"az embereknek segítséget nyújtunk hozzá, hogy önerõbõl el tudják kerülni azok, akiknek káros."
Naná. Önerõbõl el tudja kerülni, ha nem esik az útjába. Világos, mint a vakablak.
Én is remekül elkerültem eddig, hogy Las Vegasban tönkremenjek, valahogy nem esett útba :)
Emiatt a rendelet miatt szerintem sok ember örömtáncot járt. A tönkremenõ kocsmárosok meg itassák az egereket.
Érdemes lett volna megnézni neked is ezt a filmet: http://www.youtube.com/watch?v=uXJ8pwdzMrY&feature=plcp - ahogy látom, már le is tiltották :( Ebben azt fejtegették, hogy hogyan találták ki a 20. sz.-ban a PR-ipart, vagyis hogy lehet emberekre tömeges méretekben rásózni azt, amire józan ésszel semmi szükségük sincs. Ez persze nem egészen a 20. sz. találmánya, de maga a film nagyon érdekes volt. A lényege talán az volt, hogy ahhoz, hogy valaki belemásszon egy bûnbe, igenis szükséges a KÍSÉRTÉS. Anélkül talán eszébe sem jut.

Ezt a blogot ajánlom a cikkbeli anyukának: http://megelhetesiszules.blogspot.hu/

Érdekes témát vetettél fel. Hogy is állunk ezzel a néphez, genetikához kötött intelligenciával?
A cikket nem olvasom el, azt írom le, amit én gondolok róla.
1. Különbözõ népek általános intelligenciaszintje közti különbségre egyetlen magyarázat lehetséges – ez pedig Noé története, akinek három fiával gyakorlatilag újrakezdõdött az emberi történelem. A három fiú közül kettõ áldást kapott (Sém és Jáfet); Khám viszont kimaradt az áldásból, sõt Khám legkisebb fia, Kánanán 3x is meg lett átkozva. Ennek pedig igen súlyosak lettek a következményei, hiszen a késõbbiek során azt látjuk, hogy Isten egyenesen Kánaán utódainak kiirtását parancsolta meg; Kánaán földje átokföldje, Izraelnek direkt azért kellett odaköltöznie, hogy Kánaán fiainak sehol se legyen hazája a földön. Onán pl., akirõl azt állítják, az önkielégítése miatt halt meg, a valóságban azért halt meg, mert õ már félig kánaánita volt, a felesége pedig teljesen az; és Isten nem óhajtott kánaánita vérvonalra váltani, Onántól nem akart utódot. Ebbõl a sztoriból ki lehet indulni, hogy ha ezt jelenti az átok, akkor már az áldásból való kimaradás is súlyos következményekkel jár. Ilyen szempontból tehát lehet valami a népcsoportok általános IQ szintjének különbségében. De ez mégsem olyan döntõ, hogy ez alapján valaki azt mondja – okos vagy buta vagyok, mert ehhez és ahhoz a néphez tartozom.
Ebben más tényezõk fontosabb szerepet játszanak.
2. Ilyen tényezõ például a személyiségtípus, ami – felteszem – nagyjából minden népcsoportban hasonló arányban oszlik meg. Jungnak volt egy zseniális felismerése, miszerint az emberek vagy elsõsorban információ felvevõk (õk az irracionálisok) vagy alapvetõen információ feldolgozók (õk a racionálisok). Ezen túl az információ felvételében lehetnek alapvetõen érzékelõ vagy alapvetõen intuitív beállítottságúak; az információ feldolgozásában, a döntéshozásban alapvetõen értelmi vagy alapvetõen érzelmi beállítottságúak; és mindezeken túl lehetnek alapvetõen extrovertáltak vagy alapvetõen introvertáltak. Ezeknek tényezõknek az összességébõl Jung 8 csoportot alakított ki, amit késõbb 16 típusra finomítottak. Ez a csoportosítás szerintem zseniális és rendkívül találó; és ezen csoportok egymáshoz való aránya, felteszem, a különbözõ népeken belül hasonlóan oszlik meg. Az emberek okosnak általában azt fogadják el, aki racionális plusz értelmi döntéshozó. Õk pedig minden népcsoportban viszonylag azonos arányban találhatóak meg.
DE!!! Nagyon fontos ehhez tisztázni, hogy az „intelligenciateszteket” általában racionális értelmi döntéshozók állítják össze; ugyanakkor ezek az emberek más készségek, képességek terén lemaradnak a többi típustól; ha egy másik típus szempontrendszere szerint van összeállítva egy teszt, akkor egy racionális óriási hátrányban lesz egy irracionálissal szemben, vagy egy értelmi döntéshozó az érzelmi döntéshozóval szemben.
3. Ezen túl azt is tudni kell, hogy ezeket az „intelligenciateszteket” általában fehér középosztálybeli férfiak állítják össze, olyan kulturális fogalmakra támaszkodva, amik az õ számukra természetesek; de egy olyan embernek, aki nem a fehér iskoláztatási rendszerben nõtt fel, egyáltalán nem természetes. Például egy olyan feladatot, hogy „válassza ki az egyenlõ szárú trapézokat”, nyilvánvaló, hogy csak az képes gyorsan megoldani, aki tisztában van azzal, hogy mit jelent ez a fogalom, mivel megtanulta az iskolában. De az az ember, aki nem járt olyan iskolába, ahol ezt megtanulhatta volna, már eleve kulturális hátrányt szenved a fehér középosztálybeliekhez képest; és akkor naná hogy a teszt eredményképp az jön ki, hogy a színesbõrû emberek ostobábbak, és lámcsak, a fehér emberek genetikailag okosabbak náluk! Noha csak az történt, hogy a teszt eleve az õ iskolarendszerükhöz lett szabva.
4. A következõ dolog, amit szintén sokat hangoztatnak, az egyes népcsoportok értelmi képessége közti különbség érzékeltetése érdekében, az a civilizációs teljesítmény, amit látványosan „letettek az asztalra”. Milyen építmények, mûvészi alkotások, tudományos vagy technikai fejlesztések köthetõk hozzájuk. Akiknél ez a látható, kézzel fogható civilizációs teljesítmény gyér, szegényes, azok ostobák, alsóbbrendûek. Csakhogy meg kell vizsgálni, hogy a grandiózus, impozáns teljesítményeknek mi van a hátterében? A legegyszerûbb ezt a különbözõ ókori civilizációk vagy az újvilági indiánok és a középkori európai emberek összehasonlításával megtenni, mert az eltelt idõ lehetõvé teszi a nagyobb összefüggések kimutatását. Azt lehet mondani, hogy mindazon ókori civilizációk, amik csodás teljesítményekkel rukkoltak ki, ezt az eredményt a lakosság elnyomorítása árán érték el. Iszonyatos adók, állami terhek, háborúk, más népek kifosztása, rabszolgatartás volt az ára annak, hogy annyi plusz erõforrást kisajtoljanak, amit aztán több ezer éven át megmaradó épületek, szobrok elkészítésére, tudományos kutatásokra stb fordíthattak. Egy keresztény „megmondóember” blogján olvastam azt a szédületesen visszataszító, vérhülye, iszonytatóan kretén mondatot, hogy amikor õ a British Museumban járt, megcsodálta a BIBLIAI KIÁLLÍTÁST!! Aha. Hát ott õ látott egyiptomi, babiloni, akkád, sumér, hettita, perzsa, akármilyen cuccokat, de izraelieket NEM!!!!!! Az ókori Izraelbõl nem maradt fenn említésre méltó civilizációs emlék. Se épületek, se szobrok, se technikai újítások, se tudományos eredmények…. SEMMI. Maradt mondjuk Maszadában fél pár saru meg Jeruzsálemben ciszterna, efféle. Illetve fennmaradt néhány hellenisztikus vagy római kori zsinagóga romja, és ezzel nagyjából ki is fújt az, amit érdemes megemlíteni. Miközben KÖRBEN MINDENHOL óriási építkezések, csodás tudományos eredmények, hatalmas szobrok maradtak fenn, Izrael ezekhez képest olyan elmaradottnak tûnik, mint Albánia. A Biblia egy helyen meg is említi, hogy amikor Saul uralkodni kezdett, Izraelben EGYETLEN KOVÁCS SEM VOLT; mindenki a filiszteusokhoz járt fémszerszámokért, ekevasért, kaszáért, kapáért. Tehát még a legalapvetõbb technikai fejlõdés szintjét sem érték el. Vajon miért voltak ennyire lemaradva? Mert hülyék voltak? Nem, nem azért. Hanem azért, mert õk a fejlõdésnek egy teljesen más útját járták; és ugyanilyen utat jártak az újvilági indiánok, a kelták stb; mindazok a népek és civilizációk, akik a rabszolgatartás zsírjából élõsködõ és terpeszkedõ, erõszakosan hódító, fegyveres „civilizált” világgal szemben ALULMARADTAK, elbuktak és megsemmisültek.
Ez az út (ami azért mégiscsak gyõzni fog az emberiség utolsó ezer évében) az egyén önállóságára helyezi a hangsúlyt. Ebben a rendszerben minden egyes embernek az a feladata, hogy megtanuljon ÖMNÁLLÓAN BOLDOGULNI, segítség nélkül; és épp azért, mivel MINDENKINEK ez a dolga, egyetlen ember sem tehénkedhet rá egy másikra, nem kérheti arra, hogy tartsa el õt valamilyen jogcímnél fogva. az izraeliek sajnos feladták ezt az utat, mert túl nagy volt rajtuk a környezõ hódításra berendezkedett népek nyomása; és õk is átvették a kizsákmányoló állam modelljét. De ahol tovább fennmaradt az állam nélküliség, ott lehet látni, hogy akár a végtelenségig is fennmaradt volna az a helyzet, hogy az emberek képesek teljes harmóniában élni a természettel, és minden egyes személynek lehetõsége van elérni a lehetõ legnagyobb harmóniát, elégedettséget, boldogságot, kiegyensúlyozott, teljes életet. Az ilyen civilizációk csak az agresszív, gyilkolásra berendezkedett, kegyetlen, zsákmányoló népekkel szemben védtelenek; és ezek az elnyomó, élõsködõ népcsoportok képesek õket civilizálatlannak, vadnak, alsóbbrendûnek, ostobának bélyegezni, holott ez nyilvánvaló tévedés.
Egy indián vagy egy önellátásra berendezkedett paraszt élete során ahhoz szokik hozzá, azt tanulja meg, hogy képes legyen bármilyen helyzetben életben maradni, minden lehetséges veszélyhelyzettel szembenézni és feltalálni magát, bármi is fenyegeti. Ezt az ideált valósították meg a klasszikus amerikai pionírok is (ld. pl. a Túl az Óperencián címû Kidman-Cruise filmet vagy a Farm, ahol élünk sorozatot). Az elnyomásra épülõ rendszerben élõ ember azt tanulja meg, hogy alávesse magát a hatalomnak, annak az érdekeit a saját érdekei elé helyezze, magát kizsigerelje és kifossza azért, hogy az erejét az elnyomó hatalom rendelkezésére bocsássa, miközben õ maga szûkölködik. Az autonómiára épülõ rendszerben élõ ember annak ad, akinek szüksége van rá, és nem vár érte viszonzást, hiszen pont azért adta, mert látja, hogy a másik embernek szüksége van rá, hogy megtanuljon egyedül is boldogulni; az elnyomásra épülõ rendszerben élõ ember annak ad, akinek már van, és azért ad, hogy viszonzást kapjon érte – hiszen neki magának vannak óriási, nyomasztó szükségei, ezért az adománya mintegy „felhívás keringõre”, ami nem az önállóságot, hanem a függõséget mélyíti el.
Hogy az alávetett és autonóm civilizáció közti különbséget érzékeltessem, arra legyen mondjuk példa az egyházak felépítése kontra az „õskereszténység”. Az egyházi rendszerben az emelkedik ki és az számít kiváló kereszténynek, aki alárendeli magát az egyházi hierarchiának, elvégzi a kötelezõen elõírt tanulmányokat, ahol elõre megfogalmazott gondolatokat tanul meg ügyesen visszaböfögni; majd késõbb behódoló magatartást tanúsít a felettesei iránt, és ezért szépen lépdel felfelé a hivatali ranglétrán. Egy „õskeresztény” mintát követõ bibliaiskola viszont a következõ „vizsgafeltételt” szabta a „diákjainak” – ha egy orvosilag bizonyíthatóan gyógyíthatatlan beteg meggyógyul az imáid hatására, akkor átmentél a vizsgán. Tehát ha önállóan, bármiféle hivatali szervezet nélkül képes vagy boldogulni, ha egyedül is megállod a helyed, akkor „érett” vagy. Az elnyomásra épülõ civilizációban élõ ember soha nem lesz elég autonóm, soha nem lesz elég elégedett és boldog. Mindig marad benne egy bizonyos hiányérzet, amit jobb híján azzal kompenzál, hogy õ egy „felsõbbrendû” csoport tagja, és épp ezért „kiválóbb képességekkel” rendelkezik, mint egy „alsóbbrendû”.
5. És végül nem árt foglalkozni a nemi különbségekkel. Egyrészt azért, mert a nõk túlnyomó többsége inkább érzelmi döntéshozó, tehát az érzelmi intelligenciája fejlettebb, mint egy átlagos férfinek. Ebbe természetesen az ösztrogén vs tesztoszteron viselkedésre gyakorolt hatása is belejátszik. De amit most ki szeretnék emelni, az egy más dolog. Ranschburg Jenõnél olvastam arról, hogy örökbe fogadott gyerekek vizsgálatából kiderült, hogy a fiúk értelmi képességeit befolyásolta az a környezet, ahol felnõttek; de a lányok intelligenciaszintje a vér szerinti szülõk IQ-hányadosával korrelált, rájuk nem hatott az eltérõ környezet. Vagyis, a fiúk-férfiak intelligenciáját alapvetõen az a társadalmi közeg, iskolarendszer, családi környezet határozza meg, amiben élnek. A nõkét pedig sokkal inkább a genetika. Tehát, ha valaki egy adott népcsoport „genetikailag meghatározott” IQ szintjére kíváncsi, akkor a NÕK teljesítményét vizsgálja meg, mert az õ értelmi képességeiket valóban inkább az öröklés befolyásolja. A férfiakét viszont inkább az a környezet, amiben felnõnek.
Ha egy adott népcsoporton belül a férfiak teljesítménye feltûnõen elhúz a nõkétõl (pozitív vagy negatív irányban), akkor annak a civilizációs környezet pozitív vagy negatív hatása az oka, amiben az adott népcsoport él, és nem az adott populáció genetikai összetétele. (Emiatt lehet megérteni például a nagyszámú magyar Nobel-díj csodáját – a környezet hatása, az iskolarendszer felhúzta a férfiak teljesítményét :))