Te mirõl beszélsz? Rengetegen kerültek már a klinikai halál állapotába mûtétek közben, amikor leállt a szívük. Õk sem azért aludtak közben, mert fáradtak voltak, hanem mert 'mesterséges altatás"-ban voltak! Mindazonáltal (hû de szép szó) én csak a te hsz-edre reagáltam, ami így szólt:
"Mert, te elhiszed azt a marhaságot, hogy 40(!) azaz negyven percet állt a szíve?! :)
Ha csak 4 percet állt volna, annyi agya sem maradt volna mint elõtte volt."

Erre én azt mondtam, h igen, elképzelhetõ, h 40 percig állt a szíve, mivel úgy is volt. A keringését egy szív-tüdõ gép tartotta fenn.
Az már más kérdés, h elhiszem-e neki a halálközeli élményét vagy sem. Norbi egy amúgy jószándékú, de rettenetesen primitív, tanulatlan valaki, viszont nem vitatom el tõle a tehetségét, amivel megteremtette a birodalmát, fõleg ilyen alapokon, amiken az õ intellektusa nyugodott. Túl sokat beszél és túl sok mindenbe ártja bele magát, ezért írtam rögtön azt, h csodálkoztam volna, ha nem történik vele semmi a szívmûtéte alatt.

Csodálkozom, hogy Komár C-vitamin kúráját nem cenzúrázták ki a mûsorból! A vitaminok gyógyító hatását nem szokás reklámozni, mert orvosok tízezrei mennének híd alá, ha kicsit utánaolvasnának ezen dolgoknak a zemberek. Azért durva hallani, hogy kemó és pacsulateák helyett C vitamin hozta ki a legutóbbi rákból. Itt érdemes megállni és elgondolkodni!

meg tudná mondani esetleg valaki mi a csuda folyik itt a porton?
a negyedik politikai topikot zárják be úgy
h se moderátori figyelmeztetés se magyarázat

talán egyszerûbb lenne a renitens fórumozókat letiltani
ha szabad egyáltalán javaslatot tennem ez ügyben

kábé 89 változatot hallgattam meg de eredménytelenül
a legtöbb zongora alappal megy..a többi gitár vagy fuvola

Hány bõrt lehet még lenyúzni Komár Laci halála kapcsán? Azt hiszem a "dögkeselyû" kifejezés pontosan definiálja a kedves mûsorvezetõt. Bár nem szívesen használom, mert e csodálatos madarak nem érdemlik meg, hogy Hajdú úrhoz hasonlítsák õket.

köszi

Utolsó két adásban elég jó témák voltak.
A beteg gyerekeket szülõ nõtõl meg kellett volna kérdezni, hogy az új párjával merne-e gyereket vállalni, hátha vele egészséges gyerek is sikerülne.
Éppen akartam írni a Showder Klub topikjába, hogy a gyenge újoncok helyett berakhatnának adásonként egy-egy legendás öreget, mint Nádas Gyuri, Nagy Bandó, Maksa Zoli stb. Szerintem nekik is vannak új ötleteik, új témáik, és az õ humoruk is ér annyit, mint a menõ stand-uposoké.

River flows in you

Ki tudná megmondani nekem a ma esti Frizbi mûsor reklámjában halható zongora dalnak a címét?

"P. Erika eddig nem tett vallomást..nagyon szerette a kisfiút, soha nem tudott volna ártani neki..nem érti az ellene felhozott vádakat" http://www.origo.hu/itthon/20121106-tagadja-szita-bence-megoleset-p-erika.html

http://sphotos-a.xx.fbcdn.net/hphotos-ash3/c38.0.403.403/p403x403/542846_224715394326361_1453413753_n.jpg

"2010-ben 12 ezer fiatal tûnt el, tavaly közel 14 ezer gyereket nyelt el a föld. Sokan közülük ugyan elõkerülnek, de évente legalább 80-90 gyereknek vész örökre nyoma..Azok a gyerekek, akik világgá indulnak, egyáltalán nincsenek tisztában a rájuk leselkedõ veszélyekkel. Ráadásul nagyon sok közöttük a szeretetéhes csemete, aki az elsõ jó szóra ugrik (Ezer Lámpás Éjszakája)"

"egy személy eltûnése napjainkban nem megy ritkaság számba, ezért tudnunk kell, mit lehet tenni olyan esetekben, amikor egy családtagunk, barátunk vagy ismerõsünk hosszabb ideje elcsellengett és nem tudunk semmit róla..hazánkban évente közel 100 gyerek tûnik el nyomtalanul. Vagyis több, mint 1 év után sem tudják a szülõk, hozzátartozók és a hatóságok, hogy mi is történt velük" http://www.ezerlampasejszakaja.hu/esemenyrol

"Az ilyen hányatott sorsú gyerekek nagyon szeretetéhesek, gyakran elõfordul náluk hirtelen indulati robbanás, amikor próbára teszik szeretteiket – magyarázta Bilkei Pál kriminálpszichológus. – Ha ez a kisfiú még él, biztos, hogy nem egyedül van, mert egy 11 éves gyerek nem képes ennyi idõt egyedül meglenni, elõbb-utóbb feladja, és hazatér."
..sajnos nem lett igaza Bilkei Pálnak mert Bence nem tért haza

azt mondják ha egy gyerek nem szeretetben nõl fel az bizony szeretetéhes marad és ez könnyen bajba sodorhatja
de ebben az esetben ez az állítás itt nem Bencére utal hanem az elkövetõre
ugyanis Polcz Erika gyerekkorából hiányozhatott a szeretet
errõl ma dr Németh Zsolt kriminológus beszélt a Mokkában

nevezzük néven..azt a nõt Polcz Erikának hívják

"A nevelõapa és a kisfiú édesanyja házasok voltak. Született egy közös gyerekük, egy lány. Késõbb külön utakra léptek és az anya alkalmi kapcsolatából született Bence. A közös lányukat az apa nevelte tovább és a láthatások alkalmával (amikor vitte a lányát az anyához) megismerte a kisfiút. Elkezdett ragaszkodni hozzá Bence és apjaként szerette. Anyagi okok miatt az anya nem tudta tovább nevelni és a férfihez került. Így éltek hármasban. A nevelõapa megismerte azt a nõt Polcz Erikát és kapcsolat alakult ki köztük. A majdani gyilkosnak volt egy Bencével egykorú fia. A két kisfiú volt olyan mint a tûz és a víz, nem jöttek ki. Emiatt külön is költöztek, de a kapcsolat fennmaradt a két felnõtt között. A kisfiú igazi apjáról semmit sem mondanak. Nyilván nem volt kíváncsi a fiára különben nem nevelte volna valaki akihez vér szerint köze sincs. Nem gondolnám, hogy rossz helyen volt a kisfiú elvégre a féltestvérével és az általa rajongásig szeretett nevelõapával élt, kitûnõ tanuló volt, akkor lelkileg rendben kellett hogy legyen. Sajnos jött egy pszichopata aki elvette a családjától."

..egy hsz errõl az oldalról: http://www.life.hu/legykepben/20121105-szita-bencet-bosszuvagybol-olette-meg-a-neveloanyja.html

Valami nem stimmelhet a gyilkos nõ agyával, mert ha arra készülök hetek óta, hogy valakikkel megöletem a kisfiút és a ház elé rendelem sorjában az erre jelentkezõket - még szerencse, hogy sokan nem álltak rá - akkor nem hívom az otthonomba lakni Bence nõvérét, hogy az elõre kiterveltségnek szemtanúja legyen. Az interjúból ugyan kiderült Lilla és édesapja másra gyanakodtak!

Mi lehet vajon most Bence édesanyjával és édesapjával? Róluk sehol nem esik szó!

Most elvonatkoztatok Bencétõl - volt néhány éve az az eset, amikor az édesapa agyonverte saját kisfiát. Azt beszélték a szomszédok, hogy a mostoha anya és a kiskamasz között harc dúlt. A mostoha anya mindig panaszáradattal fogadta az apát, az apa meg szintén a fiában látta a nyugalom akadályát, mert az örökké borsot tört a mostoha, és annak édes gyerekei orra alá.Az édesapa már nyugalmat talált volna az új párja mellett, de a kissrác nem tudta ezt feldolgozni. És az édesapa veréssel akarta jóra nevelni a fiát, míg végül eszét vesztve egyszer agyonverte.Pedig csak jóra akarta nevelni. Ez az Erika a képek alapján egy vérbõ nõ lehetett, megkockáztatom, hogy ivott is. Ez a markáns Sándor álmai netovábbja lehetett, s ezt látta kicsúszni a karmai közül, és mivel ugyanakkor végtelenül primitív nõ is lehetett, felépített egy tervet, de nem gondolta tovább, hogy ilyen erkölcsi toprongyokkal szövetkezve egy hetet sem tudják tartani a felépített hazugságaikat.
Szóval Bencus sorsa meg volt pecsételve - a környezetében élõ felnõttek életmódja miatt. Láthatóan, anyagilag kárpótolták a gyermeket, de lelki/szellemi fejlõdése nem lehetett biztosított ilyen szövevényes kapcsolatrendszerben. Önálló volt, koránál idõsebbnek néz ki a képeken,felnõttként is kezelhették, de érzelmileg nagyon egyedül lehetett. És eljön az idõ, a gyász elcsendesültével, amikor minden felnõtt magába néz: felelõs lehet-e ezért a szörnyû tettért, ha a kést, ásót nem is õ tartotta a kezében.

Itt sokan elkanyarodtak már a müsortól. Én visszakanyarodnék. Még nem néztem meg a Szita Bencés adást, de remélem hamarosan megfogom tudni. Leirom ide a véleményem az ügyrõl mert van ahol kimoderálják (nem értem miért). Pedig elgondolkodtató úgy gondolom.

Ez a történet arra sarkallt leirjam. Leirhatatlan ami szegény kis sráccal történt, mélyen megrenditett. Sokan bizonyos cikkekben, hozzászólásokban nem értik miért követte el a nõ a tettét és mi volt az indoka. Számomra elég világos, mivel én is a fél életem mostoha anya mellett töltöttem. Tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen nõ tud a legveszedelmesebb lenni a gyerek számára. Azok a gyerekek szenvednek a legjobban és a legtöbbet akik olyan családban nevelkednek ahol az apa van csak és újra házasodik egy másik idegen nõvel aki hozza a gyerekeit. "Minden tehén a maga borját nyalja"- tartja a mondás is és szerintem elég igaz. Az én mostoha anyám is gyülölt, bántott ahol csak lehetett és folyton versenget a faterom iránti figyelmesség elnyerésében. Mindent elkövetett hogy megkeseritse az életem.
Mikor õk összejöttek (anyám még élt)sosem vette bele azt a számitásba hogy egyszer hozzájuk kerülhetek és õ nem velem képzelte el a faterommal való közös életüket az õ gyerekeivel. Amit tisztelek mérhetetlenül Bencus apjában hogy õ kiállt a fiú mellett, a nõvel szemben. Az én faterom nem volt ilyen sosem a saját gyerekét választotta és szerintem ez a gyakoribb felállás is.

Én úgy gondolom (pszichológiailag is) hogy a legtöbb nõ totálisan alkalmatlan más , a megismert férfi gyerekének nevelésére, szeretésére a sajátjai mellett és legtöbb esetben gyülöli õket, iszonyatosan féltékenyek. Még tragikusabb esetben idáig is fajulhat a helyzet.
A férfiak sokkal rugalmasabbak és befogadóbbak.

A nõ úgy gondolom nem elmeháborodott és nagyon bizom benne nem is ezt hozzák ki végitélet gyanánt, mert egy nõ bizony a megjátszásra is tökéletesen képes. A mi családunkban is kivülállók számára az én mostoha anyám is csak mosolygott és normálisnak mondható volt. Az apámmal is ha úgy tartotta az érdek ezt eltudta hitetni a cél érdekében. Szóval szerintem ez a nõ is ilyen. És ilyen bestiális tettet, simán kinézek az ilyenekbõl sajnos! A legnagyobb pszichopaták tünnek sokszor a legnormálisabb, példás embereknek. Ettõl is azok, mert alapjába véve nagy az intelligenciájuk is! Az érzelmit kivéve!

A másik a halálbüntetés. Rengetegen vagdalóznak ezzel. Hogy sajátkezüleg végeznék ki a nõt stb. stb. Meg visszahoznák a halálbüntetést. Ezt meg tudom érteni. És elsõre én is ezt kántálnám, de azért ha jobban belegondol az ember: Te kitudnád mondani valakire a halált? Vállalnád azt a lelki terhet magadra ami ezzel , egy ilyen döntés meghozatalával jár? Akkor is ha tudod õ a gyilkos. Én nem!
Nem vagyok megrögzött vallásos, de ez akkora teher lenne a lelkemnek amit én nem vállalnék fel és nem tudnék együtt élni ezzel. Nos ezt végig gondolva eljuthatunk oda hogy én nem csodálkozom azon , hogy a történelem során bizony miért lett annyi sok biró öngyilkos. Ezért! Egy biró pedig nem csak egy embert küld halálba és nem csak azt küldte szerencsétlen esetben akirõl késõbb kiderült nem is volt gyilkos.
Szóval ebbõl kifolyólag én nem értek egyet a halálbüntetéssel, mert a tett súlya a lélekre egy ilyen döntéssel azt az EGY embert nyomja aki kimondja ezt másra, aki aláirja! Csakis õt nem mást!

Ettõl független remélem ez a nõ a pokolra jut, mert oda való. Embernek nem mondanám, a tettestársaival együtt. A helyesirás hibákért bocs....

Hûha, ez most jó tömény :) Na nézzük sorban:
1. nekem tényleg elképesztõ, hogy neked mennyire nem tûnik fel, hogy Kovival kapcsolatban mi a bajom :) Pedig folyton errõl írtam. Ami kicsapta a biztosítékot, az elsõsorban nem a Jabba-termete, hanem a pornó. Neked ez nem probléma.... de nézd, ha mondjuk egy fickó elkezd a nyelvével nyalakodni, a f*szát fogdossa vagy natúr letolja a gatyáját elõttem, vagy fogdos, meg mittudomén... hát az effélétõl valóban hányingert kapok és azt mondom, ez egy állat. Ez undorító, miközben lehet, hogy az illetõ azt képzeli, most épp nagyon izgatóan viselkedik. A pornó ebbõl áll, ezt erõsíti. Például bemegy a vízvezetékszerelõ egy lakásba, bebújik a mosogató alá, erre a háziasszony nem rest, letépi róla a gatyát, rápattan és meglovagolja. Most ezt képzeld el a valóságban... A pornóból hiányzik az, ami az embert emberré teszi. Hiányzik maga a kapcsolat két ember között. Aki ebbe belemerül, aki ezzel eggyé válik, az lecsúszik valami ember alatti szintre. És Kovi lecsúszott, és azért vesztette el az emberi formáját, mert õ nem óhajt emberként létezni.
Persze, nem mond hülyeséget az, aki azt állítja, hogy de hiszen a dél-amerikai szappanoperák sem mások, mint nõi pornók. Ez tényleg így van. Valójában mind a pornó, mind a szappanopera azt ígéri, hogy léteznek olyan emberi lények, akik pont kielégítik az én kívánságaimat, más vágyuk sincs, mint éppen ez (vannak nõk, akik serényen rápattannak a vízvezetékszerelõre, és vannak férfiak, akik csöpögõs szerelemi vallomásokkal bombázzák a nõcit, miközben gyáraik vannak és méteres bicepszük). Ezek a "mûalkotások" nem tanítanak meg arra, hogy adjak, hogy beleadjam magamat az életbe, hogy én magam teremtsem meg azt az életet, azt a kapcsolatot, amit szeretnék - pont azzal, hogy adok. Hogy ne azt várjam, hogy szimplán elvehessem azt, amit felkínálnak a számomra. Esetleg megtanulom ezekbõl azt, hogy ha megpróbálok mímelni valamit, leutánozni néhány külsõséget, akkor hozzájuthatok a lényeghez, amire "szomjazom". Sajnos a szappanoperákból a nõ olyasmit tanul meg, hogy a romantikus kapcsolathoz elég a rúzs, a hajdobálás, a mély dekoltázs és a körömcipõ, mert ha ezek megvannak, akkor a romantikus kapcsolat "mûködni fog". A férfi pedig a pornóból azt sajátítja el, hogy bevezetésként elég egy kis csoki vagy virág, és a szex máris mûködni fog. "MÚKOGGY!" - elég kimondani, és máris minden MÚKODIK.
Na igen, valójában talán nem kellene jobban elítélnem Kovit, mint egy szappanopera producert, vagy úgy általában a médiát. Talán nincs sok különbség köztük. Mert mindegyik tévútra visz. De fontos tudni, hogy valaki csak akkor tud tévútra vinni, ha õ maga is tévúton jár. Kovi élete tévút; õ maga nem élhet normálisabb életet, mint amit bemutat a filmjeiben. Most gondolj bele, húsz éve napi 16 órában tele van ezzel a feje (sõt, lefogadom, hogy az álmai is ezzel vannak tele, úgyhogy inkább napi 24 órából 20 órában ezzel van tele a feje, már húsz éve). És nem is akar váltani, õ a belátható jövõjét a pornóiparban képzeli el továbbra is, tehát nem unta meg, nem talál belõle semmit megalázónak, gonosznak, visszataszítónak. Úgy tudom, hogy amikor Vad Katalint elõször vitte el forgatásra, az sírógörcsöt kapott. De rábeszélte, hogy ebbõl nem lesz semmi baj, meg hogy nagyon ügyes, jól csinálja stb. Vad Katalinnak voltak gátlásai, neki nem; és Vad Kati gátlásait is sikeresen feloldotta. Mármint a maradék erkölcsi érzékét.
Kovi nem érzékeli a határokat. Számára nincs jó és rossz. "A tetteinkben nincs határ". Ez a dal elképesztõen pontosan fogalmaz: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/14918/elisabeth-musical/minden-kerdes-elhangzott-zeneszoveg.html - nagyjából ez a problémám Kovival, és ezt látom az elhízása mögött.


2. Amilyen példákat hozol annak cáfolatára, hogy a szabad akaratot nem lehet elvenni - nos, azoknak a nagy részében valaki nem maga csinál valaki valamit, hanem történik vele valami. A külvilág tõlem függetlenül mûködik, azt nem szabhatom meg, hogy a külvilágban mi történjen. Nem állíthatom meg az akaratommal a nácikat, a terroristákat stb. Nézd, amikor például a Sorstalanságban Köves Gyurit elvitték a táborba, akkor azt is külvilág tette vele - neki a külvilággal szemben annyi lehetõsége volt, mármint a szabad akaratából azt dönthette el, hogy miképpen fogadja azokat a külsõ körülményeket, amiket õ nem tud befolyásolni, irányítani; hiszen azt nem tudta megakadályozni, hogy táborba vigyék. Csak ott dönthette el, hogy mindezt hogyan fogadja a maga számára.
Sõt, sõt: minél inkább kihasználom a szabad akaratomat, tehát minél önállóbb és függetlenebb vagyok a környezetemtõl, annál inkább megengedem a környezetemnek azt, hogy az is tõlem függetlenül cselekedjen. Nem akarom leuralni, irányítani, ráhagyom, hogy kihívásokat adjon a számomra, amikre én majd IMPROVIZATÍVAN válaszolok. Mert képes vagyok improvizálni, és ezt, pont te tudod, mennyire nem könnyû megtanuilni, mennyi gyakorlás kell hozzá. http://www.youtube.com/watch?v=r30VGEd53SQ - ebben a videóban Etka anyó arról beszél, hogy meg kell tanulni alkalmazkodni a környezethez. Akkor fogom ezt megtanulni, ha hagyom a külvilágnak, hogy olyan legyen, amilyen akar lenni. Ha nem kontrollálom. Ha képtelen vagyok alkalmazkodni vagy nem akarok alkalmazkodni, akkor csak egyet tehetek - megpróbálok KONTROLLT gyakorolni fölötte, hatalmat venni rajta, leuralni, ugráltatni, hogy úgy cselekedjen, olyan legyen, amilyennek ÉN AKAROM!
Az ember a hatalmát két irányban terjesztheti ki - vagy önmaga felé, és egyre inkább birtokba veszi önmagát, megtanul egyre inkább önmagán uralkodni; vagy kifelé. Minél inkább befelé terjeszti ki, annál inkább képes az improvizálásra, azaz a külvilág bármilyen helyzetet is kínál fel, õ képes abból jót kihozni.
És fordítva - ha minél inkább kifelé próbálom terjeszteni a hatalmamat, annál kevésbé figyelek magamra, hiszen azt gondolom, hogy annál kevésbé van szükségem az önuralomra. Például láttam már színházi próbát, ahol a rendezõ minõsíthetetlen hangnemben üvöltözött; és Kovi is azt mondta egy interjúban http://www.bevezetem.hu/cikk/kovi-intelligencia-is-kell-pornozashoz-videoval - hogy ha egy kimerítõ forgatás után hazamegy, akkor "nyûgös". Ez számomra azt jelenti, hogy minél inkább belelovalja magát a külvilág kontrollálásába, annál inkább elveszti az önuralmát, a maga fölötti hatalmat. A Biblia ezt úgy fogalmazza meg, hogy "Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg."

De nézzük konkrétan - Lang Györgyi egy hosszú úton jutott el addig, amíg bele nem ült a tolószékbe. Azon a hosszú úton még bárhol megfordulhatott volna; Falusi Mariann igyekszik is megfordulni, Lang Görgyi nem, neki jó az az út, amin jár. És aminek a vége tolószék, mert már persze hogy nem bírja elviselni a saját súlyát. Egyébként, apropó: Kovi azt állítja, azért hízott el, mert megsérült a térde. Szerinted egy megsérült térd hogy viseli el a túlsúlyt? Nyilván sehogy; tehát végképp nem foghatja a túlsúlyt a sérült térdére, hiszen pont azt nem volna szabad megterhelnie, pont azt kéne kímélnie, pont azért kéne fittnek maradnia, hogy a sérült térdét ne terhelje túl. De ugyanez vonatkozik azokra is, akik abortuszra mennek - az abortusz már csak egy hosszú folyamat végállomása; és közvetlenül elõtte azt állítják, hogy csapdában vannak, tehetetlenek, nincs esélyük, nincs szabad akaratuk; noha a dolog úgy fest, hogy rengeteg alkalmuk volt dönteni, nagyon sok döntést hoztak meg, amíg eljutottak az abortuszhoz. Az senkinek a fejére nem esik véletlenül.
A zsidók, akiket lekísértek... itt a Sorstalanságra hivatkozom, az abszolút autentikus ebben a témában. Zseniális, ha neked nem is jött be, én azt mondom, csodálatos az a monológ, amit a végén Köves Gyuri mond el a rokonoknak. Az nagyon komoly, nagyon bölcs, és ezért persze nagyon provokatív is. Hosszú volt az út a Duna-partra, tudod... nem azoknál az utolsó lépéseknél kezdõdött. Hanem nagyon-nagyon-nagyon régen, miközben mindenki rengeteg döntést hozott. És minden egyes döntésnél hozhatott volna más döntést is. Akár jót, akár rosszat; a lényeg, hogy a döntés joga az övé volt, az õ kezében volt. Nem biztos, hogy bármiféle döntéssel ki lehetett volna kerülni, hogy a külvilág ilyen döntéseket hozzon, mint amilyeneket hozott; de a döntések, amiket meghoztam, akkor is az én döntéseim - és ez olyan zseniális fölismerés, amire nem lehet könnyen szert tenni, szóval a Sorstalanság egy zseniálisan bölcs könyv.
Ami Usain Boltot illeti - egyszer már írtam arról, hogy vajon hogy lehet rátalálni a saját célomra? Hogyan tudom megkülönböztetni azt, ami a saját célom, attól, amit a külvilág oktrojál rám, mint célt? Ezt sokszor nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól, és pont ez volt a témája az Eredet c. filmnek is - nagyon különös, hogy pont Christopher Nolan következõ filmjénél, a Batmannél viselkedett egy fickó úgy, mint akit "beprogramoztak". Tehát van, amikor a külvilág ültet belém célokat, és azokat nagyon nehéz megkülönböztetni azoktól a céloktól, amik valóban belõlem származnak, amik valóban az én céljaim. A megkülönböztetésre azért szerintem van egy hatásos módszer - az a cél, ami eltölt szorongással, vádlással magam vagy mások felé, ami nehézzé, mocsarassá teszi az életemet, ami lehúz, ami felé bennem ellenérzés keletkezik, amitõl picit menekülhetnékem van - az NEM az én saját célom. Ha repülök a boldogságtól, ha csak arra gondolok, hogy úgy megtanuljak futni, mint Usain Bolt, akkor az az én célom. Akkor valóban semmi sem fog eltántorítani tõle, nem unom meg, nem fáradok bele, hanem folyton folyvást követem ezt a célt, amíg csak el nem érem. De ha ez csak valami kivagyiság, másoknak való megfelelés, pökhendi nagyzolás stb a részemrõl, akkor fel fogom adni, mert belefáradok, és az akadályok, amik elõttem állnak, el fognak rettenteni. Csak az öröm miatt tarthatok ki egy cél elérésében - és csak annak a célnak tudok tartósan, minden nehézség ellenére örülni, ami valóban az én saját célom. Még egy példát is hoztam akkor erre, azt írtam, hogy egy gyerek nevelése a legtöbb ember számára képes ilyen belülrõl fakadó, valódi saját célként mûködni, azért is tartanak ki benne az emberek. Persze ez nem mindenkire vonatkozik; de mindenkinek lehetnek ennyire saját, belsõ, immanens céljai, amikbe nem fárad bele. Kovi számára például ilyen abszolút belülrõl fakadó célkitûzés a pornózás, hiszen húsz év alatt sem fáradt bele és a jövõben sem óhajtja ezt feladni. Kovi lénye, benseje, lelke tehát a pornófilmekben nyilvánul meg, amiket elõállít. Az az õ teljessége; azokban mutatkozik meg õszintén és kendõzetlenül, pucéron és põrén. Kovi legbelül olyan, mint a filmjei. Tolkien kábé húsz évig írta a Gyûrûk Urát, Tolkien tehát olyan, mint a Gyûrûk Ura. Leonardo iszonyú sok idõt szánt a Mona Lisára - Leonardo belül olyan volt, mint a Mona Lisa. Amit nagyon hosszú idõn át, fáradhatatlan lelkesedéssel csinál valaki, az tényleg megmutatja, hogy õ valójában kicsoda.

A lány - nos, vele kapcsolatban tényleg neked lehet igazad. Azért remélem, erre a meztelen sétára nem kerül sor; mármint remélem, emiatt nem dugják börtönbe, vagy pedig nem törlik el a közszeméremre vonatkozó törvényeket, mondjuk a melegházasság bevezetése után közvetlenül :) Logikusan az lenne a következõ cél, amit el kéne érni :)

Kibédi Ervinnek van egy hasonló verse, az is nagyon szép, elõször azt hittem, abból idéztél, de rákerestem a neten, és meg is találtam.
Tessék.
http://www.youtube.com/watch?v=KJIPy5wlKu4

A másik dalt, az "Egy õszhajú asszony"-t, amit Vámosi János énekel, és amelyhez Zsüti írta a szöveget, - hivatásos zenész létemre, - nagyon jól ismerem. Rendkívül megkapó, az embert megérintõ, szívhezszóló magyar szövege van, azonban a dalhoz tartozik egy érdekesség, amelyet talán sokan nem tudnak, lehet, hogy te már hallottál róla, de lehet, hogy nem.

Wikipédia:
"Az Egy õsz hajú asszony (My Yiddishe Momme) az 1920-as években világszerte ismertté vált, askenázi népzenei ihletésû dal. Szerzõként az eredeti kottán Jack Yellen és Lew Pollack neve áll."

Kikerestem a neten ezt a dalt, sok változata van, szinte minden jelentõs, világhírû énekes elõadta már, amit én belinkelek, az talán a legrégebbi változat, annyira ritka, hogy a bevezetõ részt életemben nem hallottam még én sem. Kb 1'21"-nél kezdõdik az a rész, amit már mindenki ismer.
Mai füllel kissé avítt az elõadásmód, és elég lassú az egész, de legalább egyszer érdemes meghallgatni, hogy hogyan is szól ez eredetiben.
http://www.youtube.com/watch?v=ZWWc7vBnSP0