Programkereső

Téma: A sárga kutya barlangja

Spoiler
kisbogáncs 2009 márc. 04. - 23:01:01
(11/31)
Sosem hallottam még errõl a filmrõl,s most megnéztem. Van valami különleges varázsa s hangulata ennek a filmnek, ami megmagyarázhatatlan.. árad belõle a nyugalom, a szépség, a tisztaság..nagyszerû utazás volt.
Válasz
10/10
helsinkirokker 2009 márc. 04. - 22:55:48 10/10
(10/31)
Szerencsére bagoly vagyok és van türelmem kivárni ezeket a filmeket, nem sajnálom az éjszakát az ilyen filmekre. Én oly sok szép filmet láttam már itt a nagy magyar éjszakában, és szinte mind DunaTV vagy m2. Helyre teszi a lelkemet egy ilyen film.
Válasz
10/10
agi_13 2009 márc. 04. - 22:36:50 10/10
(9/31)
Szó szerint lebilincselõ film. Köszönöm a Duna TV-nek.
Válasz
10/10
pozsizsuzsi 2009 márc. 04. - 22:36:05 10/10
(8/31)
Az, annyit tudok csak hozzátenni, hogy óóóóóóóóóóóóóó...
Válasz
10/10
helsinkirokker 2009 márc. 04. - 22:31:30 10/10
(7/31)
hát embertek, ez gyönyörû film volt, köszönet érte!!!
Válasz
Viola Erzsébet 2009 márc. 04. - 22:25:13
(6/31)
Jaj, de sajnálom! Csak most vettem észre ezt a filmet (éppen vége van).
Válasz
Ezüstliliom 2009 márc. 04. - 22:18:32
(5/31)
Igen, nagyszerû, hogy a Duna TV hajlandó ilyen filmeket leadni.:) Remélem, egyszer újra levetítik a Lakota holdat is, ami egy indián falu lakóiról szól.
Válasz
Ezüstliliom 2009 márc. 04. - 22:14:54 Előzmény perry
(4/31)
Nagyon tetszik. Ahogy összecsomagolják az otthonukat, az valami csodás!:))) Meg hogy az a parányi kislány egyedül lovagol el a nyájjal! Mindig az jut az eszembe, hogy valaha a mi õseink is így éltek. És ezek a szokások, dalok...:)
Válasz
fufavirag 2009 márc. 04. - 21:52:12
(3/31)
Ez egy nagyon szép film. Megnyugtatja az embert.
Válasz
perry 2009 márc. 04. - 20:02:57
(2/31)
Azon egyszerû okból , hogy a film német gyártásból készült.
Válasz
perry 2009 márc. 04. - 07:19:48
(1/31)
A film fiatal rendezõnõjét, a mongol Byambasuren Davaát az Oscar-díjra jelölt A pityergõ teve (2003) története tette ismertté. Az 1971-ben született Davaa Mongóliában nõtt fel, nagyszülei nomádok voltak. Elõször a Mongol Filmmûvészeti Akadémián, majd a Müncheni Filmmûvészeti Fõiskolán tanult dokumentumfilm-készítést.
Ezek után gondolkodhatnánk a "második bõr" lehúzásáról, vagy arról , hogy kutya gyermek az magában is siker.Persze akkor ha engedünk a sztereotípiának, vagy jelesül az Index kritikusai vagyunk, akiknek ez elemi kötelessége, vagy premizált feladata , hogy finoman szólva is "fikázzanak".
A fiktív cselekményt egy valódi háromgyerekes nomád család „játssza”. Bizonyára ha nem önmagukat kellene eljátszaniuk akkor ez a mozi csúfos véget érne, de azt kell és az annyira természetes, hogy már már színészet. Egyúttal
pedig meg marad a film dokumentarista varázsa is. Persze ez nem igazán újdonság a Pityergõ után, de képes arra, hogy megint a hatalmába kerítsen egyszerû meseszövésével, szinte balladai tömörségével, és a játszók természetességével. megint csak létre jön az a ritka mozis csoda , hogy csak ülünk a képernyõ villódzó fénye elõtt és rabul ejt a történet.
Nehéz megfogalmazni, mi olyan felszabadító ebben az egyszerû, lassú tempójú filmben. Talán a táj, a természet és az ember együttélésének képei, egy olyan õsi életforma varázsa, amelyen már – sokszor humorosan – tetten érhetõ a modern civilizáció hatása. Gyönyörû képei, finom humora, mélysége igazi spirituális utazást jelent.
Amikor gyengédséget, egy eltûnõ világ szépségét
valamint olyan érzelmi töltést kapunk egy filmtõl ami hol elszorítja a torkunkat, hol önfeledt kacagásra késztet, attól nem sok szebbet és jobbat kaphatunk ettõl az áldott és sokszor szidott mozgóképtõl.
Válasz