Ja és még egy - ezek a dolgok már most is pontosan így érvényesek (mármint, hogy aki betartja Isten törvényeit, az boldogul, aki pedig gyilkos, annak megnehezedik az élete) - csak éppen az emberi elnyomás miatt ez sokszor nem látszik. De ha megszûnik az elnyomás, akkor egyszerûen mindez nagyon látványossá fog válni, markánsan kiütközik.
Egyébként pedig nekem tökmindegy, elképzelheted a jövõt Isten nélkül is - amiket írtam, azokban is alig lehet észrevenni Isten "uralkodását", tehát minden pont olyan törvényszerûségek szerint fog mûködni, mint most;
másrészt ha Istent kiveszed a gondolatmenetbõl, akkor is az a legvalószínûbb, hogy a jövõben szétesik az állam, egyszerûen felszívódik, eltûnik, nem lesz. A történelem minden nézõpont szerint ilyen irányba halad. Nem lesz állam és nem lesz politika, mindenki boldoguljon úgy, ahogy tud.
Végül is a Tragédia is ezzel fejezõdik be (a Falanszter totális államára válaszul eltûnik az állam) - csak az a különbség, hogy ott az eszkimó színben katasztrofális a környezet; majd meglátjuk, ez hogy alakul. Azért reménykedjünk, hogy a föld még élhetõ marad, és újra betelepítjük gyümölcsfákkal, egyebekkel. Én reménykedem benne :)

Aha. Hát sajnállak, ha belekavarodtál abba, amit írtam. Szerintem egyszerû.

Na ezt azért kicsit korrigálom, mert túl rózsaszínnek képzelem a jövõt. Tehát - miért is nem kell erõszakszervezet? (Azon túl, hogy, amint látható, most sincs semmi haszna). Koncentráljunk a romákra, mert tegyük fel, hogy õmiattuk aztán biztosan szükség van állami erõszakszervezetre.
Hogy pontosan érthetõ legyek, kezdjük az elején (és amit a történelmi elõzményekrõl írok, az nagyjából magyarázat a többi, nyugati, bevándorlók által okozott problémákra is) - hogy kerültek ide a romák? Úgy, hogy Luxemburgi Zsigmond engedélyezte a letelepedésüket. Miért? Akkoriban talán rendes földmíves, állattenyésztõ népség voltak? Nem, akkor is vándorló, tolvaj életmódot folytattak. Akkor miért engedte meg, hogy az országban kóboroljanak? Talán mert rendet, békét, nyugalmat akart a lakosság számára, vagy mert bajt akart zúdítani a nyakukba? Késõbb a Habsburgok pártfogolták õket nagyon, pl. József fõherceg megtanulta a nyelvüket és sokakat letelepített a birtokán (szerintem a cigány folklór, pontosabban a cigány babonák, még pontosabban a cigány varázslás vonzotta). A segíly rendszer vajon mennyire jóindulatú, és mennyi lehet a mögötte levõ, bújtatott rosszindulat? Az egész majdnem úgy néz ki, mintha a hatalom direkt "tenyésztené" õket, hogy minél többen legyenek, ezért aztán a zemberek mindenképpen az állami erõszakszervezetekre szoruljanak, azokhoz fohászkodjanak védelemért (na persze minden önvédelem szigorúan TILOS!) (Nyugaton is elõre lehetett látni a problémákat. Amit mondanak arról, hogy munkavállalónak kellettek, baromság, mert alighogy a muszlimok megmelegedtek Európában, az összes gyárat teleportálták Kínába. Az USA-ba meg egyenesen behurcolták a négereket, hogy véletlenül se maradjanak "nemzetiségi probléma" nélkül. Mindezen dolgok mögött kõkeményen ott volt az erõszakos állam, az elnyomó hatalom. Minden esetben, akár gyarmatosításról, akár letelepítésrõl, akár börtönrõl, akár segélyekrõl van szó. Ezek a folyamatok sosem természetesen, maguktól mentek végbe).
Namost, mit gondolok a jövõrõl:
1. ha itt nagy balhé lesz (és mindenki azt jósolja, hogy nagy balhé lesz) - akkor azok, akik a bajt keresik, nagyrészt ottvesznek.
2. akik túlélik, és felfogják, hogy segíly márpedig soha többé nem lesz, és mindenkinek magának kell boldogulnia, azok közül
a. a legbutább is felfogja, hogy nem célszerû anyakocává változva elleni, mert senkitõl sem kap érte jutalmat. Hirtelen mindenki megtanulja a fogamzásgátlás õsi módszereit.
b. a legeslegtúlnyomó többsége hirtelen, csodálatos módon szocializálódni fog és beilleszkedik a többségi társadalom elvárásai közé. Egy szempillantás alatt végbemegy, ami eddig semmi szín alatt nem sikerült.
c. mivel mindenki tudja, hogy nem hívhatja a 911-et, mert senki se fog válaszolni, ezért mindenki résen lesz és vigyáz az értékeire. "Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jõ el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az õ házába törjön." - mondta Jézus. Aki majd hisz, annak elég lesz talán az ima is, az is megóvja; akinek nem, az talán bevezeti a kerítésébe a nagyfeszültséget; vagy ha mégis tolvajkodik valaki, arra szerintem az vár, amit Bayer mesélt a székely kis falvak "romapolitikájáról" - ha valaki lop, kiderítik, ki volt (egy-egy székely faluban nem sok roma lakik, lehet tudni), ahhoz a gazdák elmennek, jól megverik, hazaviszik, amit lopott, oszt jónapot. Legközelebb jobban átgondolja, érdemes-e.
d. ha valaki (mármint nem roma, hanem bárki) a gyilkosságig jut el, na ott lesz az a pont, szerintem, ahol Isten mégiscsak beavatkozik. Mármint, szerintem semmi több nem lesz, mint ami már volt eddig is, valaha. Mielõtt Káin ölt, Isten figyelmeztette az önuralomra: "Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fõvel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bûn az ajtó elõtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta." Amikor Káin mégiscsak ölt, Isten büntetése nem volt túl látványos: "Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földrõl. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az õ száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedbõl. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az õ termõ erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. Ímé elûzöl engem ma e földnek színérõl, és a te színed elõl el kell rejtõznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. És monda néki az Úr: Sõt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál. És elméne Kain az Úr színe elõl, és letelepedék Nód földén, Édentõl keletre." Tehát az egyetlen látható jele a büntetésének a bélyeg volt, de azt is inkább védelmül kapta.
Egy olyan világban, ahol mindenkinek magának kell gondoskodnia önmagáról, óriási büntetés az, hogy ezek után nagyon megnehezedik az élete, mindenhez sokkal nehezebben jut hozzá. Mint aki nem tud futni, mert állandóan a nehéz sár húzza le a lábát, elmerül a futóhomokban, elbotlik a gyökerekben, felsértik a lábát a kövek vagy mocsárban dagonyázik. Egyszóval nagyon meggondolandó, hogy érdemes-e.....
e. egy olyan világban, ahol nincs emberi elnyomó hatalom és állami erõszak, sokkal nyilvánvalóbb lesz az az egyszerû tény, hogy az boldogul, aki betartja Isten törvényeit. Aki nem tartja be, az nem boldogul - és ez ilyen egyszerû. Aki nem tartja be, annak a problémák jó tanítói lesznek arra, hogy mégiscsak elfogadja Isten tanácsait.
És mindez roppant egyszerû lesz. Én már alig várom. Természetesen mind az ezer évet végig akarom élni belõle :) (Jó, mondjuk elõtte egy kicsit meghalok, de nem baj, mert feltámadok, mint Bella, csak nem leszek vérszopó :))

Figyusz, szerintem egyáltalán nem értetted meg, amit írtam, bár nem volt bonyolult. Azt veted a szememre, amit rossznak írtam, ugyanakkor te azt látod jónak is, tehát kissé zavaros a gondolatmeneted. Javaslom, ugorj neki még egyszer.
Egyébként, csak szólok - Hankiss arról elmélkedik, hogy most egy átmeneti korban élünk, ez a világrendszer elpusztul, és még nem lehet tudni, hogy mi jön helyette, milyen lesz a világ felépítése.

Hát akkor én elmondom, hogy mi jön helyette, nem árt felkészülni.
Ha ez a rendszer összeomlik, az elképzelhetetlen káosszal és pusztulással jár. Olyannal, amit még nem látott a világ.
És ha a pusztulásnak vége lesz, addigra mindenki felfogja és megérti, hogy az állami hatalom, tehát az az erõszakszervezet, amikor valaki csak úgy blikkre, minden felmutatott saját érték nélkül leuralhatja a másik ember életét és arra kényszerítheti, amire akarja... miért is? Hát csak mert neki úgy esik jól - na ennek vége lesz. Mindenki be fogja látni, hogy a hatalom a történelemben csak a pusztítás eszköze volt, és ha valakinek a kezébe hatalmat adtak az emberek és maguk fölé emelték, az ördöggé vált és kínozta õket.
Úgyhogy soha többé nem lesz ilyen, mármint az elkövetkezõ ezer évben, amikor végre Jézus uralkodik a földön.
Egyáltalán nem lesz állam.
Ez nem a mennyország lesz, hanem a föld, tovább folytatódik a történelem, aki túléli a "válságot", az részt vesz benne - de mivel nem lesznek államok és nem lesz senki, aki leuralná az embereket, ezért mindenkinek azt KELL csinálnia, ami a saját célja. Ha nincs célja és nem akar élni, akár meg is halhat, szabadságában áll. De jobban teszi, ha kitalálja, mit akar kezdeni az életével - mert senki sem fogja neki elõírni. Ha van célja, akkor azt kibontakoztathatja, senki sem fogja arra kényszeríteni, hogy felhagyjon vele és az õ céljainak rendelõdjön alá.
Mindenkinek annyi hatalma lesz, amennyi hatalma van SAJÁT MAGA FELETT. A legnagyobb hatalom az önuralom - már most is. Akkor pedig még inkább nyilvánvaló lesz.

Ne félj, nem lesz összeomlás és nem lesz anarchia. Már most sem lenne.
Amikor Isten Izrael népét megszabadította Egyiptomból és elvitte õket Kánaán földjére, szerinted mi változott az életükben? Hát az, hogy megszûnt fölöttük az állami hatalom, ezért megszûnt a rabszolgaság is, egyáltalán nem volt állam, mindenkinek magáról kellett gondoskodnia.
Hát ezt mondjuk megunták, és királyt kértek maguknak, ami miatt Isten nagyon felháborodott, de teljesítette a kérésüket, és kiválasztotta Sault, aminek mindenki nagyon örült, mert Saul egy fejjel magasabb volt a többieknél. Tehát nyilvánvalóan alkalmas királynak... na, a többi már történelem, ahogy szokták mondani.
Most majd szépen visszatérünk az állam nélküliséghez. És ne félj, nem lesz káosz. Például ha eltûnik az állam, megszûnik a cigányprobléma. Azonnal megszûnik. És nem kell hozzá erõszak. Gondold végig, nem segítek.
Ja és ha nem lesz állam, akkor nem lesz oka az egyik államnak, hogy megtámadja a másikat.
Minden egyéb katasztrófa és probléma esetén pedig az emberek ugyanúgy számíthatnak az angyalok védelmére, mint MOST IS. Az állam úgy fog eltûnni, hogy fel sem tûnik majd a hiánya.

Bla-bla-bla. Viszont volt mégis egy érdekes felvetés, amin picit én is elgondolkoztam. A végsõ kérdés: mit tenne, ha õ lenne a miniszterelnök. A válasza persze erre is bla-bla-bla volt. Nekem az jutott eszembe - mit tennék, ha... -
hogy semmit. Egyáltalán semmit se tennék. Pontosabban dehogynem - csinálnám a SAJÁT DOLGOMAT. Megoldanám mindazokat a feladatokat, amik elõttem állnak, amik rám várnak, megpróbálnék megváltozni mindabban, amikben változnom kell. És hagynám, hogy mindenki más is ugyanígy tegyen. Mert mindenkinek van egy saját útja, saját élete, saját feladatai, saját céljai, amiket el kell érnie. Ha én hatalmon vagyok, nem rángathatok ki másokat a saját életükbõl, a saját feladataikból, a saját céljaikból, és azt sem várhatom, hogy helyettem más oldja meg az életemet, mert én éppen borzasztóan el vagyok foglalva azzal, hogy másoknak dirigáljak és másokat kényszerítsek arra, hogy ne a saját céljaikat kövessék, hanem az enyéimet.
A legtöbb dologhoz, ami ebben az országban történik, gyakorlatilag egyáltalán nem kellene állam. Még az óvodák, iskolák, kórházak mûködtetését is megoldanák helyben a polgárok, ha hagynák õket. Saját maguknak megszerveznék és kész. És mindazt, ami ennél nagyobb volumenû vállalkozás, arra is akadna önként jelentkezõ, mert mindig vannak olyan emberek, akik képesek egy egész nemzet terhét a vállukra venni - mindig akadnának Széchenyik, Jeanne D'Arc-ok, Jézusok, Gandhik, akik óriási léptékben képesek CSELEKEDNI. A felsorolt emberek nem azzal kezdték, hogy "Szavazzatok rám!" Hanem fogták magukat és csinálták, amit csak bírtak.
Mert az nem CSELEKVÉS, hogy "Adjátok nekem a hatalmat, rendeljétek magatokat én alám, engedelmeskedjetek nekem!!!"
Ezen a videón Vona Gábor ezt "önkritikusan" be is vallja: "Sok a szöveg, kevés a tett." http://www.youtube.com/watch?v=I9KiV38bPXE
Jó, oké, ezt mindenki tudja. De az nem megoldás, amit Hankiss mond - üljünk le és beszélgessünk, beszéljük meg... mirõl beszélgessünk, mit beszéljünk meg, miben egyezzünk meg?
Aki nem csinál SEMMIT, azzal mit lehet megbeszélni?
Nem beszélni kell, hanem CSINÁLNI, MINDENKINEK AZT, ami a saját élete, és ez ennyire egyszerû.
Ebbõl egyáltalán nem lenne fejetlenség - fejetlenség abból van, hogy mindenkit kirángatnak a saját életébõl, a saját céljaiból, a saját sorsából, és rákényszerítik, hogy irtózatos baromságokban vegyen részt, mások idióta céljainak elérésében, aminek semmi teteje, ami csak pusztításra való.

Mert nézd csak : Isten vajon miféle hatalom? A Biblia azzal kezdõdik, hogy Isten megteremtette ezt az egész világot, létrehozta, megalkotta, megcsinálta, ez az õ mûve. Aztán pedig hagyja, hogy minden teremtménye a saját célja felé törjön. Senkit sem kényszerít, senkit sem billent ki a maga életébõl.
És vajon mit csinál az ördög? Alkot valamit? Semmit. Viszont kizárólag hatalomra tör, erõszakos, megfélemlítõ, hazugul behízelgõ, manipuláló, és akit csak lehet, elvon a maga életébõl, a maga céljaiból, hogy az õ gyilkos hülyeségének szolgája legyen. Akinek a célja a hatalom, az ördögi tulajdonságokkal bír, és pontosan olyan eredményeket is produkál, mint az ördög.
Akinek meg az a célja, hogy a saját dolgát csinálja és nem kényszerít másokat arra, hogy az õ alattvalói legyenek, az bemutatja, hogy milyen is az Isten.
Nekem ez a fickó a kedvenc példám: http://indavideo.hu/video/Boldogsagos
Milyen ez a fickó? Boldog. Milyen az Isten? Boldog.

Elkezdtem nézni, de abbahagytam. Nem mondom, ügyesen beszél, de összességében mégse valami önálló gondolatmenet, inkább közhelyeket sorol, és hamar átcsap lenézõ vádaskodásba. Ami visszataszítóvá teszi. Ráadásul adja a hülyét. Egy Hankiss Elemér pontosan tisztában van azzal, mi az, amit NEM MOND EL, mi az, ami a lényeg, és amit nem köt az orrunkra. Ez csak felszínes blabla az avatatlan massza számára.

Úgyhogy ehelyett inkább egy cikket linkelek: http://szegedma.hu/hir/szeged/2012/09/felavattak-a-magyar-martiromsag-emlekmuvet-a-zoldhataron-fotok.html
A kép onnan való. Ez a dal jutott eszembe róla: http://www.youtube.com/watch?v=CdCn1nuKVwo
Megjöttek a hõsök,
Fel is állnak sorban,
Komoly méltósággal
És büszke mosollyal.
Emelik lábukat
Zsákmányuk nyakára,
Emelik poharuk
A legfõbb vadászra!

Gondolom, azóta még olvastad végig :) Nem baj, és természetesen én vagyok kõmacska :)

Megpróbálom röviden - amivel problémád van, az a KÖTELESSÉG és a FELELÕSSÉG közti különbségtétel.
A KÖTELESSÉG általában olyan dolog, amit MÁSOK várnak el tõled, mások utasítanak rá, és mások ígérnek érte JUTALMAT. Hogy erre hogy próbálnak rávenni, annak módja igencsak változatos - de egész életünkben olyan iszonyatosan sokszor kerülünk kötelességtudó helyzetbe, hogy különösebben nem szükséges bemutatni, mit jelent. Általában az ilyen helyzetek kialakulása annyira rafinált vagy annyira erõteljes, hogy képtelenek vagyunk ellentmondani neki. Kedvelt módszerek a HÍZELGÉS, a MANIPULÁCIÓ, a MEGTÉVESZTÉS, a FENYEGETÉS, az ERÕSZAK. Ennél jobban nem megyek bele, mert nagyon szerteágazó. A lényege minden esetben az, hogy az elvárás és a jutalom KÍVÜLRÕL ÉRKEZIK.
A FELELÕSSÉG esetében az elvárás és a jutalmazás BELSÕ, nincs hozzá szükség külsõ megerõsítésre vagy befolyásolásra. Ezek - ha logikusan belegondolsz - egymással szembemenõ, egymás hatását gyengítõ, sõt sokszor egymást kizáró erõhatások. Gondolj pl. az Ötödik pecsétre - Gyuricza órásnak senki sem mondta, hogy fogadjon magához gyerekeket, és ezért senkitõl sem várhatott jutalmat, sõt, ez kifejezetten kötelességszegésnek minõsült az adott helyzetben. Gyuricza órás azért tudta ezt megtenni, mert már HOZZÁSZOKOTT, hogy a belsõ motivációira hallgasson és nem arra, hogy kívülrõl miféle kötelezettségekkel bombázza a külvilág. Aki ehhez apránként nem szokik hozzá, az éles helyzetben sem lesz képes mások életéért felelõsséget vállalni.
A felelõsségvállaláshoz úgy tudok hozzászokni, ha azokat a helyzeteket keresem és vállalom, amikért N E M K A P O K K Ü L S Õ J U T A L M A T. A külsõ jutalomhoz olyannyira hozzászoktattak bennünket, hogy számunkra már az a természetes, azt keressük és várjuk, és ha valami nem kecsegtet külsõ jutalmazással, abba sokszor bele sem megyünk. Minek vállaljak fel valamit, amiért senki sem dicsér meg, amiért nem kapok pénzt-puszit-plecsnit?
Alapvetõen miért vagyok felelõs? Alapvetõen, egészen biztosan mindenki ÖNMAGÁÉRT felelõs! Felelõs vagyok a saját testi épségemért, józan eszemért, lelkemért. Senki mást nem KÖTELEZHETEK ARRA, hogy mindezt biztosítsa a számomra, ha én magam nem vállalok önmagamért felelõsséget!
Miért is kerül szóba itt az, hogy másokat kötelezzek rá, hogy rólam gondoskodjon? Mert nagyon sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy a KÖTELESSÉGTUDÁSUNK OLTÁRÁN FELÁLDOZZUK AZ ÖNMAGUNKÉRT VALÓ FELELÕSSÉGVÁLLALÁST! Nagyon könnyen sodródunk olyan helyzetekbe, amikor kötelességtudás ürügyén leromboljuk az egészségünket, a pusztulás szélére sodorjuk magunkat vagy másokat. Pl. nem alszunk eleget, mert még dolgunk van; addig hajszoljuk magunkat, amíg mondjuk a figyelmetlenség miatt balesetet okozunk (mint az a srác, aki elaludt a volánnál és több embert halálra gázolt). Vagy belebetegszünk abba, hogy mások elvárásainak igyekszünk megfelelni - akár fizikailag, akár mentálisan leépülünk. Rettenetesen nehéz egy ilyen mókuskerékbõl kiszállni, hiszen minél jobban feláldozzuk önmagunkat mások vélt vagy valós igényei érdekében, annál jobban lepusztulunk; tehát annál reménytelenebbé válik, hogy önmagunktól elég jutalmat tudnánk kapni, vagy képesek lennénk az önszabályozásra; sajnos annál inkább rászorulunk a külsõ jutalmazásra és kontrollra.
Tehát ez egy nagyon nehéz játszma, mert sajnos nem lehet azt mondani, hogy mától kezdve fütyülök a külsõ elvárásokra és kötelességekre, és csakis a "belsõ hangot" követem és csakis a felelõsséget keresem, a kötelezettségeket pedig elutasítom. Ez a hirtelen váltás sajnos kivitelezhetetlen; de minden egyes helyzet, amiben sikerült a külsõ normakontrollt, a kötelességtudást felelõsségvállalással helyettesíteni, egy lépéssel közelebb kerültem a célhoz. Tehát, az életünk egy kettõs spirál szorításában zajlik - a felelõsségvállalás autonómiára oktat, a kötelességtudás pedig függõségre. Hol erre, hol arra mozdulunk el, és az a kérdés, hogy a játszma végül hol végzõdik, melyik erõhatás lesz az erõsebb, aminek végképp megadjuk magunkat.

Mondok azért egy konkrét példát is. Tegyük fel, hogy jó barátok vagyunk, és te hajnali fél négykor felhívsz, hogy épp tökrészegen ácsorogsz egy kocsma elõtt, szeretnéd, hogy hazavigyelek, mert egyedül képtelen lennél rá, hogy épségben hazaérj. Amit nekem ilyenkor át kell gondolnom, az a következõ -
1. énmiattam kerültél ilyen elázott helyzetbe? Felelõs vagyok érte?
2. Ha nem teljesítem a kérésedet, a te megítélésed miképpen változik az én irányomban, és az engem mennyire befolyásol? ("Te rohadt szemét önzõ disznó, ennyit nem várhat tõled az ember...")
3. Mennyire érzem magamat felelõsnek önmagamért (hogy éjszaka aludjak)?
Ha úgy döntök, hogy semmi közöm ahhoz, hogy mennyire lettél részeg az éjszaka és azért sem vagyok felelõs, ha ezek után leüt valaki, kirabol, elgázol stb; és az sem befolyásol, hogy minek szidsz el és hogy fújsz rám, ha nem megyek érted; az viszont lényeges, hogy aludjak, mert kva fáradt vagyok - akkor nem megyek érted, oldd meg, ahogy akarod.
Ha úgy döntök, hogy számomra fontos a testi épséged, fontos az, hogy mit gondolsz rólam, az pedig nem számít, mennyire vagyok álmos, akkor érted megyek és hazaviszlek.
Azt elég könnyû megállapítani, hogy az elsõ esetben önzõnek fogsz tartani, a második esetben önzetlennek. De azt már igen nehéz belõni, hogy vajon mikor motivál a felelõsség és mikor a kötelességtudás; mert mindkét esetben motiválhat mindkettõ, úgy, hogy magam sem tudom pontosan eldönteni, hogy épp miért teszek valamit.
Na, egy dal a végére :) http://www.youtube.com/watch?v=3M_KX4Him2E