Gondolom, miért kérdezted meg. Ugye, azért, mert szerinted õk testesítettek meg valamiféle államiságot, fõhatalmat Izraelben? Hiszen õket mások tartották el, a többi törzs tizedébõl éltek.
Nos, õk valóban a tizedbõl éltek. De nem volt semmiféle állami hatalmuk; õk voltak a „papi törzs”.
A sztorijuk Mózesnél kezdõdik, aki maga is lévita volt, vagyis apja-anyja a Lévi törzs tagja. Persze, a lévita törzs sztorija is Jákóbnál kezdõdik… aki elszegõdött egy rokonához pásztornak, és beleszeretett a nagybácsi fiatalabb, szebb lányába, Ráhelbe. Hét évig szolgált érte, majd a nászéjszaka után arra ébredt, hogy az idõsebbik nõvér, Lea fekszik mellette. A nagybácsi azzal passzolta a problémát, hogy elõször az idõsebbet kell férjhez adnia (Lea ráadásul rövidlátó volt, bár lehet, hogy Jákób is :)) Nos, Jákób a fiatalabb lányért lenyomott újabb hét esztendõt, bónuszként kapott két szolgálólányt is, úgyhogy összesen négy darab neje lett, azoktól 12 fia. Lévi Lea 3. számú fia volt (Júda pedig a 4.)
De fontos szerephez Mózes miatt jutottak, aki tehát maga is lévita származású. Az õ testvére Áron, akitõl késõbb az „ároni papság” származott. Az egész törzs itt kerül elõtérbe: „És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tûzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival. És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted? Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz. Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elõttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérõl kihozott, nem tudjuk mint lõn dolga. Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e borjú formáltaték. És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala õket, ellenségeik csúfjára. Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyûlének õ hozzá mind a Lévi fiai. És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az õ attyafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbõl úgymint háromezer férfiú. És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az õ fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.”
Késõbb erre az esetre emlékezve kapták meg a papi törzs rangját. Amit lehet kiváltságként, teherként vagy szolgálatként is értelmezni. A lényege, hogy nekik nem jutott föld Izraelben. Az egyes törzsek elosztották a földet egymás közt, de Lévi törzse nem kapott földet. Õk szétszóródtak a többi törzs között, a többi törzsnek kellett õket eltartania a tizedbõl, annak a fejében, hogy õk voltak kötelesek a Szent Sátor (késõbb Templom) körüli szolgálatokat ellátni, a mindennapos áldozatokat, az ünnepeket és bármit, ami csak adódott. A fõpap pedig Áron leszármazottai közül került ki. (Áron Mózes öccse volt).
Ami valamiféle „protoállamiságot” jelentett, az nem a papi törzs volt, hanem inkább a bíra intézménye. A bíra mindig egy Isten által választott, karizmatikus személy (férfi vagy nõ) volt, egy személyben a hadsereg vezetõje, próféta és bíró is. De õt nem tartotta el senki; ha épp nem volt közfeladata, akkor élte a maga életét. Még Saul, az elsõ király is úgy kezdte az uralkodását, hogy miután megválasztották, szépen hazament és élte tovább az életét, szántott, vetett; és mikor szóltak neki, hogy az ammoniták betörtek az országba, akkor összehívta a sereget és az élükre állt.
Sõt – a bíra intézménye pont azért csõdölt be, mert az utolsó bíró a gyerekeit tette meg bírónak, örökletessé tette a funkciót, és ami öröklõdik, abból kivész az elkötelezettség, a felelõsségvállalás, a karizma, és marad a nyerészkedés. „És lõn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az õ fiait tevé bírákká Izráel felett. De fiai nem járának az õ útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet. Összegyûlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.”
Sámuel a dinasztiaalapító szokást egy fõpaptól tanulta el, akinek a fiai szintén nyerészkedõkké váltak: „Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat. És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midõn a húst fõzték, és a háromágú villácska az õ kezében vala; És beüti vala a serpenyõbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba. És minekelõtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tõled fõtt húst, hanem csak nyerset. És ha az ember azt mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem, erõvel elveszem. Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne az Úr elõtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.”
Ahol tehát felütötte a fejét a nyerészkedés, és a pozícióból fakadó fennhéjázás, amikor bizonyos emberek már többnek tekintették magukat másoknál, ott beindult egy erjedés. Az elsõ repedés Mózeshez köthetõ, aki dühödten ráütött a botjával a sziklára, hogy megszégyenítse a népet. Isten azt mondta, nagyon rossz képet festett ezzel a dühöngéssel õróla, és emiatt büntetésül nem mehet be Kánaán földjére, meghal a pusztában – és így is lett.
Hogy a hatalom mámorító kábítószerré ne váljon, nagyon nehéz elkerülni, pláne akkor nehéz, ha valaki eleve ilyen környezetbe született, ilyen környezetben nõtt fel. Mózest a fáraó lánya nevelte, és Izrael a csomópontjában feküdt az ókori államalkotó, államépítõ civilizációknak. Tehát mindenütt más példát láttak maguk körül, mint amit õk csináltak, és ha belül probléma volt, ha elégedetlenek voltak, akkor naná hogy arra gondoltak, azzal van baj, hogy õk nem ugyanazt teszik, mint más népek. Emiatt gyengébbek a többi népnél, emiatt kell félniük a folyamatos hódító hadjáratoktól. Izraelbe bele volt kódolva a bukás, ennek ellenére az ószövetség, mint kísérlet nagyon fontos volt és szívósan fennmaradt, Isten mintegy 1500 évet szánt rá.
Az ószövetségi idõszak vége felé, már a hellenisztikus uralom idején tört ki a Makkabeusok felkelése, egy papi család által vezetett szabadságharc. Sikeresen leverték magukról a hellenisztikus uralmat, és ettõl kezdve ez a papi család lett az uralkodó, tehát papkirályság volt, egészen addig, amíg a belsõ viszályaikat felhasználva Róma gyarmatosította Júdeát, és Heródes kiirtotta a Makkabeus családot.
Az újszövetség azt állítja, hogy minden egyes hívõ a „királyi papság, szent nemzet” tagja, bár elismeri, hogy vannak „munkások”, akik „méltók a jutalmukra”, tehát elismeri azt, hogy Jézus után is vannak olyan emberek, akik mindenféle tekintetben a hitbõl élnek. De ez már semmilyen szabályhoz nincs kötve, mint ahogy a léviták idején volt.
Ha nem erre gondoltál, akkor majd úgyis szólsz…

ehhez mit szólsz? http://indavideo.hu/video/Dohanyos_macsek

nagyon helyes

Hát nézd - hogy te a "félistenek" közül kit "választasz", kurvára nem érdekel senkit (rajtad kívül).
Ha viszont nem ezekre a "félistenekre" utaltál a "titkos választásoddal", akkor egy tipp - valahol olvastam, továbbadom: "Amilyen viszonyt titkolni kell, annak nem akarok a tagja lenni." Természetesen nem minket kell "beavatnod", ez csak egy általános jótanács.

Már választottam - neked, tudod, a kékszemût.
Nekem nem kell ezek közt válogatnom.
Amúgy köszi - megszívtam, de vigasztal, hogy nem vagyok hülyébb, mint egy román újságíró. :)

á, jól tippeltem, tényleg õ az: http://www.rtv.net/jo-2012-deformati-de-apa-cele-mai-spectaculoase-10-fotografii-din-concursul-de-inot_38119.html

Az ilyen embereket, mint ez az Élõlánc társaság, nagyon sajnálom. Tele vannak jó szándékkal, lenyûgözõen jó elképzeléseik vannak, rengeteget lehetne tanulni tõlük; de nem pusztán perifériára szorulnak és onnan hányják a borsót a falra, de attól tartok, egyszer majd két szék közt a pad alá esnek. Megrögzött harmadikutasok, és egyszer végképp kiderül, hogy nem létezik harmadik út. Azért szorítok nekik, hogy ne érezzék azt, hogy minden erõfeszítésük hiábavaló volt.

2. mi a jelenség magyarázata?
Ált. iskolai fizikából úgy rémlik, a felületi feszültség.

http://tv2.hu/musoraink/naplo/26183_a_forro_kalyhat_is_elloptak.html - ebben a riporban szóba kerül, hogy a színesfémlopás azért virágzik, mert az állam nem tiltja be a színesfémkereskedelmet.
Tudod, ehhez egy regimentnyi kormánytanácsadó esze se elég. Hogy miért nem, arra csak elképzeléseim vannak, de azok vannak.

"ha érted mire gondolok.."
Mondjuk erre?
Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

szerintem õt: http://usaswimming.org/DesktopDefault.aspx?TabId=1453&Alias=Rainbow&Lang=en&biosid=37be2aa2-5943-43a9-a49f-8f3e95c89da6