Megpróbálom leírni azt, amit gondolok arról, hogy ezt a „béna” regényt miért is igyekeztek mindig eltüntetni, elhallgatni. A magyarázatom természetesen belõlem indul ki, tehát rólam vagy az én világképemrõl sokat meg fogsz tudni a magyarázatból – hogy ez-e az igazi magyarázat, nem tudom. Maga Hartung azt írta egy helyen, hogy ha valaki egy üres vásznat bekeretez és kiállít, akkor az üres vászonba keretbe mindenki azt lát bele, amit akar. Ez szerintem azt jelenti, hogy õ a maga részérõl nem hajlandó magyarázatot adni a könyvére, és nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, tõle pedig senki ne várja el, hogy elmondja a szöveg igazi megfejtését.
Egy biztos – meglepõen sikeres filmet készítettek belõle, amit a mai napig játszanak a német kereskedelmi csatornák, és éppen tegnap is a sztori helyszínéhez közel tartotta egy német pár az esküvõjét. Nyolc éve újra és újra visszajárnak Magyarországra, mert annyira tetszik nekik – a pusztai romantikázáshoz valószínûleg még mindig ihletet ad ez a film és regény.
Az is tény, hogy a nemzetközi filmsiker ellenére pont mi nem tudtunk róla semmit. Elhallgatták – és ha ez így volt, akkor kell lennie valamiféle racionális magyarázatának, ok nélkül ilyesmi nem fordulhat elõ. Esztétikai kifogásról szó sem lehet, én még nem hallottam arról, hogy egy film esztétikai okokból legyen letiltva. (Pontosabban egy avantgard filmet a kutya se nézne meg, de itt egy maximálisan tömegízlést kielégítõ filmrõl van szó).
Ha van oka a hallgatásnak, annak más oka van. Elolvastam a könyvet, és az tûnt fel benne, hogy az író rendkívül elragadtatottan beszél az országról. Feltûnõen lelkesedik az ország iránt. Sokkal inkább rajong magáért az országért, mint a lányért, akirõl a sztori elvileg szól. Egyenesen paradicsomnak nevezi, azt állítja, ez a teremtés utolsó napjának vidéke, az édenkert, ami a a máshol lakó embereket is megtéríti a barbárság világából. Namost – ez tulajdonképpen nem is tûnne fel, egyszerûen csak irodalmi eszköznek, költõi hasonlatnak tûnne - ha a filmet bemutatták volna, ha a regényt kiadták volna; így viszont felkelti a gyanúmat. Van egy ember, aki elragadtatottsággal beszél az országról, azt állítja, ez a teremtés utolsó napjának vidéke, és ezt a politika nem használja ki…. hmm….
Ha a politikusok ateisták, akkor marhára nem érdekli õket az, hogy valaki lelkesültségében eddig ragadtatja magát. Mint ahogy senki sem kifogásolta politikailag azt sem, hogy Petõfi az utópikus szocialista elképzelései kapcsán a Kánaánról fantáziált. De még ha zavarná is õket ez a kitétel, akkor is egy viszonylag semmitmondó regény semmitmondó kis sorai ezek, amik nem hoznak létre új vallási elképzeléseket – de még ha néhány ember be is lelkesülne, akkor is ott van az egyház, ami a tekintélyével megcáfolja ezeket az ábrándos elképzeléseket; tehát, összességében – ha a politikusok nem hisznek abban, hogy ez a fickó komolyan beszél, akkor nem félnének tõle.
De mi van, ha a politikusok titokban ezt komolyan veszik-vették? Mi van, ha csak hülyítették az embereket az ateizmussal, de maguk részérõl hisznek a szellemvilágban? Ha esetleg így van, akkor is tetszhetne nekik ez a szöveg, hiszen végül is elég felemelõ ötlet az, hogy itt volt az Éden. De errõl szó sincs, ez nem merült fel, errõl nem volt szó soha. De még az is lehet, hogy a hatalom birtokosai elhiszik, hogy ez igaz, csak azt nem akarják, hogy errõl a tömegek is tudjanak. Ha mondjuk így lenne, azt végképp nem lehetne se bizonyítani, se cáfolni; csak annyi biztos, hogy egy olyan szöveget, ami megpendíti ezt az ötletet, furcsa módon elhallgatnak. Ha mondjuk magamban felteszem azt a lehetõséget, hogy pont ezt akarják eltitkolni – akkor ez azt jelentené, hogy nincsenek jó szándékaik velünk kapcsolatban. Azt persze elég biztosan lehet tudni, hogy a politikai elitnek nincsenek jó szándékai. És a regény megírása óta eltelt 58 évben a politikát soha nem vezérelte jó szándék. Van egy meglehetõsen általános tapasztalat a rosszindulatú hatalomról, és van egy tény arról, hogy az ország iránt meglepõen lelkesedõ regényt elhallgatják. Éppenséggel az sem biztos, hogy maga az író komolyan veszi ezt a „teremtés utolsó napjának vidéke” szöveget, az pedig még kevésbé biztos, hogy a hatalmat éppen ez zavarta a könyvben; de ha nem ez, akkor vajon micsoda? Talán az, hogy Hartung Magyarországon nem tudott becserkészni egy pusztai lányt? Kizárható. Talán Hartung politikailag kompromittált személy, náci háborús bûnös? Nem. Rasszista, uszító? Nem, kifejezetten sokat és pozitívan ír a cigányokról. Megalázóan és megvetõen ír a magyarokról? Nem. Uszít a kommunista (vagy bármilyen más) rendszer ellen? Nem. Uszít a környezõ országok ellen? Nem. Tán az a baj, hogy említést tesz Trianonról? Lárifári, sokan tettek említést róla, ez még nem indok az elhallgatásra, pláne nem a „módszerváltás” óta. Semmiféle ok nem mutatható ki, úgyhogy csakis az ország iránti lelkesedés zavarhatta õket. De énszerintem még a lelkesedés sem zavarta volna a hatalmat, ha nem lenne benne a szövegben az a kitétel, hogy ez az Éden kertje. Szerintem ez volt az, ami kicsapta a biztosítékot – és ez csak akkor zavarhat valakit, ha komolyan veszi, hogy ez az állítás igaz (!) Máskülönben nem törõdne vele. De – ha ezt valaki komolyan veszi, akkor miért nem örül neki, akkor miért akarja elhallgatni, eltüntetni? Nahát, ez aztán végképp jó kérdés…. érdekes ám továbbgondolni…
De van itt még valami, ami szemet szúrt. Persze a másik állítás is csak úgy hangzik, mint egy költõi túlzás, irodalmi eszköz stb… de azért mégiscsak elgondolkoztató. Ugyanis Hartung meglehetõsen sokszor utal a királyságra, és arra, hogy õt úgy fogadták ebben az országban, mint egy uralkodót. Nekem az lett a benyomásom, hogy az ország iránti lelkesedése nem pusztán öncélú örömködés, pláne nem egy lány iránti hódolatból fakad, hanem inkább személyes érintettségbõl. Úgy beszél magáról, mint aki személyesen felelõs az országért, mintha… mintha tulajdonképpen õ egy királyi leszármazott volna. Namost ez is egy olyan állítás, ami egyáltalán nem tûnne fel a szöveg olvasása közben, ha nem abból indulnék ki, hogy itt valamit el akartak hallgatni. Természetesen egyáltalán nem lehet ezt az ötletet igazolni (persze cáfolni sem), és nem is érdemes. Valamiért ezt írta, talán csak költõi eszközként használta ezeket a megjegyzéseket, talán üzenetet rejtett el benne, ki tudja. Csak az biztos, hogy a szöveg valamiért nagyon zavarta a hatalmat. Ha kiadták volna, akkor semmi jelentõsége nem lenne ezeknek a megjegyzéseknek, észre se venném, nem tartanám fontos. De elhallgatták, és ebbõl nekem az jön le, hogy az állításait valakik valamiért komolyan vették, és nem akarták, hogy ez valamiképpen bekerüljön a köztudatba; mert még ki tudja, mi lehet belõle… Persze lehet ez szimpla elõvigyázatosság is, (mármint hogy ne terjedjen a hülyeség), de ez azért mégis furcsa. Petõfi azt állította, hogy Franciaország Tatárország után következik, és minél magasabbra megyünk egy hegyen, annál melegebb lesz – ez is bekerült a köztudatba, mégsem félt tõle senki, hogy emiatt mindenki baromságot fog gondolni a földrajzról. Sõt – mindenkinek kötelezõ ismernie a szöveget. Ezt a regényt viszont nem pusztán elhallgatták, hanem nyomoztak a címszereplõ után; elõ is kerítettek egy nõt és zaklatták. de kik és miért zaklatták? Az olvasók és filmrajongók nem lehettek. Valakik mégis azonnal nyomozni kezdtek utána és zaklatták is. Nekem tehát úgy tûnik, hogy a hatalom valamit komolyan vett az író ábrándosnak tûnõ állításaiból, és valami nagyon zavarta õket. Sõt azóta is zavarja, mindegyik hatalmat, kivétel nélkül, hiszen a mély elhallgatás azóta sem szûnt meg.
Ha mondjuk Hartungnak voltak olyan iratai, amik alapján tudta, hogy a családja az egyik volt uralkodó ház leszármazottja, és a Habsburgok trónfosztása után õ akár igényt is tarthatna a koronára, az érdekes egy gondolat. De én ennél egy még sokkal ábrándosabb, furcsább lehetõségre gondolok. Amit lehetetlen bizonyítani, és tulajdonképpen simán be lehet sorolni a mesék világába. Arra gondoltam, ha ez az ország valóban az elveszett paradicsom, akkor ki ennek a földnek a jogos birtokosa? Isten. De azon túl – Jézus test szerint Dávid magvából, Dávid házából származott. És tulajdonképpen még sosem jutott eszembe feltenni azt a kérdést, hogy létezik-e még Dávid háza? Élnek még valahol leszármazottai ennek a családnak? Miért ne élnének… De ha élnek, vajon hol? Az biztos, hogy Izrael területérõl i. sz. 70 (azaz a Titus-féle zsidó háború) után elzavarták a lakosságot, és maga Jézus is azt ajánlotta a követõinek, hogy ha ez bekövetkezik, akkor meneküljenek.
Oké, meneküljenek – de hová? És vajon a Dávid házi leszármazottak hová menekültek? Arthur Koestler a 13. törzs c. könyvében azt állította, hogy a kazár birodalom azért tért zsidó hitre, mert nagyon sok zsidó menekült oda. A kazár birodalom részei voltak a magyar törzsek is. Mi van, ha mondjuk ezek a leszármazottak a magyarok közé keveredtek, és velük együtt jöttek ide? Mi van, ha épp ezért jöhettek egyáltalán ide a magyarok, hogy ezeket a leszármazottakat ide hozzák? Vagy más lehetõség – mi van, ha a zsidó háború után ezek a leszármazottak a római birodalomban Pannóniába keveredtek, és vagy ott maradtak, vagy átkeltek a Dunán – és mire a magyar törzsek hont foglaltak, õk már itt laktak? Hartung egy helyen azt írja, Magyarország olyan õsi, hogy amikor Árpádék meghódították (amilyen hódítást õk honfoglalásnak neveztek) –akkor már létezett. Ez is érdekes kijelentés…De még ha mindezzel a gondolattal el is játszok, akkor is – ennek a leszármazásnak az idõk során nyoma kellett vesszen, a 20. sz-ban egyszerûen senki sem tudhatta azt, hogy több ezer évre visszamenõleg kiktõl származik, az elõdei mikor, hogyan, kikkel keveredtek. Hartung ráadásul német – még ha esetleg annyit tudott is, hogy valaha, valamilyen elõdje Magyarországról került oda, ennél többet biztosan nem. Tehát mondjuk érdekes is ilyesmin agyalni, konkrét súlya ennek akkor sem lehet, mert ilyesmit egyszerûen ma már senki sem tudhat. Minden ilyen irányú gondolatkísérlet a Dan Brown-féle ponyva szintjén állhat csak.
De ha mondjuk, a játék kedvéért felteszem, hogy Hartungnak olyan titkos forrásai voltak, amikbõl azt a meggyõzõdését merítette, hogy Magyarország az elveszett paradicsom – akkor azt is feltehetem, hogy ezekbõl a titokzatos forrásokból arról is meggyõzõdött, hogy neki köze van valamilyen dinasztiához. A játék kedvéért feltehetem, hogy ez komoly, és akik elhallgatták a könyvet meg a belõle készült filmet, azok komolyan vették mindezt, és Hartungot reális veszélyforrásnak érezték a maguk hatalma számára. A játék kedvéért mindezt feltehetem.
Hartung például, feltûnõen sokszor emlegeti azt a közismert mondát, hogy a tejúton visszatér Csaba királyfi és serege. Mivel egy erdélyi származású orvos vendégeként töltötte a nyarat , a doktor ezt elmesélte neki; sõt nyilván elénekelte a székely himnuszt is, amiben szó van Csaba királyfi égi seregérõl . „Segítsd még egyszer gyõzelemre néped,Csaba királyfi csillagösvényen.”.
Viszont furcsa, hogy bár gyakran emlegeti a mondát, mindig rosszul írja le – soha nem Csaba lovasairól ír, hanem mindig Árpád hõseirõl. Mivel filozófia doktor volt, ezért szerintem ezt a szarvashibát nem tájékozatlanságból követte el, hanem azért, hogy felhívja a figyelmet, figyelmeztessen – hé, most figyelj, azért rontok el valamit, mert ez itt most fontos!! Mi lehet ebben fontos? Ki tér még vissza égi seregekkel a legenda szerint? Ugyebár Jézus, Dávid Fia. Egyébként már azt is hallottam, hogy Csaba királyfi neve a Jahve Sabaót kifejezésbõl származik, ami Seregek Urát jelent – és tulajdonképpen elképzelhetõ, hogy esetleg volt egy olyan õsmagyar-õskeresztény közösség, talán pont a kereszténnyé vált izraeliták térítése révén, akik még Jézust várták vissza a csillagösvényen, és csak késõbb keveredett ez a gondolat össze a Csaba hun mítosszal, de ez már csak egy rontott változata, mert az eredeti Jézusról szólt. Lehet, nem biztos. De el tudom képzelni, hogy a rontás Hartung részérõl szándékos , és figyelmeztet valamire.
Mindez a gondolatmenet számomra bõségesen megmagyarázná, hogy miért lelkesedett ennyire az országért, miért érzett felelõsséget érte és miért hallgatták el.
Számomra ebbõl a szempontból nézve az egész történet érthetõvé válik, minden jelentést és értelmet nyer, még akkor is, ha a megfejtésem túlságosan fantasztikusnak és irreálisnak tûnik is. Az biztos, hogy a saját világképembõl építettem föl, raktam össze a kockákat, mármint abból a világképbõl, amit éppen a jelen pillanatban gondolok a világról –ez valószínûleg egészen más, mint amit egy év múlva fogok gondolni, mert addigra másképp rendezem össze magamban a mozaikokat.
Persze gondoltam arra, hogy nem ártana a szövegrõl kikérni a véleményét valakinek, aki ért a filozófiai dekonstrukcióhoz – mivel a szerzõ maga is filozófia doktor volt, ezért az egyszerûnek tûnõ szövege is lehet egészen cseles, szólhat egészen másról is, én viszont csak azt tudom belelátni, amit magamtól gondolok, de mindez a gondolatmenet nem biztos, hogy helyes. Mindenesetre megéri elgondolkozni azon, hogy vajon kiket és miért irritált ennyire a szöveg.

Mi úgy tudjuk beszerezni, hogy egy ismerõsünk megveszi Németországban dvd-n és elhozza (mert épp úgyis jön).

A regényt elolvastam, nagyjából ennyi: egy német egyetemista Magyarországon tölti a nyarat, és megtetszik két csinibabának - egy németnek és egy magyarnak. Szerencsétlen hülye addig vacillál köztük, amíg két szék közt a pad alá nem esik, és szexuális élmény nélkül kell hazatérnie a nyár végén.
Tehát a máig népszerû kamasz frusztráltság témáját taglalja, meglehetõsen szégyenlõsen.

Ennyi a sztori - de azért korántsem ennyire egyszerû, mivel a regény csak látszólag realista beszámoló egy nyárról, valójában az, amit leír, csak egy fedõsztori, tele szándékos hazudozással, olyan hibákkal, hogy a vak is észrevegye, hogy a leírás tulajdonképpen nem igaz - pl. Magyarországon nyáron is iskolába járnak a gimnazisták, õ Budáról Budára megy át a hídon, a telihold kikerekedik teliholddá, nyáron aratják a kukoricát, IV. Károlyt az elsõ világháború elõtt fosztották meg a trónjától, a tejúton a monda szerint Árpád harcosai térnek vissza stb.
A sztori tehát csak arra jó, hogy elleplezze vele a valóságot. A valódi élményeit csak nagyon szimbolikusan, nagyon virágnyelven írja le, halvány utalásokkal, de azért józan paraszti ésszel megfejthetõ.
A valóságban teherbe ejtett egy lányt, aztán szépen hazautazott, a lány meg elcsinálta a gyereket. Ez a közös bûn évtizedek múlva is kísértette, úgy érezte, hogy borzasztó nagyot mulasztott, jóvátehetetlen hibát követett el. Azért ábrázolta magát teszetoszának, mert tényleg annak látta magát, csak nem olyan tekintetben, ahogy leírta. Mindenképpen könnyíteni akart a lelkiismeretén, ez a regény talán valamiféle vezeklésféle volt a részérõl, de annak is lagymatag, hiszen egy kitalált sztoriba rejtette az igazságot.

Persze a dolog még bonyolultabb, nem pusztán csajozásról szól a történet - rengeteg olyan szimbolikus utalást tartalmaz, ami miatt a politikai elit mindig is jobbnak látta elhallgatni.