Programkereső

Téma: 451 Fahrenheit

Spoiler
The Man Who Laughs 2011 ápr. 25. - 10:55:20
(42/62)
Az 1984 dramaturgiáját követi ez az ineteligens, elgondolgodtató sci-fi (antiutopia). Ami egy olyan világot prezentál elõttünk, ahol a könyvek olvasása tiltott dolgok (mert a könyvekben nincsen semmi csak elégedetlenné válik miatta az olvasó a saját életével, és lázadásra rendbontásra szítja a népet egy könyv), ha valakit még is azon kapnak, hogy ezt a tevékenységet folytatja akkor a rendõrök elviszik a tûzõrök (fireman) pedig elégetik a könyveit. A film valójában egy olyan társadalom kritikája, ahol nem a könyvek hiánya a legnagyobb gond. Hanem az azokban leírt gondolatok és ezáltal az önálló gondolkodás képességének elvesztése. [Illetve természetesen a diktatúrák kritikája is ahol az emberek egymást jelentik fel és a médiából is csak a "pártérdeknek" megfelelõ üzenetek jönnek - látszik, hogy az íróra (Ray Bradburry) nagy hatást gyakorolt McCarthy korszak.] Enélkül az emberek pedig csak a média által manipulált zombikká válnak. A fõszerepben Oskar Werner hitelesen alakítja a volt tûzõrt (Guy Montag) aki Clarisse, ( Julie Christie) a fiatal szabad szellemû lány hatására ráébred, a társadalom hibájára és elkezd könyveket olvasni Montag életének másik jelentõs nõ alakja a felesége, Linda (szintén Julie Christie alakítása). Õ hivatott az átlag polgárt megtestesíteni, aki zombiként mered egész nap a képernyõre (már ha nincs benyugtatóíva) és szó szerint retteg a könyvektõl. Truffaut emlékezetes rendezése (le se tagadhatná a film a francia új hullámos hatásokat) erõsen ajánlott mindenkinek (azoknak meg fõleg akik valamennyire is komoly filmrajongónak tartják magukat). A befejezés mûfajtól szokatlanul elég pozitív, de nekem tetszett.

8-9/10
Válasz
10/10
Giny K 2010 okt. 09. - 17:28:59 10/10
(41/62)
Jaj, én ezt éppen most olvastam, nagyon jó!!!!!! :-)))
A filmet nem láttam, viszont most látom, hogy a szereplõk nevét néhol nem jól vették át.
Montag feleségét nem Lindának hivják a könyvben, hanem Mildrednek.
Az öregember pedig nem Fabian, hanem Faber...
Válasz
Cpt Nihil 2010 szept. 02. - 17:10:34
(40/62)
Lehet okoskodni egy ilyen filmrõl a Világmindenség végéig - de jobbára az beszél róla a legtöbbet, aki eszméletlen intelligensnek óhajt tûnni, vagy aki semmit sem fogott fel az egészbõl.
Én mindössze azt tudom javasolni, nézzétek meg, gondolkodjatok el rajta - ennyi! Ne fûzzétek tovább más elméleteit és idáit, Ray Bradbury remekül megírta az egészet úgy, ahogy van: csak meggyaláznátok.
Ne okoskodjatok.
Okosodjatok.
Hajrá!
Válasz
orgyen 2010 ápr. 22. - 01:47:15 Előzmény Flóra_kisasszony
(39/62)
Bizonyára elkerülte a figyelmedet hogy azt írtam "az elit oktatást preferálják a tömegoktatás helyett".
Ez nem azt jelenti hogy ha valaki nagyon akar, ill. olyan környezetbõl jön hogy akartatják vele az nem tanul meg olvasni és nem olvas, hanem azt hogy a nagy tömeg, az emberek többsége van érintve.
Egyébként is a jóra elég nehéz rávenni az embereket és hosszú idõt vesz igénybe, a rombolás sokkal könnyebb és gyorsabb.
Nem a kivételek számítanak egy ország életében hanem az átlag. Én pld. már tudtam olvasni és folyékonyan olvastam könyveket amikor elkezdtem az iskolát, de ez akkor és most sem mérvadó hanem csak elenyészõ kivétel. Egy egész ország mûveltsége és szellemi szinvonala a mindenkori kultúrpolitika és oktatási rendszer függvénye és a jó irányba terelés sajnos elég hosszú idõt vesz igénybe.
Válasz
Rahel 2010 ápr. 17. - 22:29:11
(38/62)
-Nem??:((
-Akkor én csak ennyit tudok mára, és szépen bekussolok!!:))

Jó éjszakát!!:))
Válasz
Rahel 2010 ápr. 17. - 22:23:46
(37/62)
-Élvezetes közjáték 18-as karikával!!:)))
Válasz
offtopic
kagylóhéj 2010 ápr. 17. - 20:08:13
(36/62)
Hú, hát nem semmi, amiket írsz. Amúgy szociológiát tanulsz? :) Mert ha nem, akkor is érdekel, ez nyilvánvaló. És nem is vitatkozok tovább a társadalmi valóság hatásairól, mert fogalmam sincs ennek a jelentõségérõl. :)
Válasz
kagylóhéj 2010 ápr. 17. - 18:28:21
(35/62)
Szerintem a szociológiánál fontosabb a lélektan, a társadalmi valósgnál az egyéni valóság. A legnagyobb elnyomásban is éltek, élnek szabad szellemek. A fõ veszély nem a társadalmi diktatúra (noha az is közrejátszik, persze), de sokkal nagyobb szerepe van az egyén interperszonális kapcsolatainak, azon belül is az intim, tehát családi kapcsolatainak. A romlás, a kiüresedés, a "szellemi katatónia állapota" ezekben alakul ki. Egyszerûen semmiféle társadalmi, politikai intézkedés nem fog tudni ezen javítani.
Erre a legjobb példa Jézus pere. Õ egy római elnyomás alatt tengõdõ népséget szólított meg. Azok egyértelmûen a "makró léptéket" várták tõle, tehát a politikai függetlenség kivívását, az önálló államiság megteremtését. Õt viszont mindez nem érdekelte, és ezzel akkora ellenszenvet vívott ki, hogy végül is pont azoknak szolgáltatták ki, akik alól õk maguk szabadulni igyekeztek.
Társadalmi léptékben lehet ígérni szabadságot (általában meg is teszik); de megvalósítani már nem lehetséges, mert akik ígérik, maguk is függõk. Így hát a szabadság kivívására csupán egy utat látnak: a külvilágban látható akadályok elsöprését (ld: Montag megölte a tûzõrparancsnokot).
De! a saját magukban benne rejtõzõ függõség új zsarnokságot és diktatúrát teremt, és erre a történelem oly sok és meggyõzõ példát szolgáltat, hogy nem is ragozom.
A szabadság csakis belülrõl fakadhat, a legnehezebb harc a saját magunkon való uralkodás megtanulása. Akik politikai, "makró szintû" felszabadulást ígérgetnek, hazudnak.
Válasz
kagylóhéj 2010 ápr. 17. - 15:25:08
(34/62)
Én nem tudom a filmet a regénytõl elvonatkoztatni, az pedig egyértelmûen a függõségi állapotot kritizálja. Leginkább Linda zombiállapotba való süllyedése van kiemelve, õ modellálja az egész függõ társadalmat.
Egy függõ embert sokkal könnyebb manipulálni, irányítani, mert nincs tartása. A gyenge individuumok automatikusan kitermelik az autoriter irányítást, sokkal nagyobb igényük van a külsõ vezérlésre, hiszen képtelenek önmagukat irányítani. A függõségi állapot egy belsõ rabság, ami akkor is kényszerít, ha a külvilágban semmi jele sincs a diktatúrának, legalábbis az az egyén számára nem érzékelhetõ, hiszen belülrõl van eltompulva.
Ha Bradbury ma írna, a függõségi állapotot szerintem már nem a tévével modellálná, már aktuálisabb az internetfüggõség (khm). És ezzel szerintem nem az olvasást állítaná szembe.
Ha végiggondolom, hányféle függõség tartja fogságban az embereket, akkor nyilvánvaló, hogy a szabadság megvalósítása társadalmi szinten azért lehetetlen, mert egy szabad társadalomnak szabad egyénekbõl kellene állnia. A szabadságharcot pedig mindenkinek, egyénileg, külön-külön, önmagában, belül kell megvívnia; pont úgy, mint ahogyan ahhoz Montag is hozzáfogott. Ez persze automatikusan ki fogja váltani a függõ állapotban levõ külvilág ellenkezését, így mindenképpen sor fog kerülni a külvilággal való összeütközésre is.

Ennek ellenére Bradburyt akkor sem!! a társadalmi szintû diktatúra érdekelte és nem azt ábrázolta, õt sokkal inkább az egyes emberben zajló folyamatok érdekelték - amik aztán társadalmasulnak; de a logikája fordítottja Illyésének (Egy mondat a zsarnokságról).
Válasz
kagylóhéj 2010 ápr. 16. - 22:11:17
(33/62)
Az, hogy a könyvek olvasása be van tiltva, de azon túl mindent más szabad, sem a diktatúra irodalmi ábrázolásaival, sem a valóságos diktatúrákkal nem vethetõ össze. Bradbury nem is erre törekedett, õt az amerikai társadalom problémái foglalkoztatták mindig is, bármilyen novelláját említhetném ehhez, ld. pl. a Szabadjegy a chicagói bombatölcsérbe, ami még csak nem is kritizálja a fogyasztói társadalmat, hanem annak a szükségszerû bukását siratja.
A hidegháború légkörében írt, a mû egyértelmûen a McCarthy-féle hisztériát idézi, de azt igazán nehéz volna diktatúrának nevezni. A diktatúránál sokkal jobban foglalkoztatta egy újabb pusztító (atom)háború lehetõsége, a regény egy háborús fenyegetettség árnyékában játszódik, az utolsó oldalakon már ki is tör a háború, a városra totális légi csapást mér az ellenség; Montag az erdõbõl, távolról a feleségére gondol és elképzeli az utolsó pillanatait.

Lejjebb tévesztettem, természetesen nem Claire, hanem Clarisse volt a lány neve.
Válasz
alex4427 2010 ápr. 16. - 10:29:05
(32/62)
"Arra a kérdésre, hogy „Sok egyéb elfoglaltsága mellett jut-e önnek ideje könyvek olvasására legalább évente egy alkalommal?”, 1965-ben a 18 évnél idõsebb megkérdezettek 60 százaléka igennel válaszolt, míg negyven évvel késõbb, 2005-ben ez 40 százalékra csökkent."
Teljes cikk itt:
http://www.nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id=1149
Válasz
kagylóhéj 2010 ápr. 15. - 19:15:15
(31/62)
Jó, elhiszem. Aki mondta, talán szeretett volna optimista lenni.
De egy biztos: kevesebbet sem olvasnak. Mindig is volt épp elég szórakozása, elfoglaltsága az embereknek a könyveken kívül.
Egyébként a regény valójában nem az olvasás dicshimnusza:
1. Claire-ék lakásában egy darab könyv sincs, õk csak beszélgetnek és gondolkoznak otthon tévézés helyett.
2. Montag azt mondja a feleségének, hogy senkinek sem volna szabad közönyösnek lennie, törõdnünk kell a dolgokkal. Ez pedig nem olvasást jelent.
3. Az öreg professzor pedig, akit Montag felkeres, azt mondja: maga nem a könyveket keresi, magának nem a könyvek kellenek. Hát igen, valóban: sokkal inkább a könyvekbe leírt gondolat, szellem az, ami szükséges, nem maga az olvasás aktusa.
Tehát Bradbury utópikus világából valójában nem a könyvek, hanem az önálló, eleven, gondolkodó és érzõ szellemiség hiányzik.
Válasz
bitor 2010 ápr. 15. - 01:13:31 Előzmény orgyen
(30/62)
Ennek a hsz.-nak köze nem volt a film mondanivalójához (esetleg nagyon nagyon távolról) de legalább jó demagógra sikeredett. Nem baj, legalább most megtudtuk a "tutit". :(
Válasz
10/10
Gabriella54 2010 ápr. 14. - 21:40:55 10/10
(29/62)
Igen, de ehhez példa is kellene! Ha pedig nem lát példát, mert apu a focit (vagy egyéb sportokat) nézi, anyu pedig a kibeszélõ show-mûsorokat, akkor honnan legyen elõtte akárcsak egy kicsit is vonzó példa? Nem szabad elfelejtenünk az oktatás hatalmas szerepét, hiszen ha legalább az iskolában normális dolgokat tanulnak, teszem azt, megtanítják a gyerekeket olvasni, toleránsnak lenni, akkor van remény. Egyébként pedig jön a Bradbury által is lefestett Szép új világ (bocsánat, Aldous Huxley!)
Válasz
Flóra_kisasszony 2010 ápr. 14. - 20:31:58
(28/62)
Mondjuk kicsit sértõ, hogy van egy olyan gyanúm, hogy el sem olvastátok a hozzászólásomat, hanem fennakadtatok az idézeten, mert a hozzászólásból kiderült volna, hogy pont nem értek egyet az idézettel...
Válasz
Flóra_kisasszony 2010 ápr. 14. - 20:28:05
(27/62)
Lapozzatok már lejjebb legyetek szívesek, mert az idézet nem tõlem való, hanem kettõvel mögöttem egy meglehetõsen bõszavú hozzászólásból másoltam be. Persze lehet, hogy azt nem olvastátok el, mert túl hosszú...:D

Egyébként pedig az, hogy valaki a neten sokat ír, még semmit nem jelent. "Naon cejizlek legjobb barim, lávolom, köszcsike-szivcsi, stb." (a félreértések elkerülése végett: ez sem tõlem van.)
Válasz
offtopic
kagylóhéj 2010 ápr. 14. - 19:42:37
(26/62)
Éppenséggel az internetezés miatt sokkal többet írnak és olvasnak az emberek, mint anélkül. Fõképp a fiatalok.
Válasz
offtopic
meszag 2010 ápr. 14. - 19:32:36
(25/62)
Ez tévedés. Mármint az egy generáció. A reform 1978-ban kezdõdött a képolvasással. Onnantól nem tudnak a gyerekek olvasni, és nincs szókincsük. Mindig vannak kivételek persze, de kevés.
Válasz
Flóra_kisasszony 2010 ápr. 14. - 19:10:57 Előzmény orgyen
(24/62)
A másik: nyugodtan lehet régebbre is menni, az idõsebb generáció nagy része sem jutott tovább Vavyan Fable-nél, hogy csak egyet említsek az aluljáró-irodalom gyöngyszemei közül.
Válasz
Flóra_kisasszony 2010 ápr. 14. - 19:07:14 Előzmény orgyen
(23/62)
"95-ben jelentette ki az akkori oktatási miniszter hogy "elit oktatás kell tömegoktatás helyett és az oktatási rendszerünket ennek megfelelõen kell átalakítani". Az eredmény: felnõtt egy generáció aki nem tud olvasni."

Húgom is az említett generációban nõtt fel, és tud olvasni. Ráadásul nem csak Blikket, hanem nagyon kedveli pl. Csáth Gézát vagy Vonnegutot.
Szerintem ha egy ember elég tudatos, akkor teljesen mindegy, hogy ki van kormányon, vagy hány reklámot zúdítanak a pofájába, akkor sem sodorja magával az ár, és talán még a gyerekeit is normálisan tudja nevelni.
És igenis, ha egy ember akar olvasni, akkor átalakíthatja akárki az oktatási rendszert vagy mondhat bárki bármit, akkor is fog olvasni. Ha meg nem akar, akkor lehet ujjal mutogatni, hogy ki miatt nem teszi, csak éppen nincs értelme.
Válasz