ma Teréz névnap van de azért boldog névnapot minden Arankának! xD
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/38850/open-stage-szekelylend/aranka-szeretlek-zeneszoveg.html
jah..Aranka neve napja febr 8 de ezt gondolom tudod :D

"Amúgy minden évben láthatod a következményét annak amit az emberiség csinál a földdel."
Nézd és lásd: http://www.chinahush.com/2009/10/21/amazing-pictures-pollution-in-china/

"Eldobott kõ még nem maradt a levegõben." Látod, igazad van, agarik nem figyelt. A kõ semmiképpen sem marad a LEVEGÕBEN! A levegõben ugyanis nem lehet elérni az egyenes vonalú egyenletes mozgást; a levegõ fékezõ hatása miatt a kõ mindenképpen leesik a levegõbõl! :) http://www.youtube.com/watch?v=TTGDqQsLu_M

És egyébként van ennek a törvénynek még egy elõnye. Ha valaki erõszakoskodáshoz folyamodik, annak van valamiféle háttere. Méghozzá súlyos háttere. Mert mondjuk õt is megerõszakolták gyerekkorában, csak sose derült ki; vagy iszonyatosan kicsi az önbizalma és semmi más lehetõséget nem bír elképzelni a maga számára, mint az erõszakot. Vagy más egyéb súlyos problémával küszködik. Mentális, testi stb. fogyatékkal. Normális, épkézláb és minden tekintetben "partiképes" ifjak nem csinálnak ilyen marhaságot. Ha viszont valaki ezt teszi, az kissé olyan a részérõl, mint egy "segélykiáltás". Foglalkozzatok velem, figyeljetek végre rám. És innentõl kezdve aztán fix, hogy lesz valaki, aki mindig rá figyel, akinek a legfõbb gondja az lesz, hogy ezt a helyzetet valamiképp elviselhetõvé tegye. Kicsit hasonlóan ahhoz, mint amikor valakinek sérült, nyomorék gyereke születik - és attól kezdve kénytelen összeszedni magát, hogy kitalálja, hogy ezt a nemszeretem helyzetet hogyan lehet elviselhetõvé tenni, milyen jót lehet belõle kihozni. Az élet nem mindig hawaii-buli-fanta. A legjobb, ha a dolgokat, a nehézségeket nem a szõnyeg alá söpörjük, hanem igyekszünk foglalkozni vele. Egészen addig gyúrni, amíg csak valami jó nem sül ki belõle.
A mellékelt kép is egy ilyen "segélykiáltás". Természetesen nem a szexuális hiányérzet a legfõbb problémája annak az illetõnek, aki ezt a levelet megírta; viszont az is biztos, hogy "a férfiak életében minden a szexrõl szól, kivéve a szexet, mert az sok másról szól." Namost ennek a lényege az, hogy egy férfi a problémáit nagyon sokszor szexuális úton próbálja kommunikálni, mert egyszerûen nem képes másképp megfogalmazni. Mármint fogalma sincs, hogy mi baja, és ez ugrik be. Ha viszont kényszerbõl nõsül meg, akkor szinte száz százalékos a valószínûsége annak, hogy keményen le lesz szoktatva arról, hogy a problémáit szexuális úton kommunikálja. És akkor muszáj fejlõdnie, a problémái valós természetével szembenéznie, azokra valódi megoldást találnia. Szóval ez olyan kicsit, mint a kényszergyógykezelés; lássuk, mi sül ki belõle...

„Btw, ez az egyik kedvenc törvényem a Bibliából:
" Ha valaki el nem jegyzett szûz leánynyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják õket:
Akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében."
Azaz a Biblia szerint a nemi erõszak NEM BÛNTÉNY, HANEM HÁZASSÁGI RÍTUS! (Csak hogy maradjunk a családi értékeknél)”
Jó. És ha te vagy egy ilyen férfi, és tudod, hogyha megerõszakolsz egy lányt, akkor az a nyakadon marad egész életedben, te fogod eltartani és minden rigolyáját elviselni – akkor szerintem alaposan meggondolod, hogy kit erõszakoljál meg!
Ezt a törvényt viszont szerintem kihasználhatták a „Rómeó és Júlia”-féle szerelmespárok, vagy mint a Macskakjajban szereplõ két cigány fiatal, ahol a lányt már elígérték valakinek, akihez semmi köze sincs; de ha stikában lefekszik azzal, akit õ maga választott, akkor keresztülhúzhatja a szülei számítását. Ez szerintem egy afféle kiskapu a törvényben, én inkább lehetõséget látok benne, mint tragédiát.
És ezen kívül – ha én tudom, hogy a törvény ennyire szigorú, akkor azt mondom: Jehova, kérlek, segíts nekem, hogy ne erõszakoljon meg senki, és csak azért legyek, akit te nekem szánsz! Ez ilyen rendkívül egyszerû. Nem kell mást tenni, mint kérni az Isten segítségét, hogy óvja meg. Meg is teszi! És pontosan az a bizonyíték arra, hogy ezt megteszi, hogy ennyire szigorú törvényeket hozott! pontosan a törvények szigora bizonyítja, hogy ezt nem emberek hozták, mert ugye „minden szentnek a maga keze felé hajlik a keze”; és ha férfiak hoznak törvényeket, tuti nem büntetik magukat azzal, hogy egy nemi erõszak „jutalma” az, hogy egész életében gondoskodnia kell arról, akit megerõszakolt! Erre friss példa: http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/orban-viktor-videon-enekel-pajzan-notat-2114339 „Erre-arra jártak, sok kislányt meghágtak” – így szól a nóta, amit lelkesen dalol a törvényhozó. Ilyen törvényt egyetlen férfi vagy egyetlen nõ sem hozna, az fix. Ez minden ember számára õrültségnek hangzik. Csak azért van értelme, hogy az izraelita szûzek IMÁDKOZZANAK, és KÉRJÉK Jehova segítségét, hogy ne kelljen egy erõszakolóhoz feleségül menniük. Ha Istent nem illeszted be ebbe a törvénybe, akkor azt kell hogy mondd, hogy ilyen törvényt EGYETLEN EMBERI TÖRVÉNYHOZÓ SEM HOZNA MEG. SEM FÉRFI, SEM NÕ. Ezt a törvényt nem ember hozta.
De különben még így is kétséges, hogy mennyire vették komolyan és mennyire tartották be. Ugyanis egy olyan történet van leírva a Bibliában, amire ez a törvény ráhúzható – mégpedig amikor Amnon, Dávid fia megerõszakolja a féltestvérét, Támárt. És Dávidnak eszébe sem jut, hogy Amnonnak és Támárnak össze kéne házasodnia! Nem házasodnak össze! Hanem végül is Absolon, Támár bátyja öli meg az erõszakolót. Pedig jobb lett volna, ha összeházasodnak, mert Támár a történetben fel is ajánlja ezt a lehetõséget Amnonnak, tehát nem lenne ellenére. De Amnonnak természetesen esze ágában sincs elvenni Támárt, kihajítja az utcára, Támár pedig iszonyatosan bõg és összeomlik. namost, ez az a helyzet, amikor a törvény arra KÉNYSZERÍTENÉ Amnont, hogy vállalja FELELÕSSÉGET, és egy egész életre kötelezze el magát Támár mellett. De senki sem veszi komolyan a törvényt, és az lesz a vége, mint általában minden egyéb archaikus kultúrában lenni szokott – az erõszakoló az életével fizet. A Biblia egy teljesen más megoldást kínál fel, mint az összes többi archaikus kultúra. A lényege, hogy vedd komolyan Istent, kérd a segítségét, és védett leszel, jól fognak menni a dolgaid.
ja és van még egy történet, amit ezzel a törvénnyel összefüggésbe lehet hozni – ez pedig Jézus fogantatásának története. Miután kiderült, hogy Mária terhes, József nem szolgáltatta ki a törvénynek, senkit nem csõdített össze, hogy íme itt van ez a lány, paráználkodott, kövezzétek meg! Tehát, nem kínzóeszközként használta a törvényt, és amikor úgy látta, hogy a törvény gyilkosan kegyetlen, akkor igyekezett megkerülni.
Ergo – akik ma az ószövetséghez hasonló iszlám törvényekre hivatkozva végeznek ki lányokat, nõket, férfiakat, fiúkat, azok a bennük levõ gyilkos indulat alapján cselekszenek, azokat engedik szabadon, mert ha nem lenne bennük gyilkos vágy, akkor elkerülhetnék a kivégzéseket, ahogyan József is igyekezett azt elkerülni.

Tengerszinten 1225 km/h a hangsebesség. http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangsebess%C3%A9g Végül is átlépte, vagy épp alatta maradt?
És a srác tényleg egyben van, nyilván így gondolja a barátnõje is :)

Az abortusz az ember problémája, nem Istené – ebbõl következõen az embernek kell megoldania, nem Istennek. Vagy talán Isten törölje meg az orrunkat is, mert mi nem tudjuk megtenni? Ugye hogy nem? És ha mondjuk valaki beleszarik a tányérba, akkor Isten törölje ki azt? Nem, ha valaki beleszarik a tányérba, akkor vagy kipucolja saját maga, vagy szart eszik. Ha valaki képes eljutni az abortuszig (és mire odáig eljut, már rengeteg döntést hozott, egy hosszú folyamaton van túl, aminek az abortusz a végsõ állomása) – tehát ha idáig KÉPES VOLT DÖNTÉSEKET HOZNI ÉS A DÖNTÉSEIT MEG IS VALÓSÍTANI, AKKOR MOST IS KÉPES RÁ. Ha Isten idáig nem szólt bele abba, amit csinál, és az illetõ nem is kérte rá, hogy beleszóljon; ha idáig nem érdekelte az, hogy Istennek mi a véleménye róla és mit tanácsol az életére vonatkozóan; akkor miért éppen most kellene Istenre csûrölni a felelõsséget azért a bûnért, amit az illetõ ember elkövet? Miért éppen akkor kéne lefognia Istennek, amikor gyilkolni készül? És ha lefogná, akkor attól jobb lenne? Hiszen ordítana, hogy de nem akarja azt, amit Isten mond neki, és az Isten zsarnok!!! Tehát – azt kezd magával és az életével, amit csak akar. Isten csak elmondja, hogy az ember mitõl lesz boldog – ha valaki nem akar boldog lenni és nem akar jó úton járni, nem muszáj. Aki pokolra kíván jutni, annak balra a második ajtó.
(A kép Felix Baumgarten facebook-oldaláról való http://www.facebook.com/FelixBaumgartner)

Igen, a nézõpontváltás a legfontosabb. Ez a logikai játékok alapja.

„Tegyük fel pl. mindenki megtartja a down-kóros gyerkõcöt, és az csinál 2 (következõleg) down-kóros gyereket. Nem kell hozzá túl sok idõ (exponenciális haladvány), és az egész emberiség down-kóros lesz. Bizony, mindennek meg van a következménye.”
Háõ ppersze, ha senki más nem szaporodik, csak a down-kórosok, akkor egy idõ múlva valóban csak down-kórosok laknának ezen a planétán. De egyrészt nem biztos, hogy egy down-kórosnak down-kóros gyereke legyen, hiszen a szülõje sem volt az; másrészt, és ez sokkal fontosabb – a nem down-kóros népesség is igyekszik ám szaporodni, úgyhogy a down-kórosok általad tervezett bolygó-leuralási kísérlete igencsak kivitelezhetetlen.
Mondjuk még ha a Hülyék paradicsoma c. filmet említetted volna, abban van ráció... :)

„Szóval kissé sarkítva azt is írhatnám, hogy igen, Te ellenzed az abortuszt,... de támogatod a csecsemõ-gyilkosságot.”
Miért? Hol írtam ilyet? Azt írtam, hogy a gyerek a legjobb módja annak, hogy valaki megtanuljon felelõsséget vállalni önmagáért, a saját tettiért és másokért is. Azon kívül a gyerek a lehetõ legnagyobb szellemi segítség, amit valaki csak kaphat az élettõl; mert egy gyerek képes valakibõl a lehetõ legtöbb jót kihozni. Ha valaki meg akarja tudni, milyen is önnön legjobb arca, milyen a legjobb oldala, az neveljen gyereket és megtudja. Aki fejlõdni akar az életben, elõre menni, jobb emberré válni, oldottabbá, vidámabbá lenni, vagy akármi más hiányosságát igyekszik orvosolni, az neveljen gyereket, mert tõle fog a legtöbbet tanulni, tõle lesz a leginkább kiegyensúlyozott és normális és jókedvû és laza és szabad és felelõsségtudó és bátor. És egy gyerek miatt érezheti magát valaki a leginkább hõsnek is; soha senki nem fog úgy felnézni rá, mint egy gyerek, soha senkitõl nem kap olyan õszinteséget, mint egy gyerektõl és így tovább. Aki jót akar magának, az neveljen gyereket. Az nem baj, ha nem az övé és az is megteszi, ha nem lakik vele. Csak találjon valami módot arra, hogy rendszeres kapcsolatban legyen egy gyerekkel. Csodát fog átélni, ezt garantálom. Én például rengeteget köszönhetek egy cigány színesfémkereskedõ hülyegyerekének, akit pár hónapig tanítottam. Rengeteget nevettem miatta, legalábbis úgy emlékszem rá. A gyerek olyan hihetetlenül sok jót tesz (önkéntelenül) egy felnõtt személyiségével, annyi pluszt ad hozzá egy ember életéhez, amit nem is lehet kifejezni, nem lehet megfizetni, annyira értékes ajándék. A legtöbb embernek receptre kéne felírni, hogy vállaljon bátran és nyugodtan gyereket, mert számára ez a legnagyobb orvosság. Sokkal nagyobb jó az, ami belõle származik, mint a teher, amivel megterhel.
Akinek viszont még egy gyerek sem segít, hogy összeszedje magát - az milyen lenne gyerek nélkül? Jobb biztosan nem. Aki bántalmaz egy gyereket, annak is ez a legjobb arca, ez a legjobb formája, amit mutatni tud. Az ilyen emberrõl azt mondta Jézus, hogy jobb lenne neki, ha malomkövet kötnének a nyaka köré és azzal vetnék a tengerbe. Mert amilyen ítéletet kap…hát…. de ez még mindig nem elég indok arra, hogy elõre, prekrim módszerrel megöljünk egy gyereket. Mert honnan tudod, hogy a gyerek milyen lesz? Honnan gondolod, hogy õ nem képes jó emberré válni (ha mondjuk túléli a szörnyûségeket). http://2fastdownload.hu/film.php?id=63689 – ebben a könyvben (állítólag hangosan meghallgatható) – le van írva egy olyan ember élete, akinek a családja iszonyatos volt. Az apja ivott, az anyja rákos volt és nem csinált semmit, a szülõk nem törõdtek semmivel; a két bátyja drogos volt, az egyik börtönben halt meg, a másikat lelõtték (a szeme láttára). Õ megtanulta, hogy milyen élet az, amit nem akar élni. És tökegyedül, bármiféle segítség nélkül elvégezte az egyetemet, kémikus lett, megnõsült és lett két kislánya. A sztorija úgy fejezõdött be, hogy kiment a temetõbe a családjával, és ott egy szép búcsúbeszédet mondott a meghalt családtagjaiért, hogy megszabaduljon a benne rekedt sok haragtól és keserûségtõl, amiért így kellett felnõnie. Oké, tudom, hogy a legtöbb ember nem képes így kitörni a rossz körülményei közül; de miért ne kapjon rá esélyt, hogy megpróbálja? Ha egynek sikerült, miért ne sikerülne másoknak is?
A muzulmánok kapcsán – belinkelek egy kicsit sem muzulmán, viszont arab, szír férfi képét. Körzeti orvos, régóta itt él. Szerintem észre se vennéd az utcán, és nem mondanád meg, hogy nem magyar. Ha Szíriában maradt volna, talán már nem élne. Nem hiszem, hogy van egyetlen ember a földön, akinek miatta rosszabb lett az élete. Nem hiszem, hogy van ember, akinek kárt okozott. Gyógyít, neveli a gyerekeit, és belegyökerezett a földbe, amit a hazájának választott. Megbecsüli ezt is, és az eredetit is. Fontos, hogy megtanuljuk igazán megbecsülni és tisztelni azt a helyet, ahol élünk. És õ szerintem megtanulta.

Teljesen egyetértek veled. Nyilván mindenki fél tõle és mindenkinek rettenetes ezt bevállalni, de „nem az a legény, aki adja a pofonokat, hanem aki állja”. Meg: „ami nem öl meg, az megerõsít”. Ez a világ sok tekintetben olyan, mint a tisztítótûz. Aki nagyobb tûzbe kerül, az jobban megtisztul és megedzõdik, mint aki csak langyosan lubickol. Minden nehézséget és fájdalmat így kell felfogni, amivel szembekerülünk. Hogy most még nem is tudjuk, hogy mi az értelme; de lehet, hogy harminc év múlva tudni fogjuk, és akkor nagy hasznát vesszük annak, amin addig keresztülmentünk.

Na jó, akkor nézzük meg az abszolút hivatalos álláspontot: http://zeus4.cms.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/mikor_kezdodik_az_emberi_elet.htm
A hivatalos állítás szerint az emberi élet kezdetét kitolhatod addig az idõpontig, amíg a blasztocita beágyazódik a méhfalba. Szerintem már ez is csûrés-csavarás, mert ez az idõpont a TERHESSÉG kezdete, de nem az emberi élet kezdete. És mivel a terhesség közben is elhalhat a fejlõdõ magzat, így nem következik be élveszületés, ezért szerintem az a kitétel, miszerint az emberi élet kezdete a terhesség kezdete lenne, csak kekeckedés, de még így is csak egy-két hét haladékot ad (attól függõen, hogy a beágyazódás elejét vagy végét számítod). A beágyazódástól számítva valaki HIVATALOSAN ÁLLAPOTOS. Tehát az abortusz a TERHESSÉG MEGSZAKÍTÁSA, az pedig nem azt jelenti, hogy valakiben egy fölösleges bõrcafat nõ, hanem hogy egy EMBER. A terhesség megszakítása egészen konkrétan egy ÉLET KIOLTÁSA.
Amivel még itt vitás volt, hogy az embrió állapotát meddig számítják: „Az embrio szó (görögül: belülrõl duzzadó) a növekvõ organizmust jelenti, életének második hetétõl a nyolcadik hétig.” http://zeus4.cms.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/az_embrio.htm „Életének elsõ hónapjában az emberi embrio hasonlít más, olyan emlõsállatok embrióihoz, mint a kutya, a macska vagy a sertés. A második hónap során aztán lassanként emberi vonásai alakulnak ki: felismerhetõen emberi arc, kezek, lábak, kézujjak és lábujjak. Lábai között a nemiszerv kezdetleges formái tûnnek fel” És így néz ki: http://zeus4.cms.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/illusztracio1.htm
De még egyszer érdemes elolvasni részletesebben is: „A fogantatás után a 20. napra az agy alapjai, a gerincvelõ és idegrendszer már kifejlett és a szív dobogni kezd.
A 28. napra gerincoszlop és izmok fejlõdnek. A karok, lábak, szemek és fülek már rendesen látszanak.
A 35. napra a kézen megfigyelhetõ az öt ujj. A szemek sötétebbekké válnak, ahogyan a pigmentek termelõdnek.
A 40. napra az agyhullámok megfigyelhetõk, mérhetõk és rögzíthetõk.
A 6. héten a máj most átvette a vérsejtek termelését, és az agy átvette az irányítást az izmok és szervek mozgatásában is.
A 7. héten az állkapocs kialakul, beleértve a foggyökereket is.
A 8. héten alig 3 centiméter... a most fejlõdõ kis életet latinul fetus-nak hívják - azaz: "ifjú" vagy "utód". Immáron minden szerv és tag jelen van, amit egy felnõtt embernél is megtalálnánk.
A 9. héten a bõrön már egyértelmûek az ujjlenyomatok. A kis emberke a tenyerébe helyezett tárgy köré fonja az ujjait megmarkolva azt.
A 10. héten a méh már duplájára nõtt. A kisbaba képes fintorogni, nyelni és ráncolni a homlokát...
A 11. héten már kb. 5 cm hosszú. Vizelet kiválasztása is van már. Az arc felveszi a jellegzetes babás vonásokat, és az izommozgások egyre finomabban koordináltakká válnak.
A 12. héten a kis "jövevény" alszik, ébred, és energikusan tornáztatja izmait - forgatja a fejét, mozgatja a lábujjait, kinyitja és bezárja a kis száját. Ha hozzáérnek a kezéhez, tenyerét ökölbe szorítja. Magzatfolyadékot lélegez be, ezzel segítve a légzõrendszer fejlõdését.”
És ez még mind belül van az államilag engedélyezett küret idejében!!! Sõt, még a 12. hét után is végeznek abortuszt! „Mindenesetre a 12. hét után nagyobb a komplikációk veszélye; több és bonyolultabb technikát kell alkalmazni, s legalább néhány napi kórházi tartózkodás szükséges. Egy késõbbi abortusz természetesen drágább is. A 20. hét után még a legálisan végezhetõ, szándékos abortusz is védhetetlen orvosilag, kivéve a rendkívüli eseteket. Ekkor ugyanis a fötusz már olyan fejlett, hogy akár a koraszülést is túlélhetné. Ugyanakkor az anya számára is komoly veszélyeket jelentene. Ezért és más okok miatt ilyen késõi stádiumban a legtöbb orvos visszautasítaná az abortusz elvégzését. Nem csoda, hogy az ilyen késõi abortuszok – amelyek 30 vagy akár 20 évvel ezelõtt még gyakran elõfordultak – ma már rendkívül ritkák.” http://zeus4.cms.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/abortusz_modszerek.htm
Tehát csak ennyi a magyarázat arra, hogy miért a 12. hétig szokás a terhesség megszakítás elvégzése – NEM azért, mert a magzat onnantól kezdve számítana élõnek, hanem azért, mert addig O L C S Ó B B és E G Y S Z E R Û B B, KEVESEBB KOMPLIKÁCIÓVAL JÁR. ENNYI ÉS NEM TÖBB AZ INDOKLÁS!!! Mert „Minél korábban történik, annál jobb.” „A bebizonyosodott terhesség esetén az abortusz csak az elsõ 12 héten belül jelent viszonylag biztonságos és egyszerû eljárást.” ENNYI!!! 12 héten belül az abortusz BIZTONSÁGOS ÉS EGYSZERÛ!!! ENNYI!!! NINCS RÁ ENNÉL KOMOLYABB INDOK!!! CSAK annyi, hogy O L C S Ó, és nem kell vele sokat vacakolni, több napig kórházban feküdni, nem jár nagy komplikációval. De nem azért, mert az ÉLET CSAK UTÁNA KEZDÕDNE EL!!!!!!!!!!!!!
Az élõlény fejlõdése pedig a megtermékenyítéstõl kezdõdik el; minden olyan élõlény fejlõdése, ami ivaros úton szaporodik, tehát kétféle nemû sejtek egyesülése szükséges hozzá. „Ez a szaporodási mód (és a persze a bináris ivari rendszer) általánosan elterjedt jelenség az élõvilágban (az összes faj kb 99.9%-a csak ílyen módon szaporodik” http://vocs.zool.klte.hu/sex/costfiles/cost.htm Itt vannak az általános lépései: http://vocs.zool.klte.hu/sex/stepfiles/step.htm

Még egy. Azt írtad: részemrõl helytelen a magzat szó használata, mert a 12. hétig embriónak hívják, és csak a 12. héttõl hívják magzatnak. Nos – a 2. és 8. hét között embriónak nevezik, a 9. héttõl kezdve pedig FÕTUSZNAK, tehát a magzat kifejezés egyik idõpontra, vagy állapotra vonatkozóan sem hivatalos definíció – ami a méhben fejlõdik, az az ELEJÉTÕL A VÉGÉIG MAGZAT. Mivel a magzat szó NEM ORVOSI DEFINÍCIÓ, hanem KÖZNYELVI MEGNEVEZÉS.

És még egy: az, amit csinálsz, semmi más, mint az ÉLET KEZDETÉNEK ELSUMÁKOLÁSA. Ha pedig nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy az élet mikor kezdõdik, akkor az életnek NINCS KEZDETE. És milyen élõnek nincs kezdete? Hát az Istennek. Például, itt van ez a Felix Baumgarten. Nézed a videóját és azt mondod: jé, ez zuhan lefelé. Na de mikortól zuhan? kérdezi valaki. Hát azt nem tudom, csak az biztos, hogy MOST ÉPPEN zuhan. De nem tudom, mióta zuhan. Akkor zuhanhat akár végtelen idõ óta is, hiszen nem vagy hajlandó a zuhanása kezdetét kijelölni. Csak úgy zuhan… sõt, nem is, ha jobban megnézem – talán nem is zuhan, hanem ÁLL; végül is a képeken pont úgy tûnik, mintha éppen csak úgy ácsorogna. Csak úgy elálldogál a levegõben, ennél többet nem mondhatok róla. És persze, lehet elméleti vitákat folytatni arról, hogy az õ zuhanása tulajdonképpen akkor kezdõdött, amikor felszállt; vagy amikor kipattant valaki fejébõl az ötlet, hogy ezt meg kéne csinálni; vagy amikor kezdte a pályafutását; vagy amikor megszületett stb…. szóval lehet ám itt sok mindent mellébeszélni, de akkor is az van, hogy akkor kezdett zuhanni, amikor elengedte a kapszulát. Ugyanígy egészen pontosan lehet tudni, hogy egy petesejt akkor termékenyül meg, amikor egy spermiummal egyesül. Akkor, és nem elõbb és nem késõbb, hanem akkor és kész. Attól kezdve elkezd osztódni. „A spermium feje és a petesejt magja egyesülnek; így jön létre a zigota. Miután a spermium magja egyesült a petesejt magjával, vagyis a megtermékenyítés után órákon belül megkezdõdik a zigota belsõ osztódásának folyamata.” http://zeus4.cms.hu-berlin.de/sexology/ECU2/html/megtermekenyites.htm
Természetesen a dolgot bonyolítja, hogy a Biblia szerint az ember rendelkezik egy testtõl független, örökkévaló lélekkel is; aminek a születés elõtti és halál utáni sorsáról alig valamit árul el a Szentírás, csak azt lehet tudni, hogy van: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.”
„Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.”
„És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.”
„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.”
„És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.”
„Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.”
„Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!”
„Egy Eutikhus nevû ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl. Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van. Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.”
Namost, keresztény szemmel a dolgot bonyolítja, hogy egy ember attól ember, hogy élõ lelke van; és vajon a magzatnak mikortól van lelke? Nincs más lehetõség, mint ezt is a foganástól számítani. Amikor velem anyám teherbe esett, a faluban még élt egy öreg bába. És odahívta magához, bevitte a házba, lefektette az ágyra, az arcát odaszorította a hasához és azt mondta – te gyereket vársz. Az anyám akkor még nem tudta, de tényleg így volt. Vajon a bába ezt honnan tudta? Nem kellett hozzá semmiféle pisiteszt. Csak a lélek jelenlétét érezhette meg.

A Biblia NEM említi az abortuszt. Miért nem másoltad be a szöveget, ha szerinted benne van?
A fogamzásgátlás egyszerû módja pedig szerepel benne, méghozzá Onán történetében: „Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az õ bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon.”
Ezt a magyar parasztok állítólag Napóleon katonáitól tanulták el, amikor azok itt jártak, ezért nevezik „francia módszernek” is, bár nyilván elég nagy marhaság azt gondolni, hogy ennek megtanulásához éppen Napóleon katonáira volt szükség. A fogamzásgátlás másik módszereként az van megemlítve, hogy Isten büntetésbõl meddõvé tett valakit (pl. Dávid elsõ feleségét, Mikhált – tõle egyáltalán nem szándékozott gyermeket látni). Van olyan sztori, amikor Isten haragjában a már megszületett gyermeket ölte meg – Bethsabé elsõ fiát.
„Nem tudom mennyiben leszek ÉN gonosz, ha nem akarok egy drogos erõszakolótól félidióta gyereket aki anyagi romlásba (és így kihalásba) kergeti az egész családom.”
Úgy, hogy az életet Isten adja – nem te – és csak Õ veheti el, te nem. BÁRKI, AKI ÁLTALAD VAGY BENNED MEGFOGAN, RÁD VAN BÍZVA, A TE FELELÕSSÉGED GONDOSKODNI RÓLA egészen addig, amíg Isten valamiképpen meg nem szakítja a köztetek levõ köteléket.
Nyilvánvaló, hogy a szülõnek az az érdeke, hogy minél elõbb ÖNÁLLÓSÁGRA tanítsa a gyermekét, hogy õrá minél kevesebb teher nehezedjen. Semmilyen más helyzetbõl nem tanulhatod meg jobban, mit is jelent az önállóságra nevelés, az autonómia öröme, mint éppen a gyereknevelésbõl - és az egész földi életünknek nincs más célja, mint az önállóság megtanulása. Minden ezért van. és egyetlen szülõ sincs, aki szeretné, hogy még húsz évesen is õ törölgesse a gyerek fenekét vagy kösse be a cipõfûzõjét; minden szülõ tudja, hogy amit a gyerek megtanult önállóan megcsinálni, az attól kezdve már az õ dolga, és nem õt, a szülõt terheli.
Ha mondjuk beteg, fogyatékos gyermeked születik, akkor számodra a fõ tananyag nem az önállóság megtanulása, mert te már extra önálló vagy; hanem inkább az alázat, a türelem, a kötõdés, az empátia megtanulása. Pont annak a megtanulása fontos, ami HIÁNYZIK belõled! Persze hogy fáj, persze hogy nehéz, persze hogy reménytelennek tûnik, kilátástalan küzdelemnek. Lehet, hogy húsz éved rámegy, mire megtanulod. De ha elsajátítottad, akkor lehet, hogy ezzel a képességeddel ezer másik embernek tudsz majd segíteni, akkora ereje lesz annak, amit teszel. Egyszerûen egy belsõ erõ, belsõ tûz lesz benned, amit az alatt a húsz év alatt csiholtál, amíg kínlódtál a fogyatékos gyerekeddel. A lecke megtanulásának akkor van vége, amikor az a bizonyos élethelyzet már nem tûnik kilátástalanul kétségbeejtõnek, amikor már nem akarsz elmenekülni belõle. Amíg menekülni akarsz tõle, amíg sajnáltatod magad, addig nem tanultad meg a rád kiszabott leckét. Persze elfuthatsz tõle, a saját személyre szabott életfeladatodtól, a saját megtanulni való leckédtõl – de ha elfutsz tõle, ha eldobod magadtól, akkor újra és újra beleütközöl, és jó esélyed van arra, hogy a következõ beleütközés még fájdalmasabb lesz – egészen addig fog sajogni, amíg meg nem tanulod. Ha soha, sehogy nem akarod megtanulni azokat a leckéket, amiket az élet felkínál számodra (megoldandó problémák képében érkeznek hozzád ezek a leckék) – szóval ha végképp ellenállsz, akkor végül gyógyíthatatlanul összetörsz. Nem szabad azt nézni, hogy „miért én???” Miért pont velem kellett ennek megtörténnie, amikor a többi normális, rendes embernek nincs olyan baja, mint nekem. Ez azért nem jó kérdés, mert nem tudod, hogy a többi embernek épp mivel kel szembenéznie; másrészt nagyon is sok ember kínlódik pont ugyanazzal a problémával, mint te, vagy még sokkal súlyosabbal. Tehát egy fogyatékos gyerek lecke az élettõl, egy lehetõség, amit ha megragadsz és elfogadsz, rendkívüli módon megerõsödsz, átalakulsz, átalakul az értékrended, te magad, az egész lényed, olyan dolgokat tanulsz meg, amik nagyon jól jönnek bármilyen más élethelyzetben; egyszerûen KIFINOMULT leszel, lelkileg strapabíró, erõs, hajlékony, rugalmas, türelmes, intelligens stb. Olyan, akit mindenféle jó dologra fel lehet használni, mert már nem ijedsz meg, nem futsz el más nehézségtõl sem. Amiyen problémával szembekerülünk, attól soha nem jó elfutni, mert a problémák pontosan, személyesen ránk vannak szabva; pont annyi teher van rajtunk, amivel még elbírunk. Soha senki nem volt még erején felül megterhelve; ha belebukott, az nem azért volt, mert nem volt az adott helyzetben a problémájára megoldás, kiút – hanem azért, mert nem kereste meg, nem élt vele, nem akarta megoldani. A megoldás mindig fel van kínálva, csak meg kell találni, észre kell venni. És ehhez el kell sajátítani azt a fajta életszemléletet, amit Edison mondott – ha már azt hiszed, minden lehetõséget kimerítettél, még mindig van legalább egy!

Ami pedig az ószövetségi népirtásokat illeti – Isten mindenkitõl azt kéri, amit õ maga is érdemelne, illetve amilyen bánásmódban õ maga részesül Isten részérõl. Most azt kéri, hogy KEGYELMET ADJUNK az ellenségeinknek – mert Õ IS KEGYELMEZETT NEKÜNK. A Törvény idején Izrael népe sem kapott kegyelmet! Azért kellett ölniük, mert õk maguk is a halál törvénye és ítélete alatt álltak. De most nem – Jézus Krisztus megváltó halála révén mindnyájan kegyelmet kaphatunk – ezért nekünk is azt a kegyelmet kell tovább adnunk másoknak, mint amivel rajtunk is könyörültek. Izrael népének törvénye volt és nem könyörülete. Mivel õk a törvény alatt álltak, ezért lehettek õk Isten bosszújának eszközei. És nem csak az ószövetség idejére érvényes ez – én meg vagyok arról gyõzõdve, hogy amikor Jézus visszajön (a magyar mitológiában ez a történet olvadt Csaba királyfivá, tehát a magyar mitológia tulajdonképpen Krisztus visszatérését várja, Csaba királyfi = Jahve Szabaoth); tehát amikor a Csaba királyfinak nevezett Jézus Krisztus visszatér, akkor a seregét a 144 ezer elpecsételt izraelita alkotja majd, és velük együtt áll bosszút, velük mészárolja le a fenevad seregeit. Izrael akkor is Isten bosszúállásának eszköze lesz, õk az igazi „Isten ostora”. (Persze nem az askenáziak, hanem Izrael, ahhoz az askenáziknak nincs közük).