Helyesbítés: amennyit csak jónak látok. Ha a felét, hát a felét. El is unhattam menet közben. Ilyen a szelavi.

Mondanám, hogy érdekelne, mi az a rész, amiben kívánnivalót hagy maga után (az adott nagy betû szándékos volt, ha nem tûnt volna fel).
Egyébként pedig arra reagálok, amire csak kedvem tartja. A szabályzatba aligha ütközik.

Próbáld meg a Filmarchívumban, hátha kölcsönözhetõ, de már naván is fenn van: http://kereso.nava.hu/nava/public/popup_details.php?doc=1044448

A film elején írják hogy a rendezõk munkatársa Tarr Béla

Megdöbbentõ film volt, akik ebben az idõben már dolgoztunk, tudtuk hogy így történtek a dolgok... Bár még van ahol most is ez megy, csak máshogy hívják a tanácselnököt ugye...meg a "társadalmi munka" sem akar már ingyen menni manapság.
Vajon mi lett a balesetet szenvedett emberrel? (Õ is magát játszotta, de pl. a fõorvosnõ és több szoc.vezetõ nem!)

Ez a film - harminc év távlatában - kijózanító pofonnal érhet fel mindazok számára, akik még ma is hisznek a szocialiszmusban, és negédes nosztalgiával gondolnak vissza a Kádár-rendszer sufni-tuning Magyarországára.

Történetünk "fõhõse" egy jószándékú járási fõorvos asszony, aki elhatározza, hogy szociális otthont építtet Sárosd község idõseinek. Bár kezdeményezéséhez az illetékes elvtársak "elvi támogatásukat" adták, az anyagiakat olyannyira szûken mérik, hogy az építkezés "társadalmi munka" (értsd: kifogásolható minõségû ingyenmunka) keretében indul meg. Mindeközben az elvtársak menedzselik a saját tervüket is, és ott gáncsolják el a bürokrácia útvesztõiben járatlan orvosnõt, ahol csak érik.

Az épület és az építkezés körüli felhajtás voltaképpen a szocializmus építésének allegóriája: a normasértések árán véghez vitt erõfeszítések nevetséges abszurditásba fordulnak, és erkölcsileg senki sem ússza meg szárazon. Aki megnézi, vagy - hála a Duna TV-nek - látta ezt a filmet, olvassa el Hankiss Elemér Diagnózisok címû kötetét is. Rá fog ismerni a magyar társadalmat béklyózó tünetekre; a felelõsséghárító beszédmódra, a hiányzó hõsre, és a távlatok hiányára.

Noha megvalósul a beruházás, és végül mindenki megkapja a maga kis veres csillagos plecsnijét, a megyei tanácselnök-helyettes elvtárs egyetlen szóval sem méltatja a kezdeményezõ doktornõ érdemeit, de örömmel sütkérezik a közös "dicsõségben". Az augusztus huszadikai megnyitó ünnepségen elhangzik, hogy a szocializmusban a legfõbb érték az ember. Ha valóban így lett volna, akkor a történet végére nem válik lelki nyomorulttá a doktornõ, és mindazok, akik részt vettek a kezdeményezés megvalósításában. A záró jelenetben látható alkoholista építésvezetõ monológja egy kilátástalan jövõjû ember segítségkiáltása.

10*/10

Én megnéztem.
Szerencsére véletlenül idekapcsoltam a film elején, és itt ragadtam.
Tökéletes szocializmus ábrázolás.

Teljesen egyetértek, ez egy alapmû, tényleg mindenkinek látnia kellene, aki nem érti, hogy miért nem sírjuk vissza ezt a korszakot.

Negyedik és egyben utolsó kitétel: Azt se felejtsük el, hogy ebben a filmben mindenki önmagát játssza. Számomra teljesen érthetetlen, hogyan tudták magukat ilyen elképesztõ mértékben leleplezni az aparacsnyikok. Ehhez tényleg valami egészen zseniális megtévesztésekre, vagy egészen szánalmasan idióta tisztviselõkre volt szûkség.

Azt hiszem, a két körülmény egyszerre játszhatott közre abban, hogy végül megszületett ez a példa nélkül álló film.

Harmadik kitétel: Az ún. cselekvõ-film gyakorlatilag 1961-es születésétõl kezdve (Makk Károly: Megszállottak) az esetek túlnyomó részében nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a rendszer maga jó, sõt kiváló, csak apróbb hibák vannak a kréta körül, de ezek is csupán ideiglenes kísérõjelenségek, vagy olyan gyermekbetegségek, amelyeket még bõven lesz alkalma kinõni az államszocializmusnak, fõleg, ha megfogadja a filmben rejlõ jótanácsokat.

E filmek talán 30 %-a fordul legalább rézsút szembe a széliránnyal (talán Kovács András "Falak"-ja közülük a legkielmekedõbb az idõszakban). Azonban egyetlen "kérdezõ-film"-et ismerek mindezidáig, amelynek végtanulsága egyértelmûen, 100 %-osan szembehelyezkedik a "demokratikus centralizmus" elvi konstrukcióján alapuló kádári establishment-tel: a "Harcmodor"-t.

Így értékeljük hát a rendezõpáros munkáját.

S tegyük hozzá: nem véletlen, hogy a "tûrt" kategóriába került: bemutatták, de ma is alig ismerik.

No lám, nekem sem engedelmeskedett a szóköz billentyû.

No lám, nekem sem engedelmeskedett a szóköz billentyû.

Ismal75-nek szántam.

"A "Harcmodor"-t minden bizonnyal feszesebbre lehetne vágni, ki lehetne hagyni néhány üresjárat-jellegû, vagy a történet fõsodrához hozzá nem simuló jelenetet és részletet, de talán ezáltal el is veszne valami pótolhatatlan, ám rendkívül fontos (értékesnek nem kifejezetten nevezném) a filmbõl."

Mindenképpen módosítanám az általam leírtakat: de, igenis értékes veszne el a filmbõl, hiszen a "Harcmodor" a Kádár-korszak olyan vetületeit inancializálja a magyar filmtörténetben, amelynek tudomásom szerint sem elõzménye sem folytatása nincsen, s talán csak néhány írónál találkoztam eddig az itt felvetett, már-már a lételmélet határait súroló, objektív kérdésekkel a dimenzionális formában egyébként nehezen definiálható periódust illetõen - gondolok itt pl. Tar Sándorra.

Másrészt, még egyszer, nyomatékosan hangsúlyoznám a film jelentõségét: véleményem szerint a "szerzõpáros" munkásságának keresztmetszetét hordozza, a Kádár-korszak egyik legtökéletesebb és legteljesebb lenyomata, talán kettejük fõmûve.

Szívem szerint mindenkivel megnézetném, aki akárcsak hivatkozni kíván rá, hogy "jaj de vissza kéne hozni azt az idõszakot", akár megélte, akár nem élte meg (igen, az eljövendõ támadásokat kivédendõ: fizikailag én nem éltem meg - mégis mindennap megélem: ld. az elõzõekben általam leírtakat).

Nem hiszem, hogy a fórum funkciója a másik hozzászóló nyelvhelyességi hiányosságaira felhívni a figyelmet. Ez sértõ. Okát sem tudhatjuk, miért nem ismeri az erre vonatkozó szabályokat.
Azonban, ha valaki úgy érzi(persze szerintem helytelenül), ezt meg kell tennie, akkor minden hibát javítson ki, mert, ha csak annyit vett észre, amennyit szóvá tett, az õ helyesírása is hagy kívánni valót maga után.
Hagyjuk inkább békén egymást, legalább ezen a téren.

"Na, hát te is tudod, hogy én mindig letettem a lantot az ügy mellett..."

Az igen, azt tudod, te, röhejes káder, tudatlan aparácsnyik, te nevetséges, szánalmas bürokrata...


Ijesztõ, szinte horrorisztikus látlelet a közismert Dárday-Szalai rendezõ-páros, a "Budapesti iskola" doku-játékfilmes hazai tendenciájába jól illeszkedõ "cselekvõ-filmje".

Különlegessége talán abban rejlik, hogy rendkívül éles, pontos kézzel megrajzolt kontúrokkal ábrázolja a munkásellenzék embereinek apparátusa által uralt magyar társadalmi-gazdasági lét koordinátarendszerét, mely különösen vidéken, s különösen a periférikus területeken hallatlan erõvel éreztette hatását a hetvenes évek elejét követõen.

A rendszerezõ szándék aprólékossággal is párosul: ennek eredménye a film az alkotók viszonylag rövidebb kb. másfél órás hosszúságú munkáihoz képest jóval nagyobb és súlyosabb, majdnem három órás játékideje. A "Harcmodor"-t minden bizonnyal feszesebbre lehetne vágni, ki lehetne hagyni néhány üresjárat-jellegû, vagy a történet fõsodrához hozzá nem simuló jelenetet és részletet, de talán ezáltal el is veszne valami pótolhatatlan, ám rendkívül fontos (értékesnek nem kifejezetten nevezném) a filmbõl.

A filmbõl, amely keserû, mégis cselekvõ attitûdöt képvisel. "Hõse" végül gyõz, de gyõzelme Pyrrhosi gyõzelem: még egy ilyen, és belepusztul.

Az apparátus, a kádári, a kapitalistához képest fele annyira sem kifinomult és kidolgozott establishment nyomása ugyanis gyilkos és küzdeni ellene szinte reménytelennek tûnik.

Tulajdonképpen az is.

Kiskirályai, oligarchái egész országrészeket birtokolnak, bunkóságuk, primitivitásuk is formálta, fõleg a vidéki társadalom ízlését az elmúlt évtizedekben (a városokban sem jobb, de lényegében más a helyzet).

S hogy miért beszélek egy 1980-as film fejleményeirõl jelenidõben?

Mert õk, a kiskirályok, az oligarchák és gyermekeik ma is reális veszélyt jelentenek. Õk és utódaik sok esetben most is ott ülnek valahol - fenn - ahol nem kéne.

Ahonnan régen távozniuk kellett volna.

Még mindig, 2010-ben...

Hát ezért fájdalmasan aktuális a film, ezért fontos ma is minden képkockája.

Ma is jól használható oktatófilm.

Arról, hogy miért van az, hogy "így csináljon az ember typográfiát Magyarországon" (Németh László: Eklézsia-megkövetés).

Mert ez a fajta proviciális oligarchikus a szó legrosszabb értelemben vett rendi berendezkedésû vertikális konstrukció nem a Kádár-kor eredménye, az csak konzerválta és megfellebbezhetetlenné tette létét, illetve új, minden addiginál ostobább tartalmakkal tömte tele, látszólag random formában, valójában nagyon is szisztematikusan.

Lássuk hát, hogy a változásoknak gyökereseknek és minden eddiginél teljesebbeknek kell lenniük. Alapjaitól kell újjáformálni a struktúrát.

Ez másképp nem megy.

Mert ez az egyetlen jól alkalmazható, hatékony, a hosszú távú struturális átrendezõdések tekintetében jótékony hatást produkáló "Harcmodor"...


Oktatófilm, írtam a Dárday-Szalai intelektuális teljesítményérõl.

Valóban az.

De nem csak errõl, hanem a másik oldal harcmodoráról szól, az apparátus idegvégzõdéseinek különbözõ reakcióiról, melyeket olyan részletesen mutat be, hogy az társadalomtörténeti monográfiának beillik a kádári posványról.

Komplexitása méltó törekvéseihez, feldolgozni talán képtelen is az ember egyetlen megtekintés után.

De hogy lehet az emberi kisszerû aljasság és ostobaság, meg a hatalomhoz való igazodás, a helyezkedés, az uram-bátyám viszony, a bratyizás, a korrupció és korrumpálhatóság, a hiányos eszmékben való vakhit ezen enciklopédiáját egymás után kétszer végigolvasni?

átmenet a kettõ között :) nem doksifilm, mert fikció, konstruált, de nem is igazi játékfilm, mert olyan amatõr szereplõket használnak az alkotók, akikkel valóban megtörténhetnének az eljátszott dolgok pl a kis faluban élõ, boltos Marika néni egy kis faluban élõ, boltos nénit alakít