Egy újabb érdekesség, ami tetszik és idekívánkozott.... :DD

"A pálosok életútját nem lehet teljesen és biztosan végigjárni, viszont vannak nagyon fontos történelmi csomópontok és sorsfordulók, amiket jobban meg lehet vizsgálni, hogy közelebb juthassunk hozzájuk. A pálos az egyetlen magyar alapítású, hivatalosan is elismert magyar szerzetesrend. Az Árpád-korban számtalan királyi alapítású szerzetesrendünk élt és mûködött, viszont ezeket a rendeket soha nem jelentették be Rómába, és nem kérték Róma jóváhagyását sem mûködésükhöz.
Ez az egyetlenség tehát nem azt jelenti, hogy valóban az egyetlenek voltak, hanem a hivatalosság útját egyedül õk vállalták fel és járták végig.

Ha valaki a pálos renddel foglalkozik, akkor már az ismerkedés kezdetén különféle nehézségekbe ütközik. Mivel remete rendrõl van szó, Remete Szent Pál elsõ remete rendje jelenik meg az õ vallásos tevékenységükben és életükben. A Pálos rend valódi, szerzetesi kötelékektõl független remeteségbõl indult ki.

Érdekes az, hogy egy Török József nevezetû vallástörténész, aki Rómában végzett, arra figyelmeztetett, hogy a pálosok õseit nem lehet a szó hagyományos értelmében remetének nevezni. Õ hívta fel arra a figyelmet, hogy azok a remeték, akik a pilisi hegység barlangjaiból indultak el a renddé válás útján, lépten-nyomon bejártak Esztergomba, és bevitték a maguk készítette kosaraikat. Ezeket ott kenyérre, élelmiszerre váltották, és közben az esztergomi érsekkel és Magyarország zászlós uraival, több napon keresztül elbeszélgettek.
Erre az ellentmondásra tehát egy Rómában végzett egyháztörténész hívta fel a figyelmet és hozzátette, hogy akkor ezek a szerzetesek, a szokásos értelemben nem is nevezhetõk remetéknek. A remetékrõl azt kell elsõsorban tudnunk, hogy a nagy egyház vonulataiban azért nevezik õket remetéknek, mert olyan helyekre mentek lakni, amely helyek az emberközösségektõl nagy távolságban voltak és magányban élték az életüket. Hosszú éveken, évtizedeken keresztül emberekkel nem találkoztak, és nem érintkeztek. De a pálos atyák õsei nem törõdve ezzel a meghatározott tétellel, kijártak a barlangokból, a völgyekbõl és bementek Esztergomba.
A Pálos rend élettörténete kivonatos, és másolt formában maradt fenn. Gyöngyösi Gergely pálos atya, aki a pálos rend generálisa volt, 1520-tól 1522-ig, két éven keresztül irányította Magyarországon a pálos rendet. Õ írt a régi atyákról egy nagyon szép és olvasmányos mûvet. Ezt a mûvet mi nem ismerjük teljességében, mert nem maradt fenn. Egy másolatot ismerünk, az pedig töredékes, mert a leglényegesebb részeknél lehet érezni, hogy a másolók véletlenül, vagy szándékosan kihagytak mondatrészeket, sõt hosszú oldalakat, de még így sem tudták annyira megkurtítani Gyöngyösi mûvét annyira, hogy néhány nagyon lényeges vonatkozás ne szerepeljen benne.

Gyöngyösi Gergely leírja, hogy a pálosokat miért nevezték remetéknek: "azért, mert magányos barlangokban laktak." De elmondja, hogy amikor a pálosok fõ monostora felépült a Hármas-forrás tövében a Szent Kereszt tiszteletére, a templom bejárata fölött Varsányi István nevezetû pálos atya gyönyörû szép rímekben szedett verse volt olvasható. Ebben a versben fogalmazódik meg igazából az a tétel, hogy miért is nevezzük a pálosokat remetéknek.
Két meghatározást találunk: azért voltak a pálos õsök, a régi atyák remeték, mert úttalan, régen nem járt utakat fedeztek fel a sûrû erdõkben, s ez arra figyelmeztet, hogy nem menekültek az emberek elõl, hanem olyan utakon jártak, amely ösvényeken a közönséges, halandó ember nem jár, és nem lehet vele találkozni.

A másik fontos meghatározás: a pálos atyák azért voltak remeték, mert a hegyoldalakban szétszórtan található barlangok mélyeit jól felkutatták. Azért remeték, mert az útjuk az emberlakta világtól jóval messzebbre vezet. Népmesei fordulattal élve, olyan utakon jártak, ahol még madár sem jár, tehát az õ útjuk ebbõl a közönséges, halandó világból kivezet.

Vajon miért lényeges ennyire az, hogy õk a barlangok mélyeit kikutatják, és a felkutatott barlangok mélyébõl indulnak el? Elsõ pillanatban úgy tûnhet, hogy ez egy teljesen jelentéktelen mozzanat, nyilván egy remete, egy magányt keresõ ember megkeresi a védett helyeket, visszavonul egy barlang mélyére, és ott próbál meg éldegélni, de próbáljuk meg, és vonuljunk vissza 8-10 fokos hõmérsékletbe és próbáljunk ott élni. Ez túl hosszú ideig nem fog sikerülni. Viszont a pálosok azt mondták, hogy a régi remeték nem egyszerûen meghúzták magukat a barlang mélyén, hanem a titkos, elhagyatott barlangokat feltárták, felkutatták.
Ez azt jelenti, hogy azokban a barlangokban, valamit õriztek, ezek a barlangok valamiért fontosak voltak számukra. Itt lehet érezni, hogy a pálos rend a magyarság történelmében miért játszott olyan fontos szerepet. Amikor azt mondják a pálosokról, hogy õk "az örök bölcsesség útjain jártak", akkor tudnunk kell, hogy ennek a bölcsességnek van egy helyszíne, ahonnan ez a bölcsesség származik. Ha egy barlangot találunk a bölcsesség útjának kezdetén, akkor ez arra figyelmeztet bennünket, hogy itt olyan tudásról van szó, amit nemzedékek örökítenek és adnak tovább, vagy válságos esetben kultúrák továbbítják egymásnak, ami egy adott világ-idõszakban, - ha nem rejtenék el, - elpusztulna. Ezért kellett a Pilis területén ezeket a barlangokat felkutatni. Innen érzékelhetõ, hogy az összes krónikánk és a pálos hagyomány is a pálos rend indulását nem Özsébhez, IV. Béla kortársához köti, hanem sokkal távolabbi múltból indítanak.
Az elsõ lényeges állomáshely Szent László király idejében érhetõ tetten, egy Vác nevezetû remete a fõszereplõ. Ez a Vác nevû remete elhagyja a világi dolgokat, magányba vonul, és hatalmas tudása van. I. Géza királyunk az õ tiszteletére alapítja meg Vác városát. Itt templomot építenek Boldogasszony tiszteletére, és aki ismeri a legendákat, tudhatja, hogy ennek a templomnak a helyét egy csodaszarvas jelöli ki. Innen indul Vác, és mivel látja, hogy az õ tartózkodási helyén templom, város épül, tovább vonul és bevonul a Pilis védett helyeire és ott él tovább.

Egy elhagyatott és elfeledett bölcsesség nyomában indulnak el, és ez a pálos küldetésnek a legfontosabb vonulata: a mélység. Ez egy olyan mélység, ami nincsen a szó szoros értelmében az idõhöz hozzákötve, olyan hagyomány, amely az örökkévalósághoz kötõdik hozzá. Ahogy a régi atyák mondták: az örökkévaló tudás útjain jártak.

Miért voltak ezek a barlangok ennyire jelentõsek? Amikor a pálosok kiléptek a világ elé, és lehet tudni, hogy egyre inkább olyan életet éltek, amely bizonyos kötöttségek mellett a nagynyilvánosság elõtt történik, a barlang továbbra is megmarad. Minden pálos kolostor mellett, minden pálos templom mellett ott találjuk a barlangokat. A barlangok mellõl, amikor már renddé szervezõdik a régi atyák vallása, nem tágítanak a pálosok, mert éppen a pálos rendbe való belépéshez tartozik nagyon szorosan hozzá. Ez azt jelenti, hogy amikor régen valaki a felvételét kérte a rendbe, azt mondták az ifjú jelentkezõnek, hogy egy év próbaidõt el kell töltenie. Tehát egy évig lehetett azon gondolkodni, hogy a pálosok kötelékébe az illetõ be akar-e lépni, vagy nem. És amikor eltelt az egy esztendõ, és felvették õt a pálosok rendjébe, akkor kerül megint elõtérbe a barlangok jelentõsége. A pálos beavatás egy kõbõl készült koporsóhoz tartozott hozzá. A pálos rendbe való felvétel nyitó szertartása úgy történt, hogy a jelöltet, aki az egy év próbaidõt letöltötte, ami egy eléggé szigorú szabályzat betartásán alapult, akkor ebbe a kõbõl készült koporsóba befektették.


A budaszentlõrinci pálos kolostor romjai.

Az igazi nagy kérdésünk úgy hangzik, hogy hol található ez a kõágy? Vannak források, amelyek úgy írják, hogy a kolostor udvarán volt látható. Ezt azonban teljesen biztosan kihagyhatjuk, mert azért létesítenek egy kolostorba udvart, hogy ott közösségi életet éljenek és az a vallás kötelékein belül, viszonylag szabadabb helyet képviseljen. Nyilvánvaló módon nem kötik az olvasó orrára, hogy hol volt ez a kõkoporsó, de ha az ember tudja, hogy ezek a barlangok minden kolostor mellett fellelhetõek – gondoljunk a Mecsekre, a Bakonyra, a Zemplénre és a Pilisre – akkor érezhetõ a szoros kapcsolat.
Vannak közelebbi példák, mint Budaszentlõrinc, itt is pálos romokat lehet látni, és ott van mellette a Bátori barlang. A néphagyomány szerint a pálos atyák oda menekítették a török elõl a kincseket. Kincseket a Bátori barlangban soha, senki nem talált, mert nem ez volt a szerepe."

"Magyar - Sumér:
bánya-banü"

Ezzel "csk" annyi a gond, hogy pl. a törökben (banya), oroszban (banya - russian: баня) fürdõt jelent, aminek a magyar bánya megnevezéshez semmi köze! :)
http://tr.wikipedia.org/wiki/Banya
http://en.wikipedia.org/wiki/Banya_(sauna)

Ma kedd van!
Régen a rádiókabaré hétfõn este került adásba! :DD

- Varga Csaba rengeteg szópárhuzammal bizonyítja az ógörög nyelv csángó magyar eredetét.
- De csodák csodájára az õsrégi szanszkrit nyelv is hemzseg a magyar szavaktól.

- Szóval kik is a kelták? Hát bizony õk a nyugaton szétszóródott azon testvéreink, akik még Árpád bejövetele elõtt részben elhagyták hazánkat és most õket Íreknek, Skótoknak, Bretonoknak és Etruszkoknak hívják.

Csak egyetlenegy szerény megjegyzés az utolsó "ötlethez": az etruszkok sosem tartoztak a kelta népek közé, a Kaukázus vidékérõl származnak.

"Arra sem könnyû választ adni, hogyan sikerült eleinknek az itt élõ idegen népek nyelvét eltüntetniük"

Aha. Szóval nem a szláv nyelvekbõl "tanultuk" meg azaz vettük át pl. a karácsony vagy az asztal szavunkat?

"És a DZSÁMI miért nem lett akkor GYÁMI??"

Talán azért, mert a honfoglalás elõtti idõkben török nyelvek közelségben töltött idõk alatt még a dzsámi nem honosodott meg a török nyelvekben sem!

" Azok a mecsetek, amelyek jogosultak a pénteki istentisztelet helyszínéül, nagymecsetek más arab néven dzsámi-k (جامع, „összegyûjtõ”)"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%A1mi

Egy "kis ajánlott irodalom"....:D

"Egyre jobban izgatott a Kárpát-medence etnikumának a kialakulása. Itt persze nem az utolsó évezredre gondolok, hanem sokkal régebbi idõkbe szeretnék elkalandozni. Az olvasott könyvek egyre jobban erõsítették bennem a felismerést, hogy a ma magyarnak nevezett nyelvet, már évezredek óta beszélik itt a Kárpát-medencében.
Ezt megerõsítették azok a hírek is, mint amit pl. a genetikusok állapítottak meg. Ugyanis õk azt állítják, hogy a Kárpát-medence népe genetikailag 40 000 éve alig változott, illetve változatlan.
Ehhez jöttek Varga Csaba zseniális logikával levezetett könyvei, nyelvünk gyökrendszerérõl, és rovásírásunk 40-50 000 éves múltjáról. Ezeket az adatokat tudomásom szerint csupán az Európai adatok alapján állította össze. Szóval sok minden kavargott az agyamban, amit logikai rendszerbe próbáltam összefoglalni.

Itt kezdetben csupán egy pár címsort szeretnék egymásután felsorolni.

1. A Biblia azt állítja, hogy a Bábeli nyelvzavarig egy nyelv létezett.
2. Mario Alinei prof. azt állítja: az etruszk az õs magyar nyelv egyik formája(nyelvjárása)
3. Varga Csaba rengeteg szópárhuzammal bizonyítja az ógörög nyelv csángó magyar eredetét.
4. Az ujgur nyelvben északnyugat -,,Kínában,,- temérdek magyar szó megtalálható. Sõt még olyan szavainknak is megtalálhatók a megfejtéseik, amelyekrõl már mi elfelejtettünk, de használunk.: pl Hunyad - ujgurul hun õrzõt jelent.
5. A mongol nyelv több mint 1500 magyar szóval dicsekszik, ehhez hasonló számmal a kazakok is elõjöhetnek.
6. A török nyelvben nem nagy nekirugaszkodással rövidesen összehozunk durván 2000 magyar szót.
7. De csodák csodájára az õsrégi szanszkrit nyelv is hemzseg a magyar szavaktól.
8. Már talán nem is kell csodálkoznunk, amikor Bobula Ida közel 2000 szumír szó magyar párhuzamát publikálja. Nem beszélve a nyelvtani egyezésekrõl.
9. Ha nyugatra tekintünk, ott sincs ez másként. A kelták nyelvébõl, akik valaha egész nyugat - északnyugat Európát belakták megismerhetünk dr. Timaru Kast könyvébõl 1650 szópárhuzamot.

Ezek után vajon állítható az a képtelenség, hogy a magyarok a népvándorlás alkalmával végigjárták a világot és minden lehetõ nyelvbõl összelopkodták nyelvüket?

Ezt az állítást a magyar nyelv logikája és szerkezete egyértelmûen kizárja. Elég ha ezzel a témával kapcsolatban valaki elolvassa Varga Csaba könyvét a magyar gyökrendszerrõl és szavaink ebbõl való kialakulásáról.
Ezt úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas fát, melynek minden ága tovább oszlik, de az ágacskák kapcsolata visszakövethetõ egészen a törzsik, illetve a gyökerekig. No most már, ha bármely szavunk ebbe a csodálatos rendszerbe beleillik, mind gyöki szerkezetével, mind a képi mondanivalójával, akkor biztosan magyar szórol van szó.

Követve a fenti nemzetek nyelveinek szópárhuzamait a magyar nyelvel, nagyfokú bizonyossággal megállapítható a szóátvétel iránya.
És itt jön a döbbenetes eredmény! A szóátvételek szinte mindig magyarból mentek át az idegen nyelvekbe. Az átvevõ nyelvekben hiányzik a gyökrendszerbe való beilleszthetõségük.
Szinte azt kell mondanom, hogy azzal a fogalommal, hogy idegen nyelv most már óvatosan kell bánnom, mert lehet hogy pontosabb definíció lenne a magyarból kialakult ,,leánynyelv megfogalmazás.

Miután most már bátran állítom, hogy a ma magyarnak nevezett nyelv Európa, de talán a világ legõsibb nyelve, mely megmaradt napjainkig, felvetõdik ennek a sok népnek a rokonsága a Magyarokkal kapcsolatban.

Tekintsük meg testvéreinket egy kicsit figyelmesebben és adjuk össze a 2x2-t, hátha ki jön belõle a négy és nem maradunk csökönyösen az öt mellett?

Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a kelták mint nép a Kárpát-medencében alakultak ki, és innét rajzottak szét szerte Európába. Ne felejtsük, hogy a Kárpát-medence õshonos nyelvét csupán Árpád bejövetele óta nevezzük magyarnak, megtisztelve nyelvünket a bejövõ talán legnagyobb törzsének a nevével. Hogy azelõtt ezt a nyelvet pontosan hogy hívták, nem tudom, de az biztos, hogy egy kõkori, õsi nyelvrõl van szó.

Szóval kik is a kelták? Hát bizony õk a nyugaton szétszóródott azon testvéreink, akik még Árpád bejövetele elõtt részben elhagyták hazánkat és most õket Íreknek, Skótoknak, Bretonoknak és Etruszkoknak hívják. Sajnos õk elvesztették nyelvüket, és most már csupán vallási különbséggel próbálják megtartani identitásukat.

Gondoljanak bele, ha mi rádöbbentjük testvéreinket az õsi testvéri kötõdéseikre, mennyire megváltozna pl. Amerikában a velünk szemben álló hozzáállás, ha az ott élõ közel 50 millió Ír és Skót testvérünk támogatásunkra sietne.

De hagyjuk a politikát és nézzük a közvetlen nyugati szomszédjainkat az Osztrákokat és Bajorokat. A Bajorok magukat Bajovároknak nevezik. Mibõl ered ez a szó? Hát a testvér kelta bajókból és a testvér avar keverékbõl. Csak késõbb lettek belõlük a germánok által leigázott bajorok és osztrákok.
A deli szomszédaink az Olaszok, elõdjeinek nagy többségét éppen az Etruszkok teszik ki, akik megalapították gyönyörû fõvárosukat - Rómát. Ezeknek az imperiális politikájuk következtében alakultak ki az úgynevezett modern (?) európai nyelvek, mint a spanyol, portugál, francia, angol de maga az olasz is.

Van az emberiségnek egy veleszületett tulajdonsága, mégpedig az, hogy testvérét, családját, nemzetét elõnyben részesíti. De ez a tulajdonság erõsen követhetõ az állatvilág legkülönbözõbb vonalán is. Hát használjuk végre ki ezt a tulajdonságot és egyszer bátran döbbentsük rá világszerte testvéreinket a családi hovatartozásukról. A testvéri szeretet biztos nem fog kárára válni az emberiségnek.

Varga Csaba, az általam nem eléggé dicsért mûveiben, gyönyörûen rávilágít a különbözõ nyelvek szópárhuzamainak statisztikai jelentõségére. Ugyanis pontos számításokkal bizonyítja, hogy két nyelvben két ugyanolyan szó azonos értelemmel, milyen elenyészõ valószínûséggel fordulhat csupán elõ, amennyiben a két nép nem élt egymás mellet, illetve nem azonos gyökerû.
No most én végigfutok egy pár nyelven és nem csak egy pár szópárhuzamot fogok felállítani, hanem szavak seregeit.
OK.. Legyen mindegyikbõl mondjuk kilencven a papíron való elférhetõség miatt.
A többit megtalálja az érdeklõdõ a megfelelõ könyvekben.
Ehhez kívánok Önöknek jó ráeszmélést és gyönyört a testvéreink nyelveinek tanulmányozásában.
A felsorolt szópárhuzamok: magyar-kelta, magyar-ujgur, magyar-sumér, magyar-szanszkrit, magyar-ógörög, magyar-latin, magyar-mongol, de lehetne folytatni a magyar -török a magyar- baszk , magyar -örmény stb. nyvekkel. Az összehasonlítások örömét ezúton másnak is meghagyom.

Magyar - Ujgur:

Kap- kapmak Bõszít- buzulmak Csiklik- redzsiklik
Söpör-szüpürmek Bukás-putlas Csipked-csimdas
megtisztítani-szürgen Bûvöl -büje, büjebol Csók- csokkine
Adni-ödne Csacsog -csacsras Tömör,Vas- tömör tömördek
Ugrik-jügür Kicsi-kicsik Csö (lovat biztató szó- csu
ér - erek Csalán-csakak Döcög-dübcsek
bátor- bátur Csap- csap Dörög- güldör
szakál- szakal õrzõ pár- Csardas Dug- tyk,tykmak
atya-ata Csatol -csatmak Máj- dzsiger
anya-ana Csökken-csökken Gége- gel

Gõgös- Gög ucs( mennybe repülni) kocsi- kos
homok -kum koros - kéris
jegyezni- jezik környék - körnidzsek
kever -kaur nyal- jala
kökény-kökend macska- müsük
kellék-kereklik göndör-bödür
késik- kecsikmek kavar- kavur
kévéz - kévez patkó- taka
nyûgõs- jögösüs padló-padval
rák- rák kisértet - kisi ertilet(egy ember elhalastotja)

sikoltás - csíkaras tanya -tanha(teljesen egyedüli)
só-sor papucs- tapust
sok - dzsök Tas -Tas(kõszivü-bátor)
suba -dzuva Tölt-toldur
szám- szán Türtõzik- tuzit
szeplõ- szepkin Vezér- vezér
szörny - szörün Zokog- zokuldas-bokuldas
szûz - kiz Kapu- kapö
tagol- takbol Ól - hoila
tar - takr Szó- szöz

Szótár-szözluk Ökör- ököz
Tudás- tonede-tonus Majom-majmun
Kegy- kedzsür Csalogány- csalgan=éneklõ
Öccs- üke Tõ(növény töve) - tövi
Sárga- szárök Arany - altun
Zöld- zezild(jezild) Tûz - ates
Tojó(tyúk) - tochu Szemüveg- közeneg

Magyar - Sumér:

Abrázat- Abru azaad csuka-suga gúzs-guz
Abrosz- Ubarasu dalia-deli göröngy-girin
Aka-akó darab-dar derék-dirig
Bab-ubub bánya-banü deszka-dusuge
Bába-baba barack-baru dézsa-dusu
Babona-babuna barázda-bar dolog-dugluag
Babrál-babar birka-birga gally-gal
Borda-barda bolond-balandu ganaj-gan
Csata-sata bolt-baltu kád-kad
Csipke-siip gát-gutu kakas-gagasu

Kalapács-kalappatu konkoly-kankal megye-mada
Kantár-gantur kór-guur méh-me
Kapa-kapa hála-haala mér-mer
Kapta-kabta hiba-hipü mészáros-masaru
Karácsony-guurasumu hörcsög-ursag mocsár-musir
Kása-kas huszár-gisar munka-muunga
Kasza-kaz irha-irih néma-numu
Katona-kadunu jegenye-iagina ösztön-astin
Király-kuruigi kabát-gubbutu kosár-kusurra
Kocsonya-kusunu kacsa-kusu kuckó-kuku

Kúp-guub pocok-pusru párba-barnu
Kuruzsol-kuruslu pohár-bahar sás-sasa
Labda-libdu palást-palasutu sáv-saba
Lepény-lebenu pálca-palusu séta-sid
Lencse-lubsu palota-balatu suba-suba
Lom-lum pap-pap súly-sul
Lúg-lug pára-bara sulyok-suluag
Párol-barlu paraszt-baarasutu szablya-zublu
Patak-badag parázs-bar szakács-sakasu
Pecsenye-pes párduc-baartusu szarka-sarraku

Magyar - Ógörög:

Velõ - müelo- sz csizmadia-szüszmatia ház-hász
Gyûrû - güro- sz (kerek) cipõ-szüpö édes-édesz
Savanyú - zumono- sz biztos-pisztosz kellemes-kallimosz
Apó, após - apphu- sz cölöp-szkolop mérges-márgosz
Kampó - szkambo- sz (görbe) pokróc-pikrosz nézés-neoszisz
Gyönyörû - gonüro -sz csendes-cendesz az-osz
Forró - purro- sz segít-szegít penész-pinosz
Fiú, fijú - hüjo- sz most-moszt retesz-rütész
Kapa - szkaposz esik-eszik szurtos-szürtosz
Kád - kád-osz füles-filesz fényes-phanosz

Kör - gür-osz õriz-oüriz ék-éké
Õr - oür-osz õr-oür üres-eürosz
Luk - lak-osz citera-kithara fülemüle-filoméla
Szirt - szirt-isz bolond-bolinda gólya-güalon
Szó, szav - pszof-osz szomszéd-szümpszuaté hosszas-hosszosz
Rokon - progon-osz korpa- kureba izom-iszma
Ár (érték) - ár-osz (haszon) szekrény- szekarion kalap-kalüpto
Iker - ikel-osz (hasonló) gonosz-agoniosz inas-inasz
Kapor - kuper-osz andalog-anthologe fonák-fenaksz
Liszt - aleszt-osz (õrölt) dél-dejlé fakó-fakosz


Áld - alth (segít, üdvözít) Mocsaras - muszarosz (szennyes, piszkos)
Árok - oruk Fény - fain
Kút - kut-osz Fõz, fõ - fóz (pirít, süt)
Tábor - taphro-sz Eredj! - erejde! (eredj, kotrodj)
Hiéna - hüaina Út - oud-osz
Rág - rago-(szétszaggat, tép) tróg-(rág) Gyere! - deüri!
Horog - korok-sz Himbáll - hübball (aláfordul, aláhjlik)
Karéj - khoreja (kör) Halk - holk-osz
Piros - pürrosz Zeng, cseng, peng - ftheng

Ügyes - hügieisz Ecet-oszüté
Teljes - teleiosz Fekély - szfakel-osz
Csinos - sztenosz Baj - boa
Kopasz - kopasz
Alusz- ik - alussz-, alu-, (henyél, álmos) alusz (restség, henyélés) alu-ma (álom)

Magyar - Szanszkrit:

Agg-agh ér-ár csák-cákh
Arat-arv rés-ris csap-csap
Szeg-szagh ragya-ráds ég-agnis
Szö-szi lé-lí gyám-jam
Szöv-sziv lobog-lábh kiált-khjá
Dús-dús lép-laip tapad-tup
Dárda-dár suhan-szu tör-tar
Durcz-dhars dívik-div idõ-it
Taszít-tasz hat-pat iram-ir
Tapad-tap tol-tul ill-il

Jár-já kártol-kart mag-mah
Hiány-há sarol-csár mar-mar
Garád-garh ondó-und marad-mur
Kasza-kasz viskó-vic bot-badh
Kong-kan fartat-vart berreg-barh
Kunyhó-kut válik-val pohos-bah
Kaczag-kakh vál-vil beszél-bhas
Kupak-kup metsz-mas bujik-bhud
Kurjant-kur mond-man pata-pat
Karc-karc meder-mid piti-pi

Villan-vail irigy-írszi
Hab-ap kérd-gardh
Teli-tal máll-mall
Idv-íd Kampó-kamp
Zarándok-szar Int-ní
Gyalu-dal Tenyész-tan
Üget-ikh

Magyar - Latin:

Szeg-seko piszkál-piskis szappanlé-saponatum
Szegõ-sektor nép-nepos szarv-sarvus
Eredeti-hereditarius puszta-posito tud-tudo
Rovátkás-rabdotos polyva-palea irigy-ira
Torzsa-thyros sír-sirus vígad-vigendo
Poronty-parentes tart-tardo vagyok,való-volo
Pall-pello tégla-tegile tapló-tepeo
Ész-assis templom-templum rág-rodo
Ék-akies kapu-kaput rab-rapio
Öröm-oramen híány-hiátus lé-luo

Ég-ignis magas-magnus szöv-suo
Idõ-ito marcangol-mordeo tör-tero
Hiu-hio marad-moror csel-scelus
Garád-gyro bot-batuo csalárd-scelerat
Kaczag-cachinnor berreg-barrio csille-scale
barrioKupak-cupula kamp-camus csípõ-scapula
Sarol- sarrio gyalu-dolo csáp-scapus
Metsz-meto kér-quaero csatorna-scotia
Mond-moneo arat-aro csámpás-scambus
Meder-madeo szakad-seco csattan-scateus

Szervez-servio száraz-surulo Marad-morando
Soroz-sero szálka-surculus Morcos-martos
Sorozat-series sûrü-surkularius Morzsa-morsa
Sors-sors serken-surgo kullog-kolligo
Sorsolás-sortitio surran-surripio ad-addo
Szerénység-serenus szár-sarissa martalék-mordeo
Szörpöl-sorbeoszirt-syrtis szármány-sarmenta Mamlasz-mammulatus
Cseresznye színü-cerasinum szárad-seresco pergõ-pergit
Cserfa-cerrus kampít-kampio Bólint-bolon
Szár-surus kötöz-katadeo seper-szeperat


Magyar- Bolgár:

Bük-buk kocsány-kocsan róka koma- kuma lisza
Kakas-kokoska kocsma-kröcsma kutya-kucse
Tepsi-tepsija macska- macska barázda-brazda
Tabló-tablo szoba- szoba sonka-sunka
Lucerna-ljucerna mostoha-mascsecha szita- szito
Gereblye-greblo gesztenye-keszten karfiol- karfiol
Kulcs-kljuc zseb- dzsob tészta-teszto
Vihar-vichör vasvilla- vila kupa-kupa
Udvar-dvor rozsda-rözsda ebéd- objad
Kukorica-kukoruz sapka- sapka puska- puska

Szemét- szmet bolha-bölxha
Buzogány- buzdugan dinnye-dinja
Pogácsa-pogacsa Szappan-szapun
Kormány-kormilo Rák-rak
Báty-batko Tiszta-csiszto
Csizma-csizma Szalma-szlama



Ha ezen rövid gyûjteményt, mert valóban rövid, ha a sok száz meg helyenként több ezer szópárhuzamot veszem figyelembe, összevetem a tamana eredményeivel, mely 94 õsi Kárpát-medencei magyar egy-két szótagos nevet mutat be négyszázhetvenöt azonos párjával az öt földrészen, akkor gondolom nem csak nekem adatik meg az a szabadság, mely átvilágít azon a történelmi ködön, mely övezi õsmúltunkat."

Nyihihi, na baccus, azt még nem láttam, de most megnéztem, hát, sokat elmondana egy szakorvosnak (is).

Jó lesz vigyázni az ilyen a 'nem szakértõk'-kel, mert olvasni azért tudnak!!! :))

"honfoglalás elõtt magyarba került"
Az ilyen homályos fogalmazás jól jelzi, hogy fel sem merül az írójában a 'honfoglalás' rengeteg lehetséges eltérõ értelmezése.

Arra sem könnyû választ adni, hogyan sikerült eleinknek az itt élõ idegen népek nyelvét eltüntetniük, és hogyan tudták nekik ilyen jól megtanítani a magyart. Már ha azok egyáltalán mind idegenek voltak, ki tudja!

Nekem is volt olyan érzésem a SK írás olvasásakor, hogy ezt már régóta így hisszük, tehát igaz ('rámondás' :D), meg amolyan felmondom a jól betanult leckét, amit így mondtak el nekem. Kreatív gondolkodás, az meg minek???!!!

Aki beéri Sándor Klára és társai írásaival (a politikai pályájáról is õszintén beszámol), az meg is érdemli. Nekem ez édes kevés, és nem érdekelnek a bebetonozott dogmák. :))

A többire majd késõbb reagálok. :)

Hoppá, kimaradt egy mondat. Csak a teljesség kedvéért....

Természetesen azt a megállapítást, hogy a "honfoglalás elõtt magyarba került" "dzs" kezdetû szavakból lett "gy" kezdetû, csak akkor tudnám elfogadni, ha valami hihetõ forrás elõször megmagyarázná, hogy honnan tudják biztosan, melyek voltak ezek a szavak? Nekem ez is olyan "rámondásosnak" (valahogy meg kell magyarázni....) tûnik, de lehet, hogy nincs igazam!? Hiába, nem vagyok szakértõ!:))

A szójátékokkal kapcsolatban, csak annyi, hogy régi-régi gyermekkoromban volt egy személy , aki szerette a magyar nyelvet, ismerte és helyesen mûvelte is, és szeretetébõl/tudásából adódóan folyamatosan "játszott" is vele és minket is játékra szólított rendszeresen. Persze mi akkor sokszor nyûgként éltük meg, de mégis hasznos volt, mert az élmény megmaradt. Most eszembe jutott, hogy mennyire igaza volt, hogy minket is bevont ezekbe a beszélgetésekbe, belõlünk is megpróbált megoldásokat kipréselni, mert lehet, hogy nem kis része volt abban, hogy az anyanyelvemet mennyire szeretem!! És itt, ezen a fórumon, ez most eszembe jutott. :D

Sándor Klárát elvbõl nem olvasok, mert úgy gondolom, hogy akinek az a gondolat fogan meg a fejében, hogy õsi írásunk valamikor a XV. század körül keletkezett, (legalábbis ezt olvastam valahol róla) nos, õ ne akarjon ezek után semmilyen témában még csak elgondolkozni sem, mert csak kárt okozhat!! Nem mérgezem magam ilyesmikkel!!!:)))))
Remélem emiatt nem vádol senki szûklátókörûséggel??:D

Elhiszem, hogy szereted a "gy" hangunkat, mert ez tényleg a MIÉNK. :)

Nézd csak mit találtam! "A hivatalos álláspont szerint a 9.-10. századi magyar nyelv hangkészletébõl hiányoztak a következõ mássalhangzók: ty, gy, v, zs, h, c, dz, dzs. Viszont a magyar rovásírás, amely jóval korábbi idõkre tekint vissza, tartalmaz jeleket ezekre a hangokra,(tehát volt/van/lesz "gy") kivéve a dz-t és a dzs-t."

Mi is van ezzel a "dzs"-vel?? Szóval az ezekkel a betûkkel kezdõdõ szavak lettek "gy"-sek?? És mi van a szó közepén található "dzs"-vel?? Pl: handzsár, ??? Miért nem lett ebbõl HANGYÁR? Meg tudja ezt nekem valaki magyarázni??? És a DZSÁMI miért nem lett akkor GYÁMI?? Vagy ez nem minden szóra érvényes? És ha így van, mi alapján lett eldöntve, hogy melyik "dzs"-bõl lett "gy"-s szó, és melyik marad "dzs"???? Tényleg, melyek azok a "dzs"-vel kezdõdõ szavak, amelyekbõl "gy" kezdetû lett??
Ha ezt valaki megválaszolja neked, szerintem az is ki fog derülni, melyek az õsi/régi "gy"-betûs szavaink!!

Más.

Ha bármiféle nyilvános számonkérésre számítasz ama bizonyos "hivatallal" kacsolatban, csak annyit mondok: "naív lélek...." Én inkább kitüntetésekre számítok, fontos és megkérdõjelezhetetlen munkájuk jutalmául. Remény talán arra van, hogy az "új szelek" és az egyre nagyobb társadalmi nyomás hatására (szimplán kényszerbõl) többet csöpögtetnek a kutatóknak a munkákhoz, és talán több lehetõsége lesz a publikációkra minden oldalnak!!

A rovásírás egyre jobban foglalkoztat! Ahogy beleásom magma a témába, egyre inkább idegesít, hogy még mindig alig tudok valamit. Nem tudom mikorra tudok használhatót összehozni, mert ráadásul a legnagyobb ellenségem az IDÕ, mármint a hiánya!!! De reméljük a legjobbakat...:))))

Ez pedig csak úgy tetszett, és idekívánkozott....:))

Magyarország, a királyi mágusok õsi földje, az Isteni Õskinyilatkoztatás õrzõje, az írásbeliség bölcsõje, Jézus leendõ második eljövetelének dicsõséges helyszíne, Boldogasszony Mária Királysága (Regnum Marianum), a Szent Királyok és a Magyar Szent Korona szentgráli oltalmazó kisugárzásának Uruszága!!

"ÁMEN" :))))

Jó ilyeneket hallani egy 'laikus' nyelvész szájából:
"a nyelvünk annyira különleges, egyedi, változatos, hogy szinte szójátékokra késztet unos-untalan..."
Azzal is egyetértek, hogy inkább valami egészet, összefüggõt kell keresni a mesterséges és gyakran vitatott részek helyett. Jól látod, ne zárjunk ki semmilyen lehetõséget mivel az dogmatikus szemlélethez vezet és az csõd.

Bizony még mindig föl vagyok háborodva azon, hogy magyar intézmények nem támogatták az õsi rovás ÁBC-énk Unicode-kódolását. (Gondolom ez az interneten való alkalmazhatóságot segíti/segítené!) Miféle érdekeket képviselnek ezen intézmények vezetõi? Ha tényleg kezdenek új szelek fújdogálni ama intézménynél, akkor már most elõre szólok, szeretném mielõbb megismerni ezeket a neveket és olvasni a teljes levelezésüket ami e tárgyban íródott!!! Hadd emlékezzünk azokra, akik megpróbálták ellehetetleníteni az õsi magyar írásbeliség ismeretének széles körû elterjedését. Pfujj!

Közben szorgalmasan végzem én is az itteni házi feladatokat. :) Most Sándor Klára írását böngésztem végig.
(Galamus-csoport tagja, lehet olvasni ott a pályájukról is, akit érdekel.)
Pl imádom a 'GY' hangunkat! Ezt olvasom errõl:
"Ma 'gy' hanggal kezdõdik minden olyan eredetileg dzs-vel kezdõdõ, török eredetû szó, amely a honfoglalás elõtt került a magyarba."
Ez mind érdekes. Népünk tehát megõrizte a régi 'gy' hangot és fölvett mellé egy újat! Ez nem egy szegényes nyelvrõl, nyelvhasználatról árulkodik, ugye figyelsz! De vajon akkor hány 'gy'-vel kezdõdõ szavunk saját, és hány felvett? Erre keresem leginkább a választ! Nekünk valamiért nem volt jó a 'diamant', helyette mondjuk 'gyémánt'.
Aztán:
"Az uráli alapnyelv i.e. 4000 elõtt két nagy csoportra bomlott, a finnugorra és a szamojédra. A magyar elõzménye ezek közül a finnugor alapnyelv volt, ettõl i.e. 3000 táján vált el a magyar elõdjét is jelentõ ugor alapnyelv, s ebbõl i.e. 1000 és 500 között jött létre az a nyelv, amelyet már magyarnak nevezhetünk."
Nos, akkor foglaljuk össze. A magyar az egyedüli uráli-finnugor nyelv amelynek volt írásbelisége (saját áBC-vel!!!! emberek!) és ezt nyilván nem azért találták ki a magyarok, hogy minél nagyobb számban gyûjtögessék és LEÍRJÁK (róják) a jövevény szavakat. Különös, hogy az írásbeliség ténye, ill. 'átadó' és 'átvevõ' nyelv fogalma sehol nem szerepel ebben a tanulmányban. És mindez 150 év szorgos kutatás után. Figyelemre méltó. És vajon milyen érdek fûzõdhet a 'rovás ÁBC' elhallgatása mellett???!!! Semmilyen tudományos, mondjuk ki.
Bár a magyar-finnugor rokonság igaznak tûnik, (végignéztem a megadott õsi szókészletet), nem inkább egyszerûen õsi magyar szókészletrõl kellene-e beszélni, semmint egy nagyon ködös uráli-finnugor szókészletrõl?? A magyart mostantól 'átadó nyelv'-nek tekintem, az uráli-finnugor nyelvészek meg derítsék ki, milyen arányban kerültek ilyen szavak a velünk akkoriban szomszédos népek nyelveibe. Jó munkát kívánok nekik! :)

Komolyan megrágalmaztak, hogy te vagy bonyolult? Pedig már éppen akartalak megkérni - mivel neked láthatóan van hozzá jókora türelmed -, hogy a zûrzavaros szövegekbõl hámozd ki miket állítanak.

Az utóbbiakkal kapcsolatban csak neked egy kis ajándék:
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=22738&Itemid=105
(Lásd az alján a szószedetet.)

Az elején írtakkal egyetértek, bár én laikus vagyok, és nem hiszem, hogy túl nagy dolgokra rá fogok jönni max, jobban megszeretem a nyelvünket, és még büszkébb leszek arra, hogy ez az anyanyelvem!! Egyébként a nyelvünk annyira különleges, egyedi, változatos, hogy szinte szójátékokra késztet unos-untalan...!!! Nem hiszem, hogy egy mindenhonnan felszedegetett, túlnyomórészt jövevényszavakból álló nyelvvel ezt meg lehetne tenni!!!!

Nos, a linkben, amit ajánlottál, az elején megtetszettt valami, mégpedig ez a mondat:

"A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok – különbözõ kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendõ közös vonásuk volt."

Ez nagyjából egyezik az egyik korábbi idézett szövegemmel, amiben pont azt írja a szerzõ, hogy " A liberális, racionalista történelem kutatás a történelem egységét korokra osztotta, darabokra tépte", ez a hiba, mert az egészet kell keresni, ahogy Naddeo tette, a kiindulási csoportot megtalálni!!! Tehát egyben kell nézni a történelemet, nem lebontva, széttördelve!!! És semmilyen lehetõséget nem szabad kizárni, elvetni.

Egyébként itt sokszor felmerült a bizonyítékok hiánya, hogy miért nem mondok, vagy mutatok bizonyítékokat az állításokra, amit pl. belinkeltem. Hát legfõképp azért, mert sok van. Szinte nem is kell keresni, elég utánanéznie annak, akit ez foglalkoztat!!!:)))

Ettõl függetlenül nem hiszek abban, hogy a finnekkel rokonságban vagyunk, legalábbis nem úgy, ahogy a történelem könyvekben tanították, (vagy még mindig tanítják..??) mert bizony a Hunsdorfer féle megerõszakolt, kreált verzió bizonyított tény (mármint az, hogy "kreált"). Az már persze egy másik kérdés, hogy tõlünk származhatnak felõlem a finnek, de az biztos, hogy nem mi voltunk, akik tanultunk, hanem mi voltunk a tanítók!!! Ennek ellenkezõjérõl nem tud senki meggyõzni. Ez van. Ennyi. Tehát Naddeo szavaival csak ilyen formában tudok max egyetérteni.....:

"Véleményem szerint a finnek azoknak a "kalandor" magyaroknak a leszármazottai, aki Krisztus elõtti 2. évezred közepén elvitték a bronzkészítés technikáját Dániába és Skandináviába." :))))


Na, ezen a mondaton, meg sikerült magam jól felhúzni...:)

"Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat."

Nem a "képtelenség" volt a gond, hanem hogy nem hagyták, hogy nyilvánosságra kerüljön, alapvetõen a kutatásokat gátolták, gátolják még most is!!! A mondat csak ennek tükrében igaz, nem azért nem rekonstruálták, mert nem volt mit!!!!!! (de ez csak az én mérgem)

Ez viszont mennyire igaz: "Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa õskövületei, a kontinens legõsibb népe. Ebbõl a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái." Egy pillanat, õskövületek????? Errõl más is eszembe jutott...:))))

A vége azonban valóban lehangoló!! Fõleg így késõ este fáradtan...:))) De úgy hallom új szelek fújdogálnak ama bizonyos hivatal körül is....????? Reméljük tisztító is lesz az a szelecske, nem csak új!!!!!:)))))))

Pompás érvelés. :))

De jó lenne tudni, hogy vajon hány mai nyelvben mutatható ki GYÖKként ez a különleges 'FA' szó!

Egy kiváló nyelvésznek kb 100 nyelvet kéne anyanyelvi szinten ismernie, és 1-2 tucat holt nyelvet behatóan. Ez ugye képtelenség. Be kell látnom, a nyelvészet igen lassan képes csak lépést tartani a felfedezésekkel. Ezért aztán minél többen vesznek részt ebben, annál jobb. :)
Persze így az ellentmondások száma is nõni fog, de ez a nyelvészet velejárója. :)

-Aki itt vitatkozik, az mind eszelõs!!:PP

Nem tudom kik azok a 'sokak', de amikor itt bizonyítani akarunk valamit, egyik oldalnak sincs könnyû dolga.
Részlet néhány korábbi itteni írásból:
"A finnugor rokonság megkövesedett tantételeit jól segíti az a tény, hogy egy kicsit mindenkinek igaza van, csak nem mindegy hova tesszük a hangsúlyt!"
"A finnugor nyelvrõl egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni."

Engem minden nyelv érdekel valamennyire, de itt most azért fontos lenne tudni, hogy a magyar nyelvrõl ebben a rokonságban, mint átadó vagy csupán átvevõ nyelvrõl beszélünk. Ennek fokát is illene meghatározni, mielõtt egymásnak esik a 'két oldal'. Nem hiszem, hogy ezt olyan könnyû lenne eldöntenie bárkinek is. :)