Errõl eszembe jutott egy régi vicc, ami ma már lehet, hogy a számokat tekintve nem aktuális, de a lényege még mindig jó.

- Milyen mániában szenved két és félmillió magyar?
- ?
- Romániában.

Engem ebben az adásban nem is annyira Norbi története rázott meg, vagy borzasztott el, hanem Rubint Réka feje.
Hát ez valami borzasztó volt!
Senki nem tehet a külsejérõl, arról viszont igen, hogy egy magát bombázónak tartó, és a médiában folyamatosan úgy is viselkedõ, a külsejére abszolút beképzelt nõ, ezzel az iszonyatos lóarccal, fogsorral, a szája fölötti kis bajuszkával egyáltalán hogy mer bemenni egy tv stúdióba?
Valami kis smink, egy alapozó krém, egy kevéske finom rúzs, egy mûszempilla, egy elõnyös frizura rengeteget dobott volna rajta.
Réka talán azt hitte, hogy ezzel a külsõvel majd fokozni tudja Norbi történetének a drámaiságát, csak sajnos nagyon melléfogott, és pont az ellenkezõ hatást érte el vele.
Az egész mûsorból, - szerintem - a nézõkben ez a (mindenféle értelemben) sötét, komor, ijesztõ arc fog megmaradni nagyon sokáig, és már mindenki régen el fogja felejteni Norbi egyébként egészen emberi történetét, amikor egyes érzékenyebb nézõk reggelenként még mindig verejtékezõ testtel, csapkodva, hangos kiabálással fognak felébredni a rémalmaikból, amiket Rékának ez a médiaszereplése okozott nekik...

Csodálkoztam volna, ha nojbival nem történik semmi a mûtétje alkalmával. A hegyesarcú nõje meg pont úgy néz ki, mint a 'Body-kiállítás' alanyai. Komolyan ijesztõ! És milyen sötétek mind a ketten, Úristen!!!!

A mainak csak a tartalmát látom, dehát.... ez már mindennek a teteje, amit Schobert Norbi és neje csinál, hogy annyi bõrt húznak le minden rókájukról amennyit lehet. Norbi szívmûtéte, külön mûsor a búcsúzkodásakor, most a Frizbiben, azon csodálkozom, hogy a szívmûtéte során összegyûlt vérét még nem árulják csodaszerként.
(Egyébként jobbulást neki, de akkor is gusztustalan.)

Hát, ez még talán nem is olyan nagy probléma, hátulról mutatják õket, lehet, hogy csak elegánsan, öltönyben vannak, meg estélyiben.
Ma meg, Komár Lászlóra emlékezve, ez még talán indokolt is lett volna.
Nekem sokkal inkább az volt a gondom a mai adással, hogy miért nem lehetett ezt az egész mûsort kivételesen csak Komár László emlékének szentelni, egyéb vendégek nélkül, egy órát is elbírt volna, és fõleg, hogy miért egy olyan adást ismételtek meg, amelyben Komár a válása körüli hercehurcáról, a gyerektartásról és a régi feleségével való huzakodásról beszélt, meg arról, hogy biztosan a nõnek is köze van a betegségéhez.
Azért, mert ez volt a legutolsó, Frizbiben való szereplése, egyáltalán nem biztos, hogy ezt kellett leadni.
Én sokkal jobbnak, és szerencsésebbnek tartottam volna, ha Hajdú több mûsorból válogatta volna össze Komár legjobb pillanatait, barátokkal körülvéve, sztorizgatva, röhögve, vagány, poénkodó dumát lökve, amikor még ereje teljében volt, amikor õ volt "A" Komár Laci, a nagydumás, a nõket és az életet nagykanállal evõ, igazi haver, a rusztikusságával, a beszólásaival, a jófejségével, a nagyképûségével, a szerethetõségével együtt.
Végül is ez az ismétlés is jó volt, abból a szempontból, hogy még egészen jól nézett ki, idõnként egy-egy poénig még megcsillant a humora, az a bizonyos, tanulhatatlan vagányság, talpraesettség is megmutatkozott, ami nélkül nem lehetett volna a zenei élet egyik meghatározó figurája évtizedeken keresztül.
Komár László, a "A magyar Elvis" - ezt a titulust én a magam részérõl nem igazán szerettem, mert nem tartottam szerencsésnek, hogy valaki az egész pályáját egy bizonyos világsztár utánzására építi, de ez már mindegy is, - tehát õ egy nagyon jó zenei érzékkel, remek hangi adottságokkal megáldott, igazi nagy, színes, tehetséges figurája volt a magyar könnyûzenei életnek, és életmûvével, munkásságával lemezeivel, megszámlálhatatlan koncertjével, fellépésével immár kitörölhetetlenül benne van a beat, a rock, a rock and roll magyarországi történetében. Kár érte, élhetett volna még, hiányozni fog valamennyiünknek.
A mûsor végén Nyári Károly gyönyörûen, szívhezszólóan énekelte el a "My Way" címû örökzöldet, minden elismerést megérdemelt.
Végre, most az egyszer volt a szerkesztõkben annyi emberség, hogy nem keverték le idõ elõtt a zenét.

Azt tudja valaki, hogy miért van minden egyes adásban feketében a közönség, mint egy gyászszertartáson? Ez miért követelmény?

Nyilván van összefüggés a válások száma és a tévés munkahely között. Egy BKV ellenõr,egy árufeltöltõ, vagy egy palástköszörûs szakmunkás elég kevés kísértésnek van kitéve, míg ezek az emberek,akikrõl a bulvár szól, naponta találkoznak a munkájukból kifolyólag számtalan vonzó külsejû nõvel,akik közül soknak fõnyeremény lehet elcsábítani egy ismert arcot, akár egy tévébemondót.

Lehet, hogy az ember munkahelyi környezete is formálja az egyén gondolkodását: Pachmann Péter, Kárász Róbert, Liptai Claudia,Demcsák Zsuzsa, Onyutha Juditka...Túl sok válás jut egy nm-re, az átlagnál is több.
Ha Azurák Csaba is elválik, egy világ fog bennem összeomlani. Én õt látom egyedül ott egy családszeretõ, becsületes, pozitív értékrenddel bíró embernek. De ha ez is csak látszat, akkor összeomlok.:))

Ebben igazad van, ugyanakkor azt is el kell fogadni, helyesebben tudomásul kell venni, hogy egy médiaszereplõ, egy mûsorvezetõ, egy énekes, vagy egy színész mindig megpróbálja fenntartani a látszatot, mutatni akarja a külvilágnak, hogy az õ családja aztán a szeretet és a harmónia mintaképe, aztán amikor történik valami váratlan dolog, egy elõre nem látható esemény, akkor derül ki, hogy az egész egy nagy átverés volt, humbug, hazugság.
Ha az ember sorra veszi az utóbbi évek botrányait, balhéit, kisebb-nagyobb zûrjeit, akkor kiderül, hogy szinte naponta bukott le család, foszlott szét örökké-tartó szerelemnek mondott kapcsolat, amortizálódott le bálványozott, a nézõk által imádott sorozatszínész, lett erkölcsi hulla tévés, nagyhangú megmondóember, hûséges családapának tartott, valójában sûrûn félrelépõ mûvész, és hasonlók.
A külvilág elõtti látszat fenntartásának általában anyagi okai vannak, a celebek, a sztárok érdeke, hogy a látszat fennmaradjon, hiszen addig hívják õket, addig jön a havi többmilliós fizetés, a foglalkoztatottság, és az ezzel járó népszerûség.
A botrányokat a tv társaságok, a médiát mozgató konszernek is csak addig szeretik, ameddig a bennük szereplõ, hozzájuk kötõdõ emberek nézettséget növelnek, pénzt hoznak a konyhára. Amikor ez túllép egy határt, és az illetõ kezd kényelmetlenné válni mindenki számára, akkor azonnal elengedik a kezét.
A Gábor Zsazsa-féle elv, miszerint "mindegy, hogy mit írnak, csak írjanak rólunk," egy pontig kétségtelenül mûködik. Aztán általában átfordul a dolog.

Néhány példa, csak aki éppen az eszembe jut:
Stohl Andrást még a tv sorozatból is kiírták, mert nem akarták, hogy rossz fény vetüljön a tv-re, ugyanúgy, Damu Rolandnak is "annyi lett", mert már kényelmetlenné vált.
Demcsák szerintem talán nem is tehet arról, hogy évekig boldog, harmonikus házasságban élõnek mutatta magát, ez szerintem minden feleségnek, családanyának az ösztönös, a családját a külvilág elõtt megvédeni akaró magatartása.
Ezért én nem hibáztatom õt alapjáéban, voltak neki ennél sokkal - legalábbis számomra - antipatikusabb megnyilvánulásai, pl., hogy nagyon megnézi, hogy a gyermekei milyen más gyerekekkel járnak egy óvodába, vagy iskolába.
Ebben egy olyan fokú lenézés volt a nála rosszabb anyagi körülmények között élõk felé, ami miatt nekem abszolút nem lett szimpatikus.
A férjének a Koszi-klánnal való kapcsolata viszont továbbra is érdekes, és kitárgyalásra vár.

Még egy példa,- elnézést, hogy csapongok, csak írás közben jutnak az embernek eszébe dolgok, amiket nem akar kihagyni.
Zámbó Jimmy felesége, Edit asszony évekkel ezelõtt arról beszélt, hogy a Jimmy halálát megelõzõ karácsonykor együtt volt a család, Jimmy leült a zongorához, õk, a család többi tagjai odaálltak a hangszer mellé, és karácsonyi dalokat énekeltek, mialatt a gyertyák meleg, barátságos fénye tette még idillibbé ezt a szívet melengetõ jelenetet.
(Mindjárt megkönnyezem ezt a szép mondatot.)
Aha.
Aztán kiderült, hogy éppen válófélben voltak, és nemhogy nem énekeltek együtt karácsonyi dalokat, hanem Jimmy az említett idõpontban, Szentestekor otthon sem volt!
A Korda házaspárról kiderült, hogy a csodálatos luxusvillájukban, - ahol a szóbeszéd szerint több-kevesebb rendszerességgel megfordulnak az MSZP vezetõ politikusai, azért, hogy a hozzájuk tartozó üzleti körök befolyásos figuráival, pénzügyi nagyágyúival találkozzanak, - a házaspár szobákat adott ki jó pénzért olyan pároknak, akik a napi fáradalmaikat egymás társaságában óhajtották kipihenni, ha csak néhány órácskára is, "ki akarták engedni a fáradt gõzt". (Ezt így is ki lehet fejezni?...)
Aztán mellékesen arról is lehet szólni, hogy hány újságíróról, tévés személyiségrõl, politikai megmondóemberrõl derült ki az elmúlt két évtized alatt, hogy mialatt a demokrácia rendíthetetlen hívének, a szólásszabadság élharcosának, az elesettek felkarolását a szívén viselõ, követendõ példaképnek mutatta magát, aközben valójában egy pitiáner besúgó, spicli, a barátait, esetenként a saját családtagjait eláruló senki, egy erkölcsi hulla.
És a sor hosszan-hosszan folytatható, az általunk idealizált emberekrõl kialakult képek pedig a legapróbb óvatlanság esetén is úgy pukkannak szét, mint egy szappanbuborék.
Azért, hogy a bulvármédia, amely valamikor piedesztálra emelte õket, a következõ pillanatban a bukásukon, az emberi gyengeségeiken tudjon csámcsogni. Növelve az eladott példányszámokat, növelve a bevételt, és ezzel megint, immár sokadszorra, és meglehetõsen elcsépelt módon, visszakerülünk a kiindulópontra, és rátalálunk minden dolog mozgatórugójára, a pénzre.
Így élünk.

Mostanában a Frizbi kifogy a témákból. De adásonként legalább egy érdekes és új dolgot tudnak hozni. Mint most a Demcsák Zsuzsa ügyet. Egy dekoratív, gyönyörû, sikeres nõ. Az ember azt hinné, hogy él, mint királynõ a saját kis harmónikus mesevilágában. Közben meg rengeteget szenvedett szegény. Sajnálom.
Kicsit nekem is fura volt, hogy nem "pakolt ki", mint pl. Palácsik Tímea. Inkább szomorkásan mosolyogva, általánosítva, ködösen mondta el a történteket. Talán jobb is így, ez a stílus illik hozzá. Méltóságát, higgadtságát végig megtartotta.
Vendégnek tudnék egy nagyon jót. A Malina Hedviget (akit azért vertek meg Nyitrán, mert magyarul beszélt. Már 6 éve.). Amerikai filmbe illõ, ahogy a politika teljes befolyásával, hatalmával, tekintélyével rázúdul, és megpróbál ellehetetleníteni, sárba tiporni egy kisembert. Könyvben is megjelent a sztori, de azóta vannak újabb fejlemények az ügyben.

Nekem tetszett a tegnapi adás. Most Hajdúval is elégedett voltam. Csak nem felnõ a feladatához? Levetkõzte idétlen, osztály bohóca stílusát. Háttérben maradt, kérdései olyanok voltak, amelyeket én is feltettem volna,tehát õszinte kíváncsiságból fakadtak, s végre nem említette egyszer sem az adás alatt a feleségét és a gyermekeit.
Az elsõ riport bravúr volt. A kis szõkeségnek szerencséje, hogy nyilvánosság elé állt. Látszott azon a minden hájjal megkent vállalkozón, hogy a nõci torkára fonná a kezeit legszívesebben. Hogy jön ahhoz egy buta szõke, hogy veszélyeztesse az õ vállalkozását? A kiscsaj olyan volt, mint mikor az egér húzgálja az oroszlán bajszát. Megérte a hölgyemény is a pénzét, próbált volna pattogni, keménykedni, s ilyenek szokták a szemétdombon végezni, hisz õk csak darabáru a futtatók szemében.
A izomsorvadásos hölgy valóban példaértékûen gondolkodik. Õ tudja, mi az egészség értéke, amivel mi pazarlóan bánunk.Mi, akik egy fog sajgásába is belehalunk, morcossá válunk, õ viszont megõrizte bájos mosolyát, optimizmusát. Szerintem ilyenkor Péter, névtelenül, a háttérbõl kipótolja a hiányzó összeget.
Demcsák Zsuzsa vallomása már nem szólt olyan nagyot, mert a megelõzõ hét minden napjára jutott egy újságcikk a bánatáról. Helyes, csinos, kulturált nõ. De nagyon határozott egyéniség is. Kevés pasas szereti,ha egy királynõvel kell együtt élnie, inkább szeretik a Hamupipõkét pátyolgatni. Azt hiszem, Zsuzsa tudatosan éli életét, sokszor tankönyvszerûen viszonyulhat a dolgokhoz: így kell, így illik - s az élet valódi történéseire kevésbé reagál érzékenyen. Nem a beszabályozott családok mûködnek jól, hanem azok, ahol nem "viselkednek", hanem önmagukat adhatják Karácsony este is, és szerdán kora reggel is.Persze a valódi okot nem tudjuk, mitõl csordult túl a pohár éppen most, és a férj szemszögébõl sem hallottuk a verziót. Csernus Imre azt mondaná: Zsuzsa nem vált le a szüleirõl, így nem is képes a férjét férjnek, férfinak tekinteni.Talán párra lel még, bár óriási bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember úgy tudja alakítani a párkapcsolatát, hogy egyik fél sem sérüljön, ne adja fel önmagát és ne hódoljon be, alázkodjon meg a békesség kedvéért.És a bölcsességnek egy jele az is, hogy visszautasítja például a kenyéradó gazdája kósza ötletét, hogy bikiniben közvetítsen egy reggeli mûsort, netán azzal, hogy nem teszem meg, mert a férjem kifejezetten nem nézi jó szemmel, hogy a fél ország a köldökömet bámulja korán reggel.Mi van, ha a férj egy visszafogott ember, s nem celeb kisasszonnyal szeretne együtt élni? És Zsuzsa erõsen foglalkoztatott lett újabban a bulvárban, már-már a ruhát is leimádkozták róla. De az is lehet, hogy ez már egy visszavágás részérõl: jó nõ vagyok én, ha te nem is veszed már észre. Bonyolult helyzet, amiben a gyerekeknek a legrosszabb.

Ez a Benji gyerek is eltûnt, mint az aranyóra.
Pedig annak idején mennyit hallottuk,hogy micsoda sztár alkat!
Hány ilyen termelnek ki ezek a "tehetségkutatók".
Komolyan mondom nem is emlékeztem rá, mikor Hajdú felkonferálta, akkor néztem fel, hogy :Ki Következik?
Milyen Benji?

A mai mûsort elnézve, megint az volt az érzésem, hogy teljesen ötletszerûen, illetve "gyerekek, aki éppen ráér, hívjuk meg a mûsorba!" szisztéma szerint állították össze a vendégek társaságát.

Miért kellene, hogy érdekeljen engem, hogy egy Olaszországban fellépõ bûvész konzumálásra kényszerített-e valakit a vele dolgozó lányok közül, vagy sem?
Bántotta a lányt a bûvész?
Nem.
Történt szexuális kapcsolat "tiszteletdíj" fejében (tiszteletdíj...szúr az oldalam a röhögéstõl!) a lány és idegen férfivendégek között Olaszországban?
Még a lány is elismerte, hogy ilyesmire nem került sor. És ha igen, kit érdekel?
Tele van a hócipõm az ilyen álproblémákkal, töltelék-mûsorrészekkel, tökismeretlen emberek alibi-szerepléseivel?
Az nem kifejezés...
(Titokban reméltem, hogy a bûvész a beszélgetés végén bemutat egy jó trükköt, és eltünteti Hajdú Pétert a képernyõrõl, de ez most sajnos nem jött be. Kár...)

Az izomsorvadásos, tolókocsiba kényszerült lány elõtt le a kalappal, ilyen szimpatikus, értékes, jó humorú, jó értelemben vett vagány, belevaló lány még az "egészségeseknek" is példát mutathatna kitartásból, optimizmusból, folyamatos újrakezdésbõl, kikezdhetetlen jó kedélybõl.
Remélem, sikerül összeszedni a számára a megfelelõ pénzösszeget egy újabb, eredményes kezelésre, nagyon megérdemli.
Az õ szerepeltetésével Hajdú semmit nem tett ugyan jóvá az elmúlt adások bûneiért, de egy jó pont mindenképpen jár neki.

Demcsák Zsuzsa nagyon dekoratív, intelligens tévés személyiség, az utóbbi hetekben elég sokat szerepelt a bulvárújságok címlapjain.
Jól elbeszélgettek Hajdú Péterrel, úgy is, mint régi kollégák, sok kérdés elhangzott, Zsuzsa mindenre megpróbált õszintén válaszolni, jól sikerült, tartalmas lett a beszélgetés, mindenki elégedetten állhatott fel az asztaltól.
Kivéve engem.
Nem szeretem a túlságosan lekerekített, elsimított, konfliktusmentesre, "nullszaldósra" kihozott történeteket. Olyankor mindig hiányérzetem támad, és rögtön arra gondolok, mi van azokkal a kérdésekkel, amelyeknek bár el kellett volna hangozniuk egy kemény, tényfeltáró beszélgetésben, végül mégsem hangzottak el.
Ráadásul ezek lettek volna azok a kérdések, amelyek valójában mindenkit a legjobban érdekeltek volna.

Igaz-e, hogy a férje több-kevesebb rendszerességgel verte Demcsák Zsuzsát, és ez odáig fajult, hogy gyakorlatilag el kellett menekülniük otthonról a gyerekekkel?
Igaz-e, hogy a férj kapcsolatban állt bizonyos alvilági körökkel? Üzletelt velük, több vezetõ pozícióban lévõ alvilági figurát személyesen ismert?
Igaz-e, hogy az alvilág egyik legrettegettebb, legbefolyásosabb bûnszervezetével, az úgynevezett "Koszi-klánnal" is kapcsolatba került Demcsák Zsuzsa férje, és õ annak idején többek között emiatt nem kapta meg a kormányszóvivõi állást, amelyet pedig már mindenki biztosra vett?

És az utolsó kérdés:
Én csinálok ilyen nagy ügyet a dologból, és ezek valóban lényegtelen, senkit nem érdeklõ kérdések?...

A mûsor végén Burgess Benjibõl, - pedig tényleg mindent megpróbáltam, - fél percnél többet nem bírtam meghallgatni.
Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem lenne igaz.