Rokon lelkek: Dodó és kvagga, kamassz és muroma. Mind kihaltak. A madarat vagy a félzebrát majd mindenki ismeri, a másik kettő a finnugor nyelvcsaládba tartozó, a magyarral rokon nyelv. A kamasszt utolsóként beszélő 1989-ben némult el örökre. A lív vagy vót nyelvet talán ha 20-an, félszázan értik még, ugyanennyien gyászolják is. De vannak, akik hamvából támasztják föl, élesztik újjá e kihalás szélén álló nyelveket, a bennük-mögöttük rejlő kultúrával együtt. A 11. Finnugor Világkongresszuson, Piliscsabán a nyelvi diverzitás megőrzésén, a finnugor népek és nyelvek 21.századi sorsán gondolkodtak a kutatók.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Ezt az anyagot még nem ismertem. Mindenki nevében köszönöm, aki ezzel a témával foglalkozik.
Minél több helyen megfogom osztani, hogy sokan mások is olvashassák.:)
Érdekes munka, mert a szerzõ kitekint szinte az összes ural-altáji nyelvcsaládhoz tartozó nyelvre, mint lehetséges rokonságra - ez alapján az a konkluziója, hogy a magyar nyelv nem lehet egyértelmûen urali. A tunguz és ótörök nyelveknek lenne egy nagy kincsesbányája a nagy dzsürdzsi (tunguz) illetve nagy kitáj írás (türk alapú) [mindkét nép legalább száz évig uralta Észak-Kínát i. u. 900 - 1200 között] képében - azonban ezek jelen pillanatban megfejthetetlennek látszanak.
Mint a koreai és japán történelmi sorozatok kedvelõje, mindig felfigyelek a nyelvi kapcsolatokra:
- a japán nyelvben a tisztelt személyt dono-nak hívják, az öregebbet pedig ó-dono -nak
- a koreaiban az apuci ugyanazt jelenti mint nálunk, az apamama kicsit mást: az uralkodót
- a szabú(ó) a koreaiban irányt szabó személyt/mestert jelent
Mind a japán, mind a koreai a tágabb ural-altáji nyelvcsaládhoz tartozik, a koreai nyelv (és nép) történelmileg érthetõleg tunguz háttérrel/alappal is rendelkezik.
Érdekes, évek óta tudom (kb. amióta foglalkozom a témával), hogy a finnugor részrõl folyamatosan kritizálják azon alternatív hipotéziseket hirdetõket, akik pont a nép származása alapján próbálják kétségbe vonni a a magyar nyelv finnugor nyelvcsaládba tartozását. Akkor most hogy is van ez?
Javaslom; a kiragadott, DOGMATIKUSRA formázott félmondatok idézgetése helyett maradjunk a HIPOTETIKUS megfogalmazások megosztásánál.;)
Egyébként, ha jól olvastam több helyen, (tuti jól olvastam :D) a Finnugor elméletet hirdetõk mossák össze leginkább a nyelvi rokonságot az eredetünkkel. Ezzel volt/van a legtöbb problémája mindenkinek, aki ezt a talmi elméletet nem akarta magáévá tenni. ;)Hamar felejtesz, pedig elég hosszú ideig vitáztunk itt. Akkor most "elvtársaiddal" ellentétes véleményt hangoztatsz? Hogy van ez? Fogynak az "érvek"?
Úgy látom az egyre gyakrabban megjelenõ hírekbõl, hogy egy-két év, és végre a MTA is kénytelen lesz hivatalos formában is semmissé nyilvánítani a Finnugor elméletet. Kivárom. Ráérek. És akkor leszek kíváncsi majd a véleményedre.
"Az egyik kérdés az, hogy természetesen egy nép (etnikum) kialakulása és nyelvének eredete két külön dolog, azonban teljes mértékben nem lehet külön választani. Abban az esetben viszont, ha teljesen függetlenítjük egymástól ezt a két kérdést, további kérdések sora merül fel. Hol (milyen régiókban) alakult ki a magyar népesség (és döntõen milyen komponensekbõl), valamint hol és milyen módon jutott az általa ma is beszélt nyelvéhez (illetve annak korabeli formájához)? Ez a nyelv hol alakult ki, kik voltak a korai beszélõi? Ezen túlmenõen, ha nem ez volt az eredeti nyelve, akkor milyen nyelvet beszélt e nyelvcsere elõtt? Amennyiben meg nem volt nyelvcsere (és ez tûnik valószínûbbnek), milyen módon alakulhatott át ennyire a magyar nyelvet hordozó népesség (már a honfoglalás idõszakára is), hogy sem antropológiailag, sem pedig genetikailag nem mutatható ki számottevõ hasonlóság a finnugor nyelveket beszélõ egyik néppel sem."
"Az õstörténeti folyamatok modellezésének (elvárható) eredményességét befolyásoló tényezõk közül az egyik legjelentõsebb az idõ faktor. A nyelvek a különbözõ külsõ (idegen nyelvek hatásai) és belsõ (önmagában a nyelvek saját belsõ fejlõdésük révén bekövetkezõ) hatások révén viszonylag gyorsan változnak, illetve akár ki is cserélõdhetnek akár egy- két generáción belül is egy nyelvváltással. Ráadásul, ha ez írott forrásokban nem követhetõ nyomon, vagy az írásbeliség elõtti idõkben játszódott le, akkor ennek akár semmilyen nyoma nem marad fenn. Ettõl eltérõen viszont a jelentõsebb létszámú (huzamosabb ideje együtt élõ vagy genetikai kapcsolatban lévõ) népességek genetikai és antropológiai jellegei sokkal lassabban változnak, és ha megfelelõ mennyiségû lelet áll rendelkezésre, akkor ezek a változások – vagy legalábbis annak tendenciái – is nyomon követhetõek, bizonyos mértékig."
Cikkbõl kiragadott pár lényeges mondat.(ha valaki lusta lenne végig olvasni... )
"Még ha a legvisszafogottabban akarjuk vázolni a helyzetet, akkor is úgy kéne fogalmaznunk, hogy ebben a kérdéskörben a nyelvészet felépített egy hipotézisrendszert, amelyhez képest az antropológia egy más jellegû õstörténeti modellt vázolt fel, amelyet az utóbbi idõk genetikai kutatásai is megerõsíteni látszanak.Bizonyos változások zajlanak, és elindultak bizonyos pozitív folyamatok. Azonban a magyar tudományosság szervezeti struktúrája egyelõre pártapparátus-szerû, amelyben a régi kapcsolatok és az érdekszövetségek jobban számítanak, mint a tudományos teljesítmények (bár ez utóbbi sem kizáró ok).Egyre inkább az a tendencia, hogy a nyelvészet bizonyos képviselõi állnak – az uráli–teória kitartó, dogmaszerû képviseletében – az egyik oldalon, míg velük szemben egyre több tudományág eredményei sorakoznak (összehasonlító zenekutatás, etnográfia, antropológia, genetika). Ezért a korszerû tudományosságot támogató nemzetközi szervezetek és az állami költségvetés forrásait inkább olyan kutatások irányába érdemes csoportosítani, amelyekben fejlõdés mutatkozik, és módszertanilag egyáltalán bennük van a megoldás lehetõsége, vagy legalább olyan szakemberek vezetik, akik a jövõ felé tekintenek, nem pedig a letûnt múltat sírják vissza"
Nekem már sikerült elfelejtenem. :) A fölösleges és haszontalan dolgokat nagyon gyorsan eltudom tüntetni a gondolataimból!!:)) De abban szerintem tévedsz, hogy nem akarna nekünk mondani semmit. Sõt!!! Kihívást jelentenénk a számára!! Gondolj bele, nem a legédesebb érzés egy veled ellentétes véleményen levõ embert meggyõzni az igazadról?? Édesebb, mint egy egyetértõvel nyugtázni az általad említett dolgokat!! Az olyan uncsi...!:))))
Szerintem is igazad van a "karral" kapcsolatban. Sõt, beteszek egy linket, (eddig nem mertem...) ami elég meredek, de attól függetlenül "szélesíti" a LÁTÓKÖRT, mint egy lehetséges válasz a KARÁCSONY szavunk eredetére!!:))
És ugye nem szabad elzárkózni semmilyen lehetséges megoldás elõl!!??:D
Akkor jó, mert szerintem sem!
Valóban, S.K.-t jobb elfelejteni. Nem túl sok újat tudna nekünk mondani. Kérdés, hogy akarna-e egyáltalán?? Azt hiszem, ugyanaz a válaszunk. :)
Jut eszembe, a legutóbb nagy érdeklõdéssel olvastam a régi magyar szavak listáját, pl a testrészekrõl. Emlékszem, hogy az S.K. írásban közölt listáról nekem hiányzott a 'KAR'. Hogy ez ne lenne a miénk? - karó, kard, karom, kapa, nyilván van több is. Nem is ez a lényeg. Õ ugyebár 'finn-ugor'-ként emelgette ezen szavainkat, én pedig határozottan õsi magyar szavaknak vélem ezeket. Az átvevõ nyelveket örömmel veszem, csupán helyesen kell megnevezni azokat. :))
Hát igen, én már csak ilyen vagyok!! :)) De ha te így gondolod, akkor nem tudok mit tenni, beletörõdöm a korrigálásba.
Apropó dogmák...akkor S.K-t talán elfelejthetjük...!!?:DD
Nagyon kedves Tõled, de ezt muszáj lesz korigálnom.
Én is csak egy vagyok a 'tudatlanok' közül. Azt viszont megerõsíthetem, hogy most már sokkal többet tudok ill, sejtek bizonyos nyelvi dolgokról, mint amikor ez a topik beindult. Talán azért mert érdeklõdöm és nyitott 'füllel' járok. Nagyon érdemes. :)
Ennek megvan még az a haszna, hogy egyre könnyebb lesz felfigyelni bizonyos 'dogmatikus' jelekre/jelenségekre. Ezek most már inkább szórakoztatnak, mint bosszantanak. :D
Ez bizonyára valami beugratós válasz akart lenni, mert én a világon semmi értelmét nem találom.
Neked valószínûleg még nem esett le, hogy egészen biztosan volt valamiféle õsnyelv (ill. több õsnyelv) amibõl továbbfejlõdhetett a (modern) nyelvek nagy családja. Hacsak nem akarja valaki bemesélni nekem, hogy a mai nyelvek mind külön-külön fejlõdtek volna ki, úgy hogy amolyan légipostai küldeményként érkeztek volna az illetõ népekhez valamely istenség jóvoltából. Bizony, ezért (is) fontos a dolgokat egy nagyobb összefüggés keretén belül vizsgálni.
Ha megpróbálod bebizonyítanod, hogy akár az 'asztal', 'szék' netán a mai 'KARÁCSONY1 szavunk a szlávoktól ered (nagyon erõsen kétlem), akkor abból a tévedésbõl indulsz ki, hogy ezeket a szavakat mondjuk egy szláv 'õsnyelv'-bõl vettük volna át. Amennyiben belátod, hogy ez képtelenség, akkor máris jó nyomon haladsz afelé, hogy vajon a szlávok honnan az ördögbõl vették ezeket a szavakat.
Csak mellesleg, bár igen ésszerû, az 'asztal', 'szék' szavak, na meg a modern 'karácsony' ünneplése nélkül minden gond nélkül élhettek és beszélgethettek a magyarok és azok õsei.
A hsz-d viszont felhívta a figyelmünket a szlovák nyelvre. Nos, vajmi kevés esélye lehet annak, hogy akár a szlováknak, akár a latinnak, túl sok köze lenne bármely õsnyelvhez. Szintén kizárható, hogy a magyarok bármi erõfeszítést tettek volna arra, hogy a Kárpát-medencében élõ népek 'õsi' nyelvei közül akár egyet is 'eltüntessenek'. Még a gyõztesek is könnyen beismerhetik, hogyha a saját nyelvük úgymond semmire sem jó, akkor a legyõzöttektõl érdemes minél többet átvenni. A magyar nyelv alapjaiban bizonyítja, hogy mekkora badarság ilyet feltételezni. Remélem, ez belátható.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások