Kurtizánok és azok gyermekei az ő testi-lelki problémáival. Engem kevésbé érdekelnek a léha és privilegizált emberek gondjai de a film remekül szórakoztatott és látványban sem volt hiány.
Ritkán nézek romantikus filmeket mert általában nem kötnek le. Ezzel jól jártam, volt benne némi báj, csipetnyi humor és kellő irónia: pl. amikor Chéri mondja az anyjának "Nincs elfoglaltabb ember a semmittevőnél". A vége felé nekem már sok lett az érzelgősség, meg sem próbálok azonosulni ilyen laza erkölcsű személyekkel.

Elolvastam a Chérit. Nincs róla rossz véleményem, ellenkezõleg.
Egy impresszionista, Degas festménybõl kitépet cafat.
mesterien kitépett rongy, a mû összes árnyalata ott foszlik, lebeg, ragyog rajta.

Megsasoltam a filmet. kegyetlenül nem az, amit olvastam.
Idõnként szóról -szóra ugyanaz,
de az atmoszférát nem bírták eltalálni.
Vajon miért tartja magát az a nézet, hogy ha gyorsak, könnyedek és felszínesen dilisek vagyunk
akkor mindez franciás...?? hhhhhhhhoooohhhh

Az a gond, hogy ez még nem atmoszféra. Ez csak a felszín.
kell mögé az életnek az a pofátlan, gondtalan és önzõ módon felszínes élvezete, amit csak õk tudnak és ami romlásba is vitte az egész nemzetet.
Ez egy amerikai film, és az egészrõl sugárzik, hogy ez egy amerikai film ami franciás akar lenni.
Ettõl még a magyarok is ügyesebben hozták volna vissza azt a speciális légkört.

Sokat árt a filmnek, hogy amerikai angolul beszélnek.
Chérit déliesen raccsolva
ó
istenem
szegény Colette :-)
Ezt a filmet vagy oroszoknak, vagy magyaroknak kellett volna megcsinálniuk. A lenygelek se lennének rosszak, de a zamatot nem találnák õk sem el.

Michelle Pfeiffer bár szép nõ, tökéletesen alkalmatlan Léa szerepére.
Léa egy híján ötven éves; Pfeiffer átmûtve, lengeteg szõkeségében inkább bárról koktélpartira libegõ newyorki szépasszonynak tûnik
aki éppen francia kamaradarabbal szórakoztatja magát.
Attól, hogy felveszi a ruhát és mûvileg mosolyog, még nem lesz francia kurtizán.
Erre a szerpere egy magas, tõle kicsit teltebb, barnásvörös -szõke hajú, nyugodtabb nõ kellet volna,
Colette is így írta meg- aki nem ilyen mesterkélt.
Akinek van valami hullámzó varázs a lényében, elbûvölõ és ringató, mint a nyugodt tenger.
Egy ilyen Pfeiffer -féle nõ a srácnak max. játszótrsa lehet, de hiteltelen a szenvedélyes szerelem szerepköre. közöttük meg végképp.

A kis pöcs a filmben túl nõies. a smink Charlotte Ramplinget idézi, ne egészen fénykorában
-az sem túl szexi, hogy a valós életkor helyett a srác civilben egy tízessel több.
Így is hamvascuki márakinek.
Bár szerencsésebb lett volna olyannal játszatni, aki nem úgy néz ki mint Michael Stipe harmincöt éve egy szégyenletes éjszaka után. bocs májk.

A rendezõ csak azzal volt elfoglalva, hogy sötét legyen a haja és a szeme, meg legyen neki szemöldöke.
azzal már nem foglalkozott, hogy legtöbbször aszott, koravén csecsemõként vagy durcás vénasszonyként veszi a kamera.
csak azokat a profilból vett pillanatokat feledném..
A rendezõ nem jól értelmezte Colette azon többször említett fontos ecsetvonását, hogy a srácban van vmi ördögi.
A regényben egy elhanyagolt, képességeit parlagon hagyott, valódi szeretetet soha nem tapasztalt,
tkp. nagyon szomorú, magányos és ezért gyakran igen gedva srácról van szó.

Itt meg kap a nézõ egy erõsen sminkelt, nõies pöcsöt, aki inkább zavaró, mint vonzó. Nem érzem benne a regényben fel -felvillanó furcsaságot, ami arra ösztökéli az olvasót, hogy feltegye magánk a kérdést: ki is ez a csávó, mertháthogy olyan ellentmondásos dolgai vannak.
A filmbeli amorozó tele van manírral és el akar kápráztatni.
a semmivel.
ömerikön sztájl, de fullra.

A kis pöcs anyja, Cathy Bates viszont ügyes -még õ közelítette meg leginkább a kiöregedett, borzasztó vénasszonnyá lanyhult kurtizán lényét.

A két fsz. között, Colette regényében, volt némi melegség. Itt a két színész semmit nem érzékelt mindabból, amit Colette be akart mutatni.
nagyobb baj, hogy a rendezõ sem.
A szájbarágós, amerikai tempóban ledarált, szellemesnek szánt felvezetõ szöveg felesleges -a jenkiknek való, hogy nagyjából el tudják helyezni a történetet.
Európai embernek mindez nagyon nyögvenyelõs.

Emlékszem, a Veszedelmes viszonyokban Glenn Close -nak elhittem hogy francia márkinõ, pompás volt
Malkovich, talán mert európai, tökéletesen átalakult vicomte -á.
egy másik változatban Colin Firth visszafogottan, szinte eszköztelenül keltett életre egy hasonlóan bonyolult, cinikus frátert, aki belehalt saját fejlõdõsébe.
ebbõl aztán arra következtet a jámbor nézõ, hogy meg kéne emelni a rendezõképzés színvonalát :-)

Akinek ezek után is, vagy ezek után fõleg kedve van a filmhez, a tube -on megnézheti felirattal
/a jó szinkron elkente volna az ordító stílusordasokat/

https://www.youtube.com/watch?v=K7bhtIxpUis


Mademoiselle Colette,
pardonnez leur ils ne savaient pas ce qu'ils faisaient...

Minden alkalommal ha meglátom, hogy azt mondják - mit mondják, kijelentik -, hogy a legõsibb mesterség a kurvaság megbotránkozom. Mert miért nem gondolja végig az, aki ilyen ostobaságot és nyilvánvaló közhelyet puffantgat.
Ha az evolúciót nézem akkor a majom lejött a fáról és egy nõstény majom együtt hált egy másik férfi majomszerûvel mert az adott neki csontot? Szóval ez, és minden ilyen elmélet, amely megpróbálja ezt a legõsibb sztorit bebizonyítani egyszerû hülyeség.
Ha a teremtés logikáját veszem, akkor még nagyobb baromság a „legõsibb”, mert az elsõ emberpár gyermekénél a terhesség alapján a legõsibb mesterség inkább az ápoló – fájdalommal fogsz szülni -, vagy a szülész nõgyógyász, az elsõ. De az is lehet, hogy a legõsibb mesterség – a görögök szerint is – a tolvaj, azaz Hermész, aki a tûzzel babrált.
Maradjunk a közfelfogás – a számomra tompult ostobaságánál azaz darwini katyvasznál – és a békaivadék-kimászott a vízbõl majd felafára és onnan megint le szerint, szóval amikor szõrõsek voltunk és büdösek és bedugtuk az ujjunkat egymás fenekébe majd az orrába és a szájába, tehát ekkor nem a kurvaság alakult ki, hanem a gyógyítás. Mert pl. az elõember, az ugye még kurkászott. A kurkászás pedig segítség a másikon, hogy ne viszkessen. A legõsibb mesterség inkább a gyógyító. Egymás gyógyítása, csapatban. A második legõsibb pedig a szociális munkás. Na ott már lehettek kurvák.... :D

A filmrõl meg csak annyit, hogy ellehet rajta gondolkodni, hogy az embereket miért érdeklik annyira a kurvák történetei. Miért?! Pláne a „Bölcs” Ribancok történetei?! Azért mert nagy hatással voltak az, amúgy lelkükben és szellemükben korrupt hivatalnokokra: királyokra, grófokra, meg amerikai elnökökre? Max ezért. A nõi bölcsességet ide devalválni fölösleges. Értelmetlen és hamis.
Mégis ez a film jó. Ha a filmben a személyiségek „õsi mesterségét” és a hozzá tartozó „hímringyóságot” leszámítjuk és mondjuk egy fiatal férfi és egy idõsebb nõ konfliktusos kapcsolataként nézzük, akkor kifejezetten remek a mozi.

Zárójel a legõsibb mesterség a film alapján: a bölcs aki mellesleg ribanc zárojel bezárva.

Az a Veszedelmes viszonyok c. film volt.

Te szegény wasabi80, hát belehaltál, hogy a film még meg is siratott?
Ó, de hányszor olvasok ilyen értelmetlen hülyeségeket a fórumokon.
:DDD

Kedves Tilli!
A Végzetes vonzerõben nem Michelle Pfeiffer játszott, hanem Glenn Close.

Marie a kurtizán után, a Viasat3 még egy kurtizános filmet is betett. De ez teljesen más volt, mint az elõzõ.
Sikerült érzelmileg felkavarnia, de meglepõt mondok, ez nem Michelle Pfeifernek, hanem a törékeny testû, sármos, vonzó és fiúsarcú Rupert Friend játékának volt köszönhetõ. Megutaztatott.
Michelle, bár szeretem õt is a Végzetes vonzerõ óta, úgy látom ahogy öregszik egyre modorosabb a játéka.

Na de..jó film, meg kell néznie annak, aki szereti a romantikát.:)

nagyon jól játszik Michelle, nem csalódtam benne, és Rupert Friend is hitelesen játszotta, engem még meg is siratott a film, annyira átjöttek az érzések.... szerintem megér egy 9 pontot.

Nekem nagyon tetszett, nem az az egyszer nézhetõ film. Akárhányszor nézi meg az ember, mindig egy kicsit más szemszögbõl látja, észrevesz a filmben újabb dolgokat. A történet nem elcsépelt, korhû, Bel Ami jutott róla eszembe.

A jelmezek szépek, megtudtuk azt is, hogy Michellenek jól áll a kalap is; rendben van a díszlet és a helyszínek is korhûek. De a film ettõl még elég gyenge és ezen keveset segít a színészek élvezetes játéka. Felejthetõ. 10/6

A film hossza 89'

Ezt a filmet még nem láttam, de ha adnák tv-ben szívesen megnézném, sokat hallottam róla.

-------------
A filmek milyenségérõl nem tudok nyilatkozni, nagy részüket nem láttam, de nagyjából VII. Eduárd brit király korabeliek, legalábbis két a film kosztümöket bemutató honlap szerint:
Angel romantikus dráma, 2007
Az aranyserleg (The Golden Bowl)romantikus dráma, 2000
Az Öröm háza(The House of Mirth)amerikai romantikus dráma, 2000
Lillie 1978
Titanic romantikus dráma, 1997
Titanic romantikus dráma, 1996
A Titanic éjszakája (A Night to Remember) 1958
S.O.S. Titanic (S. O. S. Titanic) kalandfilm, 1979
A Titanic szobalánya(La femme de chambre du Titanic) romantikus dráma, 1997
Danielle Steel: Erõsebb a szerelemnél (No Greater Love) romantikus film, 1996
A galamb szárnyai (The Wings of the Dove)romantikus dráma, 1997
Én, Pán Péter (Finding Neverland)filmdráma, 2004
Valahol, valamikor (Somewhere in Time) filmdráma, 1980
Örök kaland (Tuck Everlasting)filmdráma, 2002
Szoba kilátással (A Room with a View) romantikus dráma, 1985

Drága port.hu nem tudom miért kell most már másodjára elküldenem ezt a hozzászólást, megtisztelnének, ha nem törölnék, semmi moderálási elvbe ütközõt nem követtem el azzal, hogy film címeket írtam...

Szia!! Tudnál nekem ajánlani filmeket melyek errõl a korról szólnak? Elõre is köszönöm!

Hát, ezt bebuktam...

A színészek és az elõzetes alapján/miatt vettem meg. Kár volt....sokkal-sokkal többet vártam.
Szóra sem érdemes. (nekem)

Mindenképpen elmondható a filmrõl, hogy lassan haladó történettel állunk szemben. Én nem is tudtam, hogy 2009-es, régebbinek gondoltam. Szerintem lagymatag volt, igaz hogy valós személyen alapult, de akkor is sokat fészkelõdtem rajta és csak két részletben tudtam megnézni, mert már érdekelt a vége. Tanulságokat hordozhat de az akkori embereknek leginkább.:) Manapság másfajta akadályok kerülnek a párok kialakulása elé.

Számomra közepes film, 10 pontból 5 pontra értékeltem. A színészi munka és a képi megvalósítás nagyon jó, de a történet és a cselekményvezetés unalmas, kiszámítható, a vége azért nem. Szépen meg vannak jelenítve a filmben, hogy szavakkal és tettekkel, hogyan rivalizálnak egymással a nõk. A problémám a filmmel az, hogy maga a téma számomra ilyen hosszú idõtávban (92 perc) egyszerûen érdektelen, nem kötött le. Persze attól még, hogy nekem annyira nem tetszik, lehetséges, hogy másoknak az egyik legjobb film az életükben. A film végi mondanivaló viszont nagyon jó volt és nagyon jól meg lett fogalmazva, valamint tálalva. Ha az nem lenne, akkor valószínûleg teljesen leírtam volna a filmet.

Bocs, Gabriella, nem neked szántam az elõbbi irományt. :-) Pusztán csak annyit, hogy nem baj, ha a sztorit bárki leírja, a mögöttes mondanivaló a lényeg.

Talán kissé elfogult a véleményem, de úgy gondolom, ez a szitu bárkivel elõfordulhat. Soha ne mondd, hogy soha; Ne ítélj, hogy ne ítéltessél...
Michelle különösen jól játszott, egyre jobban szeretem, ahogy öregszik. A kópia valóban siralmas volt, de azért megindítónak találtam, ahogy a film csodás fényképezéssel, merészen mutatja egy idõsebb nõ és egy fiatal fiú testét.A díszlet, az atmoszféra, a századelõ enteriõrje külön ámulatba ejtett. Csodás kertek, kastélyok, apró berendezési tárgyak rabul ejtik a tekintetet. A szereplõk összenézései, és egymásra hangoltsága, egymásra utaltsága pedig talán csak azok számára érthetõ, akik mentesek olyan kliséktõl,mint a "szánalmas az idõsebb nõ és fiatalabb pasi együttléte".Õnekik kívánom, hogy ássanak mélyebbre magukba, mert megéri. :-)