettem! Nani! Nani, te hiszel nekem, ugye?
NANI megadóan bólogat – Igen, drágám! Õ volt, hercegnõm! Én mindig itt leszek veled, és örökre segíteni foglak, örökre! Megígérem neked! – mondja, miközben MT könnyeit törölgeti.

A FOLYÓPARTON

BERNARDA a sötétben lovagolva kiabál – Mi történt, doktor? Szegény Trinidad lányom már két napja ezeknek a szemeteknek a fogságában van.
JUAN ANDRÉS – Megtaláltuk, asszonyom. Ennek a bárkának kell lennie! – mutat a sötétben a folyóra, ahol éppen elindult a hajó
PADRE DAMIÁN – Nem hiszem, hogy a testvérem elment volna, mert ezzel a lánnyal akar maradni.
JUAN ANDRÉS – Akarni az egy dolog, megint más tudni. Figyeljenek ide! A folyó nagyon alacsony, és hosszú ideje nem esett az esõ. Nem jut messzire, az biztos.
BERNARDA – Nos, ha elvitte a lányomat, utánamegyek!
PADRE DAMIÁN – Nem mehet asszonyom, mert ez a folyó nagyon veszélyes éjjel.
BERNARDA – Engem nem érdekel az én életem, Damián atya! Nem érdekel! Az egyetlen, ami érdekel engem, az a lányom élete! És az az ember kínozza õt! Ha hozzáér… ha fájdalmat okoz neki… esküszöm, nem érdekel, hogy a maga testvére, lelövöm, és a homloka közepére célzok!
PADRE DAMIÁN – Én megértem asszonyom, de én megígérem magának, hogy minden lehetõt megteszek, hogy visszaszerezzem magának a lányát. Higgye el, hogy én beváltom a szavamat. Csak Isten tudja, hogy igazat beszélek!
JUAN ANDRÉS – Ez a bárka nem mehet messzire! Vágjunk eléjük, kövessenek! Védd magad, Trinidad! Védekezz!

A HAJÓN

COSME – Gondoltál rám ma?
TRINIDAD – Igen. Persze, hogy gondoltam magára!
COSME – És megváltozott a véleményed? Már nem akarsz meghalni, mielõtt nekem adnád magad?
TRINIDAD – Gondoltam, hogy maga nagyon rosszul érezheti magát, kapitány… hogy nagyon szomorú lehet egy férfi számára, hogy foglyul kell ejtenie egy nõt ahhoz, hogy a magáé legyen!
COSME – Ne beszélj hülyeségeket! Te az enyém vagy! Én elérem, amit én akarok, nem érdekel, hogyan. Ilyen az élet. A legerõsebb mindig gyõz! És te nekem adod a szívedet – nyúl a lányhoz, aki undorodva elhúzódik.
TRINIDAD – Erõszakkal magáé lehet a testem, de a szívem soha! A szívemet elrabolta egy férfi egy kis virággal, és azt követõen, ha meghallottam a hangját, sohasem kételkedtem benne, hogy az övé vagyok, nem a magáé! Jesus Niño az igazi férfi!
COSME dühösen felugrik – Ne játssz tovább a szerencséddel! Én, rá tudlak kényszeríteni a legsötétebb kívánságaim teljesítésére is! – ordítja magából kikelve – Nem tudod, milyen veszélyben vagy? Nekem adod magad a saját akaratodból!
TRINIDAD – Ahhoz el kell érnie, hogy magába szeressek kapitány! Ha van rá hatalma, tegye meg… és LEHET, hogy odaadom magam szerelembõl… De nem képes rá, igaz? Mert a szíve halott már nagyon régóta. Magának nincs szíve! Szegény, elhagyott ember, aki eltávolodott Istentõl! – kiáltja, és szavai találtak, mert COSME a falhoz vágja, ami a keze ügyébe kerül, és felindultan, lihegve távozik, de elõbb lakatra zárja a rácsot maga után. – Trinidad megkönnyebbülve sóhajt.

PUERTO BRAVO

MAGDALÉNA – Szerelmes lettél Trinidadba. Szereted annak ellenére, hogy nem ismerted a szerelmet.
JESÚS NIÑO – És mire mentem vele? Trinidad semmiképpen sem lehet az enyém! Én a saját testvérembe szerettem bele, Magdaléna!
MAGDALÉNA – Igen, de annak ellenére, hogy kiderült, õ a féltestvérünk, te igenis tudod, mi az a szerelem!
JESÚS NIÑO – Igen, de inkább ne ismertem volna meg soha! Akkor nem érezném ezt a gyötrelmet a lelkemben.
MAGDALÉNA – Beleszerethetsz Gisela-ba! Õ elfelejtetheti veled! Otthont adhat neked és gyerekeket. Boldogok lehettek. Ellenben én sohasem ismertem meg a szerelmet.
JESÚS NIÑO – Magdaléna, még idõben vagy, hogy megismerj valakit, egy különleges embert.
MAGDALÉNA – Azt hiszem, Mitchelle-nek van igaza.
JESÚS NIÑO – Miért beszélsz meg mindent rólunk azzal a Mitchelle-lel? Honnan tud õ annyi mindent rólunk? Mindössze 5 percet beszélgetett veled, és nézd meg, teljesen elszomorított és összezavart téged.
MAGDALÉNA – Miguelón beszélt neki rólunk. Biztosan õ is szomorú volt, és beszélnie kellett valakivel, és elmondott neki mindent.
JESÚS NIÑO – Gondolod?
MAGDALÉNA – Tudod, amikor beszélgettem vele, egyenesen a szemébe néztem, és azokban a szemekben nem volt harag…
JESÚS NIÑO – Mit láttál, Magdaléna?
MAGDALÉNA – Szeretetet. Abszurd, de az egyetlen, amit láttam a szemében, az a szeretet volt.
JESÚS NIÑO – Szeretet? - és ekkor kopognak az ajtón
MAGDALÉNA – Jaj, ki lehet az ilyenkor?
JESÚS NIÑO megy megnézni - MITCHELLE köszön rá mosolyogva– Szia!

FEMINISTA RÖPGYÛLÉS

REMEDIOS – Tudom, hogy sok csúnya dolgot hordtak össze rólam, és nem fogom megnevezni az illetõt, mert úgyis tudják, ki az. Amiben nem változtam: még mindig hívõ római katolikus vagyok. Változtam viszont, mint nõ! Mi nõk Puerto Bravo-ban mindig a férjeink alá voltunk rendelve anélkül, hogy tudtuk volna, hogy jogunk van sok mindenhez. Két dologhoz kérem a segítségüket és a támogatásukat. Az elsõ, hogy szeretnék egy iskolát nyitni a férjezett nõk számára. Szakemberek tanítanák õket sok szép dologra, hogy visszahódítsák a férjeiket, és hogy sokkal jobb legyen a házaséletük. És még valamit szeretnék kérni, hogy támogassák polgármester-jelöltségemet Puerto Bravo-ban.
VALAKI (FELÍCIA) – A férje tud errõl? Támogatja?
REMEDIOS – Nem! Cipriano nem egyezik bele
VALAKI (FELÍCIA)– Akkor a férje ellen indul? – kérdi boldogan
REMEDIOS – Nem, drágám! A politikában nincsenek házastársak! Ha egyesülünk… ha harcolunk, tudom, hogy gyõzni fogunk! Tudom, hogy elérjük! Megmondtam! – a nõk éljenzik
VALAKI (FELÍCIA)– És honnan szedte ezeket az ötleteket, doña Remedios? Mert maga mondta, hogy megváltozott, és jól megváltozott.
REMEDIOS – Egy angyal, Felícia. Egy angyal, aki az égbõl szállt alá, levette a szemvédõmet, és megváltoztatott. – mondja átszellemült arccal, és mosolyog.

MITCHELLE – Amikor a gép leszállt velem itt, úgy éreztem, hogy hazaérkeztem… az én családomhoz, a testvéreimhez… és ez azért van, mert Miguelón éreztette ezt velem.
JESÚS NIÑO – Nem. Egy pillanat, kisasszony. Egy pillanat! Én nem kételkedem, hogy a szándékai jók, de tanúja voltam, mit tett az anyámmal. Úgy gondolom, nem tudja, hogy mibe avatkozott bele.
MITCHELLE – De tudom.
JESÚS NIÑO – Akkor miért tette nevetségessé az anyámat? Miért beszél annyit arról, hogy az embereknek meg kell változniuk? Ez a szabály itt nem él.
MITCHELLE – Én soha, never tettem nevetségessé a mamádat! Ezt sohasem engedném meg magamnak!
JESÚS NIÑO – Igen? Hogy õ legyen a falu úrnõje?
MITCHELLE – Nem! Hogy boldog legyen, mint ahogy évek óta nem az!
JESÚS NIÑO – Úgy néz ki, mintha ez lenne a küldetése, hogy megváltoztassa az embereket! Vagy mondja csak: Magának annyira meg kellett változnia, hogy ekkora biztonsággal beszél errõl a témáról?
MITCHELLE – Igen. Az életem megváltozott. A legmélyebben, a legradikálisabban, mint amit el tudsz képzelni. – könnyek jelennek meg a szemében. És megérte a sok könny - ami évek óta marta a szemeimet - a boldogságot, és hogy tovább élem az életemet, hogy meg mertem tenni, amit igazán akartam! - JESÚS NIÑO megdöbbenve hallgatja a titokzatos magyarázatot – Ezért aztán szabadon dönthettek, hogy gyûlöltök engem, vagy elfogadjátok a barátságomat minden szeretetemmel, ahogy azt kínálom nektek. – ezzel feláll, és távozni készül – Maguk döntenek! – elindul, de visszaszól még: Kérlek, úgy éljétek az életeteket, ahogy nektek a legjobb. És tudjátok meg, hogy a bátyátok, Miguelón volt veletek! Bye-bye
JESÚS NIÑO – Miguelón volt velünk? Nem értem, mit akart ezzel mondani!

FÕVÁROS – ÕRÜLTEK HÁZA

IGAZGATÓ – Ha ezek a bûnözõk játszani akarnak, hát vállalják a következményeket! Mert én nem fogom miattuk elveszíteni a vezetõi állásomat az õrültek házában. Ezek a hülyék nemcsak felvagdosták a takarókat és meggyújtották, hanem most van egy halottunk is.
Az alkalmazottak elmondják neki, hogy nagyon megégett a halott lány, a felismerhetetlenségig, hogy nem sok azonosítható maradt belõle, amit a családjának bemutathatnának. Csak a szobaszám miatt tudják õk is, hogy kirõl van szó.
IGAZGATÓ – Jó, ne aggódjanak az õrült neve miatt, majd én átkeresztelem! A megégett lány neve VALANTINA AYALA lesz. – A maguk dolga a hallgatás és a végrehajtás! Most jönnek azonosítani a halottat, és maguk azt fogják mondani, hogy a neve: VALENTINA AYALA! Megértették?! Még ma éjjel el kell küldenünk a maradványait!

A FOLYÓN

A matrózok próbálják kiszabadítani a megfeneklett bárkát. A felsõ szinten a korlátot rázva ordít magából kikelve COSEM – Átkozott balszerencse! – Ramos! – szólítja a vaskezût
VASKEZÛ – A víz sokat apadt az éjjel, kapitány.
COSME – Mindez a te hibád! Te voltál megbízva a legjobb út kiválasztásával!
VASKEZÛ – Az itt volt, kapitány, de én még sohasem láttam ilyet! A víz rengeteget apadt. Ez nagyon furcsa! – nyávogja csaknem bõgve. Ez a vaklány miatt van, kapitány!
COSME – Mi köze van neki hozzá, te agyatlan hülye?
VASKEZÛ – Isten, kapitány! – Cosme megragadja a nyakát dühében – Bocsásson meg! Bocsásson meg! – könyörög a kapitánynak, aki lassan elengedi
COSME – Készíts valami harapnivalót Trinidadnak, mert meghal az éhségtõl. – a Vaskezû elrohanna, de utána kiált – Még valami! – Lemegyek, és a folyóparton várok rátok. Ki tudjátok szabadítani ezt a bárkát, he?!
VASKEZÛ RAMOS – Igen, igen!
COSME – Gyerünk!
JUAN ANDRÉS – Most, hogy kivilágosodott, meg tudják javítani a hajót.
PADRE DAMIÁN – Az a bátyám! – mondja, megpillantva Cosme-t a fedélzeten - Maguk várjanak itt, én megpróbálok vele beszélni Trinidad szabadon bocsátásáról.
BERNARDA – Figyeljen ide, atya! Azzal az emberrel nem tud üzletelni. Én ott voltam velük, és biztosíthatom, hogy azok maguk az ördögök!
JUAN ANDRÉS – Bernarda asszonynak igaza van, atyám! Ha a testvére képes volt elrabolni Trinidad-ot és a többi lányt, nem fog üzletelni magával!
PADRE DAMIÁN - Igen, de õ a bátyám, és meg kell hallgatnia!
BERNARDA – Hallgasson meg, atya! A testvére egy gyilkos!
PADRE DAMIÁN – De Isten fia is!
BERNARDA – Mit akar? Megmenteni õt? Lehetõséget adni neki, hogy megszökjön!?
PADRE DAMIÁN – Nem! Próbáljanak meg megérteni, kérem! Õ az én vérem! Az én legnagyobb motivációm az életben mindig az volt, hogy megmentsem õt! Hogy a fény útjára vezessem! Beszélnem kell vele! Biztos vagyok benne, hogy rá tudom beszélni, és megígérem, hogy semmi baja nem lesz Trinidad-nak!
JUAN ANDRÉS – Nem úgy látszik, atya! Ráadásul hogyan jut el oda? A folyó nyugodt, így meghallhatnak.
BERNARDA – Atya!
PADRE DAMIÁN – Bízzanak bennem, kérem! Megmentem a testvéremet, és idehozom Trinidad-ot!
BERNARDA – Engem csak az érdekel, hogy a lányomnak semmi baja ne legyen! Õ az egyetlen, aki megmaradt nekem! … és nem akarom elveszíteni õt, mint Valentina-t! – az atya elindul

PUEBLO PORTO BRAVO

CIPRIANO CAMACHO a hivatala elõtt – Valentina Ayala? Biztos vagy benne, Alírio?
ALÍRIO – Az az igazság, hogy szeretnék nem biztos lenni benne, Cipriano! De ezt mondták nekem, amikor felhívtak.
CIPRIANO – És honnan hívtak?
AALÍRIO – Nem tudom. Csak azt tudom, hogy mindez nagyon fájdalmas. A barátom (Santos Torrealba) halála, és most ez a szerencsétlenség Valentina-val…
CIPRIANO – Hogyan halt meg?
ALÍRIO – Úgy néz ki, hogy a legrosszabb módon. Nem akarom, hogy én legyek, aki megmondja az anyjának, mert nagyon fog fájni Bernarda Ayala-nak. Nagyon! – hátranéz, és megjegyzi sóhajtva: Úgy néz ki, megjött! Az állomáson várom!
CIPRIANO a kedvenc rendõreimnek – Gyerünk!

LA TORMENTA

NANI – Jó reggelt, drágám! – lép be a reggelivel MT szobájába.
MT – Jaj, Nani. Köszönöm, de csak egy kis kávét szeretnék most inni.
NANI – Semmi ilyesmit, kislány! Mostantól fogva nagyon jól fogsz táplálkozni! Jaj, MT! Nem tudod mennyire hiányzik, hogy újra mosolyogni lássalak!
MT - Jaj, Nani! Azt hiszem, elfelejtettem, hogyan kell!
NANI - Jaj, semmi ilyesmi! Meglátod, hogy apránként, ahogyan visszanyered az erõdet, mosolyogni is fogsz!
GENOVÉVA jön be a szobába – Bocsánat, zavarhatok?
NANI – Minek kérdezed, ha már bejöttél, lányom?
GENOVÉVA – Híreket hoztam! Nagyon fontos híreket!
MT felül az ágyban – És ahogy az arcodat látom, nagyon rossz híreknek kell lenniük! Mi történt?
GENOVÉVA – Valentina-ról van szó, fõnök!
MT – Mi történt Valentina-val?
GENOVEVA – Jaj fõnök, el sem képzeli: hírt kaptunk arról, hogy jön. Az egész falu ott lesz, hogy fogadja, de… nagyon rossz és szomorú a hír
MT – Miért? Ha Valentina elõkerült, az nagyon jó. Vonattal jön?
GENOVEVA – Igen, vonattal jön, de egy dobozban
NANI – Mi az, hogy dobozban?

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP – 068 – TELEMUNDO
2009 JÚNIUS 29 – HÉTFÕ

(A rész száma és a dátum egy kis javításra szorult :)

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP – 067 – TELEMUNDO
2009 JÚNIUS 26 – PÉNTEK

A FOLYÓ PARTON

COSME - Indítsátok el a motort, mert egy percig sem maradunk ezen az átkozott helyen! Gyerünk! – elindul a hajó – Trinidad örökre magammal viszlek!

AZ AYALA-HÁZBAN

BERNARDA – Ki a testvére, és miért vitte el a lányomat!
PADRE DAMIÁN – Nem tudom
BERNARDA – Ne mondja, a maga testvére!
JUAN ANDRÉS – Tudja, hol vannak?
PADRE DAMIÁN – A folyónál egy hajón, egy percet sem vesztegethetünk, indulás. Bernarda bízzon bennem, visszahozom a lányát.
BERNARDA – Rendben van!
PADRE DAMIÁN – Most szemtõl szembe kell szállnom a testvéremmel!

A CIPRIANO-HÁZBAN

Remedios és Mitchelle beszélgetnek – REMEDIOS hálát rebeg, amiért felnyitotta szemét, de Mitchelle aggódik, hogy miatta veszekszenek.
REMEDIOS – Nem tudom, hogy milyen jól éreztem magam a bárban Dalila és a lányok társaságában. Elõtte dühöt éreztem irántuk, most pedig tisztelem õket. Mostantól kezdve az életem teljesen meg fog változni. Nem tudom, hogy háláljam meg mindazt, amit értem tettél. Egy áldás vagy a számomra.
MITCHELLE – Nem a szomorúságtól sírok, hanem a boldogságtól.
REMEDIOS – Gyere ide, lányom! Anyira emlékeztetsz a fiamra. A bõröd, mint az övé. És ígérd meg, hogy sohasem hagysz el.
MAGDALÉNA – Mitchelle, engem kerestél?

LA UANIPERA-N

CIPRIANO CAMACHO – Nem a feleségem ütött meg, hanem a politikai ellenségeim.
EDELMIRA- Mi történt igazából?
CIPRIANO kitalál egy hõsi mesét,m és gyorsan elõ is adja
SIMÓN – Persze.
CIPRIANO – Nagyon haragszom magukra. Nem értesítettek, hogy felolvasták a végrendeletet.
SIMÓN – Tudtuk, hogy nagyon el vagy foglalva, el sem jöttél a La tormenta-ra
CIPRIANO – Gondolom, most szívességet akarsz kérni tõlem.
EDELMIRA – Nem szívességet. Simón helyettesítette Valentina-t és Santos Torrealba-t
CIPRIANO – Ha Santos kiszállna a sírjából, megütné a guta! – röhögi el magát
SIMÓN – De hiszen nincs is sírja, és a lányomnak sem. Így aztán Bernarda adott megbízást a képviseletükre, de az ügyvéd nem fogadja el, amíg nincs bizonyíték Santos és Valentina halálára
CIPRIANO – Az ügyvéd nem tudja, milyen az alföld? Aki itt meghal, az az állatok martaléka lesz. Hozunk egy másik ügyvédet a fõvárosból.
EDELMIRA – Te vagy a legjobb az okirat-hamisításban, Cipriano
SIMÓN – Santos és Valentina hivatalos halottá nyilvánítására van szükségünk. Csak a mi segítségünkre számíthatsz a választásokon, ne feledd!
CIPRIANO – Együtt vagyunk ebben az egészben, és ha én elbukom, akkor te és az anyucikád is! Ha ellenõrzést kapok, minden hamis papírt felfedezhetnek, és akkor végem!

TATACOA BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBAN

TATACOA – Simón-nak gyermeke lesz néhány hónapon belül!
EDELMIRA - Ki az? Mondd a nevét! Ha ez megtörténik, esküszöm, hogy levágom a fejét!

PUERTO BRAVO - BÁRBAN

Simón látogatást tesz a bárban, udvarolgat – Számodra csak Simon vagyok
L – Maga az én uram!
SIMÓN – Beszélsz, amikor beszélned kell, hallgatsz, amikor hallgatnod kell, és nem kérsz mást, mint amennyit adok. Te vagy a tökéletes nõ! - és csókolgatni kezdi, miközben leveti az ingét, de a lány elhúzódik

LA TÖRMENTA– N

MT pizsamában kint várja ST visszatérését – Nani hozza a vacsoráját, de nem kéri, köszöni szépen.
MT – Itt maradok egész éjjel, mert tudom, hogy visszajön! Visszatér!
NANI – Elég volt! Ne hidd, hogy visszatér, sohasem tér vissza
MT – Akkor miért láttam az éjjel?
NANI – Többé ne említsd a nevét senki elõtt. Érted?
MT – Nem értem. Miért titok, hogy láttam õt az éjjel?
NANI – A keresztapád nagyon aggódik, és azt gondolja, hogy lassanként megõrülsz, és éppen be akarnak záratni egy õrültek házába.

FÕVÁROS – ÕRÜLTEK HÁZA

És ha már itt tartunk, éppen tûz üt ki az õrültek házában, ahova megérkezik dr. Felipe, és kiabál: Natacha! Natacha! Megtalálják a lányt, és kimenekítik a barátjával, dr. Jorge-val együtt, aki állandóan aggodalmaskodik a törvényességgel kapcsolatban, merthogy nekik nincs joguk elszállítani onnan Valentina-t. Betuszkolják egy autóba, és az igazgatónõ rikácsol utánuk a kapu elõtt: Natacha!

LA GUANIPERA-N

ISABELA – Nem veszik fel azt az átkozott telefont az intézetben
EDELMIRA – Isabela, add meg az õrültek háza számát, és én beszélek velük!
ISABELA – Gondolod, hogy megadom?
EDELMIRA – Isabela, azt hittem, társak vagyunk
ISABELA – Az egyetlen kártyám veled szemben, Valentina, nem õrültem meg, hogy megadjam a számot. Hol van Simón?
EDELMIRA – Nem tudom. Gondolom, hogy a fattyú anyjánál van. Rögtön jövök, utána járok.
ISABELA – Én tovább próbálkozom hívni az intézetet.

FÕVÁROS - ÕRÜLTEK HÁZA

Köhögnek a füsttõl igazgatónõ irodájában. Azon veszekszenek, ki tehet Valentina megszöktetésérõl. Az orvos vitte el, aki annyira védi. De még nem tudja, mire vagyok képes. Csörög a telefon, a diri felveszi - Ki az?
ISABELA – Isabela Montilla, aki Valentina-t odaszállította. Mi van vele?
IGAZGATÓ – Örülök, hogy éppen hívott, mert pont most szökött el. Tûz ütött ki, és elszöktették az orvosok
ISABELA –Nem hiszem el, hogy ilyen cinikusan közli ezt velem! Hallgasson ide, én szerzõdtettem, és fizetem…
IGAZGATÓ – Engem ne hibáztasson azért, ami azzal a nõvel történt
ISABELA – Hogyan hagyhatta, hogy azok az átkozott orvosok elvigyék? Nagyon sok pénzt kapott érte.
IGAZGATÓ – Mondja meg az unokanõvérének, hogy bármennyit is fizet, többé nem vállalom a feladatot!

LA GUANIPERA-N

ISABELA – Nem, nem értem, hogy hagyhatta, amikor a maga felelõssége!
IGAZGATÓ – Nem érti, hogy baleset volt?
ISABELA – Biztosíthatom róla, hogy az unokanõvéremnek egyáltalán nem fog ez tetszeni.
IGAZGATÓ – Szerintem nem kell most megtrudnia…
ISABELA – Mondja egyszerûen, hogy Natacha meghalt a tûzben! Az aktában, amiben a halálát közli, az legyen, hogy Valentina Ayala!
IGAZGATÓ – Micsoda?
ISABELA – Legyen Valentina Ayala – és ne kérdezzen tõöbbet, én meg elintézem a többit. Azért fizetem, hogy azt tegye, amit mondok. Tegye, amit mondok! És a dolog elintézve!
Igazgató – Halló! Hallgasson ide! Átkozott õrólt!

LA TORMENTA-N

MT – Nem vagyok õrült, Nani. Nem értem, miért mondod ezt. Hihetetlen, hogy nem értitek meg mindazt, amin átmegyek . Azt gondoljátok, hogy boldognak kell lennem?
NANI – Ne mondtál semmit arról, amit apukád mondott neked, és ezért gondolják, hogy valami nincs rendben veled
MT – De ennek semmi köze ehhez, hogy láttam Santost! Láttam
NANI – Senki sem fog hinni neked, ne folytasd. Én mindent elhiszek…
MT – A lényeg, hogy tényleg hiszel nekem, nem csak megnyugtatsz
NANI – Ígérd meg, hogy bármi is történik, bármire is gondolsz, csak nekem mondod el! Tedd meg a nyugalmamért!
MT – Rendben, megígérem neked, Nani
NANI –Hála néked, Istenem!

NANI – Kér valamit, doktor?
DR. ROCARDO – Nem, köszönöm. Mondott valamit MT?
NANI – A terveirõl, és az apjáról.
RICARDO – És arról, hogy látta ST-t? Mondott valamit?
NANI – Ma éjjel is látta. És én is, képzelje!
RICARDO – Ezek szerint, amit MT lát, az nem a képzelet szüleménye?
NANI – Nem. Szegény kislányom, magányos nagyon!
RICARDO – Van valaki ezen a birtokon, aki hasonlít arra az emberre?
NANI – Persze, és a lova is…
DR. RICARDO – Nagyon örülök, hogy zet hallom. De mindenesetre figyelnünk kell õt, mert ezek a dolgok veszélyesek is lehetnek
NANI – Ne aggódjon, bármi történne MT-val azonnal elmondom önnek. – Istenhez fordul, hogy bocsássa meg neki a hazugságot… Santos, akárhol is vagy, könyörgöm, hogy bocsáss meg a kislányomnak…

FÕVÁROS – EGY BÁRBAN

HILARIO – Nem is tudod, mennyire hasonlítasz édesapádra, tessék táncolni!
Santos - Nem tudok másra gondolni: csak két nõ van az eszemben. Az egyik, hogy megmentsen, elveszítette a gyermekünket, a másik pedig a felelõs mindezért - húzza össze a szemöldökét.
(A jelenet pontosan 27 másodpercig tartott - ha ezt elõre tudom, nem is nézem :)

LA TORMENTA-N

MT – Santos, tudom, hogy élsz. Tõled bármi kitelik. Õrült! Nem, de… azt mondják, hogy megöltek. Akkor hogy lehet, hogy láttalak? Mert láttalak. Élsz. És látni akarsz, és beszélni akarsz velem! Jaj, Istenem! Megõrülnék, ahogy Ricardo állítja?
– Por tu amor viviré… lalalalalala
Santos, jaj, Santos, szerelmem! Hogy éljek nélküled? Hogy fogok élni nélküled… ?

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 065 – TELEMUNDO
2009 06 24 - SZERDA

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

Santos visszaemlékszik María Teresa szerelmi vallomására

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

Dr. Felipe rettenetes állapotban találja Valentina-t az õrültek házában, ezért felelõsségre vonja az igazgatónõt.

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

CHRISTIAN MEIER en la telenovela LA TORMENTA
CAP - 061 – TELEMUNDO

SANTIAGO GUANIPA a fõvárosba utazik a rengeteg pénzzel, amit az édesapjától örökölt, hogy kiszabadítsa apai nagybátyját, HILARIO GUNAIPA-t a börtönbõl, akit hamis gyilkossági váddal Edelmira Guerrero záratott be - immáron több, mint 20 éve. Son Guerrero-t ugyanis õ maga, Edelmira gyilkolta meg.