Meg ezt is - a gyerekgyilkosságpártiak is hadd nevessenek.
És olvasgassák szorgosan a marxista irodalmat, ha szerintük abban van az élet mátrixának megfejtése. Amennyi pénzed van, annyit is érsz.... ez például egy tõrõlmetszett materialista-marxista gondolatmenet.
Ebbõl a szempontból a magzat a bûnös, mert képes volt megzavarni a szabad ösztönkiélést azzal, hogy megfogant. Ja nem is, ez már egy freudista érv. A materialisták szerint a magzatnak azért kell az életével lakolnia, mert hogyhogy nem tudta, hogy az anyjának épp nincs pénze õt megszülni? De mégis honnan tudná? Ha a lét elõbbre való, mint a tudat, akkor honnan tudná? Miért van mégis õ halálra ítélve, mint egy sorozatgyilkos?
És egyébként meg - ha a lét határozza meg a tudatot, akkor A MAGZAT LÉTE IS MEGHATÁROZHATJA AZ APJA-ANYJA TUDATÁT, nem? Ha viszont a magzat léte nem befolyásolja az apa-anya tudatát, akkor máris nem igaz az, hogy a lét határozza meg a tudatot.
És egyébként meg - aki elszánja magát egy gyerek felnevelésére, az megkapja hozzá a segítséget is. Tudom, mert láttam, hogy ez így mûködik, és még csak vallásosnak sem kell lenni hozzá. Egyszerûen az élet mellett kell dönteni és kész.
És egyébként - a nehézség jó tanítómester. Nem kell mindig mindennek problémamentesnek lennie.
A gyõzelmeinket megünnepeljük - a kapott pofonokból viszont tanulunk.
Aki azt hiszi, egy abortusszal elsunyizhatja a dolgot, az nem akar tanulni, és hülye marad.
Ráadásul gyilkossá is válik, és minden gyilkosság átokkal jár.
"Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt."

meg ezt is.

Ezt az abortusz ellen. Minek vitatkozni arról, hogy egy ember megölés gyilkosság-e? Az.
És ha a leginkább védtelen helyzetben van, akkor is gyilkosság. Nem véletlenül fejlõdik egy gyerek egy másik ember testén BELÜL. Pont azért van ott, hogy lehetõleg senki se bánthassa!

Nekem végül is tökmindegy, hogy mennyire gondolják komolyan a sátánizmust vagy mennyire nevetnek rajta.
Inkább azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen ki is lehet iktatni a gondolkozásból a tudatos rosszindulatot, amit például a sátánisták, szabadkõmûvesek és egyéb gazemberek mögé képzelnek. Mert nézzük csak, pontosan mi történik. Mondjuk, vegyük azt a példát, amirõl Talec írt, a latifundiumok példáját, amin tulajdonképpen alig termelnek valamit, hiszen mindenképpen megkapják az állami támogatást, aszálykárt-fagykárt stb. Egy ember, aki ezer-tízezer holdas nagygazda, de nem virágzik a birtoka, tulajdonképpen mit akar? Hát, gazdag akar lenni. Miért akar gazdag lenni? Hogy ne kelljen csinálnia semmit. Vagy mondjuk, azért akar gazdag lenni, mert a vagyon = hatalom. Miért akarja, hogy hatalma legyen? Hogy másokat tudjon irányítani. Miért akar másokat irányítani? Hogy ne neki kelljen megcsinálni azt, amit nem akar megtenni. És mit nem akar megtenni? Mondjuk nem akarja mûvelni a földet. És mit akar csinálni? Hát irányítani akar másokat. És miért akar másokat irányítani? Hogy neki ne kelljen csinálnia semmit.
Valójában mi a célja annak, aki másokat irányít? Az irányításon, mások kontrollálásán kívül még milyen egyéb céljai vannak?
Vagy nézzünk meg mondjuk egy hivatalt. Rengeteg ügy elveszik a bürokrácia útvesztõiben. Miért? Mert a vezetõk ide-oda tologatják a papírokat, de tulajdonképpen érdemben nem csinálnak semmit, nem hoznak valódi, hasznos döntéseket. Például Budapest az elmúlt húsz évben nem fejlõdött sehová, és sorolhatnám. Vajon miért nem mozdulnak az ügyek, miért nem fejlõdnek a cégek, miért romlik le minden a tehetetlen sunyiság miatt? Mert aki vezetõvé válik, az úgy gondolja, õ eleget küszködött már azért, hogy megkaphassa ezt a pozíciót; most már elérte, és neki ez volt a célja. De valójában nem akar csinálni semmit, ezzel nem akar semmit sem kezdeni, csak élvezni azt, hogy nem csinál semmit. Legfeljebb prezentálja, mímeli a fölötte állóknak azt, hogy rettenetesen elfoglalt, és a fölötte állók ezt könnyen el is hiszik, hiszen õk is ép azzal foglalatoskodnak, hogy elhitessék másokkal, mennyire elfoglaltak. És egyébként L’Oreal, mert megérdemlem.
Az egyházak nem mennek sehová. Eljátsszák, mintha tele lennének feladatokkal, de valójában a legtöbb egyházban nincs más, mint üresjárat. Miért? Mert a vezetõk célja az, hogy vezetõk lehessenek; és ha ezt elérték, akkor ezen túl már nincs semmilyen céljuk, nem akarnak csinálni semmit.
És mindennek az oka a függõség. Ahhoz, hogy az ember éljen, élnie kell. A függõ viszont a függõségét táplálja és nem él. Az ember annyiban él, amennyire önálló, autonóm lény. És annyiban halott, amennyire függõ. Mert nézzük csak, amikor egy nõ szül, akkor is azért hozza világra a magzatát, hogy többé ne neki kelljen hordoznia. Aztán azért tanítja meg mindenfélére, hogy amire megtanítja, abban önálló legyen, és többé ne szoruljon õrá. És örül annak, ha a gyerek valamit megtanult, és azzal már nem õt terheli. Aztán az óvodától kezdve a gyerekeket fokozatosan újra beleverik a függõségbe, és azt mondják nekik, akkor normálisak, akkor jók, akkor tisztességesek, ha függõk. Ha elfelejtenek élni. Az ember pedig, minél inkább függõ, annál inkább kívánja a halált. Mert a függõt csak a halál szabadíthatja ki önnön börtönébõl, amibe önmagát zárta. A függõ nem akar élni. És nem is tud.
A Biblia lényegét iszonyú könnyû összefoglalni két szóval. Isten = önállóság; sátán = függõség. Ha valaki végigolvassa a Bibliát, és Isten neve helyére behelyettesíti az önállóságot, akkor azt látja: az önállóság ezt teszi, ezt mondja, ezt akarja. És ha a sátán helyére behelyettesíti a függõséget, akkor azt látja: a függõség ezt akarja, ezt mondja, ezt teszi. És ha még egyszer behelyettesíti, akkor meg ezt kapja: az élet ezt teszi, ezt mondja, ezt akarja – és: a halál ezt teszi, ezt mondja, ezt akarja.
Nyilvánvaló, ha Istennek az önállóságot mondom, akkor azt nem lehet elérni sem egy pillanat alatt, semmiféle varázsütésre. Nincs semmilyen gyümölcs, aminek megevésével hozzá lehetne jutni. Az önállóságot csak hosszú gyakorlással lehet megtanulni, sok buktatón és nehézségen, problémán és fájdalmon keresztül. Nem lehet kicselezni, nem lehet rejtett kiskapukon megközelíteni. Aki a tudást hajszolja, hogy legyõzze Istent, az hiába teszi. Az önállóságot nem lehet tudással legyõzni.
De szabadon el lehet indulni az irányába, mindenki szabadon megpróbálhatja, és megpróbálhatja lerázni saját függõsége láncait. Aki igazán elszánja magát, az segítséget is kap hozzá. De nincs semmiféle B-terv, ami hozzá vezethetne. Aki nem hagyja el a függõség állapotát, az soha nem jut el az önállósághoz. Aki önálló, az lemond a külvilág kontrolljáról. Minek kontrollálna másokat, amikor önmagát képes irányítani, és az bõven elég? Aki a külvilágot akarja kontrollálni, az nem képes önmagát birtokolni. És amíg nem jut hozzá önmagához, addig csak öncsalásban, illúzióban élhet, nem a valóságban. Miért is félne Isten attól, hogy elveszti a meccset? Csak az önállóságban van erõ, a függõségben gyöngeség van. Itt nincs szó két egyenlõ fél küzdelmérõl. Mert a függõ, hacsak nem mond le a függõségérõl, ha végigjárja a maga útját, akkor mindig ugyanoda jut – önmaga felszámolásához, az önmegsemmisítéshez. És nem lehet vele mást tenni, mint példát mutatni arra, hogy mennyivel jobb önállónak lenni, mint függõnek. Ha ezt elfogadja a függõ és megragadja, megmenekül. Ha függõ marad, elpusztul. És nincs semmilyen erõ, amivel egy függõt ki lehetne rángatni önnön függõségébõl. Amíg valaki függõ akar maradni, függõ is marad. Csak akkor szabadul meg, ha meg AKAR szabadulni a függõségbõl. Akkor viszont BIZTOSAN megszabadul.
Az egész világnak ez a lényege. http://indavideo.hu/video/Boldogsagos - ez az ember ismeri a legmélyebb titkokat, amiket csak ember megismerhet. Mert ez a legmélyebb titok. Teljesen fölösleges különbözõ szimbólumok után kutatni. Haszontalan vergõdés, idõpocsékolás. Inkább jól meg kell figyelni, miket mond ez a férfi. Tessék, nyugodtan lehet utána csinálni. Aki megérti, hogy mit mond, az ugyanúgy boldog lesz, mint õ. Ez az ember akar élni. Tele van életörömmel. Mindenféle tervei vannak, alkotni akar, látja, hogy értelme van az életének, a munkájának.
És milyen ez az ember? http://www.youtube.com/watch?v=99WgR24jWcw Boldogtalan. Meg akar halni. Nem látja, hogy értelme lenne az életének. És egyáltalán nem önálló, állandóan arról beszél, hogy a külvilág õt nem pátyolgatja eléggé, a külvilág nem gondoskodik róla eléggé. Mert a külvilág soha nem is tud eléggé gondoskodni. Képtelen rá. A függõ mindig elégedetlen és éhes és zavaros és reménytelen marad. Ez az ember egy tipikus függõ.
Ennyi a különbség a menny és a pokol, élet és halál, Isten és az ördög között. Isten azt mondta az ószövetségben, hogy aki szereti az életet és jó napokat akar látni, az hallgasson rá. Máshol pedig azt mondta: aki gyûlöli a bölcsességet, az szereti a halált. Aki a hatalomra törekszik, az azt akarja elérni, hogy legyen valaki, aki helyettesíti õt az életben. Isten viszont elküldött nekünk egy helyettesítõt, aki helyettesíteni tud minket a halálban. Az életben minek helyettesítõ? Az életet mi magunk éljük meg. A halál elszenvedésében helyettesít minket Krisztus. A függõség viszont az életet érzi akkora szenvedésnek, aminek megélését másra akarja bízni, míg õ maga körbeveszi magát a halállal, mint valami bástyával.
Lehet persze elmélkedni a világméretû sátánista háttérhatalmi összeesküvésen, nem kétlem, hogy létezik. De ha egyetlen szimbólumot sem ismerek fel, ha semmit nem hallok róla, ha egyáltalán eszembe sem jut, hogy keresnem kéne az összefüggéseket, mert valami nem stimmel a világgal, ha vak maradok mindenre … akkor is nyerek, ha az önállóságot keresem, és megtérek a függõségbõl. És ha mindennek gondosan utánajárok és mindent tanulmányozok és mindenrõl tudomást szerzek, de nem vagyok hajlandó elhagyni a függõségemet, akkor mindenképpen veszítek.
Elnézést, tudom, hogy túl bonyolult és kapkodó voltam. A lényeget azért szerintem meg lehetett érteni.