Na Te Harcosok Gyöngye,
Ez tényleg nagy munka lehetett. És érdemes volt rá várni.
Elsõ ránézésre nem találok benne olyat, ami nagyon ellenkezne az én gondolataimmal, de azért ne bízd el magad.
De ezt még meg kell rágnom egy kicsit. Nagyon sok érdekeset írtál az elején is, amikhez én nagyon nem értek, de azért van róla (illetve lesz) véleményem.
Kérek egy kis idõt, ekkora munka megérdemel tisztességes választ.
Én mindenesetre élvezettel olvastam.
( és élvezettel fogom darabokra szedni .. :D)

Inkább csak hétvégi, csak sosem tetszett, és mindig javítottam :D. Most se tetszik, de már nem mertem húzni az idegeket :D

Nekem nincs új privát üzenet jelölve, így hogy írjak oda? Habár már kaptam néhány bejövõt.

Csatlakoznék Orosz ajánlatához a Sunkyunkwan Scandalhoz, ami egy tüneményes sorozat. Hoztam hozzá egy kis ízelítõt, hogy fogalmat alkothassatok. :)

http://www.youtube.com/watch?v=37Kx56lnDO8

Bocsi hogy beleszólok, de ha csomagolt részeket töltesz le, akkor elõbb mindenképpen le kell töltened az összeset, mielõtt ki tudod csomagolni.

:))))

Lemaradtunk a feladvány megfejtésérõl, pedig vártunk Téged. :)

Ha csak egy részt töltök le a kettõbõl, nem is tudom megnézni? Lehet hogy ez a baj?

Úgy tûnik, egyenlõre marad az angol feliratos változat a YouTube-ról, csak a baj az, hogy nagyon lassan fordítok. Tehát percenként meg kell állnom és így nem túlzottan élvezhetõ. Már jó pár éjszakát átkínlódtam így, habár még így is megérte.

Kérlek, hogy legközelebb gyere be!:)

A harcos szellemiség Shilla-ban, avagy léteztek-e nagymesterek Munno után?
Agymenésemet elsõsorban edimirnek és maggi99nek (abc-sorrend, nem fontossági) akik folyamatosan biztattak ezen elmélkedésem leírásában, emellett minden kedves „Silla-fórumozónak” ajánlom, akik még különlegesebbé, és legalább 3-szor élvezhetõbbé tették számomra ezt az amúgy is remek sorozatot ötletes észrevételeikkel, humoros kommentjeikkel és kedves vigasztalásaikkal.

Következõ írásom alapját A Shilla királyság ékköve címû sorozat karakterei alkotják. A következõ sorokban az õ személyiségüket rakom párhuzamba az általános harcmûvészeti filozófiákkal. Így próbálok választ találni, hogy a sorozat karakterei közül van-e, aki elérte (vagy a sorozat zárása után elérhette-e) a „tökéletes harcos” stádiumát. A személyekkel szemben támasztott észrevételek a saját élményeimen alapulnak, véleményemet próbáltam csak a sorozatban látottakra szorítani (figyelmen kívül hagytam interjúkat, fórumbeli találgatásokat, esetleges rajongói véleményeket), így sokan találhatnak benne ellenpontot saját véleményükkel. Ez nem is baj, mert irományomat inkább gondolatébresztõnek, mint tudományos értekezésnek szántam, ami mások fantáziáját is megmozgatja.
A filozófiai megközelítésnél szintén saját tanulmányaimat, értelmezéseimet vettem alapul (tanultam taekwondo-t, muay tayt, karatét, és számos mûvet olvastam el ezek és egyéb harcmûvészeti ágazatok szellemiségérõl). Ez alapján a továbbiakban igyekszem megfogalmazni a keleti „tökéletes harcos” alakját, amit összevetek a sorozatban szereplõkkel, a teljesség igénye nélkül. Mivel a karakterek között nem csak hwarangok szerepelnek, ezért nem szorítkoztam a „hwarang szabályok” közé skatulyázni õket, egy átfogóbb, keleti nézetbõl közelítettem.

Hogy milyen is egy „nagymester”, egy „tökéletes harcos”. Feltétlenül kitartó, páratlan, pontos technikával rendelkezik, legendás az ereje és az idegei acélból vannak. Ezek a fizikai tulajdonságok, de ezekkel még csak valaki páratlan harcos lesz. Ehhez megfelelõ belsõ motivációk és erkölcsi normák betartása (és hirdetése) szükséges ahhoz, hogy valakit nagymesternek nevezhessünk.
„Ám nem csupán fizikai erõ alkotja önmagában a harcmûvészetet. Az erõ nem több, mint egy része annak – mint a jéghegy csúcsa, - a többi pedig korlátlan mélység és fenségesség.”
Elõször is, egy igazi nagymestert nem befolyásol a politika, a vagyonosodás vagy a hatalmi pozícióba való kerülés ígérete. Egy nagymestert mindig a „mindenkori jó eszmék” kelljenek, hogy vezéreljenek. Ahogy a kyokushin karate atyja, Mas. Oyama mondja:
„A katonai mûvészetek elkötelezettjeinek amatõrnek kell maradniuk…”
Tehát semmiképpen sem elfogadható, hogy magasrendû tudásukat „profizmusba”, azaz ellenszolgáltatásért való rutinszerû áruba bocsájtsák, akármilyen célért is. Ha már a célok szóba kerültek, egy nagymester tudását mindig az igazság, az eszményi jó szolgálatába állítja.
„A harcmûvészet megkísérli áthatni tanítványait az igazság eszméivel és bizalommal, hogy képesek legyenek merészen szembenézni az értelmetlen erõszakkal és jogtalanságokkal.
A bátorság a kulcsa az ilyen jellegû ellenállásnak. A vereségtõl való félelem csak nagyobb vereséget idéz elõ, de a bátorság elveszítése egyenértékû a teljes bukással.”
Az idézet második részébõl kiolvasható, hogy egy igazi harcos sajátja a bátorság. Nem félnek a vereségtõl, azt a harcos választott útjának velejárójának tekintik, viszont a gyávaságot, a küzdelemtõl (a gonosz ellen) teljességgel elutasítják. Aki magára vállalta a harcos jelzõt, kötelessége ehhez tartania magát. Ugyanígy állnak a hibákhoz is. Az ember elkövethet egy hibát (veszíthet a küzdelemben), de abból köteles tanulni, azt a javára fordítani. Az a harcos, aki nem tanul a hibáiból, újra elköveti azokat, nem méltó a harcos titulusra.
„Az ember, ki büszke hírnevére, hajlandó kell legyen kihívni a gonoszságot, ha szükséges, még halála árán is.”
Az elõzõ sorok hûen igazolják, hogy az igazi harcosok egy eszmének szentelik magukat, aminek oltárán feláldozzák a testi épségüket. A választott „szent cél” érdekében mellõzik saját ambícióikat, feláldozzák akár személyes érzéseiket, céljaikat is.
Ehhez feltétlen önkontrollra, a test és az elme teljes irányítására van szükség. Pár filmben ezt tévesen a teljes aszkéta életmóddal rokonítják, de ez korán sem igaz, az igazi harcosok is kielégítik mindennapi igényeiket, csak a megfelelõ mértékletességgel.
„Aki hisz saját igazságában, annak kellõ bátorsága van küzdeni életre-halálra… … Hogy ez megvalósulhasson, önkontrollra van szükség, bár ez nem jelenti azt, hogy semmibe vegyük normális szükségleteinket. Az olyan út, amelyen lemondunk a hétköznapi dolgokról, csak eltévelyedéshez vezethet.”
Egy igazi mester folyamatosan mûveli az elméjét is a test mellett. Hiszen aki uralja a szellemét, fölényben van azokkal, akiknek lelkében háború dúl.
Kelet „igazi” mestereire igaz, hogy bár teljes tudatában vannak képességeiknek, tudásukat csak a szükséges pillanatokban alkalmazzák. Fölöslegesen harcot nem kezdeményeznek sem kedvtelésbõl, sem erõfitogtatásból.
„Ok nélkül ne okozz sérülést, soha ne kezdeményezd a küzdelmet, de soha ne futamodj meg a kihívás elõl!” (ninju-cu tanítás).
Az igazi mesterek kerülik a feltûnést, sohasem kérkednek tudásukkal, az egyszerû szemlélõ nem is tudná õket megkülönböztetni a többi embertõl.

Nyilván ennyi kitételnek megfelelni csak nagyon kevés, kivételes személy képes. Így A Silla királyság ékköve szereplõinek (emberek lévén) szintén nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen elérni a „tökéletes harcos” szintjét. Ennek ellenére pár karaktert kiemelnék a sorozatból (egy-egy mozzanatukért, vagy éppen a teljes sorozatban betöltött szerepükért), akiket érdekesnek találtam. Róluk elmélkedek, hogy miért kerültek közel, vagy milyen sarkalatos ponton buktak el a „nagymesteri” pozícióhoz. Még egyszer kiemelném, hogy a következõ gondolatok forrását a sorozathoz fûzhetõ saját érzéseim, élményeim adják, bár próbáltam teljesen elfogulatlanul ítélni. Ennek ellenére bizonyos, hogy lesznek ellentétek mások véleményével. Õket elõre is kérem, hogy ne sértésnek, tévútnak vegyék az írásomat. Tekintsék annak, aminek szántam: apró gondolatébresztõ, aminek hatására újabb észrevételeket beszélhetünk meg egymás között.

És akkor jöjjön pár karakter (teljesen véletlenszerû sorrendben):
(Az én hiányosságom, de nem minden karakter nevének helyes leírásában vagyok biztos, ezért fonetikusan írom le a neveket, bocsi érte :D)

Szolvon:
Szigorú, hûvös, kimért, mégis alázatos. A választott cél érdekében még a megaláztatást is tûri, társadalmilag és érzelmileg egyaránt. Remekül rálát az igazságra, és mindent megtesz fiáért. Õt kiváló harci képzésben részesíti és mindent megtesz a sikeréért. Tökéletes tanító válhatott volna belõle. Egyetlen „hibája”, hogy életének fõ mozgatórugója a szerelem. És ez a szerelem egy olyan nõ iránt ébred benne, akinek az eszközei közel sem a „jó” értelmezésébe esnek. Így De mivel Szolvon túlzottan szerelmes, hûen teljesíti Misil parancsait, bármennyire is az erkölcs ellen valóak. Ha egy kevésbé ambiciózus, vagy „gonosz” nõbe szeret bele, könnyen válhatott volna belõle nagymester, hiszen képességei adottak voltak.

Bodzsong:
Kiváló harcos (talán Munno eddig ismeretlen, különleges technikája nélkül legyõzhetetlen is maradt volna). Mindig az apja és anyja közötti határon táncolt, apja alázata és anyja nagyravágyása egyszerre lelhetõ fel benne. Bár igyekszik apja tanácsait betartani, mégis hûen követi anyja parancsait, és túlzottan vágyik a hatalomra. Saját hibáit nehezen látja be. Bár kivételes harcos, a nagymesteri „szellemi tudat” eléréséhez még hosszú utat kellene bejárnia. Úgy gondolom, ha életben is maradt, nála az ehhez szükséges „önvizsgálat” és jellemfejlesztés nem valósult meg.

Szokpum:
Most meglepõdtetek, mi? :D Egy Misil-szimpatizáns harcos. Végletekig hû a pecsétõrzõhöz, parancsait gondolkodás nélkül teljesíti. A probléma nem is itt gyökerezik, hiszen fõ mozgatórugója nem a pénz vagy a hatalom, hanem a hála, hogy Misil megteremtette neki a lehetõséget (nyilván önös célokból), hogy hwarang lehessen. Sajnos Szokpum emellett rendkívül rátarti és élvezi az általa alacsonyabb rangúnak tituáltak megalázását. Ezen tulajdonságai miatt sohasem lehet belõle „tökéletes harcos”. Ettõl függetlenül megérdemelt pár sort, mert a halála elõtti áldozatvállalás, bár rossz célért történt, de magában példaértékû. Céljai nem éppen jók, de megható az a hála és hûség, amit Misil iránt érez, és a fegyverletételt is megtagadja az uralkodói csapatokkal szemben, hogy jó harcosként a saját elveihez hû maradjon.

Jusin:
Fiatalkorában rendkívül makacs, kompromisszumot nem ismerõ egyén volt. Ez idõsebb korában sem változott, csak sikerült tanulnia a hibáiból, és így újraértelmezte az általa követett elveket, melyekkel egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb, jobb ember lett. Életét teljes mértékben az általa választott „szent célnak” ajánlotta, hátat fordítva saját múltjának (a gayai nép) és jövõjének (a szerelme) egyaránt, és szolgálatait teljesen az uralkodónak és a birodalomnak ajánlotta. Egyetlen hibája, hogy ez az alázat talán túlzott mértékeket is öltött. Hiszen a sorozat vége felé már nem nagyon láttam volna, hogy mérlegelte a királynõ parancsait, sõt, ha meg is tette õket, akkor sem emelt alkotott véleményt se ellenük, se mellettük. Éppen ezért, a sorozat végéig semmiképpen sem érte el a „tökéletes harcos” állapotát, bár erre a jövõben minden lehetõsége megmaradt. Sorsának mindenképpen kedvezõen hat, hogy ilyen kiváló jellemû nõket szolgált (és szeretett), mint Maja és Tokmán. Nyilván épp az említett személyek erényei mellett kötelezte el magát. Azért érdemes elgondolkodni, hogy ha e két hölgy ezután fokozatos jellemromláson ment volna keresztül, Jusin fel merte-e volna dobni elveit, vagy tartva kemény elkötelezettségét egy gonoszabb Maja mellett egy új Csilsukká, vagy egy gonoszabb Tokmán mellett egy új Szolvonná vált-e volna. Személy szerint látom erre az esélyt (bár sok mindennek kellett volna ehhez másként alakulnia).

Bidam:
Az örök ellentmondás, mindig jó és rossz határán sodródik. Bár Munnotól sok alázatot tanult, mégis egyre jobban élvezi a harcot, és nem ismer benne „félmegoldásokat”. Sajnálatosan elég vérszomjas, egyfajtán visszaélve az általa birtokolt titkos tudással. Szegény sok hibát elkövet (amik teljesen érthetõek, ismervén a múltját és a benne dúló belsõ harcot), mégsem tanul belõlük, vagy nem eléggé. Életérõl csak egyszer hajlandó mérleget vetni, akkor is a rossz ösvényt választja, és belehajszolja magát az erõszakos halálba, pedig itt is a jószándék, a szerelem hajtja még (érthetõ, hogy hibáit helyrehozhatatlannak találja, és nem találja magát méltónak az életre, de erre megtalálhatta volna a kevesebb áldozatot követelõ módot is). Ráadásul belehajszolja az egyetlen embert, aki valaha barátként tekintett rá, hogy õ vegye el az életét. Így, bár végig megvolt a potenciál Bidamban, hogy nagymesterré váljon, sajnos saját maga hajtotta le a lehetõséget. (Elnézést minden KNG-fantól. Személy szerint egyébként én végig abban bíztam, hogy Bidam megváltozik, és az új Munno válik belõle, de vitathatatlan, hogy saját maga elõtt zárta be a kapukat ez irányban. Egyébként szerintem ettõl a tökéletlenségtõl lett az egyik legnagyszerûbb karakter, aki nagyon vitte a hátán a sorozatot. Várom a: de a királynõ bizalmatlan volt, meg a de Munno elhúzta a kezét és egyéb felmentõ érveket, de sajnos a lényegen ez se tud változtatni.)

Alcheon:
Az elején egy enyhén pökhendi alak, aki lenézi a nála gyengébb képességûnek tartottakat. A kezdetekben rendkívül szélsõséges a gondolkodása, tapasztalatlanként gondolkodás nélkül végezne sebesültekkel (indok innentõl nem szükséges). De tanul a saját hibáiból, sõt, a környezetét figyelve másokéból is. Így hamar hû baráttá, hû katonává és a jó ügy elkötelezettjévé válik. Lassanként eltûnik becsvágya is, és alázatosan követi a jónak vélt parancsokat. Ennek ellenére fel meri emelni a hangját, ha valaki nem megfelelõképpen ítéli meg a helyzetet (akár még a királynõ ellen is, akinek hûséget fogadott, így vitathatatlan, hogy fõ mozgatórugója tényleg egy magasztosabb eszme). Minden karakter közül õ az, aki a legközelebb kerül a „tökéletes harcos” szellemi létéhez. (Illik megjegyezni, hogy ehhez hozzájárul karakterének mellõzöttsége a sorozatban, kevés szerepével elõsegítették Alcheon alakjának misztifikálását. Talán több cselekedettel elõkerültek volna jellemének hibái is, ezt már sohasem tudhatjuk meg.)

Volja:
A gayai koronaherceg. Kezdetekben enyhén beképzelt, saját céljai kedvéért (amit próbál azonosítani népének céljaival) bármit és bárkit feláldoz. Szerencsére belátja hibáit, és mindent feláldoz egy igazán nemes ügyért, népének fennmaradásáért. Innentõl sorsáról már alig kapunk információt, de róla is elmondhatjuk, hogy elindult a megvilágosodás útján.

Vége (fellélegezhettek :D) Köszönöm, hogy végigolvastátok. Remélem, hasznosnak találtátok. A véleményeket örömmel fogadom (jót és rosszat egyaránt :D)

Ha már a koreai köszöntéseknél tartunk, meg tudja mondani valaki hogy, mit mondanak mikor felveszik a telefont? Opszeo ? Jól hallom, hogy ezt mondják? Valaki tud segíteni?

Az jó, mert én kb. hetente járok arra :)))

Egy kicsit lehet. :)

Abban bízom, hogy mindennek eljön az ideje.:)

Nagyon szépen köszönöm !!

Nálatok lehet olyat? Mert nálunk...., mint az Alcatraz :)))

Kár, hogy nem jöttél be! :(((

Már megtaláltam, bocs hogy ilyen lassú vagyok :)))
Csak még okos ötletem nem volt, pedig nagyon szeretnék segíteni :))

jó oldalt leltél!:-)