Programkereső

Téma: 8 és 1/2

Spoiler
5/10
trudy márc. 10. 10:19:25 5/10
(36/36)
Filmtörténeti szempontból érdekes, illetve most kimondottan érdekelnek az olasz kulturális termékek, csak ezért néztem meg. A látványvilága nem rossz, de maga a történet és a modanivaló nem adott nagy élményt. Marcello Mastroianni szuggesztív, ezért az első 30-40 perc lekötött, de utána már sok volt ez a búskomor öncélúság, ami áradt a képernyőről, a mai filmek tipikus hibáival van tele, egy elnyújtott, látványos, üres rétestészta, ál-művészkedés, öntetszelgés.
Válasz
FilmExpert 2023 jan. 17. - 10:37:25 Előzmény vargama
(35/36)
"De nem baj, hogy más a véleményünk, én ennek örülök."

Jótanács: kerüljük az ilyen fellengzős, kioktató dumákat.
Válasz
FilmExpert 2023 jan. 17. - 10:33:43 Előzmény vargama
(34/36)
Én is értettem a filmet, de ezek ilyen önsajnáltatós filmecskék.
Nem szeretem az ilyeneket.
Válasz
10/10
vargama 2023 jan. 17. - 10:22:11 10/10 Előzmény FilmExpert
(33/36)
Itt a rendező kifejezetten a filmkészítés nehézségeit akarta bemutatni, a saját "nyavajáin" keresztül. Nem titkolja, hogy róla van szó. Nem akarja, hogy ne lehessen felismerni.
De nem baj, hogy más a véleményünk, én ennek örülök.
Válasz
FilmExpert 2023 jan. 16. - 22:04:07 Előzmény vargama
(32/36)
Nos, én eléggé felnőttnek érzem már magam ehhez a filmhez, de még így sem igazán tudott lenyűgözni, abban egyetértek, hogy szépen van fényképezve, mint általában a Fellini-filmek és a zene is jó. A többit inkább hagyjuk.
Én úgy gondolom, hogy egy valamire való rendező igyekszik kerülni azt a hibát, hogy a film történetvezetésében magát a rendezőt és az ő nyavalyáit lehessen felismerni. Van egy kivétel, akinek ez jól állt és nála működött is, Tarkovszkij.
Tán jobb is, hogy Fellini nem nagyon csinált több ilyen önreflexív témájú filmet.
Válasz
10/10
vargama 2023 jan. 16. - 20:53:15 10/10
(31/36)
Amikor a mozikba került a film megnéztem, de nem tudott lekötni. Nem értettem meg, ehhez a filmhez fel kell nőni.
Egy filmrendezőnek saját magáról filmet készíteni a legnehezebb. Erre csak a legnagyobbak képesek. Nagyfokú önreflexió kell hozzá úgy bemutatni önmagát, hogy elkerülje a hazugságot, hiteles legyen, és minden tépelődése ellenére progresszív.
Remekül szerkesztett film, jól válogatja össze az életének jelentős történéseit, közben bemutatja a valláshoz, a nőkhöz, a társadalomhoz való viszonyát.
Egy percig nem unatkoztam, ez köszönhető a gyönyörű fényképezésnek és a film zenéjének is.
Válasz
FilmExpert 2023 jan. 14. - 12:03:06 Előzmény György Kádár
(30/36)
Van azért néhány kifejezetten jó filmje is (pl. Cabiria éjszakái, Édes élet, Országúton, Különleges történetek, A nők városa, Zenekari próba, ).
Mondjuk ezt a filmjét én sem szeretem, nehéz megragadni a lényegét, túl sok már a vízió benne.
Válasz
9/10
Blasius Biagio 2023 jan. 14. - 01:28:57 9/10
(29/36)
Jegyzeteltem néha a film közben, pár idézet, elnézést, ha hibák vannak benne (a Duna TV adta és a halk részeket nem mindig értettem, lehetséges a hallásom nem elég jó).:

„Ó, micsoda bűbájos látomás, örülök, hogy láthatom.” - Guido

„Lekéstük a vonatot, béreltem egy helikoptert.” - producer

„Én csak a producer vagyok és a producer sosem tud semmit.”

„Én hogy örülnék, ha valaki kitalálná a gondolataimat.” - ifjú hölgy
erre egy úr: „Nem kell félni, ami nincs azt nem lehet kitalálni.”

„Egy sógornő nem beszél így egy zseniális rendezőről. Talán szerelmes belé?”- Guido
sógornő: „Szerelmes? Örülök, hogy nem én lettem a felesége.”

„Ez pedig a kedves sógornőmé, aki végre megtanulja, hogy szeretni kell a sógorkáját.” - Guido

„Ó, helló Rossella, te is itt vagy?” - Guido
R.: „Én vagyok a te lelkiismereted.”

„Imádom a gazembereket, mindnyájunkat ő teremtett, joga van hozzá, hogy így bánjon velünk.” - Rossella

„Nem kell megbánni semmit, legalább pusztítsunk, ha már nem teremthetünk...” - Carini, a kritikus, ironikusan.


Válasz
DUNAWÖLD 2021 dec. 10. - 23:20:52
(28/36)
Ehhez a filmhez nem lehet sekélyesnek lenni.
Kellőképpen el kell merülni, eltöprengeni az életünkön, a vilàg dolgain. Ott lebeg benne az elmúlás kísértete.
Az apja emléke, szelleme a legszomorúbb.
Ha tovàbb nézném, elsírnám magam.
Válasz
György Kádár 2020 máj. 01. - 08:49:52
(27/36)
Ezzel a filmmel kellett volna lezárni ezt a sekélyes életművet.
Válasz
Hanga1956 2020 jan. 19. - 19:11:57
(26/36)
Hat igen, Fellinit nem könnyü megemeszteni, különösen a gyorsfagyasztott es street-food kajahoz szokott emberisegnek.
Válasz
Vídia. 2020 jan. 19. - 13:43:42 Előzmény Liza94
(25/36)
ez egy jó film, ugyanúgy jó ennyi év után is, mint ahogyan az Uffizi képtár vagy mondjuk Toscana 17. századi épületei. a mai fiatalok egy része nem tud élni, azt gondolják, h a teló nyomogatása, meg a tükör előtt álló szelfi az..
Válasz
vino-et-veritas 2019 jún. 21. - 12:30:45
(24/36)
Valóban.
Szinte minden klasszikussal baj van manapság, a görök drámáktól Shakespeare művein át, mondjuk Örkényig.
Unalmasak, nem "korszerűek", nehezen emészthetők, el kell gondolkodni rajtuk, esetleg még értéket is hordoznak, stb.
Mi marad hát?
A gyorsan fogyasztható, "akciódús" történetek, amikben szinte minden percben történik valami...
Válasz
1/10
Liza94 2019 jún. 21. - 10:24:46 1/10
(23/36)
6 perc után már erősen untam, nem vagyok kíváncsi a rengeteg statisztával dúsított, értelmetlen víziókra, ez nem szórakoztató, és nem is építő. Persze bele lehet magyarázni mindenféle fellengzős
hülyeséget, kaphat sok díjat is, de attól még nem lesz jó.
"Kardina" kisasszony arca pedig inkább ijesztő, mint gyönyörű, de ezt a jelzőt mindig oda kell írni a női főszereplők neve elé.
Válasz
10/10
Barrakuda 2019 jan. 25. - 20:44:35 10/10
(22/36)
A kedvencem , szerintem minden idők legjobb filmje,de mindenképpen egy 10-20as listán helyezés nélkül ott a helye! Minden egyes filmkockája a filmtörténet ünnepe.
Válasz
10/10
drProktor 2015 júl. 14. - 09:28:59 10/10
(21/36)
Ez tényleg szinte tragédia. . !
Válasz
vino-et-veritas 2015 júl. 14. - 09:10:57
(20/36)
OFF

Na, itt a tragédia: http://www.filmtekercs.hu/hirek/zold-utat-kapott-az-edes-elet-remake-je

Az édes élet elõtti filmjeit még talán el lehet képzelni, de az akkori olasz társadalom háttere nélkül ("realizmus") nehéz lenne ezeket is "amerikanizálni".

Utána - pont amiatt, amirõl itt irogattunk -, egyiket sem.
Azok annyira "fellinisek", hogy lehetetlen másolni.
Shakespeare-t lehet sokféleképpen játszani (annyira egyetemes), de Fellinit soha (annyira egyedi)!

Ráadásul mindenki azt fogja keresni, amir az "eredetiben" látott és, ahogyan a remake-ek esetében annyira jellemzõ, nem fogja megtalálni. Kevés újraforgatott film lett jobb az elõdjénél...
Válasz
10/10
drProktor 2015 júl. 13. - 23:42:38 10/10 Előzmény vino-et-veritas
(19/36)
Én se vagyok filmes, csak nézõ, ráadásul, annyi rálátásom sincs, mint Neked,
ahogy írtad ezt az „Antóniót”, hirtelen egészen megszeppentem, s ahogy utánanéztem,
hát ez az, ami Boccaccio ’70 címen ment, láttam annak idején,
de õszintén szólva nem emlékszem, s ezeket a “mûvész” filmeket meglehetõsen nehéz beszerezni.
Rémlik csak, hogy a sztori abban is elég éles humorral ellenpontozta a fõhõs érzelmi “viharait”,
nagyon könnyen lehet hát, hogy igazat adnék abban,
hogy ez volt egy afféle proto –ÉdesÉlet, proto-8ésFél. “proto-vízválasztó”!
Szívesen megnézném még egyszer (egyébként így vagyok minden Fellini-filmmel)
Már csak azért is eltérhetett az addigi neorealista filmjeitõl(t.i. a drAntonio megkisértése),
hiszen hol volt ebben már realizmus (se “neo” se sima sztem),
összehasonlítva akár az Országútonnal, akár a Cabiriával?! - ez a meggondolás téged erõsít)
Válasz
vino-et-veritas 2015 júl. 12. - 20:02:47
(18/36)
Nem vagyok filmes szakember, "csak" egyszerû nézõ, de én kissé korábbra tenném a váltás kezdetét.
Az édes élet már egy bizonytalan, útkeresõ, vergõdõ, stb. figuráról szól. Marcello és Guido "rokonok" (+ mindkettõ Mastroianni). A filmes eszközökben pedig talán a Doktor Antonio megkísértése epizódja a "próba".

Fellini stílusjegyei ettõl kezdve szinte állandósulnak (álomvilág, klipszerû jelenetek, amatõr szereplõk, stb.).

Nekem úgy tûnik, hogy a Ginger és Fred-ben "néz vissza" majd erre az idõszakra (ugyancsak az öregedõ Mastroianni-val...)
Válasz
10/10
drProktor 2015 júl. 12. - 17:47:36 10/10
(17/36)
Érdekes lehet elmeditálni, mitõl is olyan jó ez a film. . .
Egyébként valóban vízválasztó, a rendezõ korai és neorealista korszaka
és késõbbi, „látomásos” iránya között.
A neorealista szakaszban is remek filmeket csinált,
de nekem ezek mégis csak belesímulnak az egyéb kortárs, jó rendezõk munkáinak sorába,
ha nem röstellnék szentségtörni, azt írnám 12 egy tucat.
Másrészt a „látomásos” korszak számomra túl látomásos,
úgy értem, túl sok a hangulat, érzés, líra, szimbolikus jelentõsége kell legyen,
hogy „fizikailag” is színesek, a 8 és fél után tán már nem is készített nem-színeset(?!).
Mint a fotózás. Az is olyan, hogy a fekete-fehér tömörebb, erõteljesebb, racionálisabb, mint a színes.
Egyébként fekete-fehér az ikerdarab, Az édes élet is.
Sztem ezek összetartoznak, mint monumentális két része(fölvonása) egy egyetemes „tablónak”.
A „tabló” vízválasztó és MountEverest egyben, két csúccsal.)
Konkrétum1 : remekül ki-, meg-, eltalált, figurák, kavalkádja.
Konkrétum2 :orbitális feszültség feszül az ellenállhatatlan humor és a tragikum között.
Szédítõen váltakozik a nyerítõ röhej, ami igazából kiröhögés(tudjuk, a humor nem tréfa)
és a torokszorító megrendültség,sõt ez a két szál a barokk zene egymásba ellenpontosan
gabalyodó folyondárjaiként szinte dzsungel szerû totalitás érzetet kelt.

Ez az erõteljes groteszk sztem minden jó film(rendezõ) sajátja, mondjam, hogy azóta is?
Szóval a nagyok mind Fellini köpenyébõl bújtak elõ.
Köszönöm a megjegyzést, valóban Bárdy hangja lehet, amire gondoltam.
Szerintem ez a darab örökérvényû filmileg, de úgy sejtem egyetemes mûvészi szempontból is, a páthosz és a bohózat egysége(kettõssége) minden igazán jó mûvészet alapja
Válasz