Programkereső

Téma: Anyegin

Spoiler
10/10
fóliaforrasztó aug. 30. 12:07:39 10/10
(138/138)
Lassan tíz éve láttam, és a mai napig felvillannak belőle csodálatos képek, jelenetek. Az egyik legérzelmesebb, és legemberibb film, amit valaha láttam.
Válasz
napraforgó 2022 júl. 14. - 07:53:40
(137/138)
És még valami: a polgárosodás Angliában és Franciaországban is az iparosodással állt összefüggésben. Itt, Oroszországban az 1820-as években nyoma sem volt az iparosodásnak. Nem láttuk, nem hallottuk, hogy Aljosa, Szerjózsa látástól vakulásig egy gyárban dolgozott volna, mint ahogy Mása és Ljuba sem járt egy szövőgyárba minden áldott nap. Itt csak földbirtokosok és muzsikok, parasztok voltak. Anyegin is a nagybátyjától örökölt földbirtokra érkezik, majd tiszteletét teszi a szomszéd birtokosoknál.
A polgári társadalom az ipari forradalom terméke, de ahol nincs ipar, ott nincs polgárosodás sem. Az 1820-as években Oroszországban biztos nincs.
Válasz
napraforgó 2022 júl. 14. - 03:20:37
(136/138)
Nem akarok veled vitatkozni, ha te minsenáron a polgári Orostországot akarod látni a történetben.

De az én véleményem más.
Puskin 1799-1837 február 10-ig élt, az Anyegint 1823 és 1831 között, részletekben írta s úgy is jelent meg. A mű "egy 19. századi ifjú nemes ábrázolásával a felesleges ember életérzésének rajzát adja s mindeközben körképet nyújt az orosz életről, társadalomról. A mű fő témája az orosz nemesek tartalmatlan, céltalan élete, a spleen vagy világfájdalom, ami miatt Anyegin is unja az életét és nem találja a helyét."
(ezeket a Wikipédiából vettem, de tökéletesen egyetértek velük)

Akárhogy is, ez a kor nem az oroszországi polgárosodás kora. Ebben az időben I. Sándor cár, majd I. Miklós cár uralkodott, és Oroszországban nyoma sincs a polgárosodásnak. Gondolj csak Tolsztoj nagyivű műveire, a Háború és Békére, vagy az Anna Kareninára, vagy akár a XIX. század második felének szülöttjére, Csehovra, ő sem a polgárságról értekezik, hanem az arisztokrata világról, illetve a hanyatló nemesi társadalomról.

De ez nem számit, ha te valami polgári enteriőrt akarsz látni az arisztokrácia kúriáiban, hát neked legyen úgy. Én mindenesetre másképp gondolom.
Válasz
9/10
offtopic
Tiberio 2022 júl. 13. - 17:13:20 9/10 Előzmény napraforgó
(135/138)
Többre megy, ha el is olvassa a Jevgenyij Anyegint: meg fogja érteni a műből és a filmből együtt, hogy polgárokról szól a történet, nem arisztokratákról, még ha volt is kutyabőrük esetenként. Próbálja megérteni, hogy a mentalitás már polgári, ahelyett, hogy itt hasogatja a szőrszálat.
Válasz
napraforgó 2022 júl. 13. - 02:57:59 Előzmény Tiberio
(134/138)
Úgy van. Sőt, Angliában már a XVII. század második felében. De nem Oroszországban!. Ott még a XIX. században is csak nemesek voltak és muzsikok. Gyakorlatilag az I. világháborúig ez a helyzet állt fenn.
Nem mondom, hogy ne lett volna gyári munkásság, de hát ez a polgáriasodásnak csak az egyik szárnya. Nem volt igazi polgári réteg, pláne közép- és nagypolgári. Az a nagypolgári jómód, ahol a napfény megvilágitotta a hatalmas tereket, bizony nem igazán létezett a XIX. század második felében.
Válasz
9/10
offtopic
Tiberio 2022 júl. 13. - 02:47:45 9/10 Előzmény napraforgó
(133/138)
Valóban, rosszul látja, ellenben jó helyről idéz. Persze, nyilván, ahogy az új életstílust, úgy a polgári életformát is francia és angol importból szerezték be odaát. Arról bizonyára hallott, hogy Fro.-ban már a XVIII. sz. végén elkezdett polgárosodni az arisztokrácia: a nemes polgár, a polgár nemes akart lenni.
Válasz
napraforgó 2022 júl. 13. - 02:35:57 Előzmény Tiberio
(132/138)
" Sok történelmi film játszódik a XIX. sz. első felében és közepén, de egy sem tudta úgy érzékeltetni a mai értelemben vett polgári miliőt, mint ez a film, ezzel az érzékeny fényképezéssel. Ahogy a belső terek hatalmas, függönyzött ablakain beömlik a fény a világos terekbe, az a polgári enteriőr megszületésének pillanatai"

Hát, akárhogy is néztem, én nem láttam itt polgári miilliőt, polgári enteriőrt. Csak és kizárólag arisztokrata báltermeket, arisztokrata orosz birtokokat, arisztokrata kúriákat. A nagy terekbe, termekbe az arisztokrata kúriákban ömlött be fény, nem a polgári lakásokba.
Történelmi tanulmányaim lehetnek hiányosak, de úgy rémlik, hogy Oroszországban anno eléggé elmaradt, sőt kimaradt a polgáriasodás. A feudális cári Oroszország után szinte azonnal a proletárdiktatúra jött....

Lehet, hogy Larinéknak nem volt grófi cime, vagy ilyesmi, de nemesek voltak és Tatjánát egy herceg vette nőül, nem véletlenül szólitották a végén hercegnénak. És Anyegin is valamiféle nemes volt, ha a herceg unokatestvére volt.

Amúgy ezen meglepődtem, Puskin verses művében Tatjána egy idős herceg, katonatiszt neje lett, itt meg egy, ha nem is egészen fiatal, de korban azért mégsem annyira elütő férfi felesége.
Válasz
9/10
Tiberio 2022 júl. 13. - 01:50:26 9/10
(131/138)
A mai napig megdöbbent a film-recenziókat írók elképesztő önteltsége (ld. fent: "A fölösleges film"). Számomra nem volt fölösleges, mely - bár a verses szöveget nem adta vissza - elhozta a klasszicizmus, a biedermeier és a cári Pétervár tökéletesen megidézett világát. Sok történelmi film játszódik a XIX. sz. első felében és közepén, de egy sem tudta úgy érzékeltetni a mai értelemben vett polgári miliőt, mint ez a film, ezzel az érzékeny fényképezéssel. Ahogy a belső terek hatalmas, függönyzött ablakain beömlik a fény a világos terekbe, az a polgári enteriőr megszületésének pillanata. Persze kit érdekel ez ma már: hol látni egy elegáns házaspárt az utcán? De épp azért, mert ma az európai ember világa rohamléptékben pusztul, orvosság lehet kiszakadni ebből, legalább egy film erejéig. Mostanában hangzott el valamelyik kommersz filmben: "A valóságot be kéne tiltani". Nincs érvem ez ellen.
Válasz
9/10
Tiberio 2022 júl. 12. - 03:39:11 9/10
(130/138)
Végre, kultúra. Nekem Oroszország: az ikonfestők, Csajkovszkij, Rahmaninov, Gogol, Dosztojevszkij, Bulgakov, Rodcsenko, Malevics, Tarkovszkij, Mihalkov és igen: Puskin. Több ilyen filmre lenne szükség, amit igényes irodalmi műből forgatnak. Nincs és nem volt Puskinnál európaibb hang, és nem is lesz már soha többé.
Válasz
5/10
fclariss 2022 febr. 13. - 23:20:58 5/10
(129/138)
Kiváló szereplőkkel ismert klasszikus irodalmi mű - nagy várakozással indultam neki a film megnézésének. De, a szinkronhang minősíthetetlen technikája miatt egy fél óránál tovább nem bírtam, akárhogy fokoztam a hangerőt, nem értettem a szavak végét, egész mondatokat, sajnálom és bosszant.
Válasz
wolfat 2022 febr. 13. - 22:48:04
(128/138)
Az előző hozzászólások alapján többet vártam a filmtől. Lehet, eleve a "nyersanyagban", azaz Puskin művében ennyi a lehetőség a megfilmesítésre, mivel abban nem a cselekményesség dominál. Néhány dolog azért így is lehetett volna jobb. A szinkron minősége gyenge, továbbá számomra csalódás volt, hogy Tatjána híres levelének egy része nem Ápriliy Lajos kongeniális fordításában hangzik el a filmben Áprily fordítása számomra a magyar műfordításirodalom egyik csúcsteljesítménye. Puskin és az orosz kultúra, meg a kosztümös filmek kedvelőinek azért így is élmény lehet.
Válasz
6/10
pihes 2021 okt. 26. - 14:38:25 6/10
(127/138)
LT nagyon jól hozza a szerepét. bár neki kevés az, ami nem áll jól.
Az igazi szerelmek sosem teljesednek be!

6/10
Válasz
gladiolus 2018 aug. 26. - 09:46:21
(126/138)
Azt még hozzátenném, hogy a személyes véleményem erről a műről végső soron az, hogy Tatjana jól járt. Hogy tulajdonképpen jól alakult a sorsa. A nagy szenvedélyek megalázó helyzetekbe hozzák a bennük részt vevő embereket, és egy idő után, vagy bizonyos életkor után az ember ettől már viszolyog.
Ez lehet, hogy megdöbbentően hangzik, de így érzem. Sokkal jobban járt a férjével, aki tisztelettel és megbecsüléssel szerette, az ilyen szeretet tartósabb, és mivel nem esik túlzásokba, ezért kiegyensúlyozottabb is. Az ember egy bizonyos életkor után már nem szenvedélyt keres, hanem megnyugvást, feltöltődést egy másik emberben, akit jól ismer, akire számítani tud, és aki ezáltal sokkal többet tud adni puszta szenvedélynél.
Ezt Anyegintől sosem kapta volna meg, mert Anyegin lelkivilága nem volt normális, és nem tudta volna megbecsülni az értéket. Lehet, hogy ideig óráig tartott volna valami erőteljes érzelem, de aztán elhamvadt volna, és következtek volna a szürke hétköznapok, a ráunás a másikra, az egymás bántása, elhidegülés, mert az ilyen típusú férfinek a nő csak addig érdekes, amíg a másé.
Válasz
gladiolus 2018 aug. 26. - 09:30:28 Előzmény Kat Bal
(125/138)
Köszönöm, hogy így érzed, nagyon megtisztelő. :-)

Egyszerű pórnép vagyok, sajnos nem vagyok kritikus. Amint látom, öt éve írtam a kommentet, mostmár valószínűleg rövidebbre fognám, kevesebb lelkesedéssel, mivel sokkal szkeptikusabb lettem romantikus témákban. :-)

Viszont abban egyetértek önmagammal most is, hogy a film kiváló adaptációja az eredeti műnek, amit távolinak tűnő, klasszikus verses formában fogalmazott meg a szerző, ez a feldolgozás viszont közel hozza a mai ember lelkéhez.
Válasz
10/10
Sanci2 2018 aug. 23. - 22:42:07 10/10
(124/138)
húha!
valami gubanc van, mert az m3 most éppen ezt sugározza;
https://port.hu/adatlap/film/tv/anyegin/event-tv-350886570-254/movie-5742
Válasz
benkoerika 2018 aug. 23. - 22:26:52
(123/138)
Illene a stáblistát pontosan leírni: Olga Larina!
Válasz
Kat Bal 2018 aug. 23. - 21:01:31 Előzmény gladiolus
(122/138)
Gladiolus: Mi vagy, film kritikus, mert szép a történet leírása!
Válasz
10/10
androcles 2016 ápr. 26. - 16:19:51 10/10
(121/138)
Véletlenül találtam erre a filmre...csodálatos film, csodálatos színészekkel!
Válasz
10/10
baldahin 2013 jún. 25. - 21:19:03 10/10
(120/138)
Nagyon jó feldolgozás, remek színészi játékkal!
Válasz
gladiolus 2013 máj. 20. - 09:43:56
(119/138)
Számomra ez a történet ebben az interpretációban fényesedett ki, nekem hatalmas élmény volt.Igényes volt benne minden, a helyszínek, a díszletek, az érzelmi építkezés, és a karaktereket is zseniálisan találták meg. Liv Tylerbõl nem sokat néztem ki, itt viszont megmutatta azt, hogy képes egy erõsen drámai, klasszikus hõsnõ tökéletesen érett megjelenítésére.
Tatjana személyisége egy visszafogott, elmélyült, szokatlan érzékenységre épül, ami ritkán párosul ezzel a fajta szemérmes, de határozott életbölcsességgel, amit végig magában hordoz. Tatjána nem tipikus nõ. Inkább olyan, aki ritkán enged bepillantást a gondolataiba, rejtõzködõ érzelmi életébe, de amikor megteszi, amikor megszólal, akkor olyat mond, ami elemi erõvel rázza meg, és téríti észhez a még valamit érzõ embereket, vagy váltja ki értetlen rosszallását az elsekélyesedett, elbutult, eltompult erkölcsû embereknek.

És az élettõl, az emberi játszmáktól, testi szenvedélyektõl megcsömörlött Anyegint olyan elemi erõvel rángatja ki önmagából, amitõl õ maga is halálra rémül, és inkább visszakozik. Mert ezzel az erkölcsi, naiv tisztasággal szemben nincsenek eszközei. De valami visszavonhatatlanul megmozdul benne, mélyen legbelül, és összeroppantja a párbaj után.

A fim tele van végtelenül megrázó, az emberi lélek legmélyebb rezdüléseire alapozó jelenetekkel. Ilyen pl. az a rész, amikor Tatjana megvallja az érzéseit, leplezetlen tisztasággal és naivitással hisz és reménykedik, és nem a szokásos meghódítalak különféle fortélyokkal és színészi játszmákkal c. felszínes taktikákat játssza, amivel úgymond egy úri nõnek becserkészni illik a férfi szívét. Nem. Õ önmagát adja, és ez annyira elementáris erõvel sújt le a férfira, amit nem bír el, amire nem érzi magát méltónak, ami túlságosan felborítaná a kényelmes kis életét, ezért elmenekül elõle.S a nõ lehajtja a fejét, fáradtan, megtörten, megalázottan-mindez annyira szép.

A záró jelenet pedig hatalmas katarzist okozott nekem, kevés ilyen csodálatosan felépített, intelligens és megrázó záró akkordot láttam életem során, de ehhez kell az a zene is, ami tökélyre emeli a szavak, az érintések, a gesztusok erejét. Kell oda a nõ zokogása. Kell a férfi vad kétségbeesése, és szívettépõ önmarcangolása, kell az összeomlása. Mert fordul a kocka, erre pedig kevés példa van, hogy egy kocka ekkorát forduljon.
Ez egy olyan szerelem, ami valószínûleg nem múlik el soha. Ha megélték volna, ha átadták volna magukat neki fizikálisan is, akkor lehetséges, hogy elveszítették volna, mert egy ilyen Anyegin típusú férfi belefárad abba, amit egyszer megkap.Csak így maradhatott meg nekik örökre.

Tatjana szerintem a nõi nem legfelemelõbb méltóságának megtestesítõje a klasszikus irodalomban. A verses formában íródott dolgokért nem annyira rajongok, de ez a film számomra tökéletes, szeretem, és néha elõveszem, de csak ritkán. Mert ezeket a dolgokat ritkán is elég látni ahhoz, hogy feltöltsenek.

10/10.
Válasz