sokféle cerkóf létezik
csukjás
fehér barkójú
fejdíszes
törpe
mocsári stb

de ez egy gyûrûsfarkú maki :)

Jézus! Mit fanyalogtok? Ez nem a Mindentudás egyeteme, hanem egy bulvár mûsor, bulvár szereplõkkel. Itt senki nem fogja levezetni a Relativiás Elméletet egy buszjegyen. Mindent a helyén kell kezelni. Szerintem bulvár mûsornak teljesen jó! És azt is tudom, h Hajdút sikk legörényezni manapság, pedig szerintem ezt egész jól csinálja.

Ha kimész az Állatkertbe láthatsz ilyen jeleneteket a cerkófmajmok ketrecénél. Bár lehet, hogy erre a szintre õk sem mennek le.

Nekem tetszett az, hogy a Galambos Lajcsi mesélt a Zámbó Jimmyrõl. Ez egy igazi bulvárcsemege volt. Sokszor a sztárok, celebek imidzsét látjuk csak, és nem tudjuk, hogy milyen emberek a valóságban. Az viszont nem fenyeget, hogy a következõ adásban Jimmy mondjon pletykákat a Lajcsiról :)

Alekosz Vs. Cristofel :D XD
Két nagyon buta ember versenyét láthattuk. Cristofel gyõzött. Õ a butább. Még szerencse, hogy jól áll neki a butaság :) Amire Alek befejezhette volna logikailag és nyelvileg zavart és helytelen szóözönjét, Cristofel közbeordított és lemajmozta :) :)
Rég nevettem ennyit. Ez kell nekem. Cirkusz és kenyér (jelen esetben torta).

Válasz magamnak :)
Tévedtél! A Szabó Gyõzõ még mindig reklámoz. A Blikket. Méghozzá azzal a szlogennel, hogy "tépj a Blikkel". Ez egy volt drogos szájából enyhén kétértelmû :)

Jézusom!...
Ez még nekem is kemény volt.
A legjobban Alapi Istvánt sajnáltam, aki egyébként nem Magyarország, hanem a világ egyik legjobb gitárosa, hogy mennyire látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát, és a zenekarnak próbált integetni, hogy azonnal kezdjék el a következõ számot, hátha el tudják feledtetni a közönséggel ezt a kis közjátékot.
Ez a legborzasztóbb szituációk egyike.
Mondjuk, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem kell paradicsommal dobálni a zenekar énekesét...

Szerintem Jimmy személye - nyugodjék békében - nem ér annyit, hogy ilyen sokat beszéljünk róla.
A neten azt írják, hogy 1994-ben a Nemzeti Demokrata Szövetség színeiben indult Csepelen a választásokon, persze nem jutott semeddig.
Azt a pártot meg Pozsgay Imre, meg régi MDF-esek alapították. Ennyit tudok.
Pataky Attila szerintem az utóbbi idõben rendesen bekattant. Ha felidézed a különbözõ nyilatkozatait, hogy elrabolták az ufók, meg hogy mennyire bálványozza Bácsfi Diánát, az ember csak kapkodja a levegõt.

Amikor a Frizbirõl írtam, Jimmy-t szinte csak mellékesen említettem meg, szerintem sokkal érdekesebb volt a mûsorban az a médiaszemét, az az õrület, amit Hajdú Petikének megint sikerült letennie az asztalra Alekosszal, és Cristofellel.
Ezekhez képest Jimmy valóban Király volt.

Pontosan értem, mit akarsz mondani. Szerintem tévedsz. Jimmy soha nem volt jobboldali érzelmû. Rémlik nekem még Mszp kampányrendezvényen való fellépés is. De az egész arculat, stílus, gondolatvilág nagyon ahhoz a világhoz tartozik. Szerintem az összes gyurcsányrajongó egyben Jimmyrajongó is.
Minderre utal a Komáromi Pistivel és az õskomcsi csepeli rendõrkapitánynõvel való barátsága is.
Pataki Attila személye pedig semmit nem bizonyít. Nagyobb csapást a jobboldalra el nem tudok képzelni, mint, hogy együtt emlegetik Pataki Attilával. Valami olyasmihez tudnám hasonlítani a szerepét, mint amikor Piszkos Fred a rájuk tukmált barátságával ellehetetlenítette és népszerûtlenné tette, szánt szándékkal az ellenségeit.

Értem azt is, amit a zenei tehetségérõl írtál. Logikus és meggyõzõ, mégis minden idegszálam tiltakozik ellene.
Én a számok dallamvilágát is rettentõ gagyinak érzem. Pont az az érzés fogott el mikor meghallottam õket, mint amikor (szégyen és mea culpa, többé nem teszek ilyet, egy rokonnál nyaraltam és nem találtam mást) elolvastam egy Danielle Steel vagy egy Claire Kenneth "regényt".

"Korunkban eluralkodott és mindent átszõ a tömény ízléstelenség, de arra azért egyetlen kereskedelmi rádió sem vetemedik, hogy a dalait játssza."

Úgy érzem, ez a mondat megérdemel még egy kiegészítést.

Zámbó Jimmyrõl tudni lehetett, hogy jobboldali érzelmû. Talán többek között azért is barátkozott Pataky Attilával, mert azonos volt a politikai szimpátiájuk.
Na most, aki egy kicsit is jártas a kereskedelmi rádiók világában, az tudja, hogy ezeket a rádiókat gyakorlatilag 98 százalékban baloldali érzelmû, a liberális kultúrkörhöz tartozó emberek vezetik, és a mûsorokat ehhez a kultúrkörhöz tartozó fiatalok hallgatják. (Ezt azért nem fejtem ki jobban, mert nagyon könnyen az antiszemitizmus hibájába eshetnék, annál meg azért okosabb vagyok. De szerintem ennyibõl is érted a lényeget.)

Zámbó Jimmy abszolút nem illik bele ezeknek a rádióknak a zenei kínálatába, semmilyen szempontból.

Csak annyit üzennék Hajdú úrnak és a mûsor stábjának, hogy ezt ne csinálják!

Oké.

Én zenei tehetségrõl, meg hangi adottságról beszéltem.
Zámbó Jimmy, amilyen zenei mûfajt csak kipróbált, abban kivétel nélkül mindegyikben kiváló volt.
Amikor bemutatkozott annak idején, a rendszerváltás körül a tv-ben, - nem emlékeszem, kinek a show mûsorában, - már akkor lehetett hallani, hogy egy rendkívüli tehetségrõl van szó. Ott egy olyan dalt adott elõ, egyedül, amelyben egy nagyon mély hangú férfi és egy magas hangú nõ felelgetett egymásnak. Az nemcsak arra volt jó, hogy bemutassa a páratlan hangterjedelmét, - kb. négy és fél oktáv, - hanem arra is, hogy a dzsesszhez, az improvizációhoz való érzékét is bizonyítsa.
Énekelt magyarnótát is, nagyon jól, és például duettet, Rost Andrea opera énekesnõvel, kiválóan.
Amit megtett Kökény Attila is, Miklósa Erikával, úgy, hogy közben elvörösödött az arca az erõlködéstõl.

Talán ez az, ami a legjellemzõbb volt a hangjára, és amivel kapcsolatban nagyon melléfogtál.
Pontosan az különböztette meg õt a többi énekestõl, és amiben a mai napig utolérhetetlen, hogy amíg azok eltorzult arccal, szinte belehalva az erõlködésbe éneklik ki a magas hangokat, addig Zámbó Jimmy, minden látható erõfeszítés nélkül, könnyedén, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy teszi, illetve tette ugyanezt. Ráadásul a legmagasabb hangokat is telten, kristálytisztán énekelte ki. Hamis hangot egyetlen egyet nem találsz az egész életmûvében, ami azért nem semmi!
Nem én találtam ki, nézd meg és hallgasd meg õt, és másokat, ahogy énekelnek.

A zenei világa mindenkinek más és más, õ a borongós hangulatú, nagyívû, a hangterjedelmének bemutatására alkalmas, édesbús, giccsbe hajló melódiákat szerette, ugyanakkor vidám, ritmusos száma szinte alig van.
Ennek szerintem lelki okai lehetnek, ilyen természet volt, a magánéleti keserûségeit, problémáit ezekbe a dalokba írta bele.
Ami a szerzeményeit illeti, vannak köztük egészen kiválóak is, biztosan állíthatom, hogy ha a "Még nem veszíthetek" címû számát, - amit nagyon sokan a "Süllyedõ hajó" címmel ismernek, - egy külföldi sztár írta volna, ma világsláger lenne. A dallamát tekintve.

És most jön az a rész, amiben szinte teljesen egyet kell veled értenem.
Jámbó Jimmy dalszövegei nagyon gyengék. Ugyanazok a fordulatok, giccses mondanivaló, a nyolcadik kerület ízlésvilágához "belõtt" dalszövegek jellemzik szinte az egész munkásságát.
Amilyen jó dallamokat írt, - egy bizonyos stílusban, - olyan alacsony színvonalúak a szövegei. Talán itt érhetõ tetten a hiúsága, hogy azt hitte, a szövegíráshoz is ért, és õ maga végezte el a feladatot, ahelyett, hogy egy profi szövegíróval dolgoztatott volna.

Azt, hogy a pályafutása miért nem úgy alakult, ahogy arra talán a tehetsége felhatalmazta volna, nem tudom.
Valószínûleg belejátszott a nehéz természete is, de szerintem fõleg az, hogy soha nem fogadta be õt igazán a média, a zenei világ Magyarországon.
Érezték, tudták, hogy ha a hóna alá nyúlnak, segítenek neki, profi zeneszerzõket, szövegírókat adnak mellé, akkor a közepes tehetségû sztárocskák labdába sem tudnak rúgni mellette.
Soha nem értettem például, hogy miért nem küldték ki legalább egyszer az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol leénekelte volna az egész mezõnyt.

A tehetség és a befutott pálya két teljesen különbözõ dolog. Jimmy csodálatos adottságú tehetség volt, egy abszolút kommersz, a nagyközönség ízlését kiszolgáló énekesi pályával.
Mindegy, maradtak neki a haknik, a giccses számok, az elképesztõ példányszámokban eladott lemezek, CD-k, egy a mai napig tisztázatlan haláleset, és egy fiatalon kettétört pálya.

Zámbó Jimmyhez hasonló hangi adottságú énekes talán egyedül Tabáni István a mai mezõnyben, õnála érzem azt a tisztaságot, átütõ erõt, ami Jimmyben megvolt. Elismerve, hogy sokkal igényesebb számokat ír.
Az összes többi énekes Jimmynek a közelébe nem jön.
És ebbe nagyon sok külföldi világsztár is beletartozik.
Bizony ám!

"A zenei tehetsége, meg a hangi adottságai viszont olyanok voltak, amilyenekhez fogható még ma sincs a magyar könnyûzenei palettán, pedig vannak tehetségeink."

Ezen a mondatodon megrökönyödtem, nem is kicsit, de nagyon. Idáig számtalan hozzászólásoddal bizonyítottad, hogy értesz a zenéhez.
Én csak szeretem a zenét, de azért elmondom, bennem milyen érzéseket keltett a "Király" egész munkássága:
-mindenki ezt a 8 oktáv hangterjedelmet emlegeti, de szerintem a magas hangok, amiket ez a szerencsétlen kipréselt magából, nem énekhangok voltak, hanem valami rettenetes fejhang
-minden dalát valami szörnyû, siránkozó stílusban adta elõ
-A dalok zenei világa, szövege és az egész körítés (megjelenés, ruhák, színpadkép stb) hozzá a talmiság és a vásári gagyi hangulatát idézték. A dalokat hallván az emberben óhatatlanul a Józsefvárosi piac nájlonsátrai között felhangzó romalakodalmas kalózfelvételek jutottak eszébe
-az egész jelenséget legtalálóbban jellemzi az a besötétített lakótelepi szobában felállított ravatalszerûség, amit a halála után készített valamelyik vigasztalhatatlan rajongója

Korunkban eluralkodott és mindent átszõ a tömény ízléstelenség, de arra azért egyetlen kereskedelmi rádió sem vetemedik, hogy a dalait játssza.

Jujj!!!

Le kell számolnunk azokkal a gyerekes dolgokkal, amikor olyanokat mondunk, hogy nincs tovább, ez a vég, ez a mélypont, ennél már tényleg nincs lejjebb, és a többi...
Dehogy nincs!
Mindenki méltóztasson vasárnap este a Frizbi címû mûsorra kapcsolni, - sör, nyugtató, nyitott bicska bekészítése vérmérséklettõl függõen ajánlatos, - és máris bátran megmerülhetünk a média legsötétebb, legmélyebb mocsarában.

Azt hiszem, nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kimondjuk, a Lagzi Lajcsival folytatott, Zámbó Jimmy-rõl szóló beszélgetésnek lesznek még következményei.
A család valószínûleg nem fogja szó nélkül hagyni, amiket Lajcsi a mûsorban mondott.
A dolog miértjét nem nagyon értem. Miért pont most, ennyi év elteltével érezte úgy Lajcsi, és persze Hajdú Péter, hogy ezeket a dehonesztáló, a "Királyt" sárba rántani próbáló, és egyébként bizonyíthatatlan dolgokat feltétlenül el kell mondani, ország-világ füle hallatára?
Honnan tudhatjuk, hogy ezek a dolgok valóban így történtek-e?
Lajcsi nekem eddig eléggé rokonszenves volt emberileg, - a zenéje ebben nem játszott szerepet, sõt, - de most nem tetszett az egész szereplése.
Nagyon régóta nem lehet látni a médiában, ezt a formát találta a legalkalmasabbnak ahhoz, hogy beszéljenek róla? Ráadásul a felvezetõben Jimmy nõügyeirõl volt szó, hogy majd azokról mennyi mindent megtudunk, ehhez képest Gregor Bernadett neve elhangzott, és annyi.
Zámbó Jimmy emlékét szerintem békén kellene hagyni. Emberileg valószínûleg beképzelt volt, és eléggé kiállhatatlan, - mint annyi más mûvész.
A zenei tehetsége, meg a hangi adottságai viszont olyanok voltak, amilyenekhez fogható még ma sincs a magyar könnyûzenei palettán, pedig vannak tehetségeink.
A külsejérõl senki nem tehet, lehet, hogy annyi bántást, cikizést, rosszindulatúan elejtett megjegyzést kapott életében az arca miatt, hogy azért lett olyan beképzelt és adott vissza mindent mindenkinek, amikor már megtehette.

A haláláról meg csak annyit, hogy belenéznék én azokba a nyomozati iratokba, ha lehetne.

Megvizsgálták az összes, akkor a házban tartózkodó személy kézfejét, hogy találhatóak-e rajta lõpornyomok?
Mert abból egyértelmûen kiderült volna, hogy ki sütötte el a fegyvert.
Nem kellene azóta is találgatni, meg elméleteket felállítani. Elég lett volna, ha valaki a Derrick, meg a Columbo filmekbõl megjegyezhetõ, legelemibb nyomozati fogásokat alkalmazza
Várom a mai adás utáni fejleményeket, fõleg, ami az újságok címlapjait illeti...

A Korda-házaspárt ezúttal kihagyom. Örüljünk, hogy Gyuri bácsi jól van, a poénjai ugyanolyanok, mint régen, - hogy ez most dicséret, vagy kritika, azt mindenki döntse el, - a tekintete is ugyanolyan üvegesen csillogó, mint bármikor, tehát úgy néz ki, valóban sikerült rendbejönnie. Ebben a korban egy ilyen mûtét valóban nem játék.
"Klárikámédes" szokása szerint aranyos és kedves volt, - én egyszer láttam az ismert fõzõmûsor felvételén, ahol mosolyogva beszélgetett a riporterrel egy öltözõben, és a fodrász véletlenül úgy nyúlt a hajához, ahogy nem kellett volna, nos, "Klárikámédes" úgy rántotta el a fejét, és egyetlen pillanatig úgy nézett a lányra, hogy rendesen összerándult a gyomrom.
Mintha lehullott volna róla egy álarc, egy hideg, kõkemény tekintetû, teljesen idegen ember bújt elõ belõle. Aztán persze azonnal észbe kapott, hogy hol van, kamerák és reflektorok kereszttüzében, és újból felvette a szokásos, kedves, évtizedek alatt megszokott mûmosolyt, és tovább beszélgetett a riporterrel, de ezt azóta sem felejtettem el...

De ez semmi ahhoz, ami Hajdú mûsorában ezután következett.
Már a felvezetõ szövegnél leszóltam a portára, hogy készítsék elõ a defibrillátort, meg az oxigénsátrat.
Azt mondja a narráror:
Következnek a GIGASZTÁROK!!!

Tessék? Emlékmûsort láthatunk Michael Jacksonról, és Freddie Mercuryról? Esetleg Elizabeth Taylorról és Marilyn Monroe-ról? (Mert hát ugye, gigasztárokról van szó...)
Nem talált! Õnáluk sokkal nagyobb kaliberû vendégek érkeztek, akik tökéletes külsõvel rendelkeztek, hibátlan eleganciával tisztelték meg a mûsort, hihetetlenül sziporkázó humorú, ugyanakkor rendkívül mélyenszántó gondolatokkal ajándékoztak meg bennünket, ami egyben azt a reményt is felcsillantotta elõttünk, hogy a mai, emberi értékeket nélkülözõ, a végletekig lealjasodott média-világban léteznek még fiatalok, akik kulturált viselkedésben, pallérozott beszédmódban egyfajta zsinórmértéket jelenthetnek mindnyájunknak...

Injekció után folytatom az írást.
Amit Alekosz és fõleg Cristofel bemutatott a mûsorban, az valóban felül-, illetve alulmúlhatatlan volt.
Alekoszt ismerjük, valamikor úgy tûnt, hogy egy rendkívül érdekes, a körülötte lévõ dolgokat és embereket félelmetesen pontosan látó és kiismerõ, nagyon okos emberrõl van szó, aki csak megjátssza a csetlõ-botló, buta, kétbalkezes figurát, de valójában a legravaszabb manipulátor, aki teljesen megérdemelten nyerte meg a valóságshow-t.
Aztán kiderült, hogy õ igazából okos ugyan, - vagy inkább okoskodó, - de például a nõkkel szemben rengeteg gátlással, frusztrációval megvert valaki, aki filmekbõl betanult szövegekkel próbálja elhitetni az emberekkel, hogy milyen intelligens.
Aztán azzal, hogy pénzért, és egy újabb mûsorban való szereplésért szó nélkül otthagyta azt a csatornát, amelyik ismertté és gazdaggá tette õt, és átment a konkurens csatornához, teljesen elvágta magát nálam.
Õ gigasztár???

Cristofel pedig, ez a primitív, durvalelkû, nõket verõ, trágár beszédû figura szerintem a magyar média szégyene.
Az, hogy idõnként röhögni lehet rajta, - nem a poénjain, hanem a végtelenül alpári, 50-es IQ-t tükrözõ beszólásain, meg majompofára hasonlító arcjátékán, - az nem jelenti azt, hogy képernyõre szabadna engedni.
Az, hogy Hajdú meg sem próbálta leállítani Cristofel trágárkodásait, alpári viselkedését, minden normális társaságban szalonképtelen megnyilvánulásait, az számomra mindennél többet mond. Ezzel bukott le az egész tv társaság, és a mûsorban résztvevõ összes szereplõ.
Ez kell a nézettséghez, ez kell a reklámbevételekhez, a csatorna és a "mûsorvezetõ" vagyonosodásához.

A tolerancia kifejezést mostanában nagyon sokszor halljuk, eléggé el is lett csépelve.
De amikor ez az alak Alekosz születésnapi tortáját, - tehát nem az õ, hanem egy másik ember ajándékba kapott tortáját - megpróbálta a görög arcába vágni, és a torta a földön landolt, akkor kellett volna Hajdúnak nagyon intoleráns, de végtelenül szimpatikus módon, azonnal elküldenie a picsába ezt a "kubai macsót".
Mert ez túlment azon a határon, amit még a poénkodás, és a jópofaság számlájára lehetett volna írni.
Még akkor is, ha esetleg az egész egy elõre megbeszélt színjáték volt, amit én magam nem nagyon hiszek.
Mondanom sem kell, Petike semmit nem csinált, szó nélkül hagyta az egészet.
Jópofán röhögcsélve ért véget a mûsor, Szikora Robinak egy abszolút érdektelen számával.

A mai adást a késõbbiekben elég nehéz lesz alulmúlni, de abban biztosak lehetünk, hogy Hajdú Péter azért meg fogja próbálni…

No most nagyokat néztem mikor Zámbó Jimmy dolgairól mesélt a Lajcsi. Mocsok egy ember volt, de a hiúságáról, s ebbõl eredõ viselkedésérõl az a sok eszetlen fanatikus is tehet akik elhitették vele hogy akár még Jézushoz hasonlatosnak is érezhesse magát.

A Hajdú is lassan megkaphatná a "Nemzet Csótánya" nevet a gagyi mûsorával, és az undorító stílusával!

Megint sikerült az összes szerencsétlent összegyûjteni, kivéve Korda Gyuri bácsit, legalább õ vállalja a hovatartozását...

A Vadai Ágnesre igazán nagyon ráfért volna egy fogyókúra, de Õ csak látogatóba járt ki a párttársaihoz..